Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

Nemzetközi körkép 1981. JÚLIUS 12. Mongólia ünnepén A lámáktól az űrhajósig Bolivia: A junta dicstelen évfordulóra készül Az erdeneti ércdúsító kombinát a július 11-1 évfordulóra már teljes kapacitással üzemel Jubileumi esztendőt ünne­pelnek az idén Mongóliában: 60 évvel ezelőtt, 1921-ben győzött az antifeudális, népi forradalom. A legendás Szu- he Bator csapatai július 11- én vonultak, be a főváros­ba, Ugrába (mai nevén Ulán­bátor). Ez a nap azóta is a mongol nép nemzeti ünne­pe. Mongólia nevét hallva, legtöbbünknek ma is csú­fján a kerek nemezsátrak, a jurták, s a végtelen pusztá­kon legelésző nyájak jutnak eszünkbe. Pedig a távoli ázsiai államra napjainkban már más is jellemző. A ha­zánknál 16-szor nagyobb, ám alig másfél milliós lélek­számú ország hat évtizedes fejlődése annak a történel­mi felismerésnek a bizonyí­téka, hogy lehetséges közvet­lenül, a kapitalizmus korsza­kát kihagyva is egy maga­sabb társadalmi korszakba átlépni. Mongóliában a 60-as évek eleje óta már a szocia­lizmus műszaki-gazdasági alapjainak megteremtésén munkálkodnak, méghozzá — amint erre a Mongol Népi Forradalmi Párt nemrég megtartott XVIII. kongresz- szusán rámutattak — növek­vő sikerrel. Cedenbal főtit­kár beszámolójában elhang­zott: „Az egykor elmaradott, feudális Mongólia dinamiku­san fejlődő szocialista állam­má lett, korszerű és sok ága­zató gazdasággal, virágzó kultúrával”. Mongólia gazdaságában ma is alapvető az állattenyész­tés. (Az ország az egy főre jutó állatállomány terén vi­lágelső.) Ugyanakkor fokozott figyelmet fordítanak az ipari beruházásokra. Kihasználják a KGST-országok testvéri se­gítségét is, Mongólia ugyan­is már 1962 óta tagja a szoci­alista gazdasági közösségnek. Hazánkból is sok szakember, — geológus, térképész, hid- rológus, stb. — dolgozik kü­lönböző programok megva- valósjtásán. Az új létesítmé­nyek között olyan nemzet­közileg jelentős is akad, mint az erdeneti ércdúsító kombi­nát, amely a tervek szerint egy évtizeden belül vala­mennyi 'szocialista országot el tud majd látni rézkon- centrátummal. A kombinát­tal egyidőbipn egy modem, negyvenezres város nőtt ki a földből. Az egykori jurtaváros, Ulánbátor is változik. Átala­kul az életforma, szaporod­nak a korszerű lakótelepek. Szimbolikus esemény, hogy az idén egy mongol űrhajós, Gurragcsaa is részt vehetett a nemzetközi űrkísérletek so­rozatában. A múlté már a vallási kötöttségek béklyója, a lámák uralma, az írástu­datlanság. Javulnak a táp­lálkozási szokások. A leg­fontosabb cél (ezt erősítette meg a MNFP tanácskozása és ezt tükrözi az idén indult új ötéves terv is) az ország töretlen fejlődésének bizto­sítása, az életszínvonal fo­lyamatos emelése. Sz. G. KGST 0 növekedés új stratégiája Szervezetek, nemzetközi intézmények próbáját a vi­lágpolitika viharos időszakai jelentik. Elmondható ez a szocialista államok gazdasá­gi együttműködési szerveze­téről, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsáról is. A KGST szófiai ülésszakára július elején olyan időszak­ban került sor,' amikor a nemzetközi helyzet sok te­kintetben bonyolultabbá vált, mint az elmúlt negyedszá­zadban bármikor. Az eny­hülés mellett a nemzetközi életben jelen vannak a fe­szültség tényezői is; befolyá­sos erők dolgoznak azért, hoey az emberiséget vissza­vessék a hidegháború kor­szakába. Ilyen körülmények között kellett a KGST-orszá­gok magasrangú képviselői­nek mérleget készíteni és körvonalazni a fejlődés irá­nyait a nyolcvanas évekre. Jelen és jovö Ami a mérleget illeti: be­bizonyosodott, hogy a jelenle­gi helyzetben a tagországok jelentős részben éppen a kölcsönös együtt­működésnek köszönhe­tik azt, hogy enyhíteni tud­ták a tőkés világpiac káros hatásait. A KGST tagálla­mainak gazdasági fejlődésé­hez, népgazdaságuk szerke­zete korszerűsítéséhez nagy­mértékben járultak hozzá a gazdasági és tudományos­műszaki kapcsolatok, a je­lentős volumenű áruszállítá­sok, amelyek a komplex program megvalósítása alap­ján fejlődtek. E komplex program létrehozásában is, végrehajtásában is kulcssze­repet játszott a Szovjetunió, amely egyszersmind döntő mértékben járul hozzá a többi KGST-onszág fűtő­anyag- és nyersanyagellátá­sához. Bár a közösség orszá­gainak lakossága csak a föld lakosságának egytizede, a KGST tagállamai a világ villamos energia-, kőolaj-, acél-, kőszéntermelésének 20 —30 százalékát adják. Mind­ez azt jelenti, hogy a dina­mikus fejlődés hatalmas esz­közöket biztosít egy új peri­ódus. bonyolultabb feladatai­nak megoldásához. Ezek a feladatok azért sok­kal összetettebbek, mert gazdaságilag lehetetlenné vált a szocialista országok számára az, hogy a rendel­kezésre áliló fűtő- és a nyers­anyagok korábbi növekedési ütemével, a munkaerő és az anyagi erőforrások korábban megszokott bőségével szá­moljanak. A K GST- ü Lésszak felszólalói is feltárták a növe­kedés új stratégiájának kö­zös vonását, amelyet a test­vérpártok kongresszusán fo­galmaztak meg. A fő cél: a már létrehozott potenciált jobban kihasználni és meg­növelni a végterméket, anél­kül, hogy lényegesen növe­kednének a munkaerő és az anyagi erőforrások. Ez csak akkor képzelhető el, ha a nyolcvanas évek a szocialis­ta országok intenzív terme­lési és tudományos-műszaki együttműködésének periódu­sává válnak. A tanácskozá­son a magyar miniszterelnök is teljes egyetértését fejtette ki e stratégiával, s kifejtette mindazt, ami ezzel kapcso­latban különbösen lényeges. Először: alapvető fontossá­gú feladatnak tartjuk, hogy hosszú távra és biztonságo­san megoldjuk a fűtőanyag- energia- és nyersanyagellá­tást, új energiafajták és nyersanyagforrások felkuta­tásával segítsük elő jövő fej­lődésünk megalapozását. Má­sodszor: a szakosítás és koo­peráció elmélyítésével, az egyes országok adottságaira építve és közös munkával lehetővé kell tennünk, hogy meggyorsuljon a feldolgozó- ipari termelés korszerűsítése. Harmadszor: halaszthatat­lannak tartjuk a mezőgazda- sági és az élelmiszeripari termelés nagyobb mértékű növelésének megalapozását. Ehhez meg kell erősítenünk a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló tudományos — fő­ként a biológiai — kutatóbá­zist és korszerű ipari hátte­ret, azaz nagyobb termelé­kenységű mezőgazdasági gé­peket. több és jobb minősé­gű kémiai anyagot kell. biz­tosítanunk. A fő cél: a hatékonyság Mindehhez nem új intéz­ményekre, hanem a meglevő szervezetek még eredménye­sebb munkájára van szükség. Így a többi között arra is, hogy komplexen fejlesszék a közgazdasági, az ár-, vala­mint a pénzügyi viszonyokat. Növelni kell közös valutánk, a transzferábilis rubel,, va­lamint a hitelműveletek sze­repét, mert ez is fontos fel­tétele a gazdasági együttmű­ködés bővítésének. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy az eddiginél nagyobb figyel­met kell fordítani a döntési folyamat rövidítésére, a már elhatározott és az új felada­tok gyorsabb megoldására, a vállalatok és intézmények közvetlen kapcsolatainak fej­lesztésére is. Tanulni egymástél Minden tanácskozás mér­céje csak az lehet, hogy út­mutatásait miként ültetik át a gyakorlatba. Az már most megállapítható, Ivogy a KGST XXXV. ülésszaka tel­jes mértékben tükrözi a szo­cialista államok közötti újtí­pusú egyenrangú együttmű­ködést. Ez a tanácskozás' is­mét demonstrálta, hogy a szocialista országok konst­ruktív célokra összpontosít­ják erőiket. Arra töreksze­nek, hogy minél jobb feltéte­leket teremtsenek az alkotó munkához, lakosságuk élet- stzínvanai.inak emeléséhez. Ezért is tovább küzdenek a különböző társadalmi rend­szerű államok kölcsönös elő­nyökre épített -»együttműkö­désének fejlesztéséért. A szocializmus már több miint három évtizede világ- rendszer. Ez idő alatt min­den testvérországban sok ta­pasztalatot halmoztak fel a gazdaság tervszerű irányí­tási rendszerének tökéletesí­tése terén. A kollektív ta­pasztalat tanulmányozása és felhasználása az egész kö­zösség társadalmi-gazdasági haladását meggyorsító anya­gi erővé válhat A tanácsko­záson nagy erővel jutott ki­fejezésre az a szemlélet, — ami a testvérpártok kong­resszusait, így az SZKP XXVI. kongresszusát is jel­lemezte — hogy tanulni kell egymástól, hogy együtt kell gondolkodna a nemzetközi tapasztalatok általánosításá­nak megbízható rendszeré­ről, minden értékes informá­ció széles körű elterjeszté­séről. Ez a megközelítési mód a XXXV. ülésszakon egyszersmind hozzájárult a továbblépés „alapozásához”, ahhoz, hogy előkészítsék a KGST-országok legfelsőbb párt és állami szintű gazda­sági tanácskozását is. Összeállította: Constantin Lajos Gazdasági, politikai csődben a fasiszta rendszer Lehetséges, hogy Bolívia rövid időn belül1 kétes ér­tékű rekordot ünnepelhet. Ha a katonák továbbra sem mondanak le a puccsok iránti hajlandóságukról — már­pedig ennek nagyon csekély a valószínűsége —, akkor az ország az eddigi hagyományos ütemben haladva, hama­rosan elérkezhet független története (1825. augusztus 6. a függetlenség kikiáltása) kétszázadik erőszakos hatalom- átvételéhez. A legújabb vállalkozó, a tavaly július 17-i véres pucs- csal hatalomra jutott Luis Garcia Meza tábornok kezé­ből is kezd kicsúszni a kor­mánybot. Az utóbbi egy hó­nap alatt háromszor is pró­bálkoztak a megdöntésével, ami egyelőre nem sikerült ugyan, de a tábornok elnök kijelentette: a közeljövőben átadja a hatalmát a fegyve­res erők által kijelölt utód­nak. Az egyenruhások soraiban az utóbbi időben tapasztal­ható mozgolódás okát min­den bizonnyal az ország egy­re sokasodó bel- és külpoli­tikai problémái megoldat­lanságában, illetve a ka­tasztrofális gazdasági hely­zetben kell keresni. A jelen­legi junta egyéves kormány­zása alatt mindezideig nem tudott kitörni a nemzetközi elszigeteltségből, melyet a rendszer szélsőséges fasiszta jellemvonásai és a legfelsőbb vezetésnek, magának Garcia Meza tábornoknak a kábító­szer-kereskedelemmel fenn­tartott kapcsolatai és az azt feszegető botrány eredmé­nyezett. A