Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
6 Irodalom^ művészét l1981, AUGUSZTUS 9. szter nem bánta az efféle kötetlenebb munkaértekezleteket. Most azonban Jóska a szokásosnál is később vetődött haza. Az asszony nem faggatta. Egyfelől, mert modern gondolkodású volt, másfelől, mert már korábban ■ bevett egy altatót. Miire felébredt, a férfi a garázs előtt hajlongott. Az ezerhatos ragyogott, de a csutakolásnak csak nem akart vége lenni... — Legalább a kávédat.. — jelent meg pongyolában. Körbejárta a kocsit. Semmi sérülés a karosszérián. de azért nem egész^V jó ez így...! Konyakozni mindegyik szeret, de csak Jóska mer a végén a volánhoz ülni... Tagadhatatlanul benne van a kompániában. Jóska még délben is a Zsigával bíbelődött. Apró kátránypöttyöket fedezett fel a szélvédőn. Hát még, ha nekilát azoknak az alig látható kis ragyáknak, amiket a nagyobb járművek nyomán felverődő zúzalék üt a zománcon...! És nekilát...! Hétfőn reggel a férfi jókor bevágta maga után a kertkaput. Gyalog lódult a buszmegálló felé. Néhány lépés után beúszott Gazsó rókaképe. Mjntha csak itt lihegne a nyomában, olyan tisztán hallja. Mikor mosódik ki az ilyesmi az idegrendszerünkből?... „Én azért ezt nem hagytam volna, hallod...” Éppen Gazsó?! Ügy lenyelte volna, mint a vizet! Szemrebbenés nélkül!. .. Legjobb esetben annyit mondott volna: „Csak teutánad, Karcsikám! Te már mégiscsak ismered a járást!”... Igen, ezt kellett volna mondani, vagy valami hasonlót! De hát ki tud ilyen gyorsan kapcsolni? Legföljebb Gazsó, aki. ha leköpik, az esernyőjét kezdi keresni... Kölyökkoromban szétlapítom az agyát, ha valaki ilyet mond nekem. Mucsi is fakereszt lenne ma a szentgyörgyi temetőben. ha már akkor ilyen szája van... Most úgy nézzek a szemébe. mintha mi sem történt volna?. .. Végül is mi történt? Tulajdonképpen semmi. De egy életen át nyomna, ha szó nélkül hagynám. .. < Mucsi egész nap nem mutatkozott, Ez nem is lett volna baj. Hadd gondolkodjék! Neki kell valamit kitalálnia, hacsak nem any- nyira tökhülye, hogy éppen most akarjon súgó nélkül boldogulni...! Sokkal kínosabb, hogy mindenki — mint amikor betör a melegfront — akár ha ólomcipőbe bújt volna, olvan kelletlenül mozdul. Még a gépírónő is ingerülten fordítja másfelé a térdét. Az elintézendő ügyek ellentmondásaik mögé rejtőznek, soha ennyi dünnyö- gés nem hangzott, délutánra az íróasztaloknál már csak bábok ülnek. akik mögött minden kérésre és utasításra egy-egv objektív nehézség tárta szét a karját. Tudjuk, mikor ritkul így meg a levegő. Dehát Mucsi bent se volt egész nap! És nem is úgy főnöke, hogy egyetlen szóval vagy intéssel elintézhetné. A nagyfőnökök meg le se látnak idáig... De akkor miféle maffia ez?!... Harmadnap már-már ott tartott, elordítja magát, ahol a legtöbben vannak: „Mondjátok meg végre, mi az úristen van veletek?!...” összeszorította a fogát. Akár féllábon is kiböjtöli. amíg valami újabb csuda megmozdítja a levegőt. Negyednap már úgy jár- hatott-kelhetett és tehette a dolgát. mint a tisztviselők többsége, akiket nem is utál. nem is kedvel. talán nem is ismer a főnökük. Ennek az állapotnak is voltak előnyei. Kevesebb viccet kellett mesélnie, és ugyanazt kevesebbszer végighallgatnia. Lazulnak egy kicsit a nevetőizmai... Aztán