Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
1981- AUGUSZTUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A feledés homályából Könyv Szélpál Árpád munkásságáról HÁZIRENDEK A STRANDOKON Mit szabad, mit nem----A törökszentmiklósi városi könyvtár kötetet adott ki „A feledés homályából” címmel Szélpál Árpád hazai irodalmi munkásságáról. Mint a könyv címe is jelzi, a feledés fátylát lebbentette le Fehér Imre. a szerző, a törökszentmiklósi származású költő, újságíró, szociofotós életéről, sokszínű tevékenységéről. A gazdagon illusztrált kötetben időrendben ismerkedhetünk meg a jelenleg Franciaországban élő. alkotó nyolcvannégy éves Szélpál Árpád gyermekkorával, újságírói pályájának főbb állomásaival, költészetével, s mindebből kirajzolódik az olvasó előtt a század első felének korrajaa is. A könyv első fejezetében megelevenedik Törökszent- miklós és a környező települések helyzete a század- fordulón ; szociográfiai értékű elemzéssel mutatja be a szerző azt a mikroközösséget, amelyben megszületett Schwartz Árpád (a Szélpál nevet már költőként vette fel). A szegényes körülmények között élő szülők — az apa szabó volt — különös gonddal taníttatták öt gyermeküket, az olvasás, a szellemi igényesség hozzátartozott az otthon légköréhez. Szélpál Árpád újságírói pályafutása polgárista korában kezdődött el. a Törökszentmiklósi Űjságban jelent meg első írása, egy képzelt riport „Törökszentmiklós száz év múlva” címmel. A kamaszos stílusban már jól érzékelhető a kor szociális ellentmondásai iránti fogékonyság. Még alig 18 éves, amikor háborúellenes propagandát fejt ki a lap hasábjain. de ezekkel a cikkekkel be is fejeződik újságírósko- dása szülővárosában. Budapesten Kassák folyóiratánál a Mánál dolgozik, s munkássága a magyar avant- garde irodalomhoz kapcsolódik. A Ma kiadásában jelenik meg 1918-ban első verseskötete a Tüntetés, amelyben az általános társadalmi állapotrajz, a világrend, a háború elleni lázadás mellett olyan alkotások kaptak helyet, amelyek kifejezik a kollektív és egyéni sorsok iránti aggódását, a jövő, a kibontakozás útját keresik. Cikkeiért, verseiért a Tanács- köztársaság bukása után tíz- hónapi börtönre ítélik, s szabadulása után csak hosszú idő múlva talál magára. A harmincas években szépirodalmi munkássága mellett elsősorban a Népszavában jelennek meg szociográfiai írásai, fotói, amelyek mintegy vádiratok a kor társadalmi viszonyai ellen. A könyv szerzője nem véletlenül ezeknek az írásoknak szenteli a legnagyobb teret, ä az értékelései mellett időrendi sorrendben sorolja fel a jelentősebb cikkeket. Szélpál Árpád 1939-ben a fasizmus elől elmenekült Magyarországról, azóta Párizsban él, dolgozik, több vers, szociográfiai kötete, tanulmánya jelent meg köztük „A hontalanok”. ..A munkásnők”. s a „Kun Béla 133 napja”. Fehér Imre könyvét nemcsak a törökszentmiklósiak forgathatják haszonnal, hanem azok is. akik érdeklődnek a század első felének történelme iránt. — tg — Tiszafüredi strand: a bejárattal szemben ízléses üvegtábla, benne húsz pont, amit illik megfogadni. Néhány közülük : úgy kell viselkedni, .hogy magatartásunkkal a többi fürdőző vendéget ne zavarjuk, a szocialista együttélés szabályait betartsuk. Fürdés előtt a zuhany kötelező. Kutyát vagy más állatot behozni tilos. Az üvegeket, palackokat a medencébe vinni tilos stb. Ami nincs benne Pár kiegészítés ide illik: való igaz. úszás, vízbemenetel előtt sokan nem zuhanyoznak. Néhányuk mentségére szóljon: zuhany van, csak éppen sokszor víz nem folyik belőle. Azután nincs szó a gyermekpancsolóról, ahol idős férfiak, nők áztatják bütykeiket. S a pálinkafogyasztás? Mert az még érthető, hogy ezt a töményen bűzlő folyadékot el szeretnék adni, de miért a strandon? Minderről nem beszél a házirend. Helyette szól a pár , hete felszerelt hangosbemón- dó. Esetenként ilyen szöveggel: Vak Bottyánt várja a szemorvosa a nagymedencénél. A másik változat: Icu keresi Lajost, vagy fordítva. Ha jó a széljárás 300 méterre is elhangzik az óhaj. Igaz viszont, hogy az apróbb zökkenők ellenére is kellemes a strand, kulturáltak az étkezési lehetőségek, és akadnak gyermekjátékok is a legap- róbbaknak. Kunhegyesen a strand előtti kerékpármegőrző hajdani dróthuzaljait •— amelyekre a kormányokat tették — leszerelték, így a gépek összevisszaságban támasztják egymást, vagy dőlnek egy-egy fa törzséhez. Papírbilétát kap a kerékpáros, de legalább kap. Mert a férfi és a női közös öltözőben efféle „luxus” nincs. Az ember leadja a gúnyáját, felakasztják, majd fürdés után rámutatásos alapon az ember kiválasztja a sajátját. Csodával határos, högy eddig még mindenki a saját pantallójában távozott. Kiszögezett, házirend semerre, illetve mégis csak előkerül a gondnoki irodából. Jó hosszú! Szó van benne sok tilosról, a személyzet kötelességéről, de a legfurcsább az, miszerint a strand területén, az öltözők és a büfé előtti részek kivételével tilos utcai ruhákban tartózkodni! A mikrofon óránként harsogja a sok tilost, és a jobb memó- riájú törzsközönség már betéve fújja a szöveget. Viszont az is igaz, apróbb nézeteltéréseket kivéve jelentősebb rendbontás még nem történt ezen a strandon. Kevesen zuhanyoznak Szolnokon a közkedvelt Damjanich uszodában jó idő esetén mindig temérdek a vendég. Kiszögezett házirendnek itt sem akadtunk a nyomára, így a pénztár iratállományából halásztunk ki egyet. A keltezés három évvel korábbi. Szó van abban még a medencevíz cseréjéről, a fertőtlenítés mikéntjéről is — ami valójában belső, helyi üzemszervezési munkarend. Sajnos Szolnokon is baj van a fürdés előtti zuhanyozással, noha itt mindig folyik a víz a zuhanyrózsából. Azt is elmondták, ide törzs- közönség jár, furábbnál furább, merészebbnél merészebb strandöltözékben. A szebbik nemnél a pertlikből álló miniatűr a divat. Egyébként a lányok úgy érveltek, hogy ez a ruha izgalmas, de nem szemérem sértő, amit a házirend elvből üldöz. Karcag-Berekfürdőben meglepetés ért: se strandfőnök, se helyettes. A házirenddel sem volt nagyobb szerencsém: az egyik úszómesterrel tűvé tettük érte a két pénztárat, a kádas fürdő irodáját, de nem került elő. „Pedig a múlt héten még ott lógott” — érvelt. Gyógyír viszont, hogy a strand tisztasága ki- fogástalam Ne csak tiltást! Közismert, hogy a Szolnok megyei Víz- és Csatornaművek már 11 strand gazdája. Mi tagadás, a fürdők irányítása nem könnyű, hiszen ez egy olyan gyógyulási, szórakozási, kikapcsolódási hely, ahol minden rögtön szemet szúr mindenkinek. Akár a víz, a pázsit tisztaságáról, a szolgáltatásokról, akár a házirend körüli bizonytalanságokról legyen szó. Mert ta’- gadhatatlan, kifüggesztett, könnyen értelmezhető, olvasható házirendre nagyon is szükség volna. Sok az apró rendbontás, gyakori a jogok, a kötelességek közötti félreértés, akad ittas látogató, és a tisztaság se minden vendég rögeszméje. De az is igaz, a strandoló nemcsak a kötelességeire kíváncsi, hanem a lehetőségeire is. Amit az aznapra érvényes jeggyel váltott meg az adott területre. Mert fura módon a „tilos” nagy betűkkel „ordít” a házirendekből, a kaphat pedig — szerényen fogalmazva — rendszerint hiányzik. Érdekességképpen említek egy sokak által kifogásolt észrevételt: a belépőjegy ára akkor is változatlan,- ha az egyetlen úszómedence éppen üres — és a mély víz helyett — öt takarító sikál benne. A kis strandoknál hetente többször is előfordul, hogy úszásra alkalmas víz egyáltalán nincs. A házirendek pontjairól lehet és kell is vitatkozni. De az bizonyos, nem szerencsés a sok tiltó paragrafus. Ha kevesebb volna, következetesebben lehetne ellenőrizni. De arra is kíváncsi lenne ám a vendég, hogy mi minden illeti meg a belépőjegyéért A napfényen és az esetleges bosszankodáson kívül. D. Szabó Miklós Augusztus 20-án nyit Az ország első autósmozija Augusztus 20-án Szentendrén nyit az ország első autósmozija a Teátrum étterem autóparkolójában. Az autósmozit a Pest megyei Moziüzemi Vállalat és Pest megye Vendéglátóipari Vállalata közösen üzemelteti. Egy-egy esti előadáson a parkolóban 40 járműnek jut hely. Az első autós kertmozi megtervezésekor természetesen gondoltak a gyalogosan érkező vendégekre is: az étterem teraszáról — akár étkezés közben is — tekinthetik meg a filmet, s ha a terasz szűknek bizonyulna, a parkolót körülölelő zöld gyepen, kényelmes padokon foglalhatnak helyet Az egy hónapig tartó, kísérleti jelleggel működő kertmoziban országos bemutató előtt álló filmeket mutatnak be. Az előadások a sötétedéstől függően 8—fél 9 között kezdődnek, s a jegyek árai nem térnek el a premier első kategóriás helyáraktól. Alma a fájától... Mintha hasonlítanának . (HL) Hát elmeséltem neki, hogy Görbe Mérleg emberei, ha elkapnak egy besúgót, felhasítják a hasát, és borsot szórnak bele... Elöl, a bozóton keresztül, felvillantak Bakó Csontváz kocsmájának fényei. Kiun elhallgatott — Mi történt? — kérdezte Rumata. — Ott egy szürke járőr — dünnyögte Kiun. — Hát aztán? — mondta Rumata. — Inkább hallgass meg még egy érvet, tiszteletre méltó Kiun. Mi szeretjük és becsüljük ezeket az egyszerű, faragatlan legényeket, a mi szürke harci nyájunkat. Kiun összerándult, még a nyakát is behúzta. — A közember nyelvének tudnia kell, hol a helye. Isten egyáltalán nem azért adott nyelvet a közembernek, hogy fecsegjen, hanem azért, hogy urának a talpát nyalja... A kocsma előtti állófánál a szürke járőr nyergeit lovai topogtak. A nyitott ablakból szilaj szitkozódás hallatszott. Az ajtóban ott állt Bakó Csontváz. Bozontos mancsában bárdot tartott, nyilván az imént kutyahúst vagdalt levesnek, megizzadt, és kijött, hogy kifújja magát. A lépcsőn elbúsulva üldögélt egy szürke rohamosztagos. harci fejszéjét térde közé állítva. — Á-állj! Hogy is hívnak... Te, ne-emes!... Rumata állát előreszegezve ellovagolt mellette, ró sem hederített. — ... Ha pedig a közember nyelve nem azt a talpat nyalogatja — mondta hangosan —, akkor ezt — 4 — a nyelvet végképp el kell távolítani, mivel mondva vagyon : „A te nyelved — az én ellenségem”... Kiun, a ló fara mögé bújva, nagy léptekkel haladt mellette. — Állj, ha mondom! — ordított a rohamosztagos. Hallani lehetett, amint fejszéjével zörögve legurul a lépcsőn. öten lehetnek, gondolta Rumata, miközben megigazította a kézelőjét. Részeg mészárosok. Badarság. — Elhagyták a kocsmát, befordultak az erdő felé. — Gyorsabban is mehetek, ha kell — moncjta keményen Kiun. — Badarság! — felelte Rumata. — Unalmas volna ennyi mérföldet megtenni és egyszer sem verekedni. Neked soha sincs kedved verekedni. Kiun? — Nem — felelte Kiun. — Nekem soha sincs kedvem verekedni. — Ez a baj — dünnyögte Rumata, miközben megfordította csőkörét, és ráérősen felhúzta a kesztyűjét. A kanyar mögül két lovas rontott elő, s amikor észrevették, azonnal megálltak. — Hé te, nemes dón! — kiáltott az egyik. — Nosza, mutasd fel az úti papírodat! — Pimasz népség! — válaszolta Rumata. — Hiszen nem tudtok olvasni, minek nektek a papír?! Térdével megbökte csődörét, és ügetve a rohamoszta- gosok felé indult. Megszeppennek, gondolta. Tétováznak ... Ök hadd vagdalkozzanak és mocskolódjanak, mi nyugodtak leszünk, mint az istenek. Az isteneknek nincs hová sietniük, előttük az örökkévalóság.... Közel léptetett hozzájuk. A rohamosztagosok tétován felemelték fejszéjüket, és hátrálni kezdtek. — Nos? — kérdezte Rumata. x — Vagy úgy? — mondta zavartan az első rohamosztagos. — A nemes dón Rumata? A másik rohamosztagos megfordította a lovát, és elvágtatott. Az első pedig egyre csak hátrált, s leeresztette a fejszéjét. „ — Bocsánatot kérünk, nemes dón — hadarta. — összetévesztettük valakivel. Államügy, tévedés mindig lehetséges. A fiúk beszívtak egy kicsit, égnek a buzgó- ságtóL... — Oldalazva kezdett távolodni. — Hiszen meg— 5 — érti, nehéz idők járnak... A szökött írástudókat fog- doßsuk össze. Rumata hátat fordított — Szerencsés utat a nemes donnák! — 6zólt utána megkönyebbülten a rohamosztagos, és ellovagolt. Rumata halkan szólította társát: — Kiun! Senki sem felelt. Rumata fülelni kezdett, és hallotta a bokrok zizegését. Kiun sebesen igyekezett a mezőn keresztül nyugat felé, oda, ahol húsz mérföldre az irukani határ húzódott. Hát vége, gondolta Rumata. Mindig egy és ugyanaz. Ellenőrzés, kétértelmű hasonlatokkal való dobálózás... Eszébe jutott az esti Arkanar. Szilárd' kőházak a főutcákon, hívogató lámpácska a taverna bejárata fölött, kedélyes, jóllakott boltosok söröznek a tis_zta asztalok mellett, és arról elmélkednek, hogy a világ egyáltalán nem rossz, a varázslókat és a gyanús könyvtudókat karóba húzzák, a király szokás szerint nagy és dicső, dón Reba pedig határtalanul okos, és mindig résen van. „Mit ki nem találnak, hát igen!... A föld gömbölyű! Énfelőlem lehet akár négyszögletes, de az elméket fel ne kavard!...” „A betűtől, a betűtől ered minden, testvérek! Azt mondják, hogy nem a pénz boldogít, meg hogy a paraszt is ember, aztán meg egyre cifrább, sértő versikék, majd pedig lázadás is ...” Az Arkanar királyság tűzvészek pírjaitól és világítófáklyák szikráitól beragyogott sötét síkságán, az utakon és az ösvényeken pedig véresre tört lábú, verejtékkel és porral belepett, halálra rémült, de meggyőződésükhöz sziklaszilárdan ragaszkodó szerencsétlenek százai futnak, vánszorognak, az őrhelyeket kikerülve; törvényen kívül állónak nyilvánították őket, mert gyógyítani és tanítani tudják és akarják betegségektől elcsigázott, tudatlanságba süllyedt népüket: azért, mert az istenekhez hasonlóan, agyagból és kőből második természetet alkotnak a szépséget nem ismerő nép életének megszépítésére. Rumata lehúzta kesztyűjét, és teljes erőből a csődör füle közé vágott vele. — No. te dög! — mondta oroszul. Már éjfél volt, amikor beért az erdőbe. (Folytatjuk) — 6 —
