Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

1981. JÚLIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Viselik az ősi neveket Palóckutatás az Alföldön Egy igaz élet törvénye Gondolatok Kállai Gyula: Életem törvénye című művéről A palócok, e jellegzetes néprajzi csoport tagjai az Északi Középhegységben az Ipoly és a Sajó mentén, vala­mint a Zagyva felső folyásá­nál élnek. Származásukról nincs hiteles forrás, egyes feltevések szerint a tatárjá­rás során Magyarországra költözött kunok, mások sze­rint a honfoglalók egyik cso­portját alkotó kabarok ké­pezték kialakulásuk magvát. Egyik sajátosságuk. hogy nem ragaszkodtak előbb em­lített települési területük­höz, hanem az évszázadok folyamán „kirajzottak” az ország más vidékeire, így a Nagy-Alföldre is. A szolnoki Damjanich Já­nos Múzeumnak ez adta az indítékot arra, hogy palóc­kutatást végezzen azokban az alföldi községekben, ahol nagyobb számban élnek bér vándorolt palócok. A kuta­tást di5. Szabó László kandi­dátus, a múzeum tudomá­nyos főmunkatársa vezette, színhelye először Jászdózsa volt, majd újabban — az ed­diginél alaposabban — a Ti­nek az idei év — eddig — kitűnően sikerült. A társastánc klub vezetői, a Molnár testvérpár (Anna és József) meglehetősen szűkszavúan így mutatja be az együttest. — Három — korosztályok­ra bontott — csoporttal dol­gozunk. Huszonnégy 10—13 éves gyerekkel, a felnőtt csoport közvetlen utánpótlá­sát jelentő tizenkét tagú if­júsági csoporttal és a tizen­nyolc tagú felnőtt együttes­sel. Ehhez Molnár József hoz­záteszi : sza menti Csépa községben vizsgálódtak. A kutatások során megállapították, hogy a török időkben elnéptelene­dett Csépát a XVIII. század elején Nógrád megyéiből, Szécsény környékéről ide­vándorolt palóc kisnemesség telepítette be újra. Az etnog­ráfusok arra is keresték a választ, mit őriztek meg az ide költözöttek a palócvidék kultúrájából, jellegzetes szo­kásaiból. Az eredmény azt mutatja, hogy Csépa az el­múlt évszázadok alatt tipi­kus alföldi falu lett. A paló­cok gazdagon díszített, tájak szerint változó népviseleté­nek nyoma sincs. Népi ha­gyományaikat, hiedelmeiket, ősi eredetű népdalaikat vi­szont a többi magyar etnikai csoporthoz képest jobban őr­zik. Gyakori a palóc eredetű név is, mint a Kanyó, Czucz Tercsi, Botka, Palotai stb. A palóc nyelvjárást azonban már csak az idősebb nemze­dék használja. A faluban egyik-másik portán a subló­tok mélyén még megtalálha­tók a féltve őrzött nemesi le­velek,, megsárgult birtokjogi — Én „civilben” Jászfelső- szentgyörgyön vagyok műve­lődési ház igazgató, termé­szetesen ott is vezetek cso­portot Negyedik éve foglal­kozóin húsz általános isko­lással, harmadik osztályos koruk óta. Az idén már ők is indultak úttörők számára kiírt társastáncversenyen. A jászberényi munkás mű­velődési ház próbateremmé átalakított színháztermében beszélgetünk. Odakint káni­kula — bent sem sokkal eny­hébb az idő. De a próba — uborkaszezon ide. kánikula oda — zavartalanul folyik. A Molnár testvérpár szünet okmányok. A református vi­dékre települt palócok meg­őrizték katolikus vallásukat, megtartották a palócságra jellemző ünnepi szokásokat, családi örömünnepeket és te­metkezési formákat. Szívesen fogyasztják a palóc ételfélé­ket, hagyományosan kisko- vász készítéssel sütik a ropo­gós héjú, dombos kenyeret. Jellegzetes palóc ritmusban szövegezik meg és adják elő a falucsúfolókat. összefogla­lóként elmondható, hogy Csépa, a kis tiszazugi mező- gazdasági település lakóinak többsége még ismeri szárma­zását történeti múltját, de ma már — főleg a fiatalok — csak alföldi mivoltjukat hangoztatják. A nagy-alföldi palóckuta­tás során értékes néprajzi anyag gyűlt össze. Ennek közkinccsé tételére a Szolnok és a Heves megyei múzeumi igazgatóság közös kiadásban „Csépa és a palócság” cím­mel még ebben az évben kö­tetet jelentet meg. Nincs nyári szünet, uborka­szezon — pillanatkép a tár­sastánc-csoport próbájáról Fotó: Hargitai nélkül javít csiszol és ter­mészetesen mindent megmu­tat. Nem mellékes: A-k,ate- góriás versenytáncosok. Mö­göttük — versenytáncban — feljövőben több tehetséges páros. B-kategóriás minősí­tést egy. C-kategóriát négy pár ért el a közelmúltban, de az alapkategóriákba (D, E) is több kettőst soroltak be. — Félreértés ne essék — mondja Molnár Anna. — Ez a társastánc klub nem a ver­senytánc megszállottjainak gyülekezete. Egész egyszerű­en szeretünk táncolni, s hogy minél jobban, minél szebben táncoljunk ezért hajlandók vagyunk dolgozni, újabb és újabb elemeket tanulni. Emellett fontos feladatunk­nak tekintjük, hogy a klasz- szikus és modern társasági táncokat minél több ember ismerje és szeresse meg. Van egy másfél órás., formációs táncokból összeállított műso­runk — ezzel gyakran sze­replünk a megye művelődési otthonaiban, klubjaiban. Ta­valy csaknem negyven ilyen fellépésünk volt. Keringő, argentin tangó, rock-and-roll, rumba, csa- csacsa — hosszú volna felso­rolni (a legmodernebb diszkó táncokig) mi mindent tud­nak — meglehetősen magas fokon, — a jászberényi tár­sastánc klub tagjai. Titkuk nincs, hacsak azt nem tekint­jük annak, hogy szenvedélye­sen szeretnek valamit, ami teljesebbé teszi az életüket. Sz. J. Hétfőn nyit a planetárium Augusztus 3-án, hétfőn is­mét megnyitja kapuit a csillagos ég színháza, a TIT budapesti planetáriuma. A hagyományokat követve, s az életkori sajátosságok, a speciális igények szerint az új évadban is háromféle műsort állítanak össze a csillagász szakemberek: a felnőttek, a diákok és a ha­zánkba látogató külföldiek részére kínálnak megfelelő választékot. A felnőttek olyan nagy si­kerű témák közül válogat­hatnak, mint a világminden­ség megértését segítő, Éle­tünk és a csillagászat című program, az anyag fejlődés- történetét nyomon követő, Helyünk a világegyetemben című műsor, s a régi népek életét, örömét, bánatát a csillagképek, a hozzájuk kapcsolódó mesék, mondák, hiedelmek felidézésével fel­elevenítő előadás. A tanulók — a tananyag­hoz kapcsolódóan — plane- táriumi műszerek közvetíté­sével az ismétlődő csillagá­szati jelenségeket tanulmá­nyozhatják A naptárunk története című műsorban. Az Utazás térben és időben című program a tér és az idő végtelenje felé tartó képzeletbeli utazásra viszi el tizenéves nézőit. A Nap családja című műsor a leg­kisebbeket — a hat-tíz éves gyerekeket — könnyed, me­seszerű formában vezeti be a csillagászat birodalmába. A Nap szerepében a kicsik körében is népszerű Halász Judit hallható. A hazánkba látogatóknak idegen nyelvű műsort kínál a planetárium. A Csillagrap­szódia nézői Budapest éjsza­kai égboltjának körpanorá­ma-képében gyönyörködhet­nek, majd a Magyarország­ról látható égboltot vará­zsolják a színházterem ku­polájára a Zeiss-műszerek. Augusztus 20-22: Hortobágyi hídi vásár A 16. hortobágyi hídi vá­sárt az idén augusztus 20. és 22. között rendezik meg a ki.lenclyukú híd lábánál. Az országos méretű népművé­széti, népi iparművészeti, valamint kézműipari kirako­dóvásár résztvevői megte­kinthetik a páratlan értékű magyar szürke gulyát, a má- tai lovaspályán mindhárom napon lovasversenyeket tar­tanak, s az idén rendezik meg először az agárversenyt, illetve á szamarak versenyét. A rendezvényre felújított ví­ziszínpadon népi együttesek mutatkoznak be a közönség­nek. s megtartják a már hagyományos pásztorok ta­lálkozóját is. A vásáron eb­ben az évben is kialakítják a csikósok, a gulyások és a juhászok utcáját, amelyek­ben a népművészet meste­rei és a népi iparművészek árulhatnak. A kondás- és a bojtárutcában pedig a kéz- műiparosok kínálják porté­káikat. A hortobágyi hídi vásárra az idén több mint 50 ezer látogatót várnak a rende­zők. mivel augusztus ~ 20_án Debrecenben ismét megren­dezik a virágkarnevált. Virágzik a liliompálma A Szegedi József Attila Tudományegyetem fűvész- kertjében ritka botanikai látványosság fogadja a ven­dégeket: virágzik a liliom­pálma. A legyezőpálmához hasonló levélzetű délszaki növény elnevezését onnan kapta, hogy virágai Iiliom- szerűek. A szegedi példányon mé­teres nagyságú óriás csokor fejlődött. Benne több mint száz ezüstfehéren fénylő vi­rággal. A liliompálma szi­rombontásában több mint egy hónapig gyönyörködhet­nek a látogatók. Melyik az a korszak, me­lyek azok az események, amelyekről Kállai Gyula könyve számot ad? Az írás a 30-as évek elejétől kíséri végig hazánk, népünk sor­sának alakulását. Kiemel néhány erkölcsi magasságba ívelő, de rendszerint tra­gikus végbe torkolló pálya- szakaszt. Ezért is nehéz a műfaji meghatározás. Hi­szen nem csupán egy tör­ténelmi korszakot átélő, ab­ban tevékeny részt s szere­pet vállaló, sőt, egy-egy ki­élezett szakaszban szinte a történelem kerekét forgató ember visszaemlékezéseit ta­láljuk ebben a közel hét­száz oldalas kötetben, ha­nem jó néhány határozott vonással megrajzolt pálya­képet, kommunistákról, pa­rasztpártiakról, kisgazdák­ról, sőt a kommunistákkal közös harcra vállalkozó ér­telmiségiekről, szimpatizán­sokról és árulókról, sors­fordító időkben igazi arcu­kat, jellemüket feltáró nagy és kis emberekről. Mesterien megválasztott a cím is: Életem törvénye. Benne van, amit az egész mű sugall. Így, és csak is így élhetett, csakis így cse­lekedhetett az, aki élete tör­vényéül a kommunista párt tanítását, elveit és gyakor­latát fogadta el, aki követ­kezetesen kitartott a dol­gozó nép ügye mellett, aki embermivoltából fakadóan olykor félelmekkel, más­kor kétségekkel küzdve, de mindig hű maradt a fölis­mert igazsághoz. Ezt a ren­díthetetlen hűséget, a kom­munista meggyőződés sze­rinti gondolkodást, érzelmi azonosulást, nehéz döntés- helyzetekben is pártszerű cselekvési képességet tük­rözi ez a könyv, s plántál­ja át értő olvasóiba is. Leleményesen, de a logi­kai láncot soha el nem ve­szítve váltogatja a korraj­zot, a személyes élmények­kel, a történelmi esszét a jellemrajzzal, a helyszínek józsefattilai pontosságú sta­tikus képét a drámai sod­rású események leírásával, a hiteles történelmi dokumen­tumok tárgyszerű közlését az emlékek kútjából felszín­re hozott izgalmas vitákkal, a gondolati reflexiókat az újságcikkek tömegeket moz­gósító mondanivalójával. Formailag 69 fejezetre ta­golja az ifjúkori pályakez­déstől, a kommunistává vá­lástól a felszabadulásig ter­jedő másfél évtized törté­netét. Minden fejezetcím fi­gyelemfelkeltő. szellemes, továbbolvasásra ingerlő. Nyilván benne van ebben is annak a hallatlan nagy új­ságírói gyakorlatnak a ta­pasztalata, amelyet Kállai Gyula a debreceni Tovább- tól a Népszaván át a Sza­bad Nép-ig szerzett, nem is említve a tolla alól kike­rült, kifejezetten a tömegek mozgósítására hivatott röp­lapok sokaságát. önkéntelenül felfigyel az olvasó stílusának képszerű­ségére. láttató erejére, amelytől nem 'idegenek a szépprózai eszközök sem. Hangja a szenvtelen do- kumentalitástól a csendes irónián, kemény szatírán át a szenvedélyességig fokozó­dik. Mindig annak függvé­nyében, kiről, miről, milyen eseményről, milyen helyzet­ről szól. Iróniája pedig kü­lön elevenséget kap, amikor maga is részesévé válik egy- egy fura eseménynek, komi­kusán keserves szituációnak. Szívesen nyúl a megjelení­tés eszközéhez, amikor úgy érzi, hogy egy szóváltás, párbeszéd rekonstruálása a maga tömörségével többet mond oldalnyi magyarázat­nál. A párbeszéd — ami egyéb­ként "is szerves része a szer­ző stílusfogásainak — gyak­ran előfordul a műben. Ki­élezett helyzetek, vélemény­ütközések hű kifejezésére ez a legalkalmasabb forma. Mi­vel ilyen helyzet bőven van a könyv lapjain, a párbeszé­dek is sűrűn fordulnak elő. Ez az eljárás egyébként a vitatkozók jellemének bemu­tatására is kiválóan alkal­mas. Mónus, Szakasits, Til- dy, Kabók egyénisége is így válik markánsabbá. A szerző a jellemzésnek egyébként is mestere. A már említett beszéltetéses eljáráson kívül néhány ta­láló vonással képes klasz- szikus képet rajzolni vala­kiről. Olykor egész fejeze­tet szentel egy-egy kiemel­kedő személyiség sokoldalú bemutatásának, de a cse­lekmény menetében vissza­visszatér hozzá; más szem­szögből vizsgálva, s így teszi plasztikusabbá szereplőit, így cselekszik a már emlí­tetteken kívül Bajcsy-Zsi- linszky Endrével, Szekfű Gyulával, Kovács Imrével, Móricz Zsigmonddal és még sokkal mással, akikkel e mozgalmas életpálya síkja találkozott akár egybesimul­va, akár metszve egymást. Nagy erények és súlyos hi­bák, kihasznált és elmulasz­tott lehetőségek, ocsmány bűnök és ragyogó hőstettek sorjáznak e műben, úgy, hogy mindig föltárul mö­göttük az ember, akinek ér­tékét az szabja meg, meny­nyire tud hű maradni sa­ját osztályához, vagy éppen milyen mértékben képes át­törni osztálya korlátáit. A szerző szépírói erejét bizonyítja, hogy — vitatha­tatlan pártossága mellett — képes tárgyilagosan elis­merni még az ellenség egy- egy véletlen, pozitív meg­nyilatkozását és tettét is. Éppen ezáltal válik a mű hitele valóságossá. Talán ak­kor érezzük, a szokottnál jobban átforrósodni a hang­ját, amikor a szívéhez leg­közelebb állók gondolatait, szavait, magatartását, tette­it ábrázolja — a Bajcsy- Zsilinszky Endréről, Rózsa Ferencről, Rajk Lászlóról szóló részletekben. De érez­zük soraiban mindenütt a tiszteletet, megbecsülést mindazok iránt, akik pártál­lásuktól függetlenül áldozni tudtak a szabad, független, demokratikus Magyarorszá­gért. Az ábrázolt események felsorolása helyett annak a folyamatnak a lelkiismere­tes, dokumentumerejű leírá­sát ajánlom külön is az olvasók figyelmébe, amely a magyar népfrontmozgalom megszületéséhez vezetett, azoknak a belső erőknek a mozgását, szívós munkáját, amelyeknek eredményeként a történelemkönyvekben is jegyzett 41—42-es megmoz­dulások a Batthyány-örök- mécsesnél, Kossuth és Tán­csics sírjánál, a Petőfi szo­bornál létrejöttek, és meg­jelenhetett a Népszava ka­rácsonyi száma, megalakul­hatott a Magyar Történelmi Emlékbizottság. De hason­lóan izgalmasak az illegali­tás nehéz hónapjairól szóló, mások által valóban nem is­mert részletek — beleértve ebbe a különböző sorsdöntő tárgyalások légkörét érzé­keltető fejezeteket is. A könyvet elolvasva ele­ven erővel támad fel ben­nünk az óháj, bárcsak meg­írná a szerző — bármilyen fájdalmas emlékeket is kell olykor megbolygatnia — a következő másfél évtizedre vonatkozó emlékeit, s a to­vábbiakat is. Tudom, ez sem lesz könnyebb feladat, de szükség van rá. Elenged­hetetlenül szüksége van rá a ma és a jövő magyar fia­talságának, hogy mindig példaként állhasson előttük egy igaz, teljes élet tör­vénye. (Kossuth Kiadó. 1980.) Szurmay Ernő Endrész Sándor Egy este a jászberényi társastánc klubban Jászberény — tánc — Jászsági Népi Együttes •— a megye néptánc- kultúrájának fel­legvára. A fogal­mak — egyik a másikból követke­ző módon, — szin­te automatikusan jutnak eszünkbe. Pedig — és ezt valószínűleg ke­vesebben tudják — a Jászság „fő­városában” műkö­dik a megye egyetlen társas- táncklubja is. Méghozzá egyre eredményeseb­ben, különösen azóta, amióta a csoport. illetve csoportok fenn­tartásáról a mun­kás művelődési és ifjúsági ház gon­doskodik. A tizen­kettedik éve létező együttes­A klub vezetői: Molnár Molnár József Anna és

Next

/
Oldalképek
Tartalom