Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

1981. AUGUSZTUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nincs uborkaszezon Szerencsére a rádióban nincs, mert nem is lehet, uborkaszezon. Humorban például — végképp „nem is­mernek tréfát”: jutott az el­múlt hétre is, a kabarétól a szatíráig, kellő bőséggel. Ami­hez feltétlenül hozzá kell tenni, hogy közeleg a rádió harmadízben lebonyolításra kerülő humorfesztiváljónak időpontja is. Mindez önma­gában azt jelzi,, hogy a hu­morszolgálat gépezete jól működik. Két kabarészerző — Sinkó Péter és Selmeczi Tibor — önálló műsorral je­lentkezett fergő szerkeszté­sű, kellemes műsor volt mindkettő — afféle jutalom- játéka a szerzőknek, akik szorgalmas mesteremberek módjára esztendők óta elfo­gadható színvonalon „ete­tik” a nagy étvágyú rádióka­barét — és ez nem csekély­ség. A legújabb Umbulda, Ka- posy Miklós riportszatírája — a rádió Karinthy Színpa­da adásában hangzott el. Ez­úttal a köznapi társadalmi­gazdasági trükköket, kap­csolatokat összeköttetéseket vette nagyító alá a Kaposy Miklós „kitalálta” műsor. Sok egyéb mellett éppen ez az Umbulda egyik legna­gyobb érdeme: jelenséget, kóros elfajulást tükröző ese­tek leleplezésével figyelmez­tet arra, hogy ezek a trük­kök, kapcsolatok, összekötte­tések — csapdák. A példa­ként vett esetek mindegyike a szó szoros értelmében az életből való és konkrét volt, és egyik sem szélsőséges. Röviden Néhány, a közelmúltban megjelent könyv és egy té­vésorozat apropóján a törté­nelmi bűntudat kialakulásán, nemzedékről nemzedékre való „átörökölhetőségén” meditált vasárnapi jegyzeté­ben Faragó Vilmos. A tíz­perces jegyzet természete­sen csak érinthette a témát, fölsorolhatta legfontosabb vonatkozásait. Jó lenne, ha a rádió szélesebb közönségre számító műsoraiban lenne folytatása e jegyzet által föl­vázolt problémakörnek. — eszjé — Szerelmetes alázattal Ádám Erzsébet estje a Gyulai Várszínházban A színlap szerint A Nap árnyéka című monodráma összeállítás Móricz Zsigmond művedből. Tényszerűen így igaz, Hajdú Győző válogatá­sa elsősorban az Erdély tri­lógiára támaszkodik, kétség­kívül a legdrámaibb élet­helyzeteket exponálja, a jócskán, értőn merít Móricz hagyatéka egészéből. Mégis, talán a montázsok miatt, amelyek Bethlen felesége, Károlyi Zsuzsanna, a fejede­lem és a „fejedelmi ringyó” Báthori Anna egymásért va­ló és egymás elleni ütközé­seit tartalmazzák, új szín­padi mű született, s minden epikus jelleg fölött katarti- kus erővel sugallja a mához szóló üzenetet. A Nap árnyéka — vagyis a fejedelemé — Károlyi Zsu­zsanna, akiben ott kísért, lo­bog, sír, szeret, dühöng Jan­ka emléke. Móricz haláláig sem szabadult az első felesé­géhez fűződő nagy érzelmi vihartól. A mű a férfit csak önmaga számára akaró asz- szony alakjának felnagyítá­sával — minden válogatás velejárója a hangsúlyozás vagy mellőzés — erős konf­liktust teremt a népben, nemzetben gondolkodó Beth­len Gábor számára. Több ez mint alkalom arra, hogy az 1960-as évek első harmadáé­nak nagy gondolkodója, európai szintű politikusa, Bethlen elmondhassa hitval­lását, nézeteit. Megütközik a fejedelmi házaspár konflik­tuséban az akár elvtelen le­mondás árán is megkívánt harmónia, a szenvedéseket, gyötrődéseket vállaló hittel. A hit a népnek szól, a zsol- táros akarat pedig a ma­gyarság fennmaradásának. Ez utóbbi oszlopa, szerelme­tes alázattal Bethlen Gábor, kinek szándéka a móriczi mű újrafogalmazása révén még inkább időtlenné válik, s még erősebb akaratává az ember emberhez, nemzet nemzethez való közeledésé­ben. Az összeállítás szerkezeti megoldásai — ezt kéziratban olvasván — talán teljesen alkalmatlannak tűnnek a színpad számára Alkalmat­lannak, mert megvalósítha­tatlan, — vélhették a kétke­dők, joggal. Ádám Erzsébetnek sike­rült a lehetetlen: Móricz belső meditációinak sugárzó­sa, a szerelmes asszony, az országló férfi replikáinak ütköztetése, a . szerelmes fe­jedelem és a vérfertőzött nő küzdelmének feltárása, — $ mindez hiteles, torokszorító Tíz évvel ezelőtt Stefan Orlowski, más néven dón Kapata, ő császári felsége íjász-századának parancsnoka, tizennyolc esztori boszorkány nyilvános megkínzatása alatt katonáival tüzet nyittatott a hóhérokra, lekasza­bolta a birodalmi bírót, de a lándzsás palotaőrség fel­koncolta. Miközben haláltusában vonaglott. így kiabált: „Hiszen emberek vagytok! Üssétek őket, üssétek!” — de nemigen hallották a szavát. Körülbelül ugyanabban az időben, a másik féltekén, Karl Rosenbaum, a németországi és franciaországi pa­rasztháborúk egyik legkiválóbb szakértője, más. néven Pani-Pa gyapjúkereskedő, felkelést szított a muriszi pa­rasztok között, rohammal elfoglalt két várost, és £gy nyílvesszőtől pusztult el, amikor a fosztogatásnak próbált véget vetni. Még élt, amikor helikopteren érte jöttek, de beszélni nem tudott, s csak bűntudatosan és értetle­nül bámult. Nemsokára Rumata érkezése előtt pedig a kajszani zsarnok remekül álcázott, bizalmas barátja (Jeremy Touhnut, földreform-szakértő) hirtelen palotaforradalmat hajtott végre, magához ragadta a hatalmat, és két hóna­pon át próbálta megteremteni az Aranykort, makacsul válasz nélkül hagyta szomszédai és a Föld dühödt fele­lősségre vonását. Nyolc merényletet szerencsésen átvé­szelt, s végül az Intézet munkatársainak mentőosztaga rabolta el. tengeralattjárón a Déli-sark melletti sziget­bázisra szállította... — 16 — Adám Erzsébet: Álmodj, emberiség ... ! történelmi horizonton tárul elénk. Ádám Erzsébet, — a ma­rosvásárhelyi Nemzeti Szín­ház művésze — Móricz— Hajdú alapművét a legnehe­zebbnek mondott műfaj, a monodráma egészen magas régióiba emeli. Talán egy­szer, vagy mielőbb tanul­mányt írnak Ádám Erzsébet alakításáról. Mi csak pár mondatban vagyunk hivatot­tak szólni a marosvásárhe­lyi színésznő varázslatáról. Ami különösen feltűnt: idő- és téralakító képessége. Eh­hez olyan mozgástechnikát alkalmaz, amely az össze­függőt egybekapcsolja, a kü­lönállót szétválasztja, a fon­tosabbat alárendeli a fontos­nak, de ha kell a lényegte­lent hangsúlyozza, hogy méginkább kirajzolódjék a lényeg! Kétségtelen az is, hogy a nyelvünket legszebben be­szélő színésznők egyike. Sut­togásait ugyanúgy lehet öt­ven méterről is érteni, mint artikulátlannak szánt kitöré­seit sokkal messzibbről, de abból is minden hangot... Telitalálat a monodráma zenei anyaga. Részben kora­beli virágénekekből építke­zik, de önálló értéket hordo­zóén használja fel a zenei tanácsadó Szabó Csaba, a 150 éves szászcsávási — Maros megyei — kórus zsoltárait is. Mindezek után talán mon­danunk sem kell, hogy Ádám Erzsébet óriási sikert aratott Gyulán. Tiszai Lajos Fotó: Martin Gábor NYÁRI TÁRLAT '81 A szobrászok diadalát hozta Az idei szolnoki Nyári Tárlatnak ezúttal a helyőr­ségi művélőlési otthon adott helyet. A Magyar Képzőmű­vészek Szövetsége Közép­magyarországi Területi Szer­vezete bizonyára kényszer- helyzet előtt állt, mivel ha­gyományos rendezvényével egyidejűleg a Damjanich Já­nos Múzeum és a Szolnoki Képtár egyaránt más kiál­lítást fogadott be. Mindez persze nem lenne baj, mivel a honvédségi kulturális cent­rum által biztosított terem alkalmas az ilyen méretű képzőművészeti anyag be­mutatására, s az is meg­nyugtatónak látszik, hogy könnyen megtalálható a vá­ros központjában. Ügy tű­nik azonban, hogy a tárlat­látogató közönséget ez még­sem nyugtatta meg, mivel az érdeklődés jóval a megszo­kott alatt maradt. A csökkent érdeklődés ter­mészetesen nem írható egye­dül a tárlat házigazdáinak számlájára. Kívüállóként nem ismerhetjük a tájékoz­tatási lehetőségek kihaszná­lásának mértékét, de hogy mégsem volt kielégítő a pro­paganda!, azt egy feltűnő példán lemérhettük: a vá­rosba bejövét egyetlen kira­gasztott plakátot sem lát­tunk. Pedig készült, ott füg­gött a művelődési otthon bejáratánál és a kiállítóte­remben árusították is a ka­talógussal együtt. De ne kutassuk tovább a gyér látogatottság okát. Ehelyett szögezzük le máris: sokat veszített az, aki nem tekin­tette meg az idei nyári se­regszemlét. Veszteség érte őket, mert most következett be, amire évek óta vártunk'- a megállapodott periódust követő minőségi ugrás. Ki­váltképp a plasztikai anyag hatott revelációként, bár a festészetnek sincs szégyellni valója. Mintha a két megye — Szolnok és Bács-Kiskun — szobrászai valamely sors­döntő versenyre keltek vol­na. Nem egymás ellen, ha­nem egymásért: nem is a számszerűségért, hanem a színvonalért. Megmutatni, hogy a mesterségbeli fel- készültség miként párosulhat az ötletek és a szellem szár­nyalásával. Ez a tárlat a szobrászok diadalát hozta, így övék a prioritás joga. Elsőként tehát róluk kell szót ejteni. — Ha meggondoljuk — dünnyögite Rumata —, hogy az egész Föld mindmáig azt képzeli, hogy a legbonyolul­tabb problémákkal a nulla-fizika foglalkozik... Don Kondor felemelte a fejét. — No végre! — mondta halkan. Lódobogás hallattszott, erős irukan akcentusú, heves szdtkozódás hallatszott Az ajtóban megjelent dón Güg, az irukani herceg fő hálószoba-felügyelője, kövér, piros­pozsgás férfi hetykén kipödört bajusszal. S Rumata megint olyan mozdulatot tett,.mintha oda akarna rohan­ni, hogy átölelje, mert hiszen ez Paska volt dón Gug azonban hirtelen összeszedte magát pufók ábrázatán mézesmázosság jelent meg, könnyedén meghajolt, kalap­ját melléhez szorította. Rumata futó pillantást vetett Alekszandr Vasziljevicsre. De Alekszandr Vasziljevics eltűnt. A pádon a Főbíró és a Nagy Pecsétek őre ült szétvetett lábbal. — Nagyon elkésett, dón Gug — mondta szemre­hányóan. — Ezer bocsánat! — kiáltott fel dón Gug, miközben könnyed járással közeledett az asztalhoz. — Négyszer feltartóztatott az arkanari király őfelségének járőre, két­szer valamilyen ripőkökkel verekedtem. Igaz is, nemes donok: kinek a helikoptere van a ház mögött? — Az én helikopterem — felelte zsémbesen dón Kon­dor. — Nekem nincs időm arra, hogy útközben vere­kedjem. * Don Gug kellemesen elmosolyodott, lovaglóülésben a padra telepedett, s így szólt: — Tehát, nemes donok, kénytelenek vagyunk meg­állapítani, hogy a nagy tudományú Budah doktor titok­zatos módon eltűnt. Kabani atya hirtelen forgolódni kezdett. — Don Reba — szólt öblös hangon, félálomban. — Budahot bízza rám — mondta kétségbeesetten Rumata —, és próbáljon mégis megérteni ... Rumata felnyitotta a szemét. Már nappal volt. Az ablakok előtt botrányos jelenet folyt az utcán. Valaki or­dítozott: „G-gaz-z-ember! Felnyalod ezt a mocskot! Ku- uss!... Szent Mika hátára esküszöm, kihozol a sodrom­ból!” Egy másik durva és rekedt hang azt dörmögte, hogy ezen az tucán az embernek a lába elé kell néznie. „Reg­gel tájt kis eső volt, az utcát pedig, maga is tudja, mi­kor kövezték ...” „Ne verjen, nemes dón ...” — dörmög­te valaki odalent. — 11 — (Folytatjuk) Már a szobrászati anyagok sokfélesége is arra utal, hogy a két megye képfaragói „több nyelven” beszélnek, vagyis, hogy hasonló inven­cióval munkálják meg a kö­vet, a márványt, a fát, a bronzot, a rezet, a vasat és az ólmot. De a művészi for­ma vonatkozásában is ha­sonló sokszínűséget láttunk, hisz a kiállított huszonöt szo­bormű a manapság használa­tos megoldások, stílusjegyek szinte valamennyijét magá­ba foglalja. Egy pillanatig sem volt zavaró ez a sokfé­leség: az egyszerű nemhogy megfért a bonyolulttal, ha­nem kimondottan segítették egymás artisztikus értékei­nek. kiemelését. A jók között a legjobb szobrászok pedig egyenként is felvonultatták az összes lehetőséget, bizony­ságul, hogy ők szinte min­den „hangszeren” játszanak ebben a nyolctagú kamara- együttesben. Érdekes, hogy a kecskemé­ti szobrászok szinte egyként a plasztika princípiumához nyúltak vissza. Ez az ősfor­rás-keresés Nagy Kristóf ko­vácsoltvas Idoljaiból a vas­kori antropomorfizált hasz­nálati eszközök irányába mutat, míg Pálfy Gusztáv az őskőkori Willendorfi Vénusz­tól jut el egészséges erotiká- jú Metamorfózisainak mai tennékenységkultúszáig. Pál- fynál az anyag is átalakulá­son megy át, amikor asszo­ciatív gondolatait a krómo­zott bronz tükörsima felülete által felfokozza. A karcagi Győrfi Sándor a tömör for­mákat ritmikus rendbe foglal­ja, s ez irányú törekvésében az In memóriám Bartók pla­kettal érte el a legeredetibb farmaadást és a hiteles ki­fejezést A jászberényi Máté György rézdomborításának motívumai racionálisan köz­vetítik jelképes mondandóit, az igazi emberi mélységet viszont a körplasztikába zárt Persephonéjából éreztük kisugározni. Hogy a fiatal Hangai Szabó László (Szol­nok) egyenletesen fejlődik, azt elsősorban az Utánam a vízözön című plakett arc­másának érzékeny felületke­zelésén mérhető le. Szándékosan hagytuk utol­jára a kisújszállási Papi Lajos, valamint a szolnoki Simon Ferenc és Szabó László szobrainak értékelé­sét, mivel az anyagmegmun­kálás színvonala és a gazdag formakultúra, továbbá a mű­vek gondolati-tartalmi hőfo­ka és a kivitelezés tökéletes­sége . külön kiemelésüket in­dokolja. Náluk ahány mű, annyiféle megoldás. És ezt nem szabad pe járati van ér­telmezni, mert a kápráztató változatosság mindhármuk­nál egyéni és eredeti stílus­magból sarjad. Köztük ma is Papi formanyelve a legel- vontabb, ám még a nonfigu­ratív Kompozíció elemei is visszavezethetők a külvilág valós formáira. Ennél sokkal bonyolultabb az amorf szer­kezetű Kemizáció, viszont a kecsesen megnyújtott Fiatal­ság figurája példa a nemes egyszerűségre. Simon változatlanul vérbe­li, született monumentalista. Ö a nagy gondolatokat nagy­szabású formában megjelení­teni kész mestere a plaszti­kának. Ha rajtunk múlna, szinte minden műve egy-egy nagyléptékű tér vagy építé­szeti együttes közepén állna. Mert valóban oda kívánkoz­nak. Öröm volt újra látni a legutóbbi önálló kiállításán bemutatott, kozmikus érzete­ket keltő Emberkeresőjét, valamint a teljesen más, ge­ometrikus formae'emekből megépített, lényeges kifeje­ző Földosztás emlékmű-ter­vet. Szabó nemcsak termékeny munkakedvét tanúsította mű­vei számával, hanem a plasz­tikai ötletek valóságos • tár­házát mutatta be. Anyagban, formában és technikában más-más feladattal birkózott meg minden egyes művén úgy, hogy nehéz bármelyikü­ket is a másik elébe helyez­ni. i«A művészet születésének zárt tömbszerűségét a már­vány is meghatározta, ugyan­akkor a horizontálisan ki­terjedő, játékos mozgású Peer Gynt és a vertikálisan égbetörő Kompozíció gépko­losszusa a vörösréz meg­munkálásának szinte vala­mennyi lehetőségét kimeríti. Nagyméretűvé »átírva, meg­felelő környezetben e mun­kák szintén elképzelhetők köztéri szoborként. A legutóbbi Téli Tárlathoz viszonyítva a grafikai anyag is kedvezőbb képet mutat. E műfajban most Kecskemét grafikusai jeleskedtek. Ki­váltképp Pécs Péter hívta fel magára a figyelmet A perspektíva című — plakát­nak is beillő — ötletes, egy­értelmű szimbolikát tartal­mazó, színben is kifejező lapjával. Vele ellentétben kevésbé világosak Csáky La­jos asszociációs kapcsolatai az Egy kiállítás képei szim­bolikus-szürrealista ceruza­rajzon. Emellett is az a leg-, eredetibb, legmívesebb al­kotása. Balanyi Károly szi­tanyomatai közül a Korpusz és panellal érte el a szándé­ka szerinti, expresszivitása mellett is egyszerű grafikai nyelvezetet. A tárgyias rea­lizmust a legeredményeseb­ben egy tájrajz és egy figu­rális kompozíció képviselte Marostordai Anna Határban és Palkó József Várakozók című rézkarcai révén. A szolnoki Szabó Agnes kom­ponálókészségéről nem most győződtünk meg először, gra­fikus vénája sem vitatható, de motívumainak jelképes mondandói még mindig hát­térbe szorulnak a kissé eről­tetett eredetieskedés miatt. Keresetlen eszközökkel rajz­művészete sóikat fejlődhet még. Kár, hogy a festészet ve- télytársak nélkül maradt, s így a szolnokiak csak egy­mással versenghettek. A ve­télkedés eredményesnek bi­zonyult, a piktúra is produ­kált jól kitapintható eredmé­nyeket. Ezúttal Meggyes László és Fazekas Magdolna friss ecsetkezelésű, magabiz­tosan komponált képei emel­kedtek kj a sorból, ám még­is csendéleti témáiknak örül­tünk , jobban (Csendélet, illetve Műtermi csendélet). Elsődlegesen azért, mert életműveik zömét légies tá­jak és karakteres portrék alkották eddig, majd pedig, mert - mind­kettőjük csendélete a megújhodás felé mutat Konkrétan a mélyebb tüzű színekre, a motívumok anyagszerűbb órzékítésére és a tudatosabb szerkesztésre gondolunk itt. Baranyó Sán­dor ismert munkákat küldött be, közülük a Kombájnosok és a Felhős táj változatlanul életművük zöméit légies tó- produktumai közé sorolható. Ohiovini Ferenc Merítőháló­jót érzékeny líra deríti, míg Berényd Ferenc a kisméretű Zagyva-parti házakkal a konstruktív rendezettség iránti igényét helyezi előtér­be. változatlan hittel. Hogy a képírás iménti mű­vészei mellett serényen al­kotnak a megye többi, is­mert piktorai is, azt legalább egy-egy festményük bizo­nyította. Egyébként változat­lanul a látványfestészet hí­vei ők, akik közül Gecse Ár­pád a Tehéncsorda, Benke László a Koratavasz, Sáros András a Felázott utak meg­festésével érdemelnek elis­merést. A legfigyelemre- méltóbtonaik e csoportból Vuics István Régi utca című olajképét tartjuk, aki a vi­lágítóén plein air festőiséget tetszetős faktúrával érte el. Ecsery Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom