Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
r 10 Szobiok megye múltjából 1981. AUGUSZTUS 30. Nagykunok az 1795-ös francia háborúban Bóján János kunmadaras! közkatona levele apjához Közismert tény, hogy az elmúlt évszázadok során sok ezer ma- gyár katona harcolt, és ontotta vérét idegen érdekekért a Habsburgok oldalán. Azt azonban aligha tudják az emberek, pedig bizonyára érdeklődésre tartana számot, hogy például az 1795-ös francia háborúban hogyan harcoltak a magyar katonák, sőt ezen belül a Nagykunság népe, közöttük a kunmadarasiak. Erre az időre már nem nyúlik vissza az emlékezet. A hozzátartozók maguk is elporladtak azóta, sőt ükunokáik is aggastyánná öre: Édes Atyám Űr Bóján Gergej! Mostani alkalmatossáaaal időm lévén kívántam tudósítani kiavelmedet édes Atyám Űr állapotom felől, már most hálá lépvén az Istennek állapotom, s epés sédem jól szolpál. mellűhez hasonlót Kigyelmeteknek is. mint édes Szüleimnek kívánok; hanem mostani Novembernek 10k napján, szerent- sém jól szolpált. mert két ao- lyóbis az mejjemen lévő két aombot eaymás után bé ütött, az semmi kárt bennem nem tett. lldikban pedip az ágyú pojóbis az tsizmám talpát el vitte, hanem az is hálá lényen Istennek semmi kárt nem tett. hanem ismét 12dikbe este 5 órakor', eav kis pojóbis az jobb karomat alól mea ütötte, hopp az kezemet ki kelletett váani. és az óltától lopva a kezemmel nem lophattam, és vélle Ispotályba váltam 15 napokig, már most hálá léaven az Istennek annyi erőm vagyon, hopy ezen levelemet mea írhattam; Mivelhopy Bertzi Györay pajtásom mea hóit jelenlétiemben. tehát az óráját macámhoz vettem s mea tartottam. tehát nem akarom én azt béhunut szemmel nézni, hanem hopp eavéb mód nintsen az Annya Asszonvgedtek. Csak a történész tárhatja fel azoknak a régi időknek s régi embereknek emlékezetét. Szép értesítést közvetít sorsukról egy kunmadarasi katona szerencsés véletlen folytán ránk maradt levele. A választékos stílusban megírt levél végrendeletszerű meghagyást is tartalmazott, ezért a kunmadarasi tanács 1795. december 23-án jegyzőkönyvébe iktatta. Itt maradt az utókorra. A kemény harcot tanúsító és végrendelkezésre vonatkozó levél szövege a következő: nak kezéhez való szolaálta- tásban. én azt maa/imnál mea tartottam, melyért kérem szeretettel édes atyám Uramat, hogy én azt nem kívánom. hopp az maaájéból. hanem az enyimből adjon Bertzi Jánosnénak 15. forintot és ezt is köszönje az én emberséaemnek. Azt ne gondolja édes Atyám Űr. hoav én éppen arra szorultamr válna, mert hálá Istennek énnékem eay két forintotskám mindenkor vagyon, mert az a jószáa másképpen az Kapitány kezébe ment vólna. és ‘Ispotályra adták vólna. mint más szegény legényekét, és semmit sem kapott vólna. és már most azt is akarnám tudni, hogy az én jószágomban nem háboraaty- tyák é édes Atyám Uramat, és ha valami baja vólua eránta, tehát írja meg. és azután meg fogom írni. hoav mi tévő légyen véle. mert én akarom, hoav Atyámnál maradion hóltom utánn is. és bírja békesséaael. és már most ezen mostani szerent- sém. és szerentsétlenséaem felől kívántam tudósítani édes Atyám Uramat, és e mellett elősször köszöntőm édes Atyám Uramat és az testvéreimet, kik életben vaaynak, és mind azokat, valakik róllam emlékezettel vaaynak. az Űr Isten óltal- mába ajánlom mind azokat. Hanem már most eav kevés újságokkal is bővelköd- hetem, 'mert a franczia 28k Octobertől tfopva meg sem állhat előttünk, és már most bé hajtottuk eaész a maaa Országába, és az óltától fogva többet, mint 1000 ágyút tőlle el vettünk és eaész Cassaját és Maaazinnyait. és munitziós szekereinek száma nints, ezen újsággal kívántam kedveskedni kiavel- meteknek. és ezeknek utánna köszöntőm Tunyogi János Uramat is. hogy a Balázs Jánost többé ne várja, mert lók Novemberben le vaadalták. és hasonlóképpen Bertzi Jánosáé Asszonyomat is. mert azon 12k November mellyen én rajtam az szerencsétlenség esett. Bertzi György kedves pajtásomat is estve 6 órakor Két aojóbis treffelte. és ezen estve 9 órakor mea is hóit. és 10 órakor magam is jelen váltam, és parasztok által el temettettem Pobni- kajm nevű Helység benn. és ezen levelem nem tréfa, hanem amint írtam úgy vagyon. Ezekután maradok édes Atyám Uramnak Bóján Gergelynek engedelmes fija Bóján János 1. December 1975. Dr. Fazekat* Mihály Új régészeti lelőhelyek a Tiszazugban A Damjanich János Múzeum 1979-ben azt tűzte ki célul. hogy a Tiszazug előzetes régészeti felmérését, topográfiai bejárásét elvégzi. Ez a munka annál is inkább érdekesnek ígérkezett, mivel ugyanezen a területen Kalicz Nándor már korábban végzett hasonló jellegű terepbejárást. A topográfiai felmérést mégis több tényező indokolta. A lelőhelyet 1:10 000-es. szintvonalas térképen, a kiter jedésük pontos- jelölésével akartuk rögzíteni. A Tiszazug terepbejárását olyan szempontok figyelem- bevételével akartuk elvégezni. amellyel az Országos Régészeti Topográfia készült, s így a tiszazugi eredmények az országos rendszerbe is beilleszthetők legyenek. Szolnok megyében, a Tisza III. keretében tervezett feltárások helyét^ csak a szisztematikus, előzetes felmérések alapján lehet kiválasztani. mivel e területen viszonylag sok régészeti lelőhely található. A Tiszazugban érdekesnek mutatkozik az összehasonlítás a korábbi topográfiai eredményekkel, hiszen adatokat nyerhetünk arra. hogy a mezőgazdasági művelés mélységének növekedésével milyen mértékben növekedett az észlelt lelőhelyek száma. A fentiek figyelembevétele mellett a Damjanich János Múzeum 1979 szeptemberében és októberében Kun- szentmárton határának terepbejárását végezte eL és itt 65 lelőhely pontos topográfiai lokalizálása történt meg. ugyanakkor a korábban ismert, régészeti irodalomban említett lelőhelyek azonosítására is törekedtünk. 1980 áprilisában Tiszaug. Tiszasas és Csépa községek határénak terepbejárásával folytattuk az előző évben megkezdett topográfiai munkát. Az itteni felmérések összesen 55 lelőhelyet eredményeztek. Az előbbiekben említett községek területének terepbejárása alkalmával pontos jegyzőkönyvek rögzítették az egyes lelőhelyek sajátosságait. így talajtani jellegzetességét. a mezőgazdasági művelés milyenségét, a területet borító növényzetet is igyekeztünk többek között figyelni. A Tiszaug és Tiszasas községek között húzódó part és gátszakasz területén az 1980 áprilisi terepbejárások három olyan lelőhelyet eredményezték. amelynek igen sürgős volt a leletmentése. Tiszaug — szociális otthon közvetlen közelében, egy K-Ny»i irányú dombháton a mélyszántás égett om- ladéknyomokat és nagy mennyiségű kerámiatöredéket hozott felszínire, s egy ház foltja igen jól látszott a felszínen. Az 1980. május 15. június 21. közötti időben e házat sikerült feltárni, s egv további le nem égett ház körvonalát sikerült tisztázni. A leletanyag alapján XIV—XV. századra tehető ezeknek a házaknak a kora. Tiszaug-Kéménytető bronzkori teli- településéből nyúl- gát magasításához nagy mennyiségű földet hordtak eL A szétdúlt rész letisztításával és mélyítésével a teli település D-i részéről kaptunk pontos rétegtani adatokat. Egy 5x5 m-es hitelesítő szelvény feltárásával a régészeti irodalomból jól ismert, de újabb ásatási megfigyelésekkel egyáltalán nem dokumentált fontos bronzkori telep vertikális stratigráfiá- ját sikerült rögzíteni. Az 1980. május 15. június 21. közötti leletmentés az említett felületeken igen jó megtartású házakat, illetve házrészleteket eredményezett. Az 1981 évi feltáráson, amelyről részletesen majd később számolunk be olvasóinknak. a korai bronzkori építkezés megfigyelése szempontjából szenzációs lelet került elő. Megmaradt egy lakóház festett és plasztikus reliefszerű mintákkal díszített fala. Tiszaug-vasútállomás mellett a vasúti töltés építéséhez. magasításához földet termeltek ki az egykori Tisza magaspartjáról. E helyen több neolitikus (AVK és szakálhátl) hulladékgödröt vágtak át. A földkitermelés gödrének oldalfalából több ilyen települési objektumot mentettünk meg a további ousztulástF.l. A leletek közül kiemelkedóek az arcos edények töredékei, illetve a változatos agyag kisplasztikák. Dr. Bacsky Pál désről és a kultúráról. „Amim volt, azt mind a párt szolgálatába állítottam” Orosz György (1BB0-1960) • rósz György — akinek emlékére Szolnokon, a Széchenyi lakótelepen utcát neveztek el — 1880. április 12- én született a Szat- már megyei Nagykárolyban kisbirtokos szülők 11. gyermekeként. A testvérek közül csupán négyen nőttek feL a többiek idő előtt elpusztultak. Az apa. Orosz Mihály, legkisebb fiának a magáénál jobb életet akart biztosítani. „Engem nagy kínlódással kitaníttat- tot” — írta Orosz György. A kapitalista világban a parasztfiiúk számárai nem volt ösztöndíj és kollégium, csak éhezés és kínlódás. Nekem is sókat kellett éheznem a tanári diplomámért.” A fiatal tanárt 1912. szeptember 1 -el helyezték a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumba Nagyszeben bői. Szolnokon latin és magyar nyelvet, görögpótló irodalmat valamint történelmet tanított. Közben rendszeresen előadásokat tartott az AMKE (Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület) szolnoki szabad líceumában, többek között a nemzetiségi kérA szülői háztól kapott indíttatás és az Erdélyben majd Szolnokon tapasztalt társadalmi igazságtalanságok mellett az I. világháború hatására Orosz György egyre inkább a munkásosztáLv és pártja — az MSZDP — felé közeledett. 1918. június 2-án a budaoestvi- déki tanári kör ceglédi gyűlésén a békére való nevelésről tartott előadást. A szolnoki szocialisták közül F. Bede László és dr. Guth Antal tették rá a legnagyobb hatást. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása után éppen Guth révén ismerkedett meg Kun Bélával. „Amit elértem, a kukoricamáién robotoló szegény nép érdekében, mindent azoknak az igaz férfiaknak köszönhettem. akik saját bajaikon fölülemelkedvén próbálkoztak a munkásság nagy céljainak eléréséért Hogy soha utat nem téveszthettem. Kun Béla. Guth Antal. F. Bede meg a többi, hozzájuk hasonlóak érdeme, én csak azt tettem, amit a kor szava diktált, az meg nem volt más. mint ezek a férfiúk elérni igyekeztek: a szocializmus.” Orosz György 1918. október 27-én részt vett és felszólalt az MSZDP szolnoki szervezete által rendezett gyűlésen, amelyen Pálfy János számolt be a párt október 13-i rendkivüli kongresz- szusáról. A „kiuzsorázott szellemi munkások nevében biztosította a gyűlést szolidaritásáról”. Ettől az évtől számíthattuk MSZDP-tagságát. Orosz Györgv tagja volt az 1918. október 29- én megalakult szolinoki Nemzeti Tanácsnak, és többek között F. Bede László. Pálfv János és Virágh János társaságában a Nemzeti Tanács intéző bizottságának is. 1918. november 16-án részt vett. és felszólalt a köztársaság kikiáltását proklamáló szolnoki nagygyűlésen. Nem kétséges, hogy Orosz Györgyöt személyesen rokonszenv és barátság fűzte a Kommunisták Magyaros zági Pártja szolnoki szervezetének alapító tagjaihoz. Feltehetően be is lépett a KMP-be. de szociáldemokrata párttagságát, mint abban az időben igen sokan tették, nem adta fel. Ezzel többek között biztosíthatta a szolnoki Munkástanácsban a kommunista képviseletet, ugyanis annak megalakulásától kezdve tagja volt. Publicisztikai tévé-) kenységének egyik tagja volt. A Szolnoki Munkás első számában „Szellemi- munkás társaim!” című cikkében felhívta az értelmiségieket. csatlakozzanak a szervezett munkások táborához. A Munkástanács gyorsan és kifejezetten hatalmi igénnyel rendelkezett 1919. március 22,-én a proletárdiktatúra kikiáltásának Budapestről megérkezett hírére. Orosz György egy nappal később pedagógusközönsé* előtt ismertette a proletárdiktatúrát. a szellemi munkásoknak a diktatúrában való elhelyezkedését és kötelességeit. Március 28-án a mintegy 800 nevelőmunkás részvételével tartott nagygyűlést ő nyitotta meg. A Munkástanács köz- oktatásügyi szakosztályának élén Orosz György legelső intézkedésével „eltörölte az összes iskolában a kötelező vallás oktatást”. A forradalmár középiskolai tanárt jelölték és 1919. április 7-én a Szolnoki Munkás-. Katona- és Földművestanács tagjává választották. Tagja lett a városi tanács húsztagú intéző bizottságának is. Ebben a minőségében a városi tanács közművelődési szakosztályát vezette. A Szolnoki Munkás április 23-i száma közölte. hogy a Forradalmi Kormányzótanács Orosz Györgyöt kinevezte Jász- Nagykun-Szolnok megye munkás-katona és földmíves tanácsába és egyúttal a tanács intéző bizottságába művelődési megbízottnak. A tanácshatalom leverése utáni életútjáról így vallott: „Sok drága szolnoki elvtársunk életével áldozott. A Munkástanács tagjai közül kévésünknek sikerült a puszta életet ellopni a Horthy- betyárok ellenforradalmi dühöngése elől. De ami 1919-ben derékba tört, a szocialista forradalom megvalósulása. 1945-ben a Szovjet Hadsereg felszabadításával lehetővé vált. 25 évi emigráció után — Kádár János elvtársnak, az MKP akkori titkárának és Zakarpatska Ukrajna Kommunista Pártjának segítségével — jöttem haza és Sátoraljaújhelyben folytattam kommunista munkámat... 65 éves voltam, de testi és szellemi erőm teljes birtokában És amim volt. azt mind a párt szolgálatába állítottam. Szerveztem a sátoraljaújhelyi Kommunista Pártot. vezettem a Nemzeti Bizottságot, dolgoztam a Magyar—Szovjet Társaságban és a Szabad Művelődési Tanácsban. Szerveztlsm a Rákóczy Ferenc és Kádár Kata néni kollégiumokat. Elvégeztem a budapesti „Választási vezető tanfolyamot” és a fordulat évét előkészítő választásokon elnöke voltam a sátoraljaújhelyi Központi Választási Bizottságnak. Egyidejűleg felelős szerkesztője voltam a Kommunista Párt Zemplén megvei lapjának. Közben megöregedtem. ... Ha nem is érem meg. de behúnvt szemmel már most is látom az úl emberi társadalmat, a kommunizmust." (S.) OhnUUMMI gr. Mm««l LáMli