az ötödik napon összefutott Mucsival. Többször felidézte a jelenetet. Vajon a másik is rajtakapta-e, hogy egy pillanatra megtorpant, mint aki szót vár. Ez a pillanat talán még jobban megviselte. mint a szombati nagyjepontosak-e az információim. De ahogy összerakom magamnak, nem volt sok választásod... a régi világban, ha valakit megsértettek, küldte a segédeit. Lehet, hogy levágták a fülét, lehet, hogy ő vágta le a másikét de a becsület oké volt... Ma mit tehetsz? Vagy fordulásból bevágsz neki, akkor viseled a jogi következményeket.. Vagy felülemelkedsz, és láthatod, mi van... Nem kell mellre szívni. Gyakorlatilag nincs az embernek Trencsényi Imre: Kesztyű a zsebben, avagy a becsület lenet. Mint amikor az ember azt hiszi, kezet nyújtanak neki. de csak a kilincset keresték... Ha szombat éjjel nem uralkodik magán, és azon nyomban orrba veri, rosszabb akkor sem lehetne!. . . De ki az a pihentagyú. aki egy váratlan és oktalan sértés pillanatában készen rántja elő a szankciót?!... Napokba telt. míg törvények és szabályok közt kacskaringózó agy- tekervényeit oda-vissza megjárta a gondolat: „Sose azt nézzük, ki mondja, hanem igenis azt. hogy mit mond!” Szájában forgatta a nagy igazságot. és:a a®on tűnődött: most megsüsse \fggy megfőzze?... Ólomtalpakon araszolt ez a hét. És ráadásul nem is volt szabad szombat. Nem bírta tovább, valakivel szót .^kellett váltania. Vág Bandit örvényként tartották számon a gyorsabban vagy lasabban hömpölygő káVíierek sodrában. Az igazság bajnoka volt. Néhány éve így imádkoztak az igyekvőbbek a vállalatnál: „Ments meg uram minket minden konfliktustól, de legfőképpen attpl. hogy Vág Bandi mellénk álljon!” Az évek során sokat higgadt a fickó, de azért legjobb csak elkerülni az ilyent... — Nálad mennyi van? — szólalt meg Jóska kissé rekedten, szándéka szerint azonban a legkol- legálisabb hangján. — Nyilván arra vagy kíváncsi — mosolyodott el fanyarul az egykori bajnok —. mit beszélnek rólad a hátad mögött... ? — Te. neeem... — csavargatta az óráját elmélyülten a szerencse kitagadott fia. Aztán megemberelve magát, mégiscsak szembenézett az örvénnyel: — Miért? Mit beszélnek? — Üsse kő — bólintott Vág Bandi. — Soha sem kedveltelek annyira, most mit játsszam a kíméletest?. .. — Ez nyílt beszéd! — Mondom tovább. Szerencsétlen, betoji alaknak tartanak, már megbocsáss... A többit te tudod. Mi csak találgatjuk... — És azt az állatot?!... öt minek tartják?! — Azt majd talán egyszer neki, személyesen... — Szerinted mi a bátorság? — Ebben meg neked van igazad. Marhaság... Nézd. nem tudom, választása. Megkaptad, használd egészséggel. Legközelebb majd te adod az elsőt, akkor töprengjen ő,! Ez van, öregem... Most már te mondj valamit!... Vasárnap délig minden fellelhető keresztrejtvényt megfejtett. Ebéd után is nyugodtan viselkedett. csak éppen nem beszélt. Ha Eszter megszólította. mosolyra húzta a száját, bólintott, és egy- egy pillanatra megemberelte magát. Határozottan és rugalmasan felpattant a bőrfotelből, kikapcsolta a televíziót, bekapcsolta a rádiót — vagy éppen fordítva, variálva a dolgot a lemezjátszóval és a két magnetofonnal. Amikor a gyerekek mentek hozzá, levegőbe dobálta és bokszolni tanította őket.;. Az asszony már-már reménykedni kezdett. hogy újra minden egyenesbe jön... Egy ködös, őszi reggelen aztán a legrosszabb is megesett. Nem utasították ugyan nyíltan vissza kinyújtott kezét, de az már leg- szorongatóbb rémálmait is megcsúfolta. hogy épp egy ilyen tejfölösszájú fogja kezdeni. Az új kollégát bemutatkozásra hordozták körbe, s a hosszúcsontú. pattanásos fiú tenyérbemászóan kelletlenül adta a csülkét. Talán egyre inkább elhatalmasodó fejfájása miatt nem tudta felmérni Jóska, hogy a kölyök saját tenyerének nyirkossága miatt vág olyan keserves képet... Másnap délben Esztert telefonon hívták, hogy mi van a férjével. Ész nélkül rohant haza. Se kocsi, se Jóska!... Valakit elő kell keríteni azok közül, akikkel akkor, szombaton éjjel együtt ivott! De hát kik lehettek ott?!... Egy bizonyos, hogy Mucsi Karcsi nélkül nincsen kompánia... És végtére is most Karcsi a legközelebbi haverja Jóskának... Nem most. hisz egy faluból valók. Jóska ugyan azt mondja. Karcsi mindent az anyja tyúkjainak, apja demi- zsonjainak meg az ő súgásainak köszönhet, de azért családostul is össze-összejöttek régebben, míg Sári el nem költözött... — Én nem tudom, mi baja Jóskának — dörmögte Mucsi a kagyló mellé. — Valahogy olyan magának való lett az utóbbi időkben... — Pontosan egy bizonyos szomAlfi Vivfrn (Brazília) Kompozíció A gyerekek kinn játszanak a kertben. Vihán- colás. szaladgálás — egyszer csak sírva fakad az egyik. Jajve- székel. ahogy a torkán kifér. Hirtelenjében nem is tudom megállapítani. melyik. Szaladok ki a házból, látom, a kisebbik bőg keservesen. — Mi történt? — Gergő megrúgott. — Nem rúgtam meg, csak Dávid a török! — védekezik rögtön a nagyobbik. — Ezt hogyan értsem? — Gergő megrúgott, mert én vagyok a török. — Tehát mégis megrúgtad — venném kezelésbe Gergőt. Hátrál, nézi. hova fusson, de közben hevesen magyarázza: — Igen, mert ő a török, és.. — És akkor meg kell rúgni? Micsoda dolog ez?! — Csak levívtam!... — A tévében is megrúgják a törököket! — Dehogy rúgják! — De rúgják, láttam. Ügy megrúgják. hogy felbukfencezik... Mindegyik nekiesik a falnak. Ide rúgnak nekik... a hasukba... — Most már nem akar elfutni, érzi, hogy a fenyítést egy kis vita árán bat .éjjel óta! Ügy tudom. Karcsi. együtt voltatok...! Néhány pillanatig csak szusz»- gás hallatszott, aztán öngyújtókattanás. — Á...! Tudod, hogy van ilyenkor. .. Hülyülünk egymással össze - vissza... Nincs jelentősége... De bocsáss meg. a másik vonalon keresnek. .. Jóska sötétedés után vetődött haza. — Hol járták te... — nézett végig rajta elgyötört tekintettel az asszony. — Megnéztem anyámékat.. Rosszat álmodtam... — Megmondanád végre, mi bajod? — Nőm van és őrült vagyok! — Ilyet senki nem mondott!... De a haverod is észrevette... — Milyen haverom?! — Hát a nagy haverod! A főbarátod! Akivel sülve-főve együtt vagytok! Mucsi!... Pofon szökken a férfi markába, de nagy erővel visszagyűrte. — Te szerencsétlen! — kapott a halántékához. — Tudod, kivel tárgyalsz, te... énrólam?! Azzal aki egy perc alatt kétszer küldött el az anyámba!... Most mit bámulsz?!. >. — Mucsi ? — Muesli! Mucsi! Hát mit vártál tőle?!. ..ß ibß'i — És te...? — Köszönöm, jól vagyok... De az úristenitT'várj. ilyenkor ne legyen más dolgod, hadd mondom most már* eí!... Kártyatrükköket csinált. Tátottuk a szánkat. Ezt érti. nincs mese. Aztán egyszer csak billegetni kezdi magát: „No. koraszülöttek, kiscsoportosak! Aki ezt utánam csinálja, annak kinyalom...!” Nem mintha erre nagyon pályáztam volna, de átláttam a szitán. Én is jártam az apámmal vásárba. Nyúlok a zsugáért, mondom. adja ide, mepróbálom. Tudta, hogy én nem beszélek habra, ellöki a kezem: „Te menj...” Már ahová küldeni szokták az embert. „Karcsi — mondom neki. bennem is volt már valamennyi —. az anyámat hagyd ki. Tudod, hogy mifelénk ezért mi járt Nyilván másképp akartad magad kifejezni”. Erre kifejezte magát még egyszer, ugyanúgy. Akkor legyintettem. és hagytam, hadd hőbö- rögjön a többieknek... Azok akkor csak lapítottak, meg még némelyik engem csitított. csak Gazsó... Okos akartam lenni, rosszul számoltam. Nem tudtam, hogy az emberek ilyen önérzetesek — a más kontójára...! okáig hallgattak. Eszter sóhajtott nagysokára: — Hát nem tudom... — Mit nem tudsz?! — csattant fel a férfi. — Végiggondoltam azóta százszor! Bármi más megoldást választok, csak még rosszabb. . . — Lehetséges... — sóhajtott újra az asszony. Egyik válla magasabbra emelkedett a másiknál, és tekintete a szoba sarkán túl kezdődő semmiben kalandozott... Szentirmai Zoltán (Mi Fényképfelvétel« Nemzetközi Kis] Tandori Dezső: Négy alak Épületes négy alak: „Járd be körüket, ahhoz, hogy meglégy”. Nem a Tavasz, Nyár, nem az ősz és nem a [Tél csak négy Alak jár. 4 Leül az első, néz: keveslik, sokallják? Az épp a kellő. Hőköl a másik. Nézi az első hátát, ő maga látszik. Kissé kibillen mögötte a harmadik; pagoda-ívben. Maradj rugalmas, szól a csontos negyedik. Virraszt; elalhass. Szeder Katalin: Kapuzárás Mielőtt elhagysz, ifjúság, próbálj meg visszanézni. Űgysem talál többé reád, ki bánatod megérti. Mit bánom, hol váltasz [ruhát, milyen mocsárba fekszel, csak nékem is, sötét [virág, nyílj még. Egyetlenegyszer. Szakonyi Károly: Ahogy ők látják megússza; Dávid is elcsendesedik, szipog ugyan, de figyeli a bátyját. — Dáviddal láttuk a tévében. Ugye, Dávid? Levívják őket. — Nem a törököket! — száll vitába a kisebbik. — De igen. azokat! — Csak a kapitányokat! Ugye, apa — szipog Dávid —. a törököket nem kell megrúgni, ‘ csak a kapitányokat. — Egyáltalán... senkit sem kell megrúgni — mondom. — Ilyen butaságot ne játsszatok! Hogy találhattok ki ilyet? — Nem mi találtuk ki — néz fel rám Gergő. — Nem? Hát akkor kicsoda? — Hát most mondom! Az emberek! Az emberek rúgják egymást, azt láttuk! • * • Első nap az óvodában. Délután Gergő nagy hangon meséli, milyen jó játékok vannak, mit mondott az övó néni, hogy telt el a nap. Dávid hallgat. — És te? Hogy érezted magad? Ugye. jó ott? Nem szól. Kicsit felhúzza a vállát. — Hát... — Na. mondd csak, milyen volt? Megint egy kis csend. Aztán: — Kár, hogy gyerekek is vannak ott. Dávid kérdezi: — Mama, az ugye nem ér semmit. ha az embert fejbe vágják, és utána azt mondja: „Nem fáj. kö- saönöm a lekvárt!” * » • Hunyorogva jönnek ki a szobából. A tévét nézték. A méhek életét mutatta be a film. Dávid azonnal közzé akarja tenni friss értesüléseit. elmondja, mit láttak. — Bemásznak a legyek a virágba, és kiszedik a mézet. — Nem a legyek — javítja ki Gergő. — A méhecskék. — Igen, a méhecskék — helyesbít Dávid. — És nem a mézet szedik ki.
