Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

1981. AUGUSZTUS 7 3 A Jászsági Ruhaipari Szövetkezet Jászapáti telephelyén a modellműhelyben készfii a szabászat! terítékek rajzolása. A szabászmfiheiyben ezek alapján szabják ki a kabá­tokat és azok tartozékait Kevés az ortopédcipész Tájékozatlan megrendelők Gyártási gondok a Gyógyászati Segédeszközök Gyárában A gyár nyereséget akar. amiből fejleszthet. Ezért bő­víti termékeinek választékát, javítja a minőséget, úi pia­cokat keres. Különösen az utóbbi tűnhet furcsának an­nál a kisújszállási gyárnál, amelynek terméklistáján ilyen tárgyak szerepelnek: rokkantkocsi. fémmankó, -bot, ortopédcipő. A gyár neve Gyógyászati Segédesz­közök Gyára, feladata pedig a mozgássérültek mindenna­pi életét megkönnyítő segéd­eszközök készítése. — A budapesti központ irányításával három fő ter- mákosoportot alakítottunk ki — kezdte a beszélgetést Űj­— Ortopédcipőből 7—8 ezer párat készítünk évente. Ez mind egyedi, a méretve­vői hálózattól érkező méret- lapok alapián készített cipő. Az átfutási idő hosszú, kö­zel egy év, a követelmény a cipésszel szemben nagy. Ke­vés a szakmunkásunk. A talpkészítésnél áttértünk a ragasztott technológiára, de a kényesebb feladatokra vál­tozatlanul képzett ember kellene. Központunk az Egészségügyi Minisztérium segítségével létrehozott egv oktatási bázist kollégium­mal. Utoljára 1971 nben sike­rült Kisújszállásán négy fiút találnunk, akik a cipész szakmát választották. Tavaly vizsgálta a gyár helyzetét az országgyűlés egészségügyi bizottsága és szó volt arról, hogy a cipőgyárak átvehet­nék az egyszerűbb gyógvci- oők gyártását. A gépműhely az. amiről elmondhatom, a létszámmal rendben vagyunk. Ott ..csak” a rendelésekkel meg az anyaggal van gond. A szo­bai rokkantkocsit a SZOT Társadalombiztosítási Igaz­A Minisztertanács és a SZOT vörös zászlót adomá­nyozott mimkánk elismeré­séül a kollektívának. — mondja dr. Plesa István, a központi gyár igazgatója, aki emellett ortooédsebész reha­bilitációs szakorvos. Az elis­merésnek örülünk, de úgv érezzük, nem sikerült elérni azt. amit nyolc éve. mikor idekerültem, munkatársaim­mal elképzeltünk. Nyeresé­günk jó részét költ jük propa­gandára. még sem megfele­lő egészségügyi vonalon a tá­jékoztatás. Még a 112 köz­vetlen betegei látással foglal­kozó ortopéd orvos sem tud­ja, nemhogy a különböző rendelőintézetekben dolgo­zók, hogy hányféle eszközt kérhetnének tőlünk. Az anyagellátás állandó problé­ma. éppen úgy. mint az al­katrész. Évek óta keresünk gyártót a rokkantkocsikhoz szükséges szélesebb gumi. vári Pál, a gyáregység veze­tője. A közismert Rug.i gyer­meknadrágot, egyedi orto­pédcipőket és csővázas tér-1 mékeket. A termelési érték 65 millió forint körüli. Prob­léma van bőven, akármelyik terméket nézem Kezdi ük a gyermeknadrággal. A keres­kedelem megrendelése egyen­lőtlen. Az első két negyed­évre 500—500 ezer. a harma­dikra már csak 360 ezer da­rabot igényel. A mozgást ne­hezen tudjuk létszámmal kö­vetni. Különösen úgy, hogy az első félévben a szokott­nál nagyobb volt a fluktuá­ció. Huszonhét dolgozónk ment el és a legtöbben a var­rórészlegből. gatőság rendelésére gyárt­juk, és mint tudja, állampol­gári jogon ez jár minden mozgásban gátoltnak. Sze­rintem az illetékesek nem is­merik pontosan az igényeket, hiszen még orvostól is kap­tunk olyan levelet, amiben azt kérdezte, hogyan lehet hozzájutni ilyen kocsihoz. Évek óta az a gyakorlat, hogy jóval év eleje előtt el­fogy a keretrendelés alapján kért mennyiség. A Társada­lombiztosítási Igazgatóság újra rendel, mi meg próbá­lunk anyagot szerezni, ahogy tudunk. Az utcai kézihaitá- sú rokkantkocsiból viszont tavaly lényegesen kevesebb kellett, mint az előző évty^p. A második félévben fey.rjaj- lantos szabad kapacitásunk maradt. Ez elég sok problé­mát okozott, végül is a cső­vázas cikkek készítését kezd­tük meg Ezekkel meg az a bai. hogy sem a rászorultak, sem orvosaik nem tud iák. hogy nemcsak kocsi és bot. hanem szobai WC. fürdőkád és WC-kapaszkodó is készül nálunk rokkantak részére, hogy csak néhányat említsek a fontosabbak közül. erősített kerék és küllő ké­szítésére. hiába. Nagy nehéz­ségek árán szerezzük be eze­ket. Ennek ellenére elértük, hogy a rokkantkocsi hiánya — a négy-öt évvel ezelőtti­hez képest — ma már nem téma a sajtóban. Olyan tí­pusokat fejlesztettünk ki. amelyeken a hajtási viszo­nyokat megváltoztató kerék­csere könnyű, többféle mé­rteiben és kiképzésiben ké-J szülnek a kocsik. Sajnos a rendelkezésre álló 5—6 faj­tából csak kettőt igényel a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság. — A csővázas programnál érthetetlen ellentmondás van a lehetőség és az igény ki­elégítése között. Bármelyik pillanatban nagv mennyi­ségben tudnánk gyártani a guruló mankót, a két- és há­romlábú. biztonságosabb mozgást segítő botokat, a kü­lönböző kapaszkodókat. Most talán megtört a jég. A SZOT Társadalombiztosítási Igaz­gatóság jövőre kért a Kisúj­szálláson készülő könnyű fémbotból, mankóból és kö- nyokmankóból. Az az elkép­zelés, hogy a társadalombiz­tosítás terhére rendelhetővó teszik. — A ciópgyártás-baji egé­szen tragikus helyzet alakult ki. A szakoktatási bázis el­lenére sem javult a helyzet, egyszerűen nincs fiatal, aki a nagy követelményeket ál­lító ortopédcipész szakmát választaná. A szakmunká­sokból 70 százalékkal több kellene. Ha így megy tovább, négy éven belül már olyan sem lesz. aki átadja az is­mereteket. Kisújszálláson próbálunk gépesíteni, ezen kívül al Duna 0pőgyárban és a Savaria Cipőgyárban tervezik olyan cipők sorozat- gyártását. amely divatos, emellett elfér benne a kala­pácsujj, a bütyök, a lúdtalp- betét. Így a megmaradt ke­vés szakember a nagyobb fi­gyelmet igénylő gvógycipőkJ kel foglalkozhatna. Amire nincs adat — Hogyan látja a forgal­mazást Braver Gyula keres­kedelmi osztályvezető. — Arra nem kapok meg­bízható statisztikai adatokat, hogy hány 0—2 év közötti gyerek él adott időszakban az országban. várhatóan mennyi Rugi guminadrág kell — mondja kissé ingerül­ten. Azt meg végképp nem tudom felmérni, mennyi ér­rendszeri és cukorbeteg iut maid olyan állapotba, hogy csonkolni kell. tehát „vevő” lesz gyártmányainkra. — A szobai kocsinál válto­zatlan a helyzet. Most futott be 300 darabos utórendelés. Számításaink szerint ez szeptemberig lesz elég. A csővázas program keretében készülő botokat idáig sza­badforgalomban csak aar OMKER boltjában árultak — rendeltek belőle évente úgy 50—60 darabot. A fővá­rosi Vas-Edény megpróbálta eladni, sikerült Most újra rendelitek belőle A VASÉRT Nagykereskedelmi Vállalat pedig a fürdőszobában hasz­nálható kapaszkodókat fogja árulni. A tervszerű gazdálkodás minden gyárra kötelező. Ah­hoz, hogy nyereségesen és fo­lyamatosan termelhessen, hogy az anyagellátást bizto­sítani tudja, ismernie kell az igényeket. Mit tehet a gvár. amelynek vevői a mozgássé­rültek. akik száma sajnos növekszik. Reménykedik, hogy valahol, valaki végre kialakítja a szociálpolitikai szempontból oly fontos alap­vető ellátást elősegítő infor­mációs hálózatot. Fejszés Edit Az orvos sem tudja Talán a cipőgyárak A tagok adják Kölcsön a termelő­szövetkezeinek A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek tagjai a TOT összesítése szerint mintegy 100 millió forintot adtak ed­dig kölcsön saját gazdasá­guknak ahhoz, hogy a jelen­leg viszonylag szűkös fejlesz­tési, beruházási lehetőségei­két némileg bővíthessék. A föld és más vagyontárgy be­vitelén túl ugyanis — a fenn­álló rendelkezések szerint — a tag a közgyűlés által jóvá­hagyott közös fejlesztési cé­lok megvalósításához az alap­szabályban meghatározott feltételekkel a szövetkezet te­vékenységéhez anyagilag is hozzájárulhat. Ezzel a lehe­tőséggel mind többen élnek. A megállapodásokat minden esetben írásban rögzítik, és a szerződéses feltételeket az ide vonatkozó pénzügyminisz­teri rendelethez igazítják. Különösen élénk az érdek­lődés azóta, hogy a Pénzügy­minisztérium, amely e kér­désben állásfoglalásra illeté­kes, közölte: nincs jogszabá­lyi akadálya annak, hogy a tagok hozzájárulása után a takaréklevélre fizetett kamat mértékének megfelelő része­sedést fizethesse a szövetke­zet. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy ha a tag 5 ezer, 10 ezer, 20 ezer illetve 50 ezer forint összegű hozzájárulást ad a szövetkezetnek, akkor az átadott összeg után pél­dául ötévi lekötés esetén 7 százalékos, három évi lekö­tésnél 6 százalékos részese­dés illeti meg. Egész sor termelőszövetke­zetben fejlesztéshez fogtak a tagi kölcsönökkel. Egyebek között új munkaalkalmat te­remtettek például a hartai Erdei Ferenc Termelőszövet­kezetben, ahol a baromfi- részleget bővítették részben a felvett kölcsönből. Másutt a gazdálkodás szociális fel­tételeit javítják azzal, hogy a létesítményeket kiegészí­tik. Különösen sokat segít a tagi kölcsön az állattenyész­téssel foglalkozó gazdaságok­nak, itt a forgóeszközök ugyanis hamarabb „kimerül­nek” és pótlásukra rendsze­resen szükség van. A Minisztertanács megtárgyalta Munkaprogram az építőipar rugalmasságának ösztönzésére Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és az együttműködésben érintett tárcák előterjesztésére az Ál­lami Tervbizottság munka- programról határozott a sza­bályozórendszer egyes ele­meinek korszerűsítésére, amellyel rugalmasabb vállal­kozásokra, a tényleges épí­tési igényekhez igazodó fel­adatok elvégzésére ösztönzik az építőipari vállalatokat. A változtatást indokolja, hogy a lényegesen mérséklődött építési igények kielégítésé­ben is sok feszültség tapasz­talható, mert a kivitelezők nehezen alkalmazkodnak a változó feladatokhoz, a ko­rábbinál jóval nagyobb ará­nyú felújítási és rekonstruk­ciós munkálatok követelmé­nyeihez. A munkaerő gyors átcsoportosítását is számos objektív és szubjektív körül­mény akadályozza. A hatá­rozat szerint — amelyet teg­napi ülésén a Miniszterta­nács is megerősített —r a költségkalkulációs és elszá­molási rendszer, a bér- és jövedelemszabályozás, továb­bá az építési szervezetek to­vábbfejlesztésével ösztönzik racionálisabb intézkedésekre, a körülményekhez való alkal­mazkodásra az építőipart A rugalmasabb építőipari árrendszerrel azt kívánják elérni, hogy a kivitelezők vállaljanak nagyobb kocká­zatot, és ezzel járjon együtt nagyobb nyereség, ám a sza­bályozás állítson ésszerű gá­tat az indokolatlan áremel­kedésnek is. A kivitelezés vállalkozási jellegének erősí­tésére fokozatosan általános­sá kívánják tenni a verse­nyeztetést. Az ÉVM és part­nerei az év végéig kidolgoz­zák a versenytárgyalások rendszerének, az ajánlatok tartalmi és formai feltételei­nek és a verseny tisztaságá­nak szabályait. A fejlődés útja a versenyárrendszer, amely szerint a megrendelő és a versenyző vállalkozó megegyezése szerint alakítják az árakat, a megbízó tehát a legkedvezőbb ajánlatot veszi figyelembe. Az építési feladatokhoz igazodó rugalmasabb munka­erőgazdálkodást a bérszabá­lyozás két alaptípusa: a bér­tömeg- és a bérszínvonal­szabályozás vegyes alkalma­zásával kívánják elősegíteni. Így azoknál a kivitelezőknél, amelyeknél a növekvő építé­si feladathoz a munkaerő számát is növelni kell, lehe­tővé teszik a relatív bérszín­vonal-szabályozást. A módo­sított jogszabályokat még ez év november végéig kidol­gozzák. Érdekes kísérletre is sor kerül, elsőként a Dunai Kőolajipari Vállalat krakk üzemének építésénél, ahol a fontos népgazdasági érdek is indokolja a munka gyorsítá­sának ösztönzését. A beruhá­zóval és az alvállalkozókkal közösen az egész létesítmény kivitelezésére egy összegű munkabért állapítanak meg, amit — ha a feladat jóval a határidő előtt és az előírt minőségben teljesül — kor­látozás nélkül számolhatnak el. Terveznek még más jöve­delemszabályozó kísérleteket is. Az építőipari szervezetek korszerűsítésére a jövő év közepéig 'széles körű vizsgá­latokat végeznek az ország­ban, s az érintett tárcák kö­zös javaslatokat dolgoznak ki a fejlesztésre. Egyebek kö­zött új szervezeti és működé­si formák ágazati bevezeté­sével növelik az építőipari szolgáltatás hatékonyságát, s folytatják a fenntartási mun­kák komplex elvégzésére al­kalmas vállalatok kialakítá­sát is. A munkaprogramban fog­laltakon túl központi intéz­kedéseket fogadtak el a szű­kös budapesti építési kapaci­tásból eredő feszültségek fel­oldása érdekében is. A jövő évtől az eddiginél több bér­preferenciával segítik a fő­város komplex lakásépítke­zéseit, továbbá a fontos köz- intézmények és kórházak re­konstrukcióit. A Budapesten foglalkoztatott építők lakás­gondjainak megoldását is tá­mogatják, s lehetővé teszik, hogy az építőipari szerveze­tek dolgozói évente legalább 500—600 munkáslakáshoz jus­sanak. A munkaprogramban rész­letesen megjelölték az elvég­zendő feladatok határidőit és a felelősöket. Az ösztönzőbb jogi és egyéb szabályozók módosításának kidolgozása lényegében máris megkezdő­dött, hiszen néhány felada­tot már augusztus végéig il­letve szeptember végéig be kell fejezni, mint a krakk üzem kísérleti bérgazdálko­dásának szabályait is. Jelentős fejlesztést hajtott végre az előregyártó betonüzemében az Sszak-dtmintúll Közmű- fii Mélyépítő Vállal«, a közelmúltban. Elsősorban iQjurl üzemek beruházásánál használható óriás betonelemeket készítenek itt, de az utóbbi időben megnőtt a kereslet a mezőgazdasági beruházásokkal. Így a vállalat termelési értéke meghaladja a nyolc­van millió forintot

Next

/
Oldalképek
Tartalom