Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-21 / 169. szám

1981. JÚLIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szombat délelőtt Szolnokról Minden évben egyszer a magyar és az NDK rádió „koprodukciójában” készül a Hétvége műsora. Legutóbb magyar és német halászok­hoz látogatott el a közked­velt műsor stábja: a szolnoki Felszabadulás Halászati Szö­vetkezethez és a szolnokival évek óta baráti és szakmai kapcsolatban álló havelbergi halászati szövetkezethez. A műsor központi témája, „ap­ropója” természetesen az ősi szakma, a halászat volt, s ezen túl minden, amiről a két folyó, a Tisza és a Havel mesélni tud. És ennek a két folyónak — azazhogy a vele élő embereknek — van, volt miről mesélnie. Törté­nelemről, tájról, néprajzról, munkáról, a szépség meg­annyi árnyalatáról^ de: ri­asztó, figyeknéztető jelensé­gekről is, például a vizek és környezetük szennyeződésé­ről, károsodásáról is. A né­pi zenekar eljátszotta a „Ta­vasszal a Tisza, mikor kivi­rágzik” refrénű nótát, csak­hogy a tiszavirág jó ideje nem rajzik már a folyón — egynémely szennyeződés „jó­voltából”. De meglehetősen ritka zsákmány a halászok hálójában a tiszta vizeket kedvelő kecsege is. Félreér- ’ tés ne essék, nem valamifé­le környezetvédelmi műsort hallottunk —, de hallottunk erről is, igaz ugyan, hogy csak a „csevegés” szintjén. Hogy mégis súlya volt né­miképp annak, ami elhang­zott, az elsősorban a műsor­vezető Antal Imrének kö­szönhető, akinek riporteri klasszisát elsősorban a tévé­nézők ismerik. Tudatosan nagyon személyes, nagyon bensőséges hangot ütött meg, a szereplésvágy legkisebb lát­szata nélkül, következésképp „kinyíltak”, nagyon közvet­lenül, nagyon emberien nyi­latkoztak a műsor szereplői is. (Olyannyira, hogy a szolnoki halászok közül egy „amatőr költő” mikrofonba olvasta versét.) De ez a köz­vetlenség határozta meg a havelbergi helyszín hangula­tát, a szolnokiak és azNDK- beliek távpárbeszédét is. Mindamellett ebből a hang­ütésből derült ki a legjob­ban, hogy mit is jelent ha­lásznak lenni a Tiszán és a Havelen: az — .tudniillik —, hogy minden nehézsége, ke­ménysége ellenére különle­ges, semmi máshoz nem fogható gyönyörűsége is van ennek a munkának. Ez pe­dig — úgy vélem — nem kis eredmény egy voltaképpen szórakoztatónak szánt mű­sortól. Röviden A jól sikerült közös NDK —magyar Hétvégét hallgatva óhatatlanul eszünkbe jutotta hét elején hallott Társalgó, amelynek központi témája ezúttal az NDK kultúrája, irodalma volt. S a műsor szerkesztője nem tudott mit kezdeni az „összemarkolt” hatalmas anyaggal, színtelen, ötlettelen adás állt össze. Lassan-lassan meg kell szok­nunk, hogy a Társalgó az egyik héten jó, a másikon gyenge műsorral jelentkezik? — esz jé — Grúz folklór együttes Túrkevén Tüzes táncok, ősi dallamok í'Xögkxíí lö'j.f sí f Beszélgetés Murman Alexandrovics Lomtatidze művészeti vezetővel Óriási sikerrel mutatkozott be szombaton este Túrkevén a VIII. szegedi Nemzetközi Szakszervezeti Néptánc Fesz­tivál szovjet vendégegyüt­tese, a grúz Tbiliszi Tánc- együttes. Műsorukban a Kau­kázus vidékén éló nép gaz­dag folklórkincséből adtak ízelítőt, a grúzok ősi dalai­val, táncaival, szokásaival ismertették meg a közönsé­get. Magával ragadóak vol­tak a férfiak erőtől duzzadó, sodró lendületű táncai, kü­lönösen az összeállítás utol­só epizódja, a robbanékony, szablyás harci tánc aratott nagy sikert. A női táncosok kecses mozgása, bámulatos tánctudása szép pillanatok­kal ajándékozta meg a néző­ket, pompás öltözékