Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 16. lArcképváxIát I Bányamérnök a számítógépnél Minden bizonnyal a nagy- kanizsai Kőolaj bányászati és Mélyfúrási Technikum lelkes tanárainak köszönhető, hogy az ott tanuló Nagy Zoltán olajipar-centrikusnak látta a világot. A műszakiak képzeletbeli gúlájának csúcsán szerinte az olajmérnök állt. Ezért lepődött meg őszintén, amikor tanulmányai befejeztével több társa hátat fordított a szénhidrogén-bányászatnak. Neki eszébe sem jutott az ilyesmi — pedig korábban semmi sem kötötte a szakmához. A választás azért esett erre a pályára, mert „jónak nézett ki”. Jó tanuló volt. mégsem jelentkezett egyetemre. Hosz- szas fontolgatás nélkül döntött : nem lóg tovább a szülei nyakán. Talán egy kis kalandvágy is motiválta elhatározását. A kőolajbányászat súlypontja akkoriban helyeződött át az Alföldre, — így került a szolnoki termelő vállalathoz. Kiállta a próbát, amit elképzeléseinek és a realitásnak a találkozása jelentett a pályakezdésnél. Kevés volt a fizetés. szállást pedig kezdetben az egyik tankállomás nyújtott. Az egymás felett sorjázó ágyakban csak „lapjával” tudtak feküdni. Felülni nem lehetett rajtuk, csak a szó átvitt értelmében felemelkedni róluk. Már természetesen csak annak, akiben volt szakmai becsvágy és önbizalom. Két év; gyakorlati munka után jelentkezett egyetemre. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat ösztöndíjasaként gázipari ágazaton ' szerzett diplomát a Miskolci Nehézipari Egyetemen. A vállalat orosházi üzeméhez került. Jő főnökei voltak, sok gyakorlati tapasztalatra tett szert — mégis otthagyta az üzemet. Sok minden motiválhatja egy fiatalember ilyen döntését. Nagy Zoltánét mindenekelőtt az, hogy 1971-ben megkérdezése nélkül beiskolázták egy rendszerszervezői tanfolyamra. Bányamérnök létére így került kapcsolatba a számítástechnikával. „A korlátlan lehetőségek világa ez” — mondogatták fieki. Meg azt is: „Akibe szorult valami ész, az az üzemben elpazarolja a tehetségét”. Ezzel ugyan nem értett egyet, de azt is tisztán látta, hogy munkakörét egy vegyipari gépésztechnikus is el tudja látni. Ezért állt kötélnek, amikor a vállalat központjába hívták, ahol rezervoármechani- kai kérdésekkel foglalkozott. Az egyetemen dr. Gyulai Zoltán professzor olyan jól oktatta ezt a tantárgyat, hogy megkedvelte. Az üzem elhagyása valósággal árulásnak tűnt munkatársai szemében. Úí munkakörét elefántcsonttoronynak, az elméleti emberek osztályának tartották, akik csak mondják a magukét, a termelőmunkát meg mások végzik. Valójában a szakma fogósabb kérdéseivel ott találkozott. Amikor 1976-ban átszervezték a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat számítástechnikai tevékenységét, igent mondott az osztályvezetői kinevezésre. Azóta a számítástechnikai főosztályhoz tartozó rendszerfejlesztési osztályt vezeti. Fiatal ember, még jóval a negyven alatt. Sokszor foglalkoztatja, hogy jó vezető-e, mennyire alkati kérdés a vezetés, milyen szigor, rátermettség kell hozzá. Szerencsére nincs sok baja a vezetéssel, jó kollégái vannak, pár szó után megértik egymást, nem kell különösebb szigort alkalmazríi. A vállalat a közeljövőben új számítógépet kap. Nagy reményeket fűznek ehhez. Nagy Zoltán jobb számítás- technikai kultúra és olyan szakembergárda kialakítását várja tőle, melynek minden tagja ambiciózus és munkájában örömét leli. És azt, hogy az általános vállalati gazdálkodási feladatokon, az eszköz- és munkaügyi, stb. nyilvántartásokon túl kizárólag az olajiparban alkalmazható speciális tevékenységet is végezzenek. Nagy Zoltán egyik gyereke fiú, a másik lány. Érthető, hogy lassan kicsinek bizonyul a kétszobás lakás. Már csak azért is, mert este ilyen körülmények között nem tud dolgozni. Édesanyja az ország másik végén egyedül él. Előbb-utóbb őt is ide kell hozni. Felajánlottak egy 780—800 ezer forintba kerülő MESZÖV- lakást, de a „beugró” is közel van a 300 ezerhez, — így nem tud megbirkózni vele. Amikor ez szóba kerül, csak annyit mond: százezrek elégednének meg az én kétszobás lakásommal. Az ' olajmérnöki diploma megszerzése óta kevés volt az idő, amit Nagy Zoltán nem tanulással töltött. A napokban kapta meg például a programtervezői oklevelet. A szakismeretek bővítése mellett elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemet, és angolból nyelvvizsgát tett. Társai régóta noszogatják, aspirantúrá- ra. A válasza csak annyi: azzal még tartozom önmagámnak. Simon Béla Egy nap az öntöző-épitö- táborban A jónéhánv nap óta tartó kánikulában akad bőven dolguk a Tiszai Öntözőgazdaságok Együttműködése által szervezett építőtábor lakóinak. öt tiszazugi termelőszövetkezetben segítik a Hajdú-Bihar megyei közép- iskolások az öntözési munkákat. elsősorban a tűszer- paprika. a cukorrépa- és a kukoricatáblákra juttatnak mesterséges csapadékot. Az öntöző-építőtábor utolsó túr- r * nusaban reszt vevő diákok egy inapját örökítette meg képriportunk. Reggel hattól délelőtt tizenegyig öntözik a cukorrépatáblákat a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben Kovács Gyula és Stancz János, a debreceni gépipari szakközépiskola negyedikesei Mi a teendő, ha az öntözőgép felmondja a szolgálatot? Erdőháti I>ajos — középen — a szarvasi mezőgazdasági főiskola végzős hallgatója a Volzsanka öntözőberendezés kijavítására tanítja a táborlakókat Délután már jut idő a szórakozásra is. Képünkön a debreceni Landler Jenő Szak- középiskola diákjai vívnak ádáz asztalifoci-csatát (Fotó: Temesközy F.) rr KEZDŐ Vigyázat! A VOLÁNNÁL Anna határozotton emlékszem, hogy nem száguldottam tovább a piros lámpa alatt. Ha nehezen is, de megállítottam a kocsit a stoptáblánál, nem dőlitek, borultok a bóják a rutinpályán, amikor köztük keringtem az autóvak Nem hajtottam a gyalogosok közé a zebrán, pedig állandóan attól rettegtem, hogy meg kell1 állmom, és akkor megint kezdhetem újra a csúsztatott kuplunggal, és küszködhetek a sebességváltóval. Végül mini- * malis pontszámmal levizsgáztam autóvezetésből. Igaz, az idős vizsgabiztos azzal búcsúzott, hogy nem bízná rám az unokáját. Tisztában voltam azzak hogy nem tudok autót vezetni, 29 óra alatt nem voltam képes megtanulni. Nem is lehet? — Legfeljebb alapfokon. Az újdonsült jogosítványtulajdonosoknak ezt • kellene beismerniük. Ha valaki megtanul úszni, tudja, hogyan kell1 tempózni. Nem az az első dolgai, hogy megpróbálja a Balatont átúszni. És mit csinál a frissen levizsgázott gépkocsivezető? Sürgeti a jogosítványt, mert már előre eltervezte, hogy rögtön viszi is a családját egy hosszú autótúrára, külföldre, európai körútra, ■— fakadt ki Ré- thy Attila, az ATI igazgatója. — Évente több'mint százezerrel gyarapodik az amatőr gépjárművezetők száma. Az egynapos jogosítvány is ugyanarra jogosít, mint a tíz-húsz éves. — Elég baj. Európában Magyarország az egyetlen állam, ahol a friss jogosít- ványosok autóján nem kötelező a „T” betű, ami jelzi: kérem vigyázzanak, a volánnál kezdő ül. A kezdő az, akii kikéri magának, akinek már pusztán a jogosítványtól megnő az önbizalma: Tudás nélkül dagad meg az öntudata, és visszautasít minden segítőkészséget. Hirdettük évekkel ezelőtt (lehet, hogy nem elég hangosan) — mondta az ATI igazgatója, — hogy oktatót lehet „bérelni”, aki megtanítja a gépjármű- vezetőket autópályán vezetni. Senkit nem érdekelt. A magyar virtus Láttam Pesten, a Bécsi úti gépjárművezető iskola úgynevezett veszélyes pályáját, ahol egykori autóversenyzőktől lehet elsajátítani a gépjárművezetés magasiskoláját. Érdektelenségbe fulladt a kezdeményezés. Olykorodkor a hivatásosok ugyan igénybe veszik, mert a munkahelyük kötelezi erre őket. Az amatőröket nem érdekli. Elvétve, általában egy-egy karamboltól kapott sokk után. vannak, akik rászánják magukat, hogy 200 forintért megtanulják, hogyan menthetnek életet veszélyes szituációkban. Tehát elvétve! Pedig veszélyes szituációt teremtünk éppen eleget, és elég drágán fizetünk érte. Az országútjainkon évről évre körülbelül ezerhatszázan halnak meg, és húszezren sérülnek meg. Miért? Vajon tényleg szükségszerű velejárója a baleset a közlekedésnek? Nádasi Antal, az Igazságügyi Műszaki Szakértő Intézet osztályvezetője keményen fogalmazott: — Nem szükségszerű. De a magyarok virtuskodtak a karddal, a lóval, és most ugyanezt teszik a gépkocsival. anélkül, hogy valóban urai lennének, és betartanák az országúti „társasjáték” szabályait. Mindenáron a jogaikat akarják kikényszeríteni. A kritikus helyzetekben ugyanakkor fejüket és eszüket vesztik, rnigrt fogalmuk sincs arról, hogy a megperdült, megcsúszott, faroló géppel mit kell kezdeni. Arra hálunk senkit sem lehet kötelezni, hogy megtanuljon biztonságosan manőverezni a gépkocsival. Ez van: alig másfél évtized alatt árasztották el, és telítették az utakat a gépjárművek, . másfél millió amatőr gépkocsivezetővel!. Az orvosi vizsgálaton kiszűrtek kevés kivételével 1978-ig mindenkit alkalmasnak találtak a gépjárművezetésre. Csak három éve lépett életbe a szigorítást jelentő pályaalkalmassági vizsgálat. Ez az ötödik sikertelen gépjárművezetői vizsga után kötelező. Bate Páltól, az országos vizsgafelügyéleti osztály vezetőjétől kapott információ szerint, ezer jogosítványra áhítozó közül négy alkalmatlan a vezetésre. Az országúton sokszor az a benyomása az embernek, hogy ennél sokkal többen alkalmatlanok. De ezek csak benyomások. Lássuk a tényeket A 66. kísérlet Az ATI Szolnok megyei iskolájának tanterme; Szolnokon, szombaton. Ez a nap a pótvizsgázóké, akik akkor harmincötén voltak. Fekete Pál, a vizsgabizottság Szolnok megyei szervezetének vezetője a vizsgák idejét, eredményességét dokumentáló okmányokat rakott elém. — Nézzük sorba! Nevek nélkül! Négy éve kezdett el vizsgázni. Az elméleti kilencedik nekifutásra sikerült. Aztán négy bukás a gyakorlati vizsgákon. Eltelt hat hónap, amely után kötelező az érvényesítő vizsga. Üjból kezdte az elmélettel. Ötödszörre jött össze. Aztán öt bukás gyakorlatból, majd pályaalkalmassági vizsgálat. A vélemény: alkalmas. Űjabb félév után újabb elméleti vdzsgasorozat Ez az augusztus 8-i a huszonnegyedik. Másoknak a harmincketfe- dik, a negyvenharmadik, az ötvenhetedik, a rekordot a hatvan hatodszor (!) kísérletező vizsgázó tartotta. A KRESZ-tesztlapnak négyféle variációja van. Aki hatvan- hatodszor vizsgázott, annak hányszor került kezébe ugyanaz a tesztláp, amit hat- vanhatodszorra sem tudott elfogadhatóan kitölteni ? Pedig papírja van arról, hogy ő alkalmas. Az az érzésem, hogy mint a lottószelvényt, úgy töltögeti azt a tesztlapot. Félő, hogy egyszer telitalálata lesz! Tavaly az országban, kerekítve, 293 ezer elméleti vizsga volt — ötvenszázalékos kudarccal. A vizsgabiztosok 218 ezer 900-szor ültek be ta- nulövezető mellé, és döntötték el, kaphat-e jogosítványt, vagy sem. Több mint nvolc- vanezerszer mondták, hogy: NEM! Az országos bukási átlag 38—39 százalék. ‘ Szolnok megyében valamivel rosz- szabb. Szigorúbbak talán a vizs gabdztosok ? A vizsgafelügyeleti osztály vezetője határozottan állította; nem. Meggyőződtek róla. A megyék között próbaképpen váltogatták a vizsgabiztosokat. A vizsgakövetelmények mindenütt egyformák az országban. És az oktatás feltételei? Kiss Lukács, az ATI Szolnok megyei iskolájának vezetője még azt is megkockáztatta. hogy Szolnokon, ahol tenyérnyi tanpályán gyakorolnak és szeUőztetheteílen tantermekben ülik végig a tanfolyamot a tanítványok, miért fizetnek ugyanannyi tandíjat, mint Pesten vagy Pécsett, ahol audiovizuális technikával és korszerű tanpályákon oktatnak? Egyforma vizsgakövetelmény ide vagy oda, biztosan egyenlő értékűek a jogosítványok? Vizsganap Kisújszálláson. Néhány nappal előtte ültem leendő vizsgázók mögött, akik huszadszorra, ötvenedszerre vagy századszorra hajtottak a kocsival öt kilométeres körzetben ugyanazokon az útvonalakon. A vizsga lehetséges útvonalán. Betéve ismertek minden kereszteződést, útkanyairt, táblát, útburkolati jelet. Akik itt sikeres vizsgát tesznek, biztos, hogy idegen városban, ismeretlen környezetben biztonságosan tudják vezetni a gépet? Vagy mondjuk Szolnokon is eredményesen levizsgáztak volna? A vizsga- biztos, Kovács László határozottan nemmel felelt; és elmesélt egy viccet: friss jogosítvánnyal Pesten. Egy úton egyszercsak minden gépjármű szembe jött az újdonsült vezetővel. A volánnál ülők dühösen mutogattak. „Valamit rosszul csinálhattál — kockáztatja meg az utas, — mert mindenki neked integet.” „— Ugyan! — vonta meg a vállát magabiztosan a sofőr. — Biztos eny- nyien ismernek”. — Higgye el, ha látja az oktató, hogy nem elég a 29 óra, megpróbálja meggyőzni a tanulót, hogy vegyen több órát. Ne sajnálja azt a 90 forintot. Még jobban is jár. Eev pótvizsga díjából négy pótórára futja — bizonygatta Dakó Imre az MHSZ gépjárművezetőképző iskola tűr- kevei oktatója. — Van aki hisz nekünk, és van aki inkább vizsgázik, mindenképp megpróbálja. Egy ilyen (!) próbálkozás előtti napon ültem az önbizalommal teli tanulóvezető kocsijába, aki bizony még mindig sokallta a három pedált a kocsiban; nem szerette a sebességváltót, mert recse- gett-ropogott, ha hozzáért, kifejezietten zavarta, hogy az úttesten rajta kívül mások, is közlekedtek, hogy az utak olykor kereszteződnek, és ráadásul nem nyílegyenesek — Kértem a hölgyet a negyedik sikertelen, gyakorlati vizsga után, hogy gyakoroljunk. még az ötödik előtt. Azt mondta, nem ér rá. Önkritika nélkül — Asszonyom, most miért bukott meg? — Egy apróság miatt. Á rutinpályán meg kellett volna fordulni, és belecsúsztam az árokba. Bárkivel megeshet. És mit mond a vizsgabiztos, Kovács István: — Hat éve vagyok vizsgabiztos, de olyan veszélyes szituációkban, mint amilyet ez a vizsgázó teremtett; ritkán voltam, Még a gépkocsi elindítása is gondot jelentett neki. Miután kihúzatta a kocsit, felpörgette a motort, háromszor kapcsolt vissza egyes sebességbe. Hátramenetben egyáltalán nem tudta irányítani a gépet. A rutinpályán elveszítette uralmát a gépkocsi felett — És ön uram? — kérdeztem a dühös tagbaszakadt férfit. — Nem tudom miért taposott a vizsgabiztos pánikszerűen a fékre. Én is megálltam volna annál a stoptáblánál! A vizsgabiztosok egybehangzó véleménye, hogy kevesen vannak, akik úgy vélekednének, mint a túrkevei V.-né, aki az ötödik sikertelen vizsga után azt mondta: „Inkább • buktassanak meg. minthogy az úttesten rohanjak bele valakibe”. A többség a kudarc után méltatlankodik, mi több, vannak akik reklamálnak, fenyegetőznek, feljelentést tesznek. Megesik, hogy a vizsga- biztos megvesztegetésével próbálkoznak. — Volt rá példa, hogy eredményesen. — Igaz. Mindenütt dolgoznak olyan emberek, akik visszaélnek a hivatalukkal. De az ilyenek előbb-utóbb lebuknak. Életveszélyes dolog az ilyesmi! így is, úgy is. Szó szerint is. Mert ez esetben a korruptség az országúton emberek életét veszélyezteti. Kovács Katalin
