Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
Nemzetközi körkép 1981. JÚLIUS 12. Mongólia ünnepén A lámáktól az űrhajósig Bolivia: A junta dicstelen évfordulóra készül Az erdeneti ércdúsító kombinát a július 11-1 évfordulóra már teljes kapacitással üzemel Jubileumi esztendőt ünnepelnek az idén Mongóliában: 60 évvel ezelőtt, 1921-ben győzött az antifeudális, népi forradalom. A legendás Szu- he Bator csapatai július 11- én vonultak, be a fővárosba, Ugrába (mai nevén Ulánbátor). Ez a nap azóta is a mongol nép nemzeti ünnepe. Mongólia nevét hallva, legtöbbünknek ma is csúfján a kerek nemezsátrak, a jurták, s a végtelen pusztákon legelésző nyájak jutnak eszünkbe. Pedig a távoli ázsiai államra napjainkban már más is jellemző. A hazánknál 16-szor nagyobb, ám alig másfél milliós lélekszámú ország hat évtizedes fejlődése annak a történelmi felismerésnek a bizonyítéka, hogy lehetséges közvetlenül, a kapitalizmus korszakát kihagyva is egy magasabb társadalmi korszakba átlépni. Mongóliában a 60-as évek eleje óta már a szocializmus műszaki-gazdasági alapjainak megteremtésén munkálkodnak, méghozzá — amint erre a Mongol Népi Forradalmi Párt nemrég megtartott XVIII. kongresz- szusán rámutattak — növekvő sikerrel. Cedenbal főtitkár beszámolójában elhangzott: „Az egykor elmaradott, feudális Mongólia dinamikusan fejlődő szocialista állammá lett, korszerű és sok ágazató gazdasággal, virágzó kultúrával”. Mongólia gazdaságában ma is alapvető az állattenyésztés. (Az ország az egy főre jutó állatállomány terén világelső.) Ugyanakkor fokozott figyelmet fordítanak az ipari beruházásokra. Kihasználják a KGST-országok testvéri segítségét is, Mongólia ugyanis már 1962 óta tagja a szocialista gazdasági közösségnek. Hazánkból is sok szakember, — geológus, térképész, hid- rológus, stb. — dolgozik különböző programok megva- valósjtásán. Az új létesítmények között olyan nemzetközileg jelentős is akad, mint az erdeneti ércdúsító kombinát, amely a tervek szerint egy évtizeden belül valamennyi 'szocialista országot el tud majd látni rézkon- centrátummal. A kombináttal egyidőbipn egy modem, negyvenezres város nőtt ki a földből. Az egykori jurtaváros, Ulánbátor is változik. Átalakul az életforma, szaporodnak a korszerű lakótelepek. Szimbolikus esemény, hogy az idén egy mongol űrhajós, Gurragcsaa is részt vehetett a nemzetközi űrkísérletek sorozatában. A múlté már a vallási kötöttségek béklyója, a lámák uralma, az írástudatlanság. Javulnak a táplálkozási szokások. A legfontosabb cél (ezt erősítette meg a MNFP tanácskozása és ezt tükrözi az idén indult új ötéves terv is) az ország töretlen fejlődésének biztosítása, az életszínvonal folyamatos emelése. Sz. G. KGST 0 növekedés új stratégiája Szervezetek, nemzetközi intézmények próbáját a világpolitika viharos időszakai jelentik. Elmondható ez a szocialista államok gazdasági együttműködési szervezetéről, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsáról is. A KGST szófiai ülésszakára július elején olyan időszakban került sor,' amikor a nemzetközi helyzet sok tekintetben bonyolultabbá vált, mint az elmúlt negyedszázadban bármikor. Az enyhülés mellett a nemzetközi életben jelen vannak a feszültség tényezői is; befolyásos erők dolgoznak azért, hoey az emberiséget visszavessék a hidegháború korszakába. Ilyen körülmények között kellett a KGST-országok magasrangú képviselőinek mérleget készíteni és körvonalazni a fejlődés irányait a nyolcvanas évekre. Jelen és jovö Ami a mérleget illeti: bebizonyosodott, hogy a jelenlegi helyzetben a tagországok jelentős részben éppen a kölcsönös együttműködésnek köszönhetik azt, hogy enyhíteni tudták a tőkés világpiac káros hatásait. A KGST tagállamainak gazdasági fejlődéséhez, népgazdaságuk szerkezete korszerűsítéséhez nagymértékben járultak hozzá a gazdasági és tudományosműszaki kapcsolatok, a jelentős volumenű áruszállítások, amelyek a komplex program megvalósítása alapján fejlődtek. E komplex program létrehozásában is, végrehajtásában is kulcsszerepet játszott a Szovjetunió, amely egyszersmind döntő mértékben járul hozzá a többi KGST-onszág fűtőanyag- és nyersanyagellátásához. Bár a közösség országainak lakossága csak a föld lakosságának egytizede, a KGST tagállamai a világ villamos energia-, kőolaj-, acél-, kőszéntermelésének 20 —30 százalékát adják. Mindez azt jelenti, hogy a dinamikus fejlődés hatalmas eszközöket biztosít egy új periódus. bonyolultabb feladatainak megoldásához. Ezek a feladatok azért sokkal összetettebbek, mert gazdaságilag lehetetlenné vált a szocialista országok számára az, hogy a rendelkezésre áliló fűtő- és a nyersanyagok korábbi növekedési ütemével, a munkaerő és az anyagi erőforrások korábban megszokott bőségével számoljanak. A K GST- ü Lésszak felszólalói is feltárták a növekedés új stratégiájának közös vonását, amelyet a testvérpártok kongresszusán fogalmaztak meg. A fő cél: a már létrehozott potenciált jobban kihasználni és megnövelni a végterméket, anélkül, hogy lényegesen növekednének a munkaerő és az anyagi erőforrások. Ez csak akkor képzelhető el, ha a nyolcvanas évek a szocialista országok intenzív termelési és tudományos-műszaki együttműködésének periódusává válnak. A tanácskozáson a magyar miniszterelnök is teljes egyetértését fejtette ki e stratégiával, s kifejtette mindazt, ami ezzel kapcsolatban különbösen lényeges. Először: alapvető fontosságú feladatnak tartjuk, hogy hosszú távra és biztonságosan megoldjuk a fűtőanyag- energia- és nyersanyagellátást, új energiafajták és nyersanyagforrások felkutatásával segítsük elő jövő fejlődésünk megalapozását. Másodszor: a szakosítás és kooperáció elmélyítésével, az egyes országok adottságaira építve és közös munkával lehetővé kell tennünk, hogy meggyorsuljon a feldolgozó- ipari termelés korszerűsítése. Harmadszor: halaszthatatlannak tartjuk a mezőgazda- sági és az élelmiszeripari termelés nagyobb mértékű növelésének megalapozását. Ehhez meg kell erősítenünk a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló tudományos — főként a biológiai — kutatóbázist és korszerű ipari hátteret, azaz nagyobb termelékenységű mezőgazdasági gépeket. több és jobb minőségű kémiai anyagot kell. biztosítanunk. A fő cél: a hatékonyság Mindehhez nem új intézményekre, hanem a meglevő szervezetek még eredményesebb munkájára van szükség. Így a többi között arra is, hogy komplexen fejlesszék a közgazdasági, az ár-, valamint a pénzügyi viszonyokat. Növelni kell közös valutánk, a transzferábilis rubel,, valamint a hitelműveletek szerepét, mert ez is fontos feltétele a gazdasági együttműködés bővítésének. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a döntési folyamat rövidítésére, a már elhatározott és az új feladatok gyorsabb megoldására, a vállalatok és intézmények közvetlen kapcsolatainak fejlesztésére is. Tanulni egymástél Minden tanácskozás mércéje csak az lehet, hogy útmutatásait miként ültetik át a gyakorlatba. Az már most megállapítható, Ivogy a KGST XXXV. ülésszaka teljes mértékben tükrözi a szocialista államok közötti újtípusú egyenrangú együttműködést. Ez a tanácskozás' ismét demonstrálta, hogy a szocialista országok konstruktív célokra összpontosítják erőiket. Arra törekszenek, hogy minél jobb feltételeket teremtsenek az alkotó munkához, lakosságuk élet- stzínvanai.inak emeléséhez. Ezért is tovább küzdenek a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös előnyökre épített -»együttműködésének fejlesztéséért. A szocializmus már több miint három évtizede világ- rendszer. Ez idő alatt minden testvérországban sok tapasztalatot halmoztak fel a gazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítése terén. A kollektív tapasztalat tanulmányozása és felhasználása az egész közösség társadalmi-gazdasági haladását meggyorsító anyagi erővé válhat A tanácskozáson nagy erővel jutott kifejezésre az a szemlélet, — ami a testvérpártok kongresszusait, így az SZKP XXVI. kongresszusát is jellemezte — hogy tanulni kell egymástól, hogy együtt kell gondolkodna a nemzetközi tapasztalatok általánosításának megbízható rendszeréről, minden értékes információ széles körű elterjesztéséről. Ez a megközelítési mód a XXXV. ülésszakon egyszersmind hozzájárult a továbblépés „alapozásához”, ahhoz, hogy előkészítsék a KGST-országok legfelsőbb párt és állami szintű gazdasági tanácskozását is. Összeállította: Constantin Lajos Gazdasági, politikai csődben a fasiszta rendszer Lehetséges, hogy Bolívia rövid időn belül1 kétes értékű rekordot ünnepelhet. Ha a katonák továbbra sem mondanak le a puccsok iránti hajlandóságukról — márpedig ennek nagyon csekély a valószínűsége —, akkor az ország az eddigi hagyományos ütemben haladva, hamarosan elérkezhet független története (1825. augusztus 6. a függetlenség kikiáltása) kétszázadik erőszakos hatalom- átvételéhez. A legújabb vállalkozó, a tavaly július 17-i véres pucs- csal hatalomra jutott Luis Garcia Meza tábornok kezéből is kezd kicsúszni a kormánybot. Az utóbbi egy hónap alatt háromszor is próbálkoztak a megdöntésével, ami egyelőre nem sikerült ugyan, de a tábornok elnök kijelentette: a közeljövőben átadja a hatalmát a fegyveres erők által kijelölt utódnak. Az egyenruhások soraiban az utóbbi időben tapasztalható mozgolódás okát minden bizonnyal az ország egyre sokasodó bel- és külpolitikai problémái megoldatlanságában, illetve a katasztrofális gazdasági helyzetben kell keresni. A jelenlegi junta egyéves kormányzása alatt mindezideig nem tudott kitörni a nemzetközi elszigeteltségből, melyet a rendszer szélsőséges fasiszta jellemvonásai és a legfelsőbb vezetésnek, magának Garcia Meza tábornoknak a kábítószer-kereskedelemmel fenntartott kapcsolatai és az azt feszegető botrány eredményezett. A Reagan-adminisztráció hivatalba lépésével a bolíviai junta számára új reménysugár csillant fel a nemzetközi politikai elismerés és ezen keresztül a gazdaság helyre- állítása szempontjából. Ennek érdekében a katonák hajlandók voltak némi látszat engedményre is. hogy a kormányzat szalonképesebbé tűnjék a nemzetközi közvélemény szemében. Ez év márciusában négy miniszteri változás történt a kormányban. Leváltották belügyminiszteri posztjáról a kemény fasiszta vonalat követő Arcé Gómez ezredest, aki a belső rendet felfegyverzett bandák és a titkosszolgálat segítségével, az országban folyó propagandatevékenységet pedig a nemzeti televízió fölötti abszolút felügyelettel kívánta ellenőrizni. A Göbbels mintájára berendezkedett ezredes fenyegető pozíciói végül is megérlelték a juntában a taktikai döntést: ki kell cserélni a belügyminiszter személyét. Ezt egyébként indokolttá tette az a tény is, hogy Arcé Gómez látványosan belekeveredett a kábítószer-maffia sötét ügyleteibe. Leváltása természetesen nem jelenti az általa megvalósított „belügyi tevékenység” felülvizsgálatát. A külügyi, pénzügyi és az egészségügyi tárca élére olyan polgári politikusokat nevezett ki a junta, akik a korábbi teljhatalmú bolíviai diktátor, Hugo Banzer hívéi voltak. Az új külügyminiszter Mario Rolon Anaya közismerten reakciós politikus, aki — úgy vélték — minden bizonnyal megfelel az új waj shingtoni adminisztráció hidegháborús és élesen anti- kommunista vonalvezetésének. Az ország pénzügyeit a magánbankoknál jó kapcsolatokkal rendelkező Jorge Tamayo Ramos irányítja, akinek az a nehéz feladat jutott, hogy rendbeszedje az ország zilált gazdaságát. Ah- hogy, hogy a Nemzetközi Pénzügyi Alaptól (IMF) támogatást kapjon nehéz vállalkozásához természetesen el kellett fogadnia annak messzemenő gazdasági instrukcióit. Az ország külföldi adósságai ez év márciusában elérték a 3,8 milliárd dollárt, és az ez után járó évi visszafizetési kötelezettségek kibírhatatlan teherként nehezednek a bolíviai gazdaságra. Az IMF „tanácsára”'a gazdasági vezetés egy sor intézkedést hozott, melyekből kiderül, hogy a gyógyulás árát a dolgozóknak kell megfizetniük. Mintegy 70 százalékkal felemelték a tömeg- közlekedés, üzemanyag, hús stb. árát anélkül, hogy a fizetésekben bármi kiigazítás történt volna. Ugyanakkor az állami szektorban több, mint tízezer munkahelyet számoltak fel. Az IMF által javasolt gazdasági korrekciók tehát a munkanélküliség és a közszükségleti cikkek árának további növekedésével járnak, miközben az ország vezető körei és a magánbankok érdekei egyre szorosabban összefonódnak Bolíviában. Hernán Siles Suazo a múlt évi választásokon a baloldalt tömörítő Demokratikus és Népi Egység (UDP) jelöltjeként törvényesen megválasztott köztársasági elnök más utat javasolt az országnak. Igazi népképviseleti kormány megalakítását, a nemzeti javak fölötti ellenőrzés megvalósítását, az állami szektor erősítését és a parasztok szövetkezeti társulásainak szorgalmazását tűzte ki célul belpolitikai programjában. Nyilván ez késztette a fegyveres erők reakciós vezetőit, hogy sürgős intézkedéssel megakadályozzák a haladó politikus elnöki beiktatását olyan vádak alapján, hogy „külföldi eredetű erők és doktrínák felé orientálódik”. Most, amikor Bolíviában Luis Garcia Meza tábornok „önkéntes” lemondási ígérete alapján felmerült az utódlás kéndése, Hernán Siles Suazo külföldi száműzetéséből üzenetet intézett népéhez, melyhez csatlakozott a Bolíviai Munkásközpont (COB) vezetősége is. Az üzenet felhívja a tömegek figyelmét, hogy a jelenlegi törvénytelen és repressziós rezsim fennmaradását célzó minden mesterkedés alkotmányos szempontból nézve megengedhetetlen és hosszabb távon politikailag is eredménytelen lesz, mivel a katonai rendszer népellenes jellegét pusztán a személyek kicserélése nem változtatja meg. Az utóbbi hetek eseményei azt mutatják, hogy a katonai vezetés jelenleg saját belső hatalmi harcával van elfoglalva, nem pedig az ország sorsát döntően meghatározó politikai és gazdasági problémák megoldásával. Jellemző á bolíviai helyzetre, hogy a katolikus egyházi politikusok is haladóbb, konstruktívabb javaslatokkal élnek a bajok orvoslására, mint az országot vezető junta, illetve összességében a fegyveres erők. A La Pazban megrendezett püspöki konferencia közleménye felszólítja a fegyveres erőket, hogy béuBő személyes edlenltétaik leküzdésével hozzanak hathatós és sürgős intézkedéseket a nép gazdasági helyzetének javítására, melyet a legszegényebb rétegeket leginkább sújtó, a közszükségleti cikkeket érintő szédítő iramú és ellenőrizhetetlen áremelések jellemeznek. A junta fölött a viharfelhők egyre csak sűrűsödnek. A kormány a közelmúltban kénytelen volt bejelenteni hitelezőinek: A Nemzetközi Pénzügyi Alap nem volt hajlandó kiállítani az ország számára a további hitelek lehetőségét jelentő „egészségi bizonyítványt”, és kérte a bankok képviselőit, hogy adjanak újabb 90 napos haladékot, mielőtt komolyabb összehangolt intézkedéseket tennének a bolíviai adósságok behajtása érdekében. Ügy látszik, a rendszernek a látszatintézkedések ellenére sem sikerült közelebb kerülnie Washington szívéhez sem. amit az bizonyít, hogy Mario Rolon Anaya külügyminiszter júniusi vízum- kérelmét az Egyesült Államok hatóságai visszautasították. Közben a sajtó újabb botránycsemegét tálalt: Luis Garcia Meza tábornok ajunta feje és két juntabeli kollégája, Ramiro Terrazas admirális a flotta, -valamint Waldo Bernal tábornok, a légierő főparancsnoka törvénytelen ügyletekbe keveredett egy brazil féldrágakőkereskedő céggel. Az egyenruhás kormányzat egyetlen „sikere” az utóbbi időben az illegalitásban tevékenykedő Genaro Flores, a Bolíviai Munkásközpont végrehajtó titkárának elfogása volt, akit ezután ellenzéki források szerint a rendőrségi klinikára kellett szállítani! Az ország jelenlegi súlyos gazdasági és szociális problémái, a korrupt vezetésen belül folyó hatalmi harcok, a nemzetközi elszigeteltség és az igazi stabil perspektívát felkínáló erők hiánya azt sugallja, hogy Bolívia minden bizonyai megéri a kétszázadik puccs napját is, ugyanakkor Luis Garcia Meza juntája egyáltalán nem biztos, hogy megünnepelheti saját „beiktatásának” egyéves évfordulóját. B. Kovács Gyula ÉHSÉGSZTRÁJKOK BELFASTBAN Thatcher asszony: Börtöneinkben egyre kevesebb a terrorista (Le Monde—KS) FELJÖVŐBEN A JAPÁN KONKURREN- CIA. Uncle Sam: Megparancsolom, hogy * ne kelj fel! (International Herald Tribune—KS)
