Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

1981. AUGUSZTUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Végre, megszólalt a telefon! Előrejelzés az őszi-téli divatról A csonfehértől a lazacszí­nig, az égkéktől a fenyőzöl­dig: az idei őszi-téli divat­színek és színkombinációk. A kabát-, a ruha- és öltöny­anyagokban pedig a termé­szetes szálas anyagok domi­nálnak, így elsősorban a gyapjú, az estélyi öltözékek­nél pedig a tisztaselyem. A budapesti ruházati szövetke­zetek divatszalonjainák a Duna-Intercontinental Szál­lóban rendezett tegnapi saj­tóbemutatóján a divatterve­zők és a modellezők új tö­rekvéseit láthatta a közön­ség. A szabászmesterek a különféle európai irányza­tok és a sajátos magyar íz­lés összehangolásával tervez­ték meg a modellkollekciót. Mi tehát — a bemutatót is látván — az 1981-es év őszi-téli divatja? A kabá-' tok H, X és V vonalat kö­vetnek, a kötött termékek­nél erősen érvényesül a folklórhatás, mind a női, mind a férfiöltözékekben pe­dig a sportos összeállítás a divatos. A cipők orra még mindig keskeny, a nőieknél a sarok alacsony. Klasszikus és sportos irányt követnek a kiegészítő öltözékek, a kala­pok és a táskák. Felnőttek­nek és kicsinyeknek egy­aránt a réteges, többrészű ruha-összeállításokat ajánl­ják. Horgásztalálkozó A Mecsek hegyei között fekvő Herman Ottó tónál országos horgásztalálkozó kezdődött tegnap. Tizennyolc megye és — meghívott ven­dégként a jugoszláviai Apa- tin város horgászai vesznek részt a kétnapos eseményso­rozaton, amelyet Herman Ottó emlékének szenteltek. Ebből az alkalomból meg­koszorúzták a nagy magyar természettudós tóparti szob­rát. A találkozó során vetél­kedőt rendeztek a horgász­csapatok számára. Az első napon tizenkét óra hosszat tartó halfogó Verseny zajlott le a hegyi tóban. A csendes, napos időben sikerrel hor­gásztak a versenyzők. Ma folytatódik a vetélkedő a Herman Ottó-serlegért. — Halló, jó napot kívánok, 16-289? — Igen, Böröcz lakás, csó­kolom ... hívom az anyuká­mat — csilingel a vonal túl­só végén a kedves gyerek­hang. Megkérem Böröcznét. ne vegye tolakodásnak kérdései­met: mit jelent Szolnok ,,legifjabb” távbeszélő-előfi­zetőinek a telefon, s meddig vártak rá? — Körülbelül két hete szó­lalt meg először, nagyon örülünk neki. A gyerekeknek is tetszik, ők próbálták ki. Andris leszaladt a szemben lévő fülkébe és ... nem sike­rült a hívás, mert összecse­réltük az utolsó két számje­gyet. Hiába, ezt is meg kell szokni! Másnap a központtól kérdeztük meg a számun­kat ... Nyolc éve vártuk a bekötést. A férjemnek, aki geodéta mérnök a vízügynél, árvízvédelmi készültség ide­jén nagy segítség lesz . . . . .. Dr. Záhonyi Ákos a Kőolajkutató Vállalat igaz­gatási osztályvezetője éppen tíz esztendőt várt a telefon­ra, mióta családjával a Má­tyás király* útra költözött Örömmel vették át május-’ ban a befizetési felszólítást nyomban eleget is tettek az ikerállamásért járó négyezer forintos „belépési” kötele­zettségnek. Utána kicsit csú­szott még a szerelés, de augusztus 10-én megszólalt a 16-285-ös előfizetői számon is a készülék. A tavaly decemberben üzembe helyezett 400 vona­las mellékközpontra eddig 230 előfizető készülékét kap­csolták a posta megyei táv­közlési üzemének szakembe­rei. Ez a valóságban hatvan­nal kevesebb új előfizetőt jelent (ők eddig is rendelkez­tek vonaliak csak a főköz­pont tehermentesítése miatt átkerültek az új alközpontra, új számot is kaptak). Telje­sen elkészült a Csanádi kör­út páros, a Mátyás király út mindkét oldala, a József At­tila út 21—33. közötti szaka­sza, a Liget utca és a Jubile­um téri toronyház „telefono- sítása.” Ez persze koránt­sem jelenti azt, hogy vala­mennyi igénylőt kielégítet­tek, hiszen csak e körzetben 576-ot tartanak számon, s naponta újabbak jelentkez­nek, amint látják, hogy a szomszéd telefont kapott. A PDM-mellékközpontot egyelőre csak 80 százalék erejéig szabad leterhelni, te­hát még kilencvenen sorra kerülnek a következő ütem­terv szerint Mit mondhatnánk vigasz­talásul azoknak, akik most kimaradnak? A jelenlegi fő­központot kétezer vonallal bővítik 1983 végéig. Nem oldja meg, de enyhíteni fog­ja Szolnok telefonhiányát — rónai — Aki tudott, segített Tizenheten, rendhagyó táborozáson Ha zfild, akkor mehet! KRESZ-park a tiszatenyfii óvodásoknak Izgalommal várták a hét­végét a tisztenvői óvo­dások. hiszen tegnap délelőtt birtokukba vehették az óvo­da udvarán énüllt KRESZ- parkot. Az építők — az Aszfaltút­építő Vállalat örménvesi üzemének Farkas Bertalan Szocialista Brigádja, a Béke Termelőszövetkezet tagjai, a KPM törökszentmiklósi ki­rendeltségének. a városgaz­dálkodási vállalatnak. a Gépgyártó és Javító Ipari Szövetkezetnek, a Hídépítő Vállalatnak, a Finommecha­nikai Vállalat 2. számú gyárának és a Mezőgép törökszentmiklósi gyárának dolgozói — társadalmi mun­kában alakították ki az óvo­da KRESZ-parkiát. A Szóchenyin Gyorsszervizt nyitott a Gelka Szolnokon, a Beloiannisz úti gyorsszerviz mintájára a Széchenyi lakótelepen is ren­delkezésre áll már a Gelka, ha elromlik valamilyen ház­tartási gép vagy híradás- technikai készülék. A Raigó Antal út 14 számú ház föld­szintjén a vállalat többi ja­vítóhelyétől eltérő nyitvatar­tási időben — reggel 8—11 és 14—17 óra között — a szervizbe vitt készülékeket azonnal megvizsgálják, és megjavítják. Ma délelőtt elbúcsúznak egymástól, tizenheten, akik az elmúlt kilenc nap alatt jóbarátok lettek. holott többségüket úgy kellett rá­beszélni : feltétlenül vegye­nek részt Szolnokon ezen a rendhagyó táborozáson. Rendhagyó, mert — bár többségük már dolgozó em­ber. de közülük a legfia­talabb is középiskolás —. még soha nem töltöttek tá­vol a szülői háztól ennvi időt. Ezek a tizen- és hu­szonévesek eddig azt vallot­ták: mi cukorbetegek va­gyunk. éppen a betegségünk miatt nem vehetünk részt táborozáson, nem mehetünk üdülni, mert ki tudta mi történhetik... Aztán a megyei kórház III. számú beli'Tvósvászaiti osztá­lyának vezető főorvosa és munkatársai tavaly gondol­tak e<?v nagvot: tábort szer­veznek. kellemes nyaralást gondozottjaiknak. ahol a pihenés, a szakszerű ellátás mellett sok hasznos tudni­valóval is megismertetik a fiatalokat. Köztük a legfon­tosabbal: ne tartsák beteg­nek magukat. Hiszen a cu­korba i mellett — ha okosan élnek — ugyanúgy tölthe­tik napjaikat mint minden ember. A táborszervezés el­ső lépéseiről hírt adtunk la­punkban is. És most öröm­mel írhatiuk le: a táborozás rendben megtörtént. sok társadalmi segítséggel. Cik­künk megietenését követően ugyanis elsőként a megyei vendéglátó vállalat jelent­kezett: minden térítés, ellen­szolgáltatás nélkül vállalta a táborozok ellátását. Napi hatszor! fehérjedús étkezés­ről gondoskodott a fiatalok­nak kiváló minőségben. Sőt. az éppen születésnapjukat ünneplőket tortával is kö­szöntötték. A KISZ megyei bizottsága nemcsak a tábort bocsátotta ingven rendelke­zésre. de műsort is szerve­zett. és 6 ezer forintot adott a tábor költségednek fedezé­sére. A Volán KlSZ-bizott- sága autóbuszt biztosí­tott a kiránduláshoz. Ipv járhattak a résztvevők Jász­berényben. Tiszakürtön. és egv felejthetetlen kékestetői úton. (Egyébként a tizenhét fiatal közül — ez ott Ké­kestetőn derült ki. — mind­össze hárman tártak eddig hazánknak e gyönyörű vi­dékén.) A Középbisza vidéki Vízügyi Igazgatóság KISZ- bizottsága háromórás tiszai hajózásra hívta meg a tábo­rozókat. a Víz- és Csatorna­mű Vállalat ingyenes strand- beléoőket adott nekik. Igen. a nagy társadalmi összefogásnak köszönhető, hogy a tizenhét^ fiatal in­gyen — a hűvös, esős idő ellenére — szép és felejthe­tetlen napokat tölthetett éle­tében először igazi táborban. És a kellemes időtöltés mel­lett sok olvan tudnivalóval ismerkedhetett meg. ame­lyek segíthetik pályaválasz­tásukat, családalapításukat, és amelyeknek birtokában valóban úgy élhetnek mint minden ember. A kórház orvosai, ápo­lónői — természetesen ők is társadalmi munkában dol­goztak a táborban — már tervezgetnek: jó lenne lövő­re. még több fiatal részvé­telével ú Jra megrendezni a táborozást. Látva az eddigi önzetlen, társadalmi segítsé­get hisszük, hogy sikerülni Üj szociális léte- sítménnyel gazda­godott augusztus elején a szolnoki Tejipari IVállatat kunszentmártoni sajtüzeme. Az öltözők és a lét­számnak megfele­lő ebédlő 3,5 mil­lió forintba került ... A lovakat eldtták. A pénztelen donok eltűntek. Rumata — erre is emlékezett — hazacipelte magához a bárót Pampa dón Bau seínjózan volt, kész arra. hogy folytassa a vigadazást — csupán nem tudott a lábán áll­ni. Ráadásul úgy vélte, hogy az imént búcsúzott el a ked­ves bárónétól. és jelenleg hadat visel ősi ellensége, a vég­sőkig elkanészodott Kaszka báró eLlen. ..Micsoda? Agy,?... Hogyan kerülhet ágy a mezőre? A mi ágyunk a harci mén takarója!” — e szavakkal Pampa letépte a falról a gobelint feje búbjáig betakaró­zott vele. és nagy robajjal a sarokba zuhant a mécses alá. Rumata meghagyta Unónak, állítson a báró mellé egy vödör sóslét és egy dézsa savanyúságot. Akkor vala­mi történt Valami nagyon csúf dolog, ami végigűzte a városon keresztül, ki a szabadba. Valami nagyon, nagyon csúf. megbocsáthatatlan, szégyenletes . . Ez akkor jutott eszébe, amikor már a házhoz közele­dett s amikor eszébe jutott megállt. . . . Félrelökte Unót. felmászott, a lépcsőn, kitárta az ajtót, berontott a lányhoz, és az éjjeli lámpás fényénél megpillantotta fehér arcát, rémülettel és undorral teli. óriási szemét, és ebben a szempárban önmagát, tántorgó alakját, lecsüngő, piszokfoltos ruháját, ezt az arcátlan és aljas, kékvérű ripököt. és ez. a tekintet visszavetette a lépcsőre, le az. előszobába, ki az ajtón, a sötét utcára, és messzebb, messzebb, minél messzebb . . . Rumata összeszoritóttá a fogát, érezte, hogy belsejé­ben minden megdermedt. Halkan kinyitotta az ajtót, s — 53 ­lábujjhegyen belépett az előszobába. A sarokban békés álomban szuszogott a báró. „Ki az?” — kiáltott fel Unó. „Csendesen — mondta suttogva Rumata. — Gyerünk a konyhába. Készíts egy hordó vizet, ecetet, tiszta ruhát, de szaporán!” Sokáig, bőszen, élvezettel locsolta magát vízzel és dörzsölte ecettel, hogy levakarja az éjszaka szennyét. Unó mogorván közölte: — Éjjel, ahogy az úr elrohant, Kira lejött, és meg­kérdezte, itt volt-e a dón vagy nem. Biztosan azt hitte, csak álmodta az egészet. Én azt mondtam neki, hogy mióta az úr este őrségre ment, vissza sem jött... Rumata elfordult és mélyet sóhajtott. Nem könnyeb­bült meg. Még rosszabbul érezte magát. — ... Én meg egész éjjel íjjal ültem a báró mellett: attól féltem, hátha részeg fejjel feltolakszik. — Köszönöm, fiacskám — bökte ki nagy nehezen Rumata. Felhúzta a cipőjét, kiment az élőszobába, kis ideig a sötét fémtükör előtt állt. A kaszparamid kifogástalanul hatott A tükörben egy elegáns, nemes dón látszott, aki­nek arca kissé beesett a fárasztó éjszakai ügyelettől. Aranyabronccsal leszo-ítótt, nedves haja puhán és ke­csesen omlott n’Q arca két o’dalán. Rumata gépiesen megigazította az objektívet az orrnyerge fölött. Szép je­leneteket figyelhettek, meg ma a Földön, gondolta ko­moran. Eközben megvirradt. A poros ablakon benézett a nap. Csapódtak a spaletták. Az utcán álmos hangok szó- longatták egymást. Rumata felment, kopogott, s belépett a dolgozószo­bába Kira a karosszékben ült. mint tegnap. Fölemelte tekintetét, és aggodalommal pillantott a férfi arcába — Jó reggelt, kicsikém — mondta Rumata. A lány megkérdezte: — Elfáradtál? — Igen. egy kicsit És megint mennem kell. — Készítsek neked valamit? — Köszönöm, nem kell. Unó majd készít. Rumata érezte, hogy a hazugság fala emelkedik kö­zéjük. Eleinte vékonyka, majd egyre vastagabb és szilár­dabb. Lehunvt szemmel ült miközben Kira'különféle parfümökkel óvatosan megnedvesítette a gallérját az arcát a homlokát, a haját. Azután a lány így szólt: , — Valami szörnyűt, nagyon szörnyűt á’modtam. A fal olvan vastag lett, mint egy erődé, — 54 — — Űj helyen mindig így szokott lenni — felelte Ru­mata képmutatóan. — Meg aztán a báró is biztosan ri­csaj oz ott odalent — Hozassak reggelit? — kérdezte a lány. — Hozass. Kira kiment, és Rumata hallotta, amint nyugodtan beszél' Unóval. Azután visszajött leült a férfi székének karfájára, és elkezdte mesélni az álmát ő p>edig hallgat­ta, és érezte, hogy a fal prercről piercre egyre vastagabb és rendíthetetlenebb lesz, s örökre elválasztja őt az egyetlen embertől, aki igazán közel áll hozzá ebben a rút világban. És akkor teljes erőből nekirontott a falnak. — Kira — mondta —, nem volt álom — Szegénykém — felelte Kira. — Várj, mindjárt hozok sóslevet... Az arkanari királyok udvara a közelmúltban még a Birodalom egyik legfelvilágosultabb udvara volt. Tudó­sok éltek itt, többnyin“ ugyan sarlatánok, de olyanok is, mint Kisszeni Bagir, a bolygó gömbalakúságának felfede­zője; Tata udvari kuruzsló, aki azt a zseniális^ feltevést fejte'.te ki. hogy a járványokat szabad szemmel észre nem vehető, szél és víz által terjesztett, apró férgek okozzák; Szinda alkimista, aki az anyag arannyá változtatásának módját kereste, de az anyag megmaradásának elvére bukkant rá. Voltak az arkanari udvarban költők is, több­nyire tányémyalók és hízelgők, de olyanok is, mint Di­cső Pepin, az „Északi Hadjárat” című történelmi tragé­dia szerzője; Igazságszerető Curen. aki több mint ötszáz, balladát és szonettet írt, amelyeket a nép megzenésített; úgyszintén író Gur. aki a Birodalom történetében az el­ső világi regényt alkotta meg, egy szépséges barbár lány­ba szerelmes' herceg bús históriáját. Don Reba, a mindenható koronavédelmi mimisz-ter tisztségében eltöltött esztendők alatt olyan pusztítást végzett az arkanari kultúra világában, hogy még egyes előkelő nagyurak is ros'szal’.ották. Kisszeni Bagirt államellenes bűncselekménnyel ha­táros elmez-avar vádjával kínzókamrába vetették, és Ru­mata csak nagy üggvel-bajjal tudta kiszabadítani és az, anyaországba küldeni. Tata udvari kuruzslóról kiderült, hogy méregkeverő, s az irukani herceg felbújtására a ki­rály személye ellen gonosz merényletet terveit. Kínval­latás közben mindent bevallott, és felakasztották. — 55 — (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom