Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
XXXII. évf. 195. szám, 1981. augusztus 20., csütörtök MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ha MtBr a kit B megyei tanács állasai Munkánk értelmét hirdetik A nép Aligha fogalmazható bármiféle megemlékezés augusztus 20-a alkalmából, amelynek központi gondolata ne a hatalom volna. Hiszen az Alkotmány, amelynek létrejöttét ünnepeljük - éppen a hatalom jellegének, a hatalmi viszonyoknak legfőbb törvénye, s éppen annak az eredménynek a rögzítője, amelyet ebben az országban a hatalom birtoklását tekintve a felszabadult magyar nép elért. Nem véletlen, hanem meghatározó, s legtöbbet idézett mondata ennek így szól: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé". Él már nemzedék - több is! -, amelynek az Alkotmány megszületése, megfogalmazása, törvénybe iktatása — csupán történelem. De él még nemzedék — több isi -, amelynek mindez a személyes életébe, sőt sorsába vágó kérdés volt és lett. Éppen ezért, valamennyi élő nemzedék számára sem csupán az lehet tanulságos, ha e hatalom megszületésére s tartalmára emlékezünk, hanem az is, ha az ünnep kapcsán azt is felidézzük: miként maradhat fenn, miként fejlődött, s fejlődik, miként funkcionál, s miként felel meg hivatásának a hatalom. Mert a hatalom nem öncél s nem is csupán cél, hanem eszköz azok szolgálatára, akiket szolgálni hivatott. És mert a hatalom nálunk a dolgozó népé, hát a hatalomnak is a népet kell szolgálnia, csak így válhat valójában a nép hatalmává. Mindezt kimondani, — történelmi tett, s a nép sorsában történelmi méretű 'fordulat volt, ám a hatalmat gyakorolni, az említett érdekekért működtetni - ez a mindennapok feladata. Olyan feladat, amelynek végzésében a felszabadulás óta eltelt évtizedekben sok tapasztalatot gyűjtöttünk, olyan feladat, amelynek új meg új vonásait időben fel kell ismernünk. Ma például aligha lehet időszerűbb felismerés annál, mint hogy az erős néphatalom és a fejlett szocialista demokrácia szorosan összefügg. Az igazi tennivalók elvégzéséhez nem elég ennek felismerése: legalább any- nyira szükséges a személyes részvállalást megelőző feladatmegfogalmazás, s ennek nem is mindig könnyű kibontása, megvitatása, értelmezése. Valahogy így vagyunk — vagy lehetünk — a fentebb említett összefüggéssel is. Márpedig ha valami nem maradhat meg a jelszavak szintjén, akkor az a szocialista demokrácia. Szerencsére, a valóságban nem is marad. Hiszen léteznek és sokoldalúan működnek nálunk a szocialista demokrácia intézményei, formái, fórumai. Ami pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy tájékoztatásban, a véleménycserében, a döntések előkészítésében, a végrehajtás ellenőrzésében széles tömegek vannak jelen. Éppen az Alkotmány ünnepén nem lehet ünneprontás annak megállapítása, hogy leegyszerűsítené, sőt erőtlenebbé tenné az itt felsorolt folyamatok valóságos értékét, aki mindezt valamiféle alkalomhoz köti. Tehát úgy gondolkodnék, hogy az üzemi demokrácia helye a termelési értekezlet, a pártdemokráciáé a taggyűlés, az ellenőrzés demokratikus formája a népi ellenőrzés, a tájékoztatás demokratizmusának a tömegkommunikáció a letéteményese, a döntések előkészítésének pedig legmagasabb szinten az országgyűlésnek, a párt vezető szerveinek, a kormánynak az ülései. Mindez, természetesen, igaz, de nagyon egyoldalú leegyszerűsítése szocialista demokráciánk fórumainak, és közéletünk mindennapi demokratikus gyakorlatának, hatalma Ugyanis, annyi évvel az Alkotmány megszületése után, épDen azt mutathatjuk föl mint az Alkotmány szellemében létrejött s erősödő új vonást, hogy a demokrácia gyakorlása mind kevésbé szorítkozik nálunk alkalmakra. Mind kevésbé csak a taggyűlések, a beszámolók, a közgyűlések, a konferenciák, tehát különféle szervezett, sőt olykor nagyonis előírt időközönként és előírt formában zajló rendezvények hordozzák magukban a demokratikus közélet tartalmait, a demokratikus jogokat és lehetőségeket valamennyi dolgozó ember számára. Hanem mindez, egyre inkább a napi munkafolyamatokba épül. Azt tapasztaljuk ugyanis - ünnepen hozzátehetjük, hogy örömmel, persze -, hogy mind kevesebb az olyan vezető, aki abban a tévhitben él, hogy nélkülözheti munkájában annak ismeretét, miként vélekednek a feladatokról, a tennivalókról a gondokról, s az eredményekről mindazok, akiknek vezetésével megbízták. És mind kevesebben vannak, akik beletörődnének abba, hogy ha közösségi értelemben véve felelősségteljes véleményük, mondandójuk vagy akár aggályuk van, akkor azt a sokféle fórum valamelyikén ki ne nyilvánítsák. És bármilyen sok még a teendőnk a meglévő demokratikus lehetőségek mélyebb, következetesebb kihasználásában, bármennyire is akadnak még helyek és területek, ahol személyes gyarlóság vagy avitt beidegződések miatt még a fejlesztés és a terjesztés feladata is előttünk áll a szocialista demokráciát illetőleg, azért kijelenthetjük, hogy az utóbbi két és fél évtizedben e. tekintetben különösen sokat léptünk előre. És éppen ennek az időszaknak a tapasztalatai és eredményei bizonyítják, hogy a fejlett szocialista demokrácia minél inkább szerves része lett a mindennapoknak, minél inkább vált folyamatos párbeszéd keretévé az egész dolgozó nép számára, minél inkább tudott a fontos döntések valóságos előkészítésében szerepet vállalni: vagyis minél inkább lett a szocialista demokrácia hatékony eszköze a néphatalomnak, annál inkább segítette azt, s annál inkább érezték a nép legszélesebb tömegei is, hogy a hatalom valóban az övék. A hatalom érzete ugyanis nem ünnepek hangulatától s színvonalától függ -, bár ezek elmélyíthetik, tudatosíthatják -, hanem mindig a köznapi tapasztalatoktól. És e tapasztalatok általában sohasem az úgynevezett nagy ügyekhez, hpnem az élet apróbb-cseprőbb dolgaihoz kapcsolódnak. Szinte észrevétlenül ivódnak belénk tanulságaikkal, emlékeikkel, következtetéseikkel, s együtt valamennyi válik a meggyőződéssé: az Alkotmány betűje minálunk élő valóság. Ám, hogy a jövőben is az legyen, annak egyik feltétele: nem felejteni, miként lett azzá eddig. Ezért sohasem szűnhetünk meg újra és újra felfigyelni az élet változásaira, az emberek gondjaira, problémáira. Nem szűnhet éberségünk azokkal szemben, bármilyen kevesen legyenek is, akik a szívük mélyén nem békéinek meg a nép hatalmával. Nem szűnhetünk erős figyelemmel kísérni mindazt, ami a világban történik, s ami így vagy úgy, de senkire sem lehet hatástalan. Nem lankadhat szorgalmunk és buzgalmunk a munkában, az építésben, az alkotásban, mindannak gyarapításában, ami a népé ami a nép életének szebbé és gazdagabbá tételéért születik, Alkotmánynapi nagygyűlések Az alkotmány ünnepe tiszteletére tegnap délután az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyesen, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. Zász- lófelvonási ünnepség volt délután a Gellérthegyen a Felszabadulási emlékműnél is. Tegnap országszerte megkezdődtek az alkotmány napját köszöntő ünnepségek. Az ez alkalommal rendezett politikai nagygyűlések sorából kiemelkedett a békéscsabai, ahol Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, és a csornai, ahol Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, továbbá a dunaújvárosi, ahol Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, és a kisvárdai, aholPul- lai Árpád közlekedési és postaügyi miniszter volt a szónok. Martfűn Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő mondott beszédet. A termelő, alkotó közösségekben hatalmas erők rejlenek Gáspár Sándor beszéde Gáspár Sándor rámutatott, hogy a szocialista Magyarországért vívott nehéz küzdelemben a munkásosztály vállalta a történelmi felelősséget. A szocialista építés eredményeinek hatására a munkáshatalom társadalmi bázisa lényegesen kiszélesedett, a munkásosztály az egész néppel szövetségben gyakorolja a hatalmat, dolgozik a fejlett szocialista társadálom építésén. A párt — mondotta — mindenkor csak olyan célokat tűzött a nép elé, amelyekhez megvolt az erőnk, amelyekről tudtuk: képesek leszünk megvalósítani. Elhatározott szándékunk, hogy mindazt maradéktalanul végrehajtjuk, amit az MSZMP a párt programnyilatkozatában megfogalmazott. Jólétet akarunk biztosítani és fel akarunk kerülni az iparilag fejlett országok közé. Mindehhez megvannak nemzeti erőink, s biztosított a szilárd nemzetközi háttér a Szovjetunióval, a KGST többi tagországával való együttműködés révén. A termelő, alkotó közösségekben hatalmas erők rejlenek. Ezeket mindenütt fel kell tárni, és hasznosítani. A párt és a szakszervezetek éppen ezt tartják szem előtt, amikor a szocialista demokrácia bővítésére ösztönöznek. Szólt arról, hogy pártunknak, kormányzatunknak a jelenlegi nehéz világgazdasági helyzet ellenére is elhatározott szándéka népünk eddig elért életszínvonalának megőrzése, sőt kisebb mértékű differenciált növelése is. Fejlődésünket azonban lehetőségeinkhez kell igazítanunk. Ahogyan a gazdaság fejlesztésében mérsékelnünk kelleitt az ütemet, úgv az élet- színvonal növelésében sem léphetjük túl a gazdaság ad(Folytatás a 2. oldalon.)
