Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-04 / 155. szám

1981. július 4. _____________________________2. S ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az egri Dobó István Vármúzeum sok emléket őriz. Ezek közül külö­nösen nagy érdeklődés­re tarthat számot a cé­hek korából — zömé­ben egri gyűjtésből — származó értékes eszkö­zök gyűjteménye: ládák, céhbélyegzők, céhlegé­nyek által készített mes­termunkák, céhek címe­rével díszített alvinci ha­bán korsók, zászlók. A gyűjtemény restaurálá­sával páruhzamosan e ritka értékeket tudomá­nyosan rendszerezik is. Képünkön: A XVII. szá­zadi céhláda titkos fió­kokkal. A ládikóra az elmúlt évszázadok során több festékréteg került, ami részben megóvta, el­takarta, megvédte erede­ti szépségeit Fogadó II az Örök Világossághoz Feladja a leckét a nézők­nek Bán Róbert új filmje. Amikor a metafizika téma­körébe, avagy ki tudja ho­vá tartozó képsorokkal vég­re véget ér a film, a jó szán­dékú jámbor mozilátogató:; felteheti magának a nagy kérdést: miért kellett nekem megnéznem ezt a „vala­mit”, miért nem mentem in­kább szalonnasütő piknikre, miért nem olvastam a hob­bikért nyugágyában, vagy miért nem söröztem szép csendesen a gesztenyefák alatt stb ...? Az indulatos vagy éppen lehangoltan önhibáztató kér­déssorra a jegyzetíró próbál felelni: azért váltott jegyet a Budapest Stúdió hangzatos című filmjére, mert szóra­kozni akart. Olvasta talán a film propaganda jelmonda­tát. „Komédia számos ha­lottal” — netán valamit hal­lott is az „Örök Világosság” témájáról, s eszébe jutott a kitűnő NSZK film, A spes- sarti fogadó, vagy még ré­gebbről Claude Autant Lara nagyszerű filmalkotása, a Vörös kocsma, Fernandellel! Nos, az már sejthető, hogy nem érte meg, de adósok va­gyunk a miérttel. Se hús, se hal ez/a film. Kriminek bár­gyú, 'önmaga paródiájának erőtlen. Humornak kevés, komédiának meg csak a film­propaganda meri nevezni — s ezen talán lehet bosszúsan nevetni, ám a filmen nem. Nem állítjuk ezzel persze azt, hogy csak az a- komé­dia, amin nevetni kell, hi­szen egy-egy valóban hatá­sos játékon végigvonuló erős iróniá" csupán a nevetés ha­tárán tarthatja hangulatun­kat. De a Molnár Gál Péter forgatókönyvéből készült fil­men nem fedezzük fel sem a könnyed, sem a „húsba­vágó” irónia nyomát sem — kusza és zavaros „valami” az „Örök Világosság”. Ez utóbbi, sajnos igen súlyos megállapításokat egyaránt értjük a film tartalmára és formai megvalósítására. Érdekes és feltűnő viszont, hogy a rendező kitűnő szí­nészek sorát nyerte meg filmjéhez: Törőcsik Mari, Márkus László, . Kálmán György, Lukács Sándor, s még sorolhatnánk, kik ön­magukból nagyon. keveset tudnak adni a papírmassé alakokhoz, nyilván ezért, mert a játék egészével — és részleteivel — maguk a sze­replők sem lehettek tisztá­ban. Hiába tehát a nagysze­rű színészek sora. Petrovics Emil muzsikája, a songot éneklő Agárdi Gábor erede­tisége, az „Örök Világosság” alkotói szándéka változatla­nul homályban marad. Pe­dig a lehetőség adott volt, az alapsztoriból kitűnő film is születhetett volna a re­mek szereplőgárdával. De az esetlegességek és a véletle­nek sora eleve mindent meg­kérdőjelez — legfőképpen a film bemutatásának tényét. Köztudott, hogy logikai já­tékot nem szabad logikát­lanságok láncolatára építe­ni. Végül is talán azért nem tudunk mi sem magyaráza­tul szolgálni arra, hogy mi­ért is így került filqivászon- ra ez a gyenge történetecs- ke. Ha egyáltalán oda kíván­kozott ... — ti — Hétvégi hívogató A Hairtől a Hattyúk taváig Amerikai táncegyüttes Szolnokon Washington állambeli amerikai táncegyüttes mutatkozik be vasárnap 20 óra 30-kor Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ szín­háztermében. A Merce- rart Dancers műsorának első részében népszerű musical-részletekre írt jeleneteket ad elő, olyan népszerű zenére, mint a Hair és a West Side Story slágerei, majd ismert ba­lettrészleteket láthatnak az érdeklődők a Hattyúk tavából, a Les Sylphides- ből. A bemutató második felében nemzetközi tánc­egyveleggel lép közönség elé a tánccsoport. Az előadást hollyvoodi film­zenével, western paró­diával, kán-kánnal zár­ja az együttes. Az autós turisták, Nyírségbe kirándulók fi­gyelmébe ajánljuk a nyíregyházi ipari szak- középiskolában ma megnyíló V. országos népművészeti kiállítást, amely az élő magyar népművészet legjobb al­kotóinak műveit tartal­mazza. Holnap a kiállítás helyszínén nagyszabású népművészeti vásárt tar­tanak, amelyen kismes­terek, népművészek, né­pi iparművészek kínál­ják portékájukat. S Premier utáni gondok Cserkeszőlőn kora délelőtt van, de már sokan plédek­kel, törülközőkkel felszerel­ve a medencék felé tarta­nak. A kempingben van még üres hely, június eleje óta azonban a hétvégek telt há­zasak. Vendég van, lesz, újak s visszajárok is. A község tanácselnöke. Bo­ros Lászlóné nagyot sóhajt, látszik, mindennapos „témá­ja” a község kulturális életé­nek boncolgatása. — Csapnivalóak a tárgyi feltételeink — kezdi a pa­naszok sorát. — Nincs műve­lődési házunk,-vagy egy te­tővel fedett szabadtéri szín­padunk. Csupán egy szűk klub, amit tűzoltószertárból alakítottunk át, és a klub­könyvtár a község végén — kilométerekre a központtól — eléggé rossz állapotban. — Gondolom, a nyaralók nem is az olvasásra vágy­nak elsősorban. — A gyakorlat tényleg ezt igazolja. Sajnos, költségveté­sünk egy fillért sem biztosít programok szervezésére, csu­pán a könyvek pótlására. Az üdülők viszont mindent hely­ben akarnak megkapni. Iga­zuk van. önellátóknak kell lennünk. Csak olyan műsor­ral próbálkozhatunk, mely­nek bevétele fedezi a kiadá­sokat. Egyetlen helyünk, aho­vá előadókat hozhatunk, a szabadtéri mozi. Igen ám. de ezért a Moziüzemi Vállalat­nak bérleti díjat • kell fizet­nünk. Ráadásul kockáztatunk is. Ha az eső elmossa a be­mutatót, ..befürdünk”. A művészek fellépti díjának fe­lét ilyenkor is ki kell fi­zetni. — Mi a járható út? — Az üdülőtelep központ­jában terveztünk egy új. te­tővel fedett 500 személyes szabadtéri színpadot. Társa­dalmi munkával az előké­születeket elvégeztük, de pénz nélkül tovább nem megy. A közművelődési alap­ból kértünk támogatást pá­lyázat útján, betonozásra, be­rendezésekre ... (A pályázat elbírálása a második félévben Budapes­ten történik. Természetesen az idei gondokon már az esetleges zöld út sem segít.) A személyi feltételek sem a legrózsásabbak a község­ben. Január óta nem volt népművelőjük. Májusban je­lentkezett a klubkönyvtár­vezetői állásra Tripolszky Erika. Bár képesítés nélküli, ötéves gyakorlata van, sokat várnak tőle. A postán talál­juk meg, egy fővárosi hakni­brigád választelefonját várja. — Váratlanul csöppentem a mély vízbe — ecseteli rö­vid múltú cserkei pályafutá­Pénz nélkül nehéz Vannak elképzelések sát. — A könyvtár átvételi­vel, az ismerkedéssel sok idő ment el. Szinte alig — vagy még egyáltalán nem — rázódtam a munkába, már­is itt a nyár, az üdülők, vagyis hat-nyolcezer ember. Nyújtanunk kell valamit, de ilyenkor 'hozzákezdeni, szer­vezni már régen késő. Most telefonálom össze a volt is­merősöket. van-e még sza­bad napjuk. — Itt van. a szomszédban Kunszentmárton. Próbálta már felvenni a kapcsolatot a járási művelődési központ­tal? — Gyermekműsorokat má­sodik előadásként szeretnénk kihozni az üdülőtelepre. A művelődési központ szakkör­vezetői a fürdő területén foglalkozásokat tartanak majd az óvodásoknak, isko­lásoknak. Ha sikerül, ama­tőr együttesek mutatkoznak be a strandon, a kemping­ben pedig a makramécso­mózást tanulhatják meg az "érdeklődők. Szóval ezek, ilyesmik lesznek. Ja! ősszel szüreti felvonulást rende­zünk. Ennek állítólag tavaly / nagy sikere volt. A Kunság fővárosától, Kar­cagtól karnyújtásnyira van a megye másik nagy üdülőhe­lye, Berekfürdő. Mielőtt ki­mennénk a Berekbe, a váro­si tanácsnál kíváncsiskodunk a nyári programokról. — A meleg és a gyógyví­zen túl, valami pluszt is sze­retnénk adni a hozzánk ér­kezőknek — foglalja össze az illetékesek elhatározását Kása Erzsébet közművelődési felügyelő. — Mi ez a plusz? — Tudni kell, hogy javul­tak feltételeink. A Víz- és Csatornamű Vállalat bele­egyezett, hogy a strandon különböző rendezvényeket tartsunk, ráadásul vállalta a költségek fedezésének felét. Elsősorban amatőr együtte­seket hívunk meg a fű-pó­diumra. — A közönség igényli a profikat is. — Ebben nyújt segítséget a Jász-Nagykun Vendéglátó­ipari Vállalat Park étterme. A könnyű műfajt, a táncze­nei, operett- és kabarémű­sorokat falak közé tudjuk vinni. Kétszázötvenen néz­hetnek meg egy-egy műsort. Nem utolsó dolog, hogy a házigazdák fizetik a rendez­vény költségeinek ötven szá­zalékát. — Kiket hívtak meg? — Az előadókkal még tár­gyalunk, s az időpontokat sem tisztáztuk. Reméljük, hamarosan megegyezünk. Az viszont biztos, hogy 10—14 naponként — ahogy az üdü­lőközönség cserélődik — vi­szünk ki Berekfürdőre elő­adásokat. Visszatérő prog­ram lesz a karatebemutató, pávakörök, citeraegyüttesek szereplése, előadás a gyógy­vizek szerepéről, diavetítés a Nagykunságról. Hetente autóbuszt indítunk Karcag­ra városnézésre, melyen meg­ismerhetik a múzeumot, a Morgó csárdát, a Zádor-hi- dat. A fiatalok diszkózhat­nak, a mozi hetente hatszor játszik. Ügy érzem, az idén mindep eddiginél jobban fel­készültünk a nyárra. V. Fekete Sándor Padláson lelt viharágyú A Himnusz 19, a Szózat 22 nyelven A könyvek után nagylemez készül A világban is minden bi­zonnyal páratlan vállalkozás eredményeként a napokban hagyta el a Zrínyi Nyomdát az a két kötet, amely a Himnusz, illetve a Szózat valamennyi eddig fellelt ide­gen nyelvű fordítását, tartal­mazza. A kisalakú könyvek — amelyek a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának és a Magyar írók Szövetsé­gének bábáskodásával láttak napvilágot — hamarosan az üzletekbe kerülnek, bár az alacsony példányszám és a várhatóan nagy érdeklődés miatt alighanem napokon be­lül hiánycikkeknek is számí­tanak majd. A könyveket július 10-én Kölcsey és Vörösmarty szü­lőhelyén, Szatmárcsekén, il­letve Kápolnásnyéken mutat­ják be. Múzeumba került az utol­só mecseki viharágyú, amellyel a századforduló tá­ján a szőlőt fenyegető vi­harfelhőket igyekeztek elűz­ni a gazdák. Ez volt a mai rakétás jégeső-elhárítás őse. Egykorú híradások szerint úgyszólván minden pécsi dombtetőn állt egy-egy ágyú, s ha jött a jeges vihar, bele- durrantottak a felhőbe. EGY FELEJTHETETLEN NYÄR EMLÉKÉRE Aláírások a piros nyakkendőn Kittus Kersti: Leg- Veiko UIp: Húszon- Cseh Judit: Szőni is Oros Balázs: Bun­közelebb már haza- kilencig tudok ma- megtanultunk kert, nádkunyhót jövök Magyarország- gyárul számolni építettünk ra A rendőrautó szirénájának vijjogása kettéhasította a ti- szaligeti éjszaka csendjét. A levegőbe világító lövedékek röppentek, közvetlen közel­ről géppisztojyropogás és erőteljes robbanások hallat­szottak. — Pajtások, riadó — böm­bölték a hangszórók. — El­lenséges ügynök szökött be a táborba. Elképzelhető, hogy fegyver is van nála. El kell fognunk! Száznyolcvan magyar és tizennyolc észt úttörő emel­te fel a fejét erre a párná­ról. Aztán gyorsan kiugrot­tak az ágyból, és elemlám­pákkal, takarókkal felfegy­verkezve kezdték a keresést. A nagyobbak bevilágítottak a kerítést szegélyező bokrok alá, az épületek, fák mögé. Közben szüntelenül „kere­pelt” a géppisztoly, egyre közeledtek a robbanások, a villanások. — Ott van. fogjátok el! A három jóki állású nyol­cadikos szinte egyszerre ug­rott az „ellenségre”. Az ötö­dikesek bizony megszeppen­ve szemlélték társaik akció­ját. — Pajtások! Sikerrel el­hárítottuk a támadást. Kö­szönjük a segítségeteket, most már valóban nyugodal­mas jóéjszakát mindenkinek! A borzas gyerekfejek is­mét a párnákra simultak, és a gyerekek végigálmodták az izgalmas nap minden epi­zódját. Nagy csapatban jár- tak-keltek, énekeltek, aka­dályt ugrottak, strandoltak. Közben észt úttörőtársaik el­látogattak a karcagi üveg­gyárba, ajándékkulacsot kaptak Kántor Sándor faze­kastól. Végül ellenséges ügy­nököt fogtak együtt, közösen. A következő nap fő témá­ja még mindig az éjszakai riadó, ám közben tovább pe­regnek az események: a hét­fői észt nap viszonzásaként ma magyar nap van a tábor­ban. Észt és magyar úttörőkkel beszélgetünk eddágj élmé­nyeikről. Kevés szó jut a bemutatkozásra, máris cso­dálatos emlékek elevenednek újra. Veiko Ulp 13 éves, Tartu- ból érkezett: — Hatalmas csúszdát épí­tettünk agyagból a Tiszán — magyarázza. — Azon a kánikulai napon megértet­tem, mit jelent Tisza-pafti embernek lenni. Tiiu Kütt Észtország dél­keleti részén lakik, egy kis faluban. Neki a szolnoki vá­rosnézés tetszett legjobban, amelyet természetesen ma­gyar úttörőtársaik vezettek. Ahti Henn, a tábor tréfa­mestere rövid unszolás után hóna alá kapja gitárját, és ízes humorral fűszerezett dalaival azonnal mosolyt va­rázsol arcunkra. — Kétszeresen is csodála­tos számunkra ez a nyár — foglalja össze benyomásai­kat Kittus Kersti, a csoport vezetője, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság ifjú­sági szervezetének külügyi titkára. — Mindannyian elő­ször járunk Magyarországon, tehát minden szokatlan, minden új számunkra: a ká­nikula. a tábori környezet, a szokások, a magyaros tem- perarnpntum. Csodálatos lát­nivalókkal, élményekkel gaz­dagodtunk a nagykörűi cse­resznyéskertben, a Tisza partján. Megismerkedtünk a megye nevezetességeivel, lo­vagoltunk Szenttamáson, el­látogattunk a fővárosba. És emellett összeismerkedtünk magyar kollégáinkkal, renge­teg nevet, címet cseréltünk. A gyerekek együtt sportol­nak, játszanak, énekelnek, kirándulnak magyar társaik­kal. A társak — a megyei ju­bileumi úttörőtábor résztve­vői ugyanilyen lelkesen me­sélnek. A tábor ideje alatt felelevenítették a 35 éves út­törőmozgalom történetét, ta­lálkoztak „veterán” úttörők­kel. Bepillanást nyertek a bábkészítés, a szövés-fonás a fazekasmesterség rejtelme­ibe. A kunhegyesi Cseh Ju­dit a kirándulásra az őrsi portyákra, a kisújszállási Oros Balázs az őrsi búvóhely építésére emlékszik legszí­vesebben. S az élmények mellett tucatnyi észt és ma­gyar társuk aláírását viszik haza nyakkendőiken. — F. — Fotó: Fekete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom