Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-14 / 190. szám
1981. AUGUSZTUS 14, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Érik a dohány a tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben. A növény aijleveleinek szedését már elkezdték a szövetkezet dolgozói ESTI „FENYEK” A vizekkel szabdalt faluba a A tévó előtt — Adósa vagyok még, — mondja Nagy B. András, míg visszafelé tartunk a községbe, — nem soroltam el, hogy nemrég az Alpári Kosárfonó Szövetkezet telephelyet létesített a községben. Vettek egy házat, azt építik át üzemmé. Egyelőre bérelnek egy helyiséget, 20—25-en dolgoznak ott, többségük nő, később több ember foglalkoztatására is lehetőség lesz. Elmúlt már 9 óra, amikor becsöngetünk Tőség Józsefekhez „Várjanak már egy pillanatig” — szól ki a kapun a házigazda. Hamarosan betessékel bennünket a hűvös verandára „A tévét néztük a feleségemmel. Elnézést, hogy ilyen széjjelségben vagyunk, de némi átalakítást végzünk a házon”. A házigazda és felesége nyugdíjasok A férj 28 évig a tiszakürti pincészet vezetője volt, felesége ugyanott a konzervgyár telepén dolgozott — Hogyan telnek itt az esték? Az idősebbek már a tévé előtt ülnek, vagy lefekszenek aludni, — magyarázza az asszony. — Napközben mindenki dolgozik. Nekünk is itt a kert. A Holt-Tisza itt folyik Nehezen jön össze a csapat Lassan telepszik az alkony a községre. Az utcák csöndesek, néptelenek A Bem utcában lassan ballag hazafelé Harsányj néni. „Kecskeméten voltam busszal, bizony elfáradtam, mire megjártam a várost...” Nagy B. András, a nagyközségi párt- bizottság titkára magyarázza: „Ilyenkor, 8 óra tájban az emberek még dolgoznak, ki a határban, ki meg az állatok körül. Szorgalmas nép él itt Tiszaugon”. Csépa, Tiszasas és Tiszaug immár együvé tartozik, közös irányítás alá Dr. Batka János, a nagyközségi közös tanács elnöke, Nagy B. András és Szabó Antal, a tiszaugi tanácsi kirendeltség vezetője várt ezen az estéin a vizekkel szabdalt határú, csupa fa település központjában, hogy megmutassák: hogyan telnék az esték ebben az alig ezeregyszáz-ezer- kétszáz embernek otthont adó társközségben. a kert alatt, vettünk egy búvárszivattyút, és azzal öntözünk. Látja, azt megírhatja: örülnénk, ha ezt a sok vizet jobban hasznosítanák. Micsoda üdülőtelepet lehetne itt csinálni, — így a férj. — Csakhogy az nagyon sokba kerül — Az igaz, de hol lát még ilyen szép fekvésű községet? Mi, akik itt lakunk, szeretnénk egy kicsit gyorsítani a település fejlődését, hogy ne vágyódjon el innen senki. Talán az áfész is ezért épített nemrég Tiszaugon egy modern ABC-t. Társadalmi összefogás születik Tanácskozik a tíztagú tanácstagi csoport, vendégeket is hívtak erre az estére. Arról kell dönteniük, hogy megpróbálják-e saját erőből fölépíteni a kis szolgáltatóházat, amelyben a hőn áhított férfi- és női fodrásznak lenne munkahelye A tanácsnak nincs pénze az építkezésre, tehát csak a maguk erejére támaszkodhatnak. Szemelvények a tanácskozásból: Hegedűs Jánosné vb-tit- kár: — Beszélni kell az emberekkeL Ha minden lakos ad 200 forintot anyagra, egyebekre, akkor társadalmi munkában föl tudjuk építeni azt a kis szolgáltatóházat. Benkovics Ilona népfront- titkár: — Éín azt mondom, próbáljuk meg. A ml aktivistáink segítenek a szervezésben, és tudom, hogy a községben dolgozó szocialista brigádokra is számíthatunk... A tanácselnök közben suttogva magyarázza: „A tanácstagi csoport a közelmúltban már szervezett egy nagy akciót A saját fejlesztési alapunk mellé 150 ezer forintot szedtek össze, hogy szilárd burkolatú út épüljön három utcában, ez körülbelül 600 méter út létesítését jelenti Persze, sok a társadalmi munka is.” Aztán az is kiderül: ma még elfogadható az ivóvízellátás a faluban, de a VI. ötéves terv utolsó éveiben vízműtársulást hoznak létre, — ez a megyei tervben is szerepel, — mert csak így lehet a község lakóinak igényeit kielégíteni. — És az ellátás? — Jó, néha ugyan nincs elég tőkehús, de azért nem panaszkodhatunk. Cigányzene mellett Ha Tiszaugon az idősebbek a tévé előtt töltik az estét, a fiatalok kedvenc találkozóhelye a Pegazus vendéglő. Nagy Péter szerződéssel vette át az idén tavasszal az üzletet: — Nem könnyű vállalkozás — mondja. — Nekem az idén félmilliót kell letenni az áfésznek, hát mindent meg kell ragadni, ami a vendéget idevonzza. Van-e ház eladó 7 Mind több család akar magának fürdőszobát, az új otthonok pedig már kivétel nélkül összkomfortosak. Évente 4—5 ház épül Tiszaugon, és 8—10 cserél gazdát tanácsi közreműködéssel. Jelenleg 15—20 telek vár beépítésra — A fiatalok itt akarnák maradni, — mondja Nagy B. András, míg a téesz körtvé- lyesi részén levő telepére megyünk. — Tudja, az a furcsa, hogy a tanácshoz egyre-másra érkeznek érdeklődő levelek Budapestről: van e régi eladó ház, mert szívesen megvennék. — A vonzó táj miatt? — Talán, de tény, hogy nőtt az érdeklődés a Tisza- menti községek iránt Talán azért is, mert tudják: egyszer fölépül a csongrádi vízlépcső és akkor üdülőközségnek nagyon beválik Tiszaug. Utunk a Holt-Tisza mellett visz. A pártbizottsági titkár megjegyzi: — Az élő Tisza mellett most' már 40 hétvégi ház áll, több közülük vállalati üdüld Ha a tanács bírná telekkel, számuk ebben az ötéves tervben megduplázódhatna. De most már a Holt-Tisza- partot is nagyon környékezik az érdeklődők, biztatnak bennünket, csináljunk itt egy horgjászparadicsomot Ez egyelőre -em megy, nincs rá pénzünk. A körttvélvesi részen levő juhhodályok körül minden csendes. Csak a jószágok bé- getése hallatszik, és csak az éiieliőr köszön jó estét. ..Hazamentek a gondozók. Későre jár”. — Az egyetlen munkahely a téesz? — Inkább a legnagyobb. A Tiszamenti Tsz a három falué, több mint hétezer hektáron gazdálkodik. Itt Ugon a szövetkezet műszaki központja van, — mondja a tanácselnök. — Meg az építőtábor — szól közben Szabó Antal. — Az idén ötször két hetet töltenek a diákok a téesz gyümölcsösében, szőlészetében... — Mi ez a minden? — Bérelek hat lovat, most már minden hét végén lehet lovagolni. A nyolc vendégszobát rendbe tettük, van hideg-meleg víz. Esténként, amint látja cigányzene szól, pénteken és szombaton éjfélig tartó diszkó van. Sokan járnak ide. Az étlapunkról predig nem hiányzik egyetlen nap sem a többféle tiszai halétel. Ezen az estén 11 féle halétel — süllő, harcsa, ponty — szerepel az étlapon, s a kert egyik zugában kovászos uborkák sorakoztak az üvegekben. — Nemcsak azért csináljuk magunk a tésztát, a savanyúságot mert így olcsóbb, hanem mert finomabb is. Valamikor nagyon rossz híre volt ennek a vendéglőnek. Most nagvon jó a vendégkör. Szeretnénk ha ilyen maradna. Éjfél. Elmúlt egy nap, alszik a falu, hogy reggel újult erővel kezdjen dolgához minden tiszaugi ember. Tábornózőben Varga Viktória Kj gondolná, hogy a napi munka után, még oly fürgén és lelkesen lehet kosarazni az esti szürkületben, mint ahogyan azt á Furák Teréz építőtábor „fiai” teszik. Sőt, amint Szökő Anna laborvezető elmondja: — Voltunk kirándulni T ős erdőben is, fürödtünk egyet ebben a melegben. — Most honnan vannak itt gyerekek? — Zalából jöttek, száznyolcvanán. A legügyesebbek eddig a nagykanizsai Landler Jenő Gimnázium diákjai, pontosabban az V. sz. brigád. Ez a nyolc kislány ma is személyenként 126,60 forintot keresett Ebből levonjuk az ellátásért járó 50 forintot Ha így dolgoznak továbbra is, szép pénzük gyűlik ősze a két hét alatt. — És a tábor átlaga? — Hatvanegy forint harminc fillér eddig személyenként de csak nemrég jöttek ezek a gyerekek. Lesz még több is. Különböző hegesztő trafókat is gyárt a kunmadarasi Vases Elektromosipari Szövetkezet. A VISZEK megrendelésére több száz trafóberendezést készítenek ,A Szolnoki Cukorgyár felvesz rendészeti dolgozót (Portást kisegítő rendészt stb.) Jelentkezni lehet az igazgatási-jogi osztályvezetőnél.” — Bizonyára sok olvasónk számára ismerősek ezek a sorok: többször is megjelentek az elmúlt hét folyamán, lapunk hirdetései között. Elapadt források Amint azt Tisza József munkaügyi osztályvezetőtől megtudtuk, a vállalatnál új kaput készülnek nyitni, s oda kellenének elsősorban az emberek. Akadt is néhány jelentkező, de — .bizalmi” állásról lévén szó — nagy gond a választás. Ennél is több fejtörést okoz azonban pillanatnyilag a cukorgyári vezetőknek, hogy vaion honnan tudják összeszedni szeptember eleiéig — a cukorgyártási kampány kezdetéig — azt az 5—600 embert, akiknek a kedvéért az úi kaput megnyitják? Évek óta ismétlődő, tehát bizonyos értelemben rutin- feladatról van szó: az év utolsó négy hónapiénak ideiére meg kell — meg kellene! — duplázni a gyárban alkalmazott szakmunkások és segédmunkások számát. Százszámra keresnek tehát olyanokat, akik — vállalva adott esetben a családtól el- szakítottság. a reggeltől estig tartó és a hétvégi pihenőt sem ismerő folyamatos munka, valamint az őszi időjárás minden „áldását” — minősítik. mázsáliák. prizmába, maid vagonba rakják a Szolnoktól 50—100 —150 kilométernyi távolságban megtermelt! cukorrépát Továbbá olyanokat, akik a gyárba özönlő, napi több ezer tonnányi répát a vagonokból kimosatják, s feldolgozzák. Úgy tűnik azonban, hogy egyre nehezebb felkutatni ilyen embereket. Nyolc—tíz évvel ezelőtt szinte elég volt annyi, hogy az illetékes megyei tanácsnál megszerezte valaki az engedélyt: a Szolnoki Cukorgyárból ezekbe és ezekbe a falvakba mehetnék idénymunkásokat toboroyi. Egy-egy nyírségi vagy szabolcsi faluból egész buszra való csapattal tértek meg a szervezők. Ám a termelőszövetkezetek megerősödéséve L a falusi munkaalkalmak szaporodásával és nem utolsósorban a háztáji gazdálkodás fellendülésével egyenes arányiban apadtak el ezek a ..forrás<$t”. s mára. már azokra sem lehet számítani. akik a környékbeli falvakból — Jászkara jenő- ről. Tiszaienőről AbonybóL Tószegről és Rákóczifalvá- ról — „szállingóztak be” naponta. még 4—5 ówel ezelőtt is. Nyugdíjasok előnyben — Nem — mondja Tisza József — mindez már a múlté. A régi kapcsolatok ra való tekintettel — a korábbi évek gyakorlatának megfelelően — most is küldtek ugyan levelet a gyárral szerződéses viszonyban álló termelőszövetkezetekhez. s kérték őket. hogy (saját érdekükben is) segítsenek a szabad munkaerő felkutatásában, de válasz- kevés érkezett Legalábbis olvan. amelyik embert, munkavállalót ígért Nagy eredmény, hogy némely gazdaság vállalta: a helyi átvételhez szükséges kis csapatot „összehozza”. Szép számmal jött viszont válasz — igenlő válasz! — azoktól, akiket az elmúlt idény munkásai közül keresett meg invitáló levelével a vállalat. Az ajánlkozók zöme Szolnokon vagy Szolnok környékén élő nyugdíjas, akiket egyrészt a jó 4—5000 forintos — kereset vonz a cukorgyárba, másrészt az a körülmény, hogy itt (a munka jellegéből és körülményeiből adódóan engedélyezték az állami hatóságok) 840 óránál többet is dolgozhatnak a nyugdíjasok. Nagyobb figyelem, több pénz Az így kialakuló létszámhoz hozzáadva az ilyenolyan hirdetésre jelentkezőket. a most végzett, fiatal szakmunkásokat — még mindig körülbelül 100—150 munkással kevesebb a létszám, mint amennyi a kampány ideién a begyűjtő- hálózat és a gyári berendezések üzemeltetéséhez szükséges. Különösen a szállítási csoportban sok még a hiányzó. — Szerencsére nem értek bennünket teljesen felkészületlenül ezek a munkaerő szempontjából is aszályos évek — mondja Tisza József. — A legnehezebb munkahelyek közül mára szinte valamennyit gépesítettük. A mészkemencébe induló csilléket például már nem kézzel dobálják tele hatalmas mészkődárabokkal — a modem markológépek szinte teljesen „kiváltották” az emberéket a porból, a gázból. a hőségből. Megszűnt a másik, joggal nem szeretett munka is: az iszapprések kiverése, ami annyit jelentett, hogy nem is olvan régen még szinte óránként kellett cserélni a berendezés hatalmas, százhatvan— százhetven kilós szűrőrámáit. negyven—ötven fokos melegben, s állandó léáramlás mellett. E hajdan embert gyötrő és sokak által „rettegett” munkahelyeken ma többnyire gombokat nyomkod, karokat húz, műszereket ellenőriz a berendezés kezelője. Ennek köszönhető, hogv egv ember — kicsit alaposabb és feszültebb figyelem mellett — több berendezés irányítását és felügyeletét is el tudja látni. A többletmunkáért természetesen. magasabb bért fizetnék: tavaly például az ilyen módon megtakarított bérből több mint kétmillió forintot fizettek ki a kampány végén, prémiumok és jutalmak formájában. Káposztás János Kampány előtt a Szolnoki Cukorgyárban
