Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-28 / 175. szám
1981. JÚLIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |A rádió I hulámhosszán I 30 éves a Rádiószínház Lehet, hogy van akinek az öregedés jeleit sugározza a tény: egyharmad évszázadot élt meg a Rádiószínház. És mert. a feltételezett vagy valódi tények elől nem lehet kitérni — újra és újra meg kell hallgatni a Rádiószínház korábban premierként, ki tudja hányadszor sugárzott produkcióit. Pár hete „30 éves a Rádiószínház” címmel sugározza az unott vagy közkedvelt műsorokat. Az „ismétlésre tűzés” tényénél meg kell állnunk: természetesen azokat az alkotásokat választották „maradandónak” a rádiósok, amelyeket valóban annak is éreztek. Talán nem meglepetés a hallgató számára. hogy jól választottak. Vagyis, hogy: a javát. És ez három évtized távlatát tekintve — nem kis dolog. Bokor Péter, Karinthy Ferenc, Moldova György, Lázár Ervin, Szabó Magda, Sza- konyi Károly, Kertész Ákos, Csurka István — és mások (és mekkora nagyok) műveinek rádióra alkalmazása — mit csűrjük, csavarjuk: az egyetemes magyar kultúrához járulhattak, ha ugyan szerényen is. Következésképpen: ötven percre, egy órára jeles módon jól választottak a hallgatók, ha a régi rádiószínházi adásokat keresték. A jelszó — némiképp átalakítva — akár így is szólhatott: régi rádiójáték nincs, csak új hallgatók vannak. Röviden Fontos, hogy szóljunk róla akár „visszatekercselés- képpen” is. Juhász Judit műsorának hőse valójában mindent vállalt azért, hogy örökbefogadott gyerekei ne afféle tántorgóként, hanem egyenes szálú tölgyként álljanak meg az élet viharaiban — és szélcsendjében is. Mellesleg a műsor számos lappangó kérdést fölvetett, vagy legalábbis ‘érintett: azt is többek között, hogy mit ér — erkölcsileg-emberileg — hajadonként élni; pontosabban szólva: „a gyermeket, gyermeknevelést vállalni, vagy sem” kérdésben az előbbi mellett dönteni. A föntebb említett műsor hőse — dokumentumműsor volt — derekasan állja a viharokat, érdek nélkül, becsületből, s ez a legtöbb és legkevesebb amit megtehet. — eszjé — Huszonhat ország muzsikusai Szombathelyen Megnyílt a XV. nemzetközi Bartók szeminárium Vasárnap ünnepélyesen megnyílt Szombathelyen a XV. nemzetközi Bartók szeminárium, amelynek az idén külön jelentőséget ad a centenárium: az egész világ ünnepli Bartók születésének századik évfordulóját. A nemzetközi zenei versenyek és fesztiválok irodája 1967- től rendez évente mesterkurzust Bartók műveinek propagálására. tökéletesebb, hitelesebb előadásuk elsajátítására. A szemináriumnak, amely augusztus 9-ig tart, most negyedszer ad otthont Szombathely, a hazai zenei élet egyik központja. A kollokviumra — még soha ennyien — a világ minden részéből huszonhat országból, százkilenc hallgató és több zenepedagógus érkezett. Kutatómunka a falvakban, a vizeken Képzőművészeti és környezetvédelmi tábor a Tiszán A kőtelki holtág egy része, melyet már szinte teljesen benőtt a vízigyom Agyagot dobáló fiúk a folyóparton Tiszasüly alatt a falu utolsó házaitól pár száz méterre ütötték fel sátraikat az első közép-tiszai képzőművészeti és természetvédelmi tábor lakói. A fűzfákkal szegélyezett tisztás közepén jókora üst áll, afféle nomád tűzhely. A parton a táborozok csónakjait kitartóan ringatja a Tisza. A ladikok között békésen várakozik két pákászkenu. A vizet, a természetet szerető ember sokért nem adná, hogy kipróbálhassa az egykori lápok halászainak, vadászainak nélkülözhetetlen „munkatársát”, közlekedő eszközét. — A képzőművész szekció vezetője, Nagy Kristóf készítette, Kiskörétől idáig „csur- gott” velük — magyarázza a kenukra mutatva Lőrincz István, a tájvédelmi körzet területfelelőse, táborvezető. — Az egész csoport a víztározótól indult. Eredetileg úgy terveztük, hogy Tisza- sülynél tovább is hajózunk, de egy hét után úgy tűnik, akad itt bőven munka mindenki számára a hátralevő tizennégy napon. — Milyen területen dolgoznak? — A képzőművészek a Tisza és környezete élővilágával. a tájjal ismerkednek, s a jellemző fafajtákból készítik alkotásaikat. A néprajzi szekció tagjai a területen még élő, s a már lassan feledésbe merülő hagyományok, néprajzi értékek gyűjtésére, kutatására vállalkoztak. A harmadik csoport a természetvédelmi terület, a Tisza holtágainak tudományos megfigyelését végzi, botanikai és madártani elemzéseket készít. Segítjük egymás munkáját, hiszen az egészből áll össze a kép, amellyel a Közép-Tisza vidékét alaposabban megismerhetjük. A természetvédelmi „expedíciót” Kőtelken érjük utol. A termelőszövetkezet vezetőinek számoltak be egyhetes munkájuk eredményéről. — Nagyon beteg a kőtelki Holt-Tisza — mondja dr. Hamar József hidrobiológus. — Tavaly szinte nem lehetett látni a víztükröt a csodálatos tündérrózsáktól, az idén alig pár száz található. A tó teljesen elsekélyesedett, 80—100 centiméter az átlag- mélysége, s alatta ugyanennyi a lágy iszap. A gyékény kipusztult. helyette olyan félig szárazföldi növények nőtték be a holt ágat, mint a vidrakeserűfű. Hamarosan már öntözésre is alkalmatlan lesz. Legalább egy méterrel kellene növelni a vízszintet, két-háromszor lecserélni az elhasznált folyadékot, de ez a jelenlegi zsilippel nem megoldható. Táj- képileg sokat javítana, ha a foghíjas részekre nyárfákat telepítenének. — A Gói tavat és a Patkós holtágat vizsgáljuk ezután — kapcsolódik a beszélgetésbe Kubicka Klára, a Kertészeti Egyetem táj- és kertépítő szakának negyedéves hallgatója, aki Besztercebányáról érkezett a táborba. — A fo- lyónak ezt a részét még egyáltalán nem ismertem, örömmel fogadtam a meghívást. Állítólag a Patkós növény- és állatvilága nagyon gazdag. Kíváncsian várom a holnapi „felderítő” akciót. — Az itteni három hét egyben a szakmai gyakorlata? — Azon már túl vagyok. Sajnos, legtöbbször irodákba dugnak bennünket, s ott ücsörgünk egész nap. Gyakorlatilag semmi haszna. A szekció munkája során már eddig is sokat tanultam, tapasztaltam. Helyzeti előnyömből adódik, hogy a látottakat összevethetem a szlovákiai környezetvédelemmel. A néprajzosok csoportjában a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatói hetente váltják egymást. Zomborka Mártát a sülyi parton találjuk meg. A homokon futkosó, játszadozó fiúkkal beszélget. — Arról faggatom a gyerekeket, mit jelent számukra a Tisza közelsége—mondja. — Szabad idejüket hogyan töltik, játékaik mennyire kötődnek a vízhez? A nagyszülők gyermekkorából milyen játékokat őriztek meg? — Ma is szeretnek „kacsázni”, csurgatott várat építeni. Gyakran versenyeznek, ki tud messzebbre dobni a bot végére gyúrt agyaggal. Békának mondják a laposra formált agyagot. amelybe üreget vájnak, s földhöz vágva az durranó hangot ad. Egyes vidékeken mondókák- kal kísérik, itt nem ismertek ilyet, mint ahogy a gyékényből, vízinövényekből készített figurákat sem. — Ügy hallottam, a hét végén lakodalomban voltak? — Én még nem érkeztem meg. de a kollégéim mesélték. Sok anyagot gyűjtöttek, a főzési előkészületektől a vőfély ételajánlásain át a menyasszonytáncig. A fiús és a lányos háznál külön is tartottak mulatságot, ahogy mondták, a „fél falu” megjelent. Három év múlva a gyűjtésekből közös tanulmányt szerkesztünk, amely a Közép-Tisza-vidék néprajzáról — természetesen nem a teljesség igényével — nyújt majd tükörképet. V. Fekete Sándor A táborozok tanyája a tisztáson Táncdalfesztivál-elözetes Vívóbajnoknő a szerzők között Aki a Sugárból „ugrott át" Rajtra kész a televízió tánc- és popdal fesztiváljának mezőnye, legalábbis a szombat esti elődöntőé. Ez a mezőny foglalja el már csütörtökön a Nemzeti Szinház színpadát: a versenyt ugyanis kétnapi próba előzi , meg. 1135 dal közül választotta ki a Zeneműkiadó, a Hanglemezgyár, a Rádió és a Televízió képviselőiből álló öttagú szerkesztő bizottság azt a 36-ot, amelyek indulnak a fesztiválon. Mindhárom elődöntőben 12 szám hangzik majd fel. Megközelítőleg a dalok felét nagyzenekar kíséri. (Ez a rádió és televízió szimfonikus zenekarából és a Stúdió 11 tagjaiból alakult.) A karmester Körmendi Vilmos. Az elődöntőben héttagú zsűri pontoz, s a harminchat szám elhangzása után kialakuló abszolút sorrend lesz a végeredmény. A három elődöntőben a zsűritől kapott pontszámok azonban csak a megszerezhetők felét jelentik, a közönség pontjait ugyanis ezekhez hozzáadják. A második elődöntőre augusztus 8-án, a harmadikra augusztus 15-én kerül sor, a döntőt augusztus 21-én rendezik. Ezen már tizenhárom tagú nemzetközi zsűri ítélkezik. Az első elődöntő egyik dalát — Gerendás Péter „Ritmust!” című művét — a Láma együttes énekli, amelynek tagjai két esztendeje léptek először a televízió nyilvánossága elé. Ezen a napon versenyez a Hungária együttes a „Limbo-hintó”- val, valamint Bojtorjánék a „Szerelem volt” című dallal. Ekkor lép fel a Tanítóképző Főiskola hallgatója: Kőszegi Erika, továbbá a Sugár- lányként ismert Lienner Márta. Talán emlékeznek még az 1965-ös Ki mit tud?- on feltűnt Bárdos Lászlóra, akit Kovács Kati szorított ki a döntőből. Most Nádas Gábor—Szenes Iván „Álmodni jó” című dalát énekli. Az olimpiai világbajnok vívónő: Elek Hona „Akkor is ősz volt” című szerzeményét a debreceni Csokonai Színház tagja: Bárány Pál László adja elő. Az első versenyzők között találjuk « Kristály Krisztát, Komár Lászlót, Eszményi Viktóriát, Vincze Viktóriát és Délhúsa Sjont, akinek zenéjére nővéré írt szöveget (s. e.) . fi Sí-;* Lakodalmas fesztiválfinálé Minden eddiginél gazdagabb programot követően vasárnap befejeződött a 7. Duna-menti folklórfesztivál. Tíz ország 37 táncegyüttesének műsorát követően alakult ki az egyöntetű vélemény, hogy a fesztivál ismét betöltötte hivatását:mélyítette, erősítette a Duna- menti népek barátságát, sokoldalúan hirdette a népek kultúrateremtő erejét. A több mint százezer résztvevő, a két rendező megyében — Bács-Kiskunban és Tolnában — 22 tárlaton ismerkedhetett a tájegységek néprajzi, népművészeti értékeivel. Különösen sok érdeklődőt vonzott a dunaföld- vári halászok életét szemléltető szabadtéri kiállítás, valamint a halfőzés mesterségének kóstolóval egybekötött bemutatója. A 7. Duna-menti folklórfesztivál vasárnap a 10. sárközi lakodalmas ünnepéllyel és felvonulással fejeződött be a Tolna megyei Decsen. Ez alkalomból képző-népművészeti, valamint jubileumi fotókiállítás is várta a sok ezernyi vendéget. A hagyományokhoz híven délután került sor a látványos sárközi lakodalmas felvonulásra. Díszhintó vitte az ifjú párt, amelynek a népi játék egyben főpróbát is jelentett; Borbély Zsuzsa óvónő és Háder György tsz- tag két hét múlva tartják igazi lagzijukat, Bétán. Az ifjú menyasszony csaknem 100 méternyi anyagból varrott valódi sárközi, fehérkoszorús esküvői ruhája alatt a szokásoknak megfelelően 7 alsószoknyát viselt. A színpompás felvonulást több mint húsz hazai és külföldi együttes tánc- és zeneparádéja követte a szabadtéri színpadon, s másnap hajnalig tartó lakodalmi vacsorával és vigassággal zárult a 7. Duna-menti folklórfesztivál.
