Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
1981. AUGUSZTUS 1. 3 Jászárokszálláson, a vállalat hűtő- és klímatechnika gyáregységében készítik a jászberényi Hűtőgépgyárban évente előállított több mint félmillió háztartási hűtőszekrény elektromos szerelvényeit. A gyáregység elektromos műhelyében — ott készült felvételünk — ötvenhat asszony és lány naponta kétezer hűtőszekrényhez készíti el a komplett vezetékgarnitúrát (T. F.) Nyolc élménydús nap Szolnokr megyei újítók a Szovjetunióban Mint arról hírt adtunk, július 20-án a Szovjetunióba repült harminc Szolnok megyei újító, hogy a rosztovi mezőgazdasági gépgyárban, valamint a környékbeli kolhozokban népszerűsítsék azokat az ötleteket, amelyek a mezőgazdasági gépek hatékonyabb üzemeltetésével, illetve az olcsóbb és gyorsabb karbantartásukkal, javításukkal kapcsolatosak. Nyolcnapos kinttartózkodásuk után felkerestük Fü- gedi Lászlót, a TESZÖV politikai munkatársát, a küldöttség vezetőjét, hogy érdeklődjünk a szovjet újítókkal folytatott eszmecserék és a szovjet mezőgazdasági üzemekben tett látogatások eredményeiről, tapasztalatairól. Elmondta, hogy a küldöttség tagjaira igen mély benyomást gyakorolt az a minden apróságra kiterjedő figyelem és nagyfokú felelősségtudat, amivel a szovjet népgazdaságban az újítások felé fordulnak. .Jól érzékelteti ezt egyebek mellett az a tény, hogy a Szolnok megyei újítók csoportját fogadta Moszkvában G. P. Szo- fonov, a VOIR elnöke is. A VOIR — a szovjet újítók szervezete — 9 millió tagot számlál, s a Szovjetunió minden köztársaságában, sőt a köztársaságok minden megyéjében önálló szervezetet tart fenn. Az újítók érdekvédelmével, az újítások elbírálásával, nyilvántartásával és népszerűsítésével kapcsolatos feladatait egy másik önálló szervezettel — a tudományos és technikai információkat kezelő adatbankkal — közösen látja el, és hatásköre kiterjed arra is, hogy az általa fontosnak ítélt újításokat a különböző vállalatok, termelőszövetkezetek figyelmébe ajánlja, s azok megvalósításáról az illetékes gazdasági vezetőket beszámoltassa. Hogy e feladatok milyen hallatlanul nagy népgazdasági jelentőséggel bírnak, azt sejteni lehet abból a néhány adatból is, amelyet Fügedi László a vendéglátó Krasznodár megyében jegyzett fel: ebben a 120 ezer négyzetkilométernyi, tehát hazánk területénél is nagyobb kiterjedésű megyében az előző ötéves terv időszakában 26 ezer újítást vezettek be a mezőgazdaságban, s ennek eredményeként 569,5 millió rubelt takarítottak meg. Élmény volt a küldöttség számára, hogy bepillanthattak annak a hatalmas tervezőintézetnek a munká jába is, ahol a Magyarországon használatos, szovjet gyártmányú mezőgazdasági gépek jelentős részét megtervezték, s ahol jelenleg egy minden korábbinál nagyobb teljesítményű kombájn szerkesztésén fáradozott az intézet száz adjunktusa: az óriásgép — amelyet üvegből készült, tehát minden irányba jó kilátást biztosító és légkondicionált fülkéből irányíthat majd a vezetője —. 8—10 kilogramm gabona átereszté- sére, azaz betakarítására lesz képes másodpercenként. Később Rosztovban, a Szovjetunió legnagyobb gépgyárában járva tanulmányozhatták is az intézet által tervezett masinákat a magyar szakemberek. A hatalmas gyárudvaron valóságos gép- kiállítás várta őket. Itt tekintették meg többek között a kísérleti példányát annak az 500 lóerős óriás traktornak, ami a szovjet ipar egyik büszkesége lehet a közeljövőben. A gigantikus méretű traktorhoz természetesen hasonló méretű munkagépeket terveztek: a hozzávaló tárcsagép fesztá- volsága például több mint 24 méter! Mód nyílt a Szovjetunióban töltött nyolc nap folyamán természetesen arra is, hogy a gyári futószalagról lekerült gépeket munka közben is megtekintsék a szolnokiak. Jártak ugyanis jó- néhány kolhozban, amelyeknek nagysága szinte kivétel nélkül meghaladta a 10 ezer hektárt. A hazánkbelihez hasonló természeti és éghajlati viszonyok között gazdálkodnak az ott élők, s a mieinkhez hasonló problémákkal küszködnek. Csakúgy, mint nálunk, ott is aszályosak a nyári hónapok, s nagy gond az öntözés. Ennek ellenére eddig jó termést takarítottak be. Különösen a rizs fizetett jól, amiből általában háromszor annyit — 30—35 mázsát — takarítottak be egy-egy hektárról, mint Magyarországon. — káposztás — Honvédelmi bizottság látogatása Az országgyűlés honvédelmi bizottsága Pap Jánosnak, a bizottság elnökének vezetésével látogatást tett néphadseregünk honi légvédelmi csapatainál, ismerkedett egy magasabb egység és egy va- dászrepülő-alakulat életével, tevékenységével, a katonák munkakörülményeivel, a korszerű harci technikával. Pap János elismerését fejezte ki a látottakért, a katonák mindennapos helytállásáért. A fehérjék új „csillaga” A mezőgazdasági nagyüzemek újabb hazai eredetű fehér jeÍQrráshoz jutnak; a nagyüzemi körülmények között is jól termeszthető csillagfürt nevű pillangós növény egyre jobban terjed a gyakorlatban. A hazai mezőgazdasági állattenyésztési kísérleti intézetek is sikerrel foglalkoztak ezzel a növénnyel, amelyet korábban tulajdonképpen a kukorica szorította üti a termesztésből. Miután a külföldről beszerzett fehérjefélék eléggé drágák, a nagyüzemi gazdák érdeklődése most ismét a jó hozamú és magas fehérjetartalmú növény felé fordult. Egyelőre még csak 14 ezer hektáron termesztik a csillagfürtöt, azonban már több mint 80 mezőgazdasági üzem foglalkozik vele. Nagy előnye, hogy jól hasznosítja a homoktalajokat, olyan vi- dékekn is sikerrel termeszthető, ahol más növény csak nehezen szerzi meg a táplálékot. A csillagfürt termesztésére mindenkeléit a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek vállalkoztak, ezek ugyanis árbevételük után 20 százalékos árkiegészítésben részesülnek. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen az OMFB fehérjeprogramjának keretében egy év alatt 16 üzemi kísérletet végeztek. Tisztázták, hogy a külföldről importált szóját jól lehet helyettesíteni egyebek között a sertéstenyésztésben. Például már a hizlalás kezdetén is csaknem teljes egészében felválthatják a szóját ezzel a fehérjedús növénnyel. A helyettesítésnek semmiféle káros hatása nem vott a malacokra. Gazdaságtalanul termelt Felszámolták a régi gyárat A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat a napokban felszámolta utolsó, gazdaságtalanul termelő rostkikészítő üzemét, a tolnanémedi kendergyárat. Hatvanhét dolgozója nem maradt munka nélkül, a régi gyárral együtt a -Temaforg Vállalathoz kerültek, amelynél textilhulladékokból értékes cikkeket állítanak elő. A Hajdú megyei tukai, valamint a szekszárdi rostkikészítő üzemekkel együtt ez már a harmadik megszüntetett kendergyár. Működésük főként azért nem volt gazdaságos, meri távol vannak a főként Szegeden működő - továbbfeldolgozó üzemektől, s így a szállítási költségek megdrágították a termelést. Korszerű dobozfedélzáró-géppei gyarapodott a szolnoki Tejipari Vállalat kunszentmártoni üzeme. Az eddigi 70 doboz fehér sajt helyett háromszázat tudnak csomagolni naponta az új berendezés segítségével véleménycserével Arról tanácskozott a pártcsoport, miként teljesítik tagjaik. kommunista kötelezettségeiket. Egy véleményen voltak mindaddig, amíg az egyik fiatalabb párttag értékeléséhez nem értek. Sok jó hangzott el róla: szorgalmasan dolgozik, a munkahelyi közösségbe jól beilleszkedik, társadalmi megbízatásainak eleget tesz. Ám ekkor valaki közbevetette: „Azért én mégsem mondanám, hogy a Pista minden kötelezettségét teljesíti. Azt hiányolom, hogy politikai kérdésekben sohasem hallani a hangját, nem agitál”. Az utolsó két szó hallatán többen felkapták a fejüket. „Már miért kellene agitálnia? — jegyezte meg valaki meglepődve. — Hiszen ma már nem olyan időket élünk...” S ettől kezdve a megbeszélés jó időre elkanyarodott korábban kiszabott medrétőL Élénk vita indult, amelynek tengelyében az állt: vajon szükség van-e manapság az agitációra, el kell-e ezt várni a párttagoktól, avagy sem? Aligha állíthatnánk, hogy csupán az említett pártcsoportban léteznek ezzel kapcsolatban ellentétes félfogások. Elvileg persze nem szokás vitatni az agitáció lét- jogosultságát, hiszen a kü- llönbző szintű pártszerveknél, vezetőségekben többnyire léteznek az agitációval foglalkozó reszortfelelősök, titkárok, részlegek. De még az éves munkát átfogóan értékelő beszámoló taggyűléseken is többnyire mellőzik a szóbeli agitáció érdemi elemzését.- Vagy pedig leszűkítik annak csoportos formáira, a pártnapokra, vitakörökre és így tovább, és nem tér ki a személyes, egyéni agitáció problémáira. Holott a személyes agitáció — természetesen — a legkevésbé sem avult el. Ma is épDoly szükséges, elengedhetetlen eleme a pártmunka- nak, mint bármely korábbi időszakban. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen most sokkal inkább létezik a valóságban, a mindennapi gyakorlatban — és sokkal jobban, eredményesebben folyik —, mint ahogy azt az erről nem egyszer osupán semmitmondó frázisokat hangoztató különféle helyi összegezésekből vélni lehetne. A kérdés ugyanis az, mit értünk az agitáció fogalmán. Hadd idézzük fel ezzel kapcsolatban egy kissé régebbi esetet. Az eigyik vállalati pártszervezet szokatlan módszert választott az agitáció hatékonyságának felmérésére: a pártonkívüliek véleményét tudakolta meg erről. Hamarosan tapasztalniuk kellett, hogy ha azt kérdezték, agitálnak-e az ő környezetükben a párttagok, a túlnyomó többség tagadó választ adott, sőt némiképpen indignálódva tették hozzá: ugyan már miért is kiellene itt agitálni?! De ha a kérdés úgy fogalmazódott, hogy beszélgetnek-e velük a párttagok politikai problémákról, és elmondják-e azokban a véleményüket, a nagy többség igennel felelt, példákat is említve, kikkel milyen témákban folyt eszmecsere. Márpedig az agitációnak éppen ez a lényege. Mint ahogy a XI. pártkongresz- szus határozata is megfogalmazta még annak idején: ennek a tevékenységnek, vagyis a politika képviseletének és terjesztésének „leghatásosabb módja az aktív véleménycsere a pártonkí- vüliekkel; ez lehetőséget nyújt * a különböző nézetek szembesítésére, tisztázására, a marxista—leninista álláspont meggyőző kifejezésére”. Ez a tömör összefoglalás ma is érvényes módon körvonalazza az agitációnak azt a korszerű értelmezését, amelyben nemcsak az egyik fél jut szóhoz, amelyben véleménycsere folyik, szembesülnek az eltérő nézetek, melyek vitában tisztázódnak és így jut érvényre a valóságnak megfelelő helyes álláspont. Azért indokolt ezt hangsúlyozni, mert az agitációtól való húzódozás mögött nem egyszer az „agitálás” régimódi és elavult értelmezése húzódik meg. Az olyan gyakorlat ugyanis tényleg helytelen és káros lenne, hogy a kommunisták beszélnek, magyaráznak, a pártankívü- liek pedig hallgatják őket. A párt és a tömegek kapcsolatáról vallott felfogásunktól ez válóban mélységesen idegen. De az agitációt nem is szabad ily módon felfogni. Hiszen a munkatársi, baráti, rokoni körben természetszerűen merülnek fel politikai kérdések, hangzanak el a nemzetközi az országos vagy a helyi politikai eseményekkel kapcsolatos vélekedések. A kommunisták általában az ilyen eszmecserékben elmondják a párt álláspontját kifejező véleményüket, érveiket is. Agi- tációs „munkájuk” tehát a mindennapi politizálás természetes része. Éppen ebből adódóan az agitáció nem időszakos kampányfeladat, amelyre egy- egy jelentősebb politikai esemény alkalmából van csupán szükség. Nyilvánvaló, hogy az ilyen események felfokozzák a politikai érdeklődést, a polémia elevenebbé válik, s így a kommunisták állásfoglalása, véleménynyilvánítása is gyakoribb és erőteljesebb. Ám a politika a „csendesebb” periódusokban sem szorul ki a közérdeklődésből, már csak azért sem, mert a jelen körülmények között az ilyen „csendesség” csupán viszonylagos. Mindig adott tehát az agi- tációra a lehetőség. De fennáll szükségessége is, mivel a párt politikájának, határozatainak, törekvéseinek megismertetése, megmagyarázása, elfogadtatása állandó, sohasem szűnő feladat. Gy. L. Az év végére elkészül a törökbálinti autópálya-szakasz Építőtáborozó fiatalok segítségével meggyorsult az ‘M—1-es autópálya törökbálinti szakaszának építése. Az aszfaltburkolat már elkészült, jelenleg az árokburkolás és a csomóponti ágak kialakítása van folyamatban. Az eredetileg 1982-re tervezett átadási határidőt módosították, s az új terv szerint a 4 km-es baloldali pályaszakasszal együtt az év végéig elkészül. A végleges forgalmi rend ezen a szakaszon könnyebbé teszi a külső budai kerületek megközelítését. A törökbálinti elágazásig, az M—7- es autópályával közös szakaszon a kétszer 3 sávos pálya már most zavartalanná teszi a főváros és a nyugati országrészek közötti gépjármű- forgalmat Tatabányától Győrig a jelenlegi fél autópálya, és Győrtől a hegyeshalomi határállomásig az 1-es számú főútvonal hosszú ideig szántén kielégíti a forgalmi igényeket.
