Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-15 / 191. szám
1981. AUGUSZTUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Film jegyzet I r Edénkért a sikátorban Hétvégi hívogató Kiállítás, nosztalgiakoncert Portrék, önarcképek címmel' kiállítás nyílik ma délelőtt 11 órakor a szolnoki művésztelep kollektív műtermében. A tárlaton Bárányé Sándor, Berényi Ferenc, Bokros László, Chiovini Ferenc, Fazekas Magdolna, Meggyes László két-két festménye, valamint Hangai Sz. László, Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László plakettje illetve szobra látható. Holnap este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban az Integrál együttes ad koncertet a mozgássérültek javára. A hatvanas években nagy sikerrel szereplő egykori szolnoki együttes, egy estére újból „megalakul”, s régi számaikat, valamint külföldi slágerekből adnak nosztalgia hangversenyt. Műsorukban többek között a Beatles, Rolling Stones együttes, s Elvis Presley dalait idézik fel. Például a Bún és bűnhödés Remekművek új kiadásban Dosztojevszkií művei címmel új sorozatot indított az Európa Könyvkiadó. A sorozat első kötete, a Bűn és bűnhödés a napokban került az üzletekbe. Az eddigi legbővebb magyar Dosztojev- szfcij-kiadás az író nagy regényeit, valamennyi jelentős elbeszélését és kisregényét tartalmazza, s válogatást ad naplóiból és tanulmányaiból. A kiadó 12 kötetre tervezi a sorozatot, amelynek következő része A félkegyelmű lesz. A napokban hagyta el a nyomdát Victor Hugo egyik főműve, a Nyomorultak. Immár a 11. kiadásban. Hetedik kiadását érte meg Alexandre Dumas A három testőr című regénye. A kis herceg szerzőjének Antoine de Saint-Exupérynek a regényeit egybegyűjtő Éjszakai repülés című könyv harmadik kiadásban jutott el az olvasókhoz. A múlt század egyik legnagyobb amerikai írójának Edgar Allan Poe- nak válogatott műveit is megjelentették. Akinek tíz centje sincs már, az képes leütni azt, akiről feltételezi, hogy pénz van a zsebében. Akinek egy dollárja van, annak öt kellene, akinek száz, az kétszázra vágyik... A kilencezer dollárban fogadók abban reménykednek, hogy tizennyolcezrük lesz... Mindent a pénz mozgat. Ezért is szörnyen bárgyúak a felnőtteknek szóló,. modern amerikai mesék. Nem kell még csak gyakorlott mozilátogatónak sem lennünk, hpgy már előre tudjuk: hőseink elnyerik jutalmukat, meggazdagodnak. Ilyen hollywoodi séma szerint készült Sylvester Stallone filmje az Edénkért a sikátorban. A színész, író, rendező úi filmjét felfokozott érdeklődés fogadta, hiszen a Rocky sikerére jól emlékszik a közönség. Annál nagyobb a csalódás, Stallone ugyanis alapjában véve a rokonszenves figurákat ellenszenvessé tette. Célja — talán ? — annak bizonyítása, hogy a nyomor lealjasítja az embereket. Ez igaz is, meg nem is. Embere válogatja. Stallone hősei mindenesetre eltorzulnak, a pankrátor fivér, Viktor, szószerint is. De bátyjai még inkább: jellemükben. Stallone felemás módon rendezte meg filmjét, amelynek főszereplője, forgató- * forgatókönyvírója is egy személyben. A történet 1946- ban. a második világháború után játszódik New Yorkban. Az időpont azonban lényegtelen. a filmben az egyik testvér háborús sérülésén kívül semmi nem utal arra, a történet pedig akár ma is játszódhatnék, nem egy hason- filmalkotás született már a mai amerikai társadalom ellentmondásairól, a külvárosok, nyomornegyedek életéről. A sikátorban lakó három olasz származású fivér közül a legidősebb hullákat öltöztet, a legfiatalabb mázsás jégrudakat cipel, a4 középső állástalan, de jobbára önhibáján kívül. A testvérek ég és föld, mind a három másfajta típus, jellem, a közös csak annyi bennük, hogy mindhárman a boldogulásról, az anyagi felemelkedésről álmodnak. A film expozíciós szakaszában még abban reménykedünk, hogy a fivérek várható konfliktusa jó alkalom lesz Stallonenak, hogv hiteles társadalmi drámát rendezzéh. Sajnos, nem így történik, az egyébként jó poénokkal tűzdelt, kitűnően fényképezett film bele- beledöccen az unalom kátyújába, majd egy fergeteges, hosszú ideig tartó verekedéssel ér véget. Egyébként a filmnek legalább a fele — ha nem több — az alkalmi ringben, az Édenkerthez címzett mulatóban játszódik. Mázsás súlyú torz figurák püfölik véresre egymást, a mulató részeg közönsége nagy gyönyörűségére, a jobb érzésű mozinéző meg arra gondol, miért kell látni nekünk magyaroknak ezt a sok szörnyűséget... T. G. Nyugodtabbak a kicsinyek r Óvoda a A kórházak orr-fül-gégé- szeti osztályára gyakran kerülnek kicsinyek. Ezeken az osztályokon mindenütt nagy számban vannak Óvodás korúak, hiszen sok kicsi szorul például mandulaműtétre. Ezért jelentős az a módszer, amelyet Tatabányán a megyei kórház osztályán alkalmaztak. Óvónők tanácsai alapján gyermekbútorokkal rendezték be az egyik kórtermet a kicsinyek számára. Ebben a szobában szabályos óvoda működik. Az iskolai tanév alatt egészségkórházban ügyi szakközépiskolások, a nyári szünetben pedig gimnazisták tartják a ,.foglalkozásokat” a gyerekeknek A szeretetet, a gondoskodást érezve, könnyebben elviselik, hogy elszakadtak otthonuktól, eloszlik a műtét, a kezelések előtti szorongás, hamarabb elmúlik az orvosi beavatkozás okozta fájdalom utóhatása is. A módszer kitűnően bevált. Nagy segítséget nyújt az orvosoknak, hiszen a kicsinyek nyugodtabbak, így gyógyulásuk is zavartalanabb. Nyár a művésztelepen Bartók-portrét készít Simon Ferenc Londonba „utazik” öt Meggyes László-kép Kiállításra készül Fazekas Magdolna Útra készül a József Attila- portré. Simon Ferenc szobrászművész még igazgat a segélykiáltóan égre meredő, görcsös faágon, de közben már a szállításra, és a zsűrizésre gondol. — Hova utazik a portré? — A hódmezővásárhelyi őszi tárlatra viszem. Szokatlanul nagy méretű a kompozíció, nem tudom, mit szólnak majd hozzá a rendezők. — Már az őszi kiállításokra készül, bár még javában tart a nyár. A szobrász mikor megy szabadságra? — A mi pályánkon még akkor is dolgozunk, amikor nincs a véső, a kalapács a kezünkben. Némi vakációt azért tartottam a nyáron Balatonnál, Tapolcán jártam, gyermekkorom színhelyén. Néhány azért megmaradt — ha nem is a valóságban, — a festőművésznő képein. Láthatjuk a Galériában, a festészeti triennálén, a helyőrségi művelődési házban a Nyári Tárlaton. De találkozhatunk a festőművész házaspár alkotásaival az Alföldi Tárlaton, amely jelenleg Szarvason várja a látogatóit, s szerepeltek a Várpalotában a „Festészet ’81” kiállításon is, amelyen százhuszonnyolc alkotó csaknem másfélszáz művét mutatták be. — S az ősszel mivel folytatódik a sor? Egy akvareli a nyár terméséből Meggyes László műtermében — Szeptember végén egyéni kiállításon mutatom be a Színes diákat vesz elő, a legújabb balatoni „portyázás” emlékeit. Üj szobrokat, mesteri felvételeket látunk a diákon. A képek is igazolják, hogy nemigen pihent a» alkotójuk, valamennyi nagyszerűen megkomponált felvétel. — S hogy telt eddig a nyár itthon? — Kiállításokra készültem. önálló tárlatom volt Simon Ferenc szobrászművész az utolsó simításokat végzi a szállítás előtt Törökszentmiklóson, a Mezőgépnél, a szolnoki kiállításokon is vannak alkotásaim, tén már nem találtam meg a számomra kedves fákat. A gát rendezése miatt vághatták ki — fájlalja Fazekas Magdolna. Protoplazma,, gondolta Rumata. Zabáló és szaporodó protoplazma. —■ Don Reba rendkívül okos ember ... — Az ám! — szólt dón Szera. — De mennyire! Csuda világos fej!... — Kiváló államférfi — állapította meg dón Tameo jelentőségteljesen. — Most még visszaemlékezni is furcsa — folytatta dón Rumata. —, hogy mit beszéltek róla alig egy évvel ezelőtt. Emlékszik, dón Tameo. milyen szellemesen kigúnyolta a görbe lábát? Don Tameo félrenyelt, s egy hajtásra kiürítette iru- kani habzóborral teli poharát. — Nem jut eszembe — dünnyögte. — Meg aztán hogyan is gúnyolnék én ... — Megesett, megesett — mondta dón Szera. — Valóban! — kiáltott fel Rumata. — Hiszen ön is jelen volt ennél a beszélgetésnél, dón Szera! Emlékszem, úgy kacagott dón Tameo szellemes mondásain, hogy valami lepattant a ruházatáról. Don Szera rákvörös lett, és hosszadalmas mentegetőzésbe fogott. Az elkomorodott dón Tameo nekifeküdt az erős esztori bornak, s amikor kivergődtek a házból, kétfelől támogatni kellett. Verőfényes nap volt. A házak között egyszerű emberek őgyelegtek. keresték, min lehet elbámészkodni, sárral dobálózó kölykök visongtak és fütyültek, az ablakokból főkötős, csinos, polgárasszonyok kandikáltak ki. Don Szera igen ügyesen* ledöntött a lábáról egy parasztot, és — 24 — majd meghalt a nevetéstől a pocsolyában kapálózó ember láttán. A nemes donok körül nyomban bámészok tömege verődött össze. Amikor végül tovább indultak, dón Tameo mindenki hallatára kiegészítést kezdett fogalmazni jelentéséhez, s ebben rámutatott annak szükségességére, hogy „a csinos nőszemélyek ne soroltassanak a parasztokhoz és az egyszerű származásúakhoz”. Ekkor egy fazekat szállító szekér állta el az útjukat. Don Szera kivonta mindkét kardját, és kijelentette, hogy a nemes do- nokhoz nem illik fazekakat kerülgetni, és ő a szekéren keresztül vág utat magának. De Rumata megragadta a kerekeket, és megfordította a szekeret, s így szabaddá tette az utat. A bámészkodók háromszoros hurrát kiáltottak Rumatának. A nemes donok már-már tovább indultak, akkor azonban egy második emeleti ablakból kihajolt egy kövér, ősz boltos, és az udvaroncok garázdálkodását kezdte taglalni, akiket „a mi hősünk, dón Reba hamarosan ráncba szed”. Kénytelenek voltak megállni, s az egész fazékrakományt ebbe az ablakba irányítani. Az utolsó fazékba Rumata két aranypénzt dobott, amelyet Hatodik Pitz árcéle díszített, és átnyújtotta a sóbálvánnyá vált fuvarosnak. — Mennyit adott neki? — kérdezte dón Tameo, ami- . kor továbbindultak. — Semmiség — válaszolta hanyagul Rumata. — Két aranyat. — Szent Mika hátára! — kiáltott fel dón Tameo. — ön gazdag! Nem venné meg a hamahari csődörömet? — Inkább elnyerem kockán — felelte Rumata. — Igaz! — jegyezte meg dón Szera, és megállt. — Miért ne kockázzunk egyet! — Mindjárt itt? — kérdezte Rumata. — Miért ne? — kérdezte dón Szera. — Nem értem, hogy három nemes dón miért ne kockázzon ott, ahol kedve tartja! Ekkor dón Tameo hirtelen elesett. Don Szera belebotlott, és ö is elesett. . — Egészen elfelejtettem — mondta —, hogy őrségbe kell mennünk. Rumata felemelte őket, és könyöküknél fogva vezette tovább. Don Szatarina hatalmas háza előtt megállt. — Nem nézünk be az öreg donhoz? — kérdezte. — Egyáltalán nem értem, miért ne nézhetne be három nemes dón az öreg Szatarina donhoz — szólt dón Szera. Don Tameo felnyitotta a szemét. — 25 — (Folytatjuk) s nagy örömömre szolgál, hogy Pécsett a kisplasztikái biennálén kiállították az „önámítókat”. — Ezek szerint nem volt eredménytelen a nyár. S min dolgozik most? — Nem szeretek a terveimről beszélni, hadd mondjak csak annyit, hogy jobbára kisplasztikákon dolgozom. Kíváncsiskodásunknak engedve azért mégiscsak megmutatja a készülő Bartók Béla-portrét, A mészkőből már jól kirajzolódnak a száz éve született zeneszerző arcvonásai. Bizonyára nemsokára már kiállításon találkozhatunk vele. » * * A szobrászművész munkájában valószínűleg kevésbé érdekes, meghatározó az évszak. De vajon mit jelent a nyár a festőművésznek? Erről beszélgetünk Meggyes Lászlóval és Fazekas Magdolnával a közelmúltban felújított, kicsinosított műteremben. — A nyár élményeket jelent — mondja Meggyes László — még akkor is ha nem utazik az ember. Témákat, színeket ad. Szeretem a természetet, a vizet, a tanyákat. Sokat barangoltam a városon kívül, anyagot gyűjtöttem, vázlatokat készítettem, hiszen évről évre változik a táj, s változik az ember. — Engem nagyon megdöbbentett, hogy a Zagyva menrégebbi, s legújabb képeimet Szolnokon, a helyőrségi művelődési házban, s készülök a hatvani portrébiennáléra is — beszél terveiről Fazekas Magdolna. — Engem az a megtiszteltetés ért, hogy öt festményemet az idén Londonban állítják ki, , azon a tárlaton, amely a mai magyar akva- rellfestészetet reprezentálja, — jegyzi ‘ meg szerényen Meggyes László. — A tavalyi egri akvarellbiennálén választotta ki a képeket az Angol Királyi Akvareli Társaság vezetője. Itthon pedig én is először a hatvani portrékiállításon szeretnék ott lenni. Tál Gizella Fazekas Magdolna új festménye Hatvanba készül
