Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JÚLIUS 12. I Arcképvázlat I A rendelkező és az ő rendelkezései Saint Exupéry Kis herce­gének királya jutott eszem­be, — aki íajyton-fQltyvást utasításokat ad, rendelkezik — amikor megtudtam, hogy találkozunk. Meg kormány­fők, meg miniszterek, akik­nek többek között ez a dol­guk. De mit csinál egy be­osztott, akinek a foglalko­zása az, hogy rendelkező. Mi sem természetesebb ennél: rendelkezik: Rigó János, a MÁV szolnoki csomópontjá­nak dolgozója tudja legjob­ban, milyen ez: kimerítő, fá­rasztó. A Kis herceg királyának könnyű a dolga, csak olyan utasítást ad. amelyről tudja, teljesítéséhez adottak a fel­tételek. Rigó János és sok munkatársa viszont olyan „leckét” is megold, amihez az adottságok nem százszá­zalékosak. Mielőtt felhör­dülnénk azon, hogyan szól­hatnak így annak a rendel­kezőnek a munkájáról, aki Magyarország technikailag legmodernebb rendezőpálya­udvarán dolgozik, válaszol­junk arra a kérdésre: ho­gyan lehet valaki főfoglal­kozású rendelkező? Rigó Já­nos úgy mondja, mintha ez le volna írva egy nagy könyvben. Ekkép fogalmaz: „Lentről kezdtem”. Mindez összefügg egy zongorával, de erről is később. Szóval érett­ségi után kocsirendezőként kezdte Szolnokon, sisakkal, kesztvűvel, ahogyan ezt a szabályzat előírja. Azután mondja, elküldték tanfo­lyamra. s megjegyzi: „mond­ták, hátha lehet még belőle valaki.” Két év és vasúti tiszt lett. „Voltak ott különböző igazgatóságoktól csábítgatni, én ' azonban úgy döntöttem, vissza Szolnokra jövök. Az első hetekben csak nézhet­tem, mit csinálnak ezen a munkahelyen. Azután meg­engedték. hogy egy-két gom­bot én is megnyomjak. Ké­sőbb helyet cseréltünk. Ügy­ködtem. akitől tanultam, az ■pedig korrigált, egyedül vit­tem a műszakot. Hatvan em­ber munkáját kell összehan­golni, hogy egyféleképpen dolgozzunk. Tizenegy órás a műszakom nappal, éjszaka meg 13 órahossza." Melyiket szereti jobban? „Az éjszaka­it. Csend van, nem olyan zajos. Ha jön a biztev, a biz­tosító szerelést végzőket je­lenti, nincs semmi zavargás. Nézem a táblát, mindent lá­tok, ami a síneken zcijlik, dolgozom a biblia szerint.’’ Mi szerint? „így hívjuk — ez az, amiben az utasítások vannak" Mondjon egy szak­mai fogást! „Melyiket is mondjam ... Például azt, hogy szerintem húsz kocsi­val elfoglalni egy vágányt, az bűn. Elfér rajta nyolcvan is. Az F—2-es utasítás vi­szont csak egy vonatot enge­délyez. Egyszerű: kettőt ösz- szekapcsolunk. Persze ez ap­róság . (.. A legnagyobb el­lenségünk nekünk az idő. Azt gondolnánk. milyen hosszú is az a tizenhárom óra. Hajnalban viszont ráné­zek az órára, szentséges ég, még ez sincs elvégezve, még amaz sincs...” Fontos a gyorsaság? „Hogyne, fizetünk a külföldi kocsikért, s azután nem mindegy, mikor jut el a megrendelőhöz az áru, és az is számít, hogy tudjuk-e tar­tani a vonatok menetrend­jét. Szinte sakkozunk — kombinálunk. Menni kell az elegynek.” Az mi? „így ne­vezzük a kész vonatot, ami csak akkor elegy, ha a ko­csik elé van mozdony és raj­ta mozdonyvezető.” Milyen egy rendelkezés 2„Ha a hang­nemre gondol: erre azt tu­dom mondani, én ritkán szoktam kiabálni. Persze kell a határozottság, de jobb az, ha az ember 28 évesen kér és nem utasít. Dolgoznak itt így is. Mondjak valamit: az előírások úgy határozzák meg: egy sarus két vágányra ügyeljen. Nálunk meg elő­fordul, hogy közülük egyhez hat is tartozik. Mi van ak­kor, ha egyszerre három ko­csi is jön? Szóval kellene jó­pár ember ezekhez az úgy­nevezett frekventált munka­körökhöz.” Hány dologra kell figyelni egy rendelkezőnek? Sorolja: ott van a tábla, a telefonok, azután a kapcsolat a szemé­lyi forgalommal, ha jönnek a szerelők, rájuk is figyelni keli, mert sokszor vita van azért, hogy mindenki halad­jon a dolgával, s még ott a papírmunka. Hány dologra kell figyelni egy dolgozónak a táblán? Számolja: három irányból érkezhet vonal, két irányból indulhat, azután a gurítás — szóval hét-nyolc mozgás van egyszerre a táb­lán. Nem nehéz balesetet csi­nálni, de tja tévesztene is az ember — említi, az a mun­katársak figyelmét nem ke­rülné el. Megtudom, Jásaladányban lakik. Ha nappalos, reggel 4- kor kel és este 10-kor kerül ágyba. Könnyen kiéghet itt az ember, innen nem men­nek nyugdíjba — jegyzi meg. Mindezt igazán akkor értet­tem meg, amikor a családra terelődik a szó. Kéteszten- dős a kislánya, említi — „amióta hazahoztok a „Ke- zitcsókolomot”, nem volt szabad napom. Nincs zongo­ra, zenét is alig hallgatok.” Kérdem,, hogy-hogy ? Kide­rüli az érettségizett fiatal­ember remekül zongorázott, javasolták, hogy kérje felvé­telét a Zeneművészeti Főis­kolára. Egerbe jelentkezett, magyar—ének szakra. Albér­letbe kellett volna mennie, inkább á munkát választotta. Elmeséli, mennyire megdöb­bentek pedagógus szülei, hogy fizikai munkát vállal, éjszakázik. Jól érezte magát, és jól érzi most is itt. Csak a jászladányi albérletből ki­szabadulnánk — mondja — egyszoba-konyhás a lakás, szóval egyszerűen nem tu­dok pihenni. Jól keres, ha­vonta hazaviszi a héteziret. ki tudná fizetni az OTP-s la­kást, csak kapna. Ígéret? — mondja. Ígéret-, az itt van. Szóval ilyen gondoltatok, gondok foglalkoztatnak egy vasutas fiatalembert Szolno­kon 1981-ben egy rendelke­zőt. aki most a vasutasnap alkalmából munkája elisme­réseként kitüntetést is kap. Eszembejut róla a Kis her­ceg királya, aki rendelkezé­seket ad. Könnyű neki, sa­ját különbé járatú bolygója van. Hajnal József 125 éves a Járműjavító Jubileumi kiállítás Szolnukon 125 éves a MÁV Szolnoki Járműjavító. Ebből az alka­lomból az üzem történetét bemutató kiállítás nyílt csü­törtökön délután a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban. A kiállítás — ame­lyet Kaposvári Gyula nyu­galmazott múzeumigazgató mutatott be a megnyitó résztvevőinek — úgyszólván teljes képet ad az( egykori szolnoki MÁV-műhely 125 éves fejlődéséről. A látoga­tók nyomon kísérhetik a va- súttechnika fejlődését, a be­mutatón a legrégibb .mozdo­nyok, berendezések fotói, makettjei épp úgy láthatók, mint a legmodernebbeké. A kiállítás bemutatja az üzem munkásmozgalmi hagyomá­nyait, valamint az ott folyó több évtizedes múltra visz-. szatekintő szakmunkásképzés történetét, fejlődéséti Gaz­dag kultúrtörténeti értéke­ket is felvonultat. Képek, dokumentumok vallanak az idén 105 éves munkáskórus, a Milleneum évében alakult önképzőkör és a könyvtár történetéről, tevékenységé­ről, a Járműjavító egykori és mai 'dolgozóinak közművelő­dési munkájáról. Az érdek­lődők ízelítőt kaphatnak a szocialista brigádok életéről, s az üzemben dolgozó fia­talok mozgalmi munkájának kibontakozását, fejlődését is nyomon követhetik. Nem utolsósorban láthatók azok a dokumentumok is, amelyek­kel a MÁV Járműjavító Üzem eredményes munkáját ismerték el az állami és tár­sadalmi szervek. A FALU ARCA- SEBHELYEKKEL kell fordí- ,Több gondot tani az el­—~~~———”“ rendezésé­ben korszerű és fejleszthető, külső megjelenésében tájba- illő és építészeti hagyomá­nyainkat követő kisvárosi és falusi lakásépítésre.” Részlet a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa legutóbbi ülésé­nek anyagából. * * * — Álljunk meg gyorsan! — kiált fel dr. Füzessy Anikó. A gépkocsi lestoppol és a ti­szafüredi múzeum igazgató­nője már rolhan is a kis fe­hérfalú parásztházhoz. — Nézd! lelkendezik. — Elől ámbitusos, rajta a sár­felirat 1857. Akkor épült. Tu­dod milyen kevés ilyen épü­letünk van már? A fehérfalú, öreg, nádtetős ház roskatagságában is szív- fájdítóan szép. Szerényen húzódik meg a hatalmas eperfa mellett, s mintha szé­gyenkeznék nemes egysze­rűsége miatt az utcában so­rakozó, színesre vakolt koc­kaházak előtt „A magyarság házformái közül talán a leg­egyénibb, az alföldi... Ezen a területen igazán csak olyan nép tud építkezni, amely hosszú évszázadokon keresz­tül ilyen területeken élt és lakott, s ennek a puszta sík­ságnak az építőanyagával, a sárral, náddal, vesszővel bán­ni tudott” — írta híres nép­rajztudósunk, Győrffy István, 1943-ban megjelent Magyar falu magyar ház című köny­vében. Járom az Alföldet, a me.- gyét, és egyre inkább sze­membe ötlik, hogy e táj te­lepüléseinek egyéni varázga, amelyet jórészt sajátos épít­kezéseinek köszönhetett, saj­nos múlóban van. Falvaink „arcképei” általános jómódot tükröznek, de egyre jelleg­telenebb,, sőt, imitt-amott (?) ízléstelenséggel párosulnak. Népi építészetünk remekeit, az épületet mint formát, a hosszú házat, a feledésbe me­rülő oromdíszeket, a régi ke­rítések díszítő elemeit át kel­lene menteni a mába, s a jö­vőnek. Erről —, úgy tűnik — egyre inkább megfeledke­zünk. — Nagyon örültünk, ami­kor 1977-ben. '78-ban sike­rült felújítanunk egy népi műemlék épületet és ott fa­zekas táj házat hozhattunk létre, — így Füzessy Anikó. — Mi a tapasztalata? Si­kerül-e a modern lakóépüle­tekre átmenteni valamit a régi falusi építészeti hagyo­mányokból? — Keveset, bár elvétve vannak próbálkozások A nagyközség utcái a mu­zeológust igazolják • » « ~ voltam Másfél évig magánter- --------------------------vező, ta­pasztaltam, hogy az építtetők többsége egyedi terv alapján készítteti a házát, — magya­rázza Szilárdfi Gyula üzem­mérnök ma a tiszafüredi nagyközségi tanács körzeti műszaki ellenőre. — Akkor önnek befolyá­sa volt arra, hogy milyen házak épüljenek. — Ne higgye. Az építtető rendszerint azzal keresi föl a tervezőt, hogy olyan házat rajzoljon neki, mint a sógo­ré, a szomszédé, csak nagyobb legyen az övékénél. A belső funkció teljesen mellékes. Aztán kiköti, ha a sógoré sá­tortetős, akkor neki nyereg­tetős kell vagy fordítva. — És ha ön azt mondta, hogy az a típusú ház nem il­lik bele az utca képébe? — Akkor megkereste azt a tervezőt, aki nem akadékos­kodik vele. Mert pénze van, és talál is olyan tervezőit akit a település jövője nem érde­kel. — Az építésügyi szabály­zat ... — Igen, a részletes rende­zési tervek alapján egy te­rületre azt mondjuk, hogy az a IV. számú építési övezetbe tartozik. Az Országos Építés­ügyi Szabályzat csak azt kö­ti ki, hogy ott a homlokzat­nak 7,5 méter magasnak kell lennie, de hogy milyen. le­gyen például a tetőszerkezet, azt nem írja elő ... — Persze hogy nem, mert azt a helyi építési hatóság­nak kell a beépítési előírás során eldönteni, hogy ott mit lehet alkalmazni, — magya­rázza Kádár Zoltán, a SZOL- NOKTERV igazgatója, az Építőipari Tudományos Egye­sület megyei csoportjának titkára, amikor beszélgeté­sünk közben szóvá teszem mindazt, amit Tiszafüreden tapasztaltam. Kádár Zoltán három évvel ezelőtt tanul­mányt írt a családi ház épí­téséről a megyei tapasztala­tok, adatok, vizsgálatok alap­ján. Annak megállapításai — sajnos a negatív megállapí­tásai is — még mindig időt- állóak. utcakép a »*••• A régi a fésűs be­-------------------------- építéssel, a h ázak közötti távolság ará­nyos megválasztásával nyu­godt, letisztult formát adott Azzal, hogy a mai ház hom­lokzatszélessége megnöveke­dett de a telekszélesség meg­maradt, a régi utcakép arány­talanná vált, ahol az egyes épületek eltérő mérete és formája a riitmustalanságot külön kiemeli. Ennek követ­kezményeit szokták manap­ság építészeti-esztétikai szennyezettségnek nevezni... a létrejött helyzetért a fele­lősség eléggé közös: terheli a társadalmat, mert nem bizto­sított megfelelő kivitelezői kapacitást, esztétikai neve­lést, következésképpen ma­gasabb esztétikai igényt de terheli az építési ágazatot is, hiszen a szörnyszülött házak is építési engedéllyel, szabá­lyosan építtettek... a ma­gánépíttető pedig járta azt az utat amit járhatott, vette az anyagot amit kapott, csinál­ta maga, úgy ahogy tudta, és olyanná formálta, ahogy_ ne­ki tetszett és nem törődött azzal, hogy összhatásában az eredmény nagy esztétikai problémát okoz!” * * * Szabó Miklósék most épí­tik házukat Kunhegyesen, ő az abádszalóki községi ta­nács építési előadója, fele­sége óvónő, így pedagógus kölcsönnel készül a hajlék. Kétszintes, 3,5 szobás, étke­zőfülkés, garázsos, nyereg­tetős, utcára párhuzamosan épített ház lesz. — Az országos típusterv katalógusból választottuk. — Nem változtattak a ter­ven? — Csak amit muszáj volt. Nem kaptunk ugyanis olyan nyílászárókat , amik a ter­vekben szerepelnek. Olyat csak Pesten árusítanak. Így is a födém-gerendákat Kar­cagról kellett hozatnunk. A sok szállítás nagyon megnö­veli az építési költségeket. Ezt a zagyvarékasi házat, aki csak arra jár, megnézi. Tükrök díszítik csíkban, kockában. — Tetszenek ezek a tük­rök? — kérdem a tulajdo­nost. — A fiam csinálta. Hát nem szép? Mit válaszoljak? Félek, ha őszinte véleményt mondok, megsértem. — Nem volt sok munka vele, amíg így ... kirakták? — Bizony sok munka volt. Először ki kellett rajzolni, aztán ilyen apró kockákban kiszedni a vakolatot, aztán ragasztóval bekenni a tükör­darabokat és beragasztani a vakolat közé. Négyen vagy 5 napig dolgoztunk vele. — Látták valahol ezt a díszítést? — Cseszkóban láttuk, hát lekoppintottuk. * * * „Már régen felmerült an­nak a szükségessége, hogy a falusi nemes ember kü­lönösen, ha kissé jobb­módú volt, igényeinek meg­felelően, valami takarosabb, kényelmesebb házat építsem Nem szaladt mindjárt kül­földre, más népek házformá­it nem tanulmányozta — an­nál sokkal egyszerűbb em­ber volt, — hanem azt néz­te, hogy lehetne az atyái egyszerű háztípusán úgy mó­dosítani, hogy az lényegé­ben ugyanaz maradjon, de nagyobb, szebb és kényel­mesebb legyen.” Vajon ma mit írna Győrffy István, ha látná ezt a tükrös házat, pontosabban ezeket, mert egyre több készül ilyen a megyében is. Házak egymás után sátor­tetővel, nyeregtetővel, lapos­tetővel, manzárd tetővel, ha­rapott tetővel... ahány ház, annyiféle. Minden ez így, csak nem harmonikus, tájba illő építkezés például Mart­fűn, Tiszaföldvár felé halad­va. Házak, színek kavalkád- ja: sárga és zöld kockás, kék csempemintás, csíkos például Tiszaburán. Üj ház építésénél az építési hatóság még előírhatja, hogy milyen színezést alkalmazhat a tu­lajdonos. Fehér György, a ti­szafüredi tanács építésügyi előadója magyarázza, hogy ők a homlokzatnál maxi­mum 2 szín alkalmazását engedik, de még így is van olyan gazda, aki naplemen­tét „varázsolt” háza utcai falára, vitorlás hajókkal. Ám ahol „csak” átépítik a házat, ott a helyi építési ha­tóság nem is szólhat bele milyen vakolatot, díszítést alkalmazzon a tulajdonosa. A SZOLNOKTERV építész tervezőivel ;— Pár Nándor­ral, Nagy Istvánnal, Csala Sándorral. Deák Lászlóval — beszélgetek: miért nem pró­báljuk megőrizni, átmenteni a népi építészeti hagyomá­nyokat, díszítőelemeket, mi­ért nem vigyázunk jobban falvaink arculatára, hcigy megmaradjanak valóban jel­legzetes alföldi települések­nek? Az ok sokféle, egymás szavába vágva és sokszor egymásnak ellent is mond­va sorolják: az építészet városi koncentráltságú, az építész nem ismeri kellően a mai falusi életmódot, hát lé­nyegében városi igényű la­kásokat tervez falura. Egy sor községnek nincs rendezé­si terve, mert nincs rá pénz, hogy készíttessen. Az orszá­gos típustervek is uniformi­zálnak, mert eleve mellőzik a tájegységek építési hagyo­mányait, sőt! „Olyan pályá­zatot még senki nem írt ki, hogy alföldi községben élő családnak készítsünk terve­ket. Csak családi ház terve­zésre szóltak a pályázatok, holott, a falusi életmód, élet­forma ma is különbözik a váorsitól...” Próbálkozások azért már vannak: Bács me­gyében például sikeresen al­kalmazzák a megyei típus­terveket, és a tervezők ‘ a községekre beépítési javasla­tokat is adnak, hogy milyen legyen az utcakép. Sajnosa szociológia és az építészet sem dolgozik együtt, külö­nösen nem a szociológiai prognosztika, holott a lakó­házak 50—60 évre készül­nek. Az emberek jól élnek, van pénzük, igényük a szép és jó lakásra, de nem ra­gadunk meg mindent annak érdekében, hogy formáljuk az ízlésüket”. legfris­A Városépítés sebb szá­------------------------- ma a mai f alu építésével foglalkozik, nem egy szerző kimondja igényként: a tájjellegnek, a mai falusi életmódnak meg­felelő, korszerű házakat épít­sünk és ebben mindenkinek meg van a a maga feladata, felelőssége. Újabb és újabb tanulmányok, könyvek je­lennek meg a témával ös­szefüggésben. Ez is mutatja: a falu arculatán jó irányban változtatni, napirenden levő kérdés, mi több: feladat. Varga Viktória

Next

/
Oldalképek
Tartalom