Reagan-adminisztráció hivatalba lépésével a bolíviai junta számára új reménysu­gár csillant fel a nemzetkö­zi politikai elismerés és ezen keresztül a gazdaság helyre- állítása szempontjából. En­nek érdekében a katonák hajlandók voltak némi lát­szat engedményre is. hogy a kormányzat szalonképeseb­bé tűnjék a nemzetközi köz­vélemény szemében. Ez év márciusában négy miniszteri változás történt a kormány­ban. Leváltották belügymi­niszteri posztjáról a kemény fasiszta vonalat követő Arcé Gómez ezredest, aki a belső rendet felfegyverzett bandák és a titkosszolgálat segítségé­vel, az országban folyó pro­pagandatevékenységet pedig a nemzeti televízió fölötti abszolút felügyelettel kíván­ta ellenőrizni. A Göbbels mintájára berendezkedett ez­redes fenyegető pozíciói vé­gül is megérlelték a juntá­ban a taktikai döntést: ki kell cserélni a belügyminisz­ter személyét. Ezt egyébként indokolttá tette az a tény is, hogy Arcé Gómez látványosan beleke­veredett a kábítószer-maffia sötét ügyleteibe. Leváltása természetesen nem jelenti az általa megvalósított „bel­ügyi tevékenység” felülvizs­gálatát. A külügyi, pénzügyi és az egészségügyi tárca élére olyan polgári politikusokat nevezett ki a junta, akik a korábbi teljhatalmú bolíviai diktátor, Hugo Banzer hívéi voltak. Az új külügyminisz­ter Mario Rolon Anaya köz­ismerten reakciós politikus, aki — úgy vélték — minden bizonnyal megfelel az új waj shingtoni adminisztráció hi­degháborús és élesen anti- kommunista vonalvezetésé­nek. Az ország pénzügyeit a magánbankoknál jó kapcso­latokkal rendelkező Jorge Tamayo Ramos irányítja, akinek az a nehéz feladat jutott, hogy rendbeszedje az ország zilált gazdaságát. Ah- hogy, hogy a Nemzetközi Pénzügyi Alaptól (IMF) tá­mogatást kapjon nehéz vál­lalkozásához természetesen el kellett fogadnia annak messzemenő gazdasági inst­rukcióit. Az ország külföldi adósságai ez év márciusá­ban elérték a 3,8 milliárd dollárt, és az ez után járó évi visszafizetési kötelezett­ségek kibírhatatlan teher­ként nehezednek a bolíviai gazdaságra. Az IMF „tanácsára”'a gaz­dasági vezetés egy sor in­tézkedést hozott, melyekből kiderül, hogy a gyógyulás árát a dolgozóknak kell meg­fizetniük. Mintegy 70 száza­lékkal felemelték a tömeg- közlekedés, üzemanyag, hús stb. árát anélkül, hogy a fi­zetésekben bármi kiigazítás történt volna. Ugyanakkor az állami szektorban több, mint tízezer munkahelyet számoltak fel. Az IMF ál­tal javasolt gazdasági kor­rekciók tehát a munkanél­küliség és a közszükségleti cikkek árának további nö­vekedésével járnak, miköz­ben az ország vezető körei és a magánbankok érdekei egyre szorosabban összefo­nódnak Bolíviában. Hernán Siles Suazo a múlt évi választásokon a baloldalt tömörítő Demokratikus és Népi Egység (UDP) jelöltje­ként törvényesen megválasz­tott köztársasági elnök más utat javasolt az országnak. Igazi népképviseleti kormány megalakítását, a nemzeti ja­vak fölötti ellenőrzés meg­valósítását, az állami szek­tor erősítését és a parasztok szövetkezeti társulásainak szorgalmazását tűzte ki cé­lul belpolitikai programjá­ban. Nyilván ez késztette a fegyveres erők reakciós ve­zetőit, hogy sürgős intézke­déssel megakadályozzák a haladó politikus elnöki beik­tatását olyan vádak alapján, hogy „külföldi eredetű erők és doktrínák felé orientáló­dik”. Most, amikor Bolíviá­ban Luis Garcia Meza tá­bornok „önkéntes” lemondá­si ígérete alapján felmerült az utódlás kéndése, Hernán Siles Suazo külföldi szám­űzetéséből üzenetet intézett népéhez, melyhez csatlako­zott a Bolíviai Munkásköz­pont (COB) vezetősége is. Az üzenet felhívja a tömegek figyelmét, hogy a jelenlegi törvénytelen és repressziós rezsim fennmaradását célzó minden mesterkedés alkot­mányos szempontból nézve megengedhetetlen és hosszabb távon politikailag is ered­ménytelen lesz, mivel a ka­tonai rendszer népellenes jel­legét pusztán a személyek kicserélése nem változtatja meg. Az utóbbi hetek eseményei azt mutatják, hogy a kato­nai vezetés jelenleg saját belső hatalmi harcával van elfoglalva, nem pedig az or­szág sorsát döntően megha­tározó politikai és gazdasá­gi problémák megoldásával. Jellemző á bolíviai helyzet­re, hogy a katolikus egyházi politikusok is haladóbb, konstruktívabb javaslatokkal élnek a bajok orvoslására, mint az országot vezető jun­ta, illetve összességében a fegyveres erők. A La Pazban megrendezett püspöki konfe­rencia közleménye felszólít­ja a fegyveres erőket, hogy béuBő személyes edlenltétaik leküzdésével hozzanak hat­hatós és sürgős intézkedése­ket a nép gazdasági helyze­tének javítására, melyet a legszegényebb rétegeket leg­inkább sújtó, a közszükség­leti cikkeket érintő szédítő iramú és ellenőrizhetetlen áremelések jellemeznek. A junta fölött a viharfel­hők egyre csak sűrűsödnek. A kormány a közelmúltban kénytelen volt bejelenteni hitelezőinek: A Nemzetközi Pénzügyi Alap nem volt haj­landó kiállítani az ország számára a további hitelek lehetőségét jelentő „egész­ségi bizonyítványt”, és kérte a bankok képviselőit, hogy adjanak újabb 90 napos ha­ladékot, mielőtt komolyabb összehangolt intézkedéseket tennének a bolíviai adóssá­gok behajtása érdekében. Ügy látszik, a rendszernek a látszatintézkedések ellené­re sem sikerült közelebb ke­rülnie Washington szívéhez sem. amit az bizonyít, hogy Mario Rolon Anaya kül­ügyminiszter júniusi vízum- kérelmét az Egyesült Álla­mok hatóságai visszautasí­tották. Közben a sajtó újabb botránycsemegét tálalt: Luis Garcia Meza tábornok ajun­ta feje és két juntabeli kol­légája, Ramiro Terrazas ad­mirális a flotta, -valamint Waldo Bernal tábornok, a légierő főparancsnoka tör­vénytelen ügyletekbe kevere­dett egy brazil féldrágakő­kereskedő céggel. Az egyenruhás kormányzat egyetlen „sikere” az utóbbi időben az illegalitásban te­vékenykedő Genaro Flores, a Bolíviai Munkásközpont vég­rehajtó titkárának elfogása volt, akit ezután ellenzéki források szerint a rendőrségi klinikára kellett szállítani! Az ország jelenlegi súlyos gazdasági és szociális prob­lémái, a korrupt vezetésen belül folyó hatalmi harcok, a nemzetközi elszigeteltség és az igazi stabil perspektí­vát felkínáló erők hiánya azt sugallja, hogy Bolívia minden bizonyai megéri a kétszázadik puccs napját is, ugyanakkor Luis Garcia Me­za juntája egyáltalán nem biztos, hogy megünnepelheti saját „beiktatásának” egy­éves évfordulóját. B. Kovács Gyula ÉHSÉGSZTRÁJKOK BELFASTBAN Thatcher asszony: Börtöneinkben egyre kevesebb a terrorista (Le Monde—KS) FELJÖVŐBEN A JAPÁN KONKURREN- CIA. Uncle Sam: Megparancsolom, hogy * ne kelj fel! (International Herald Tribune—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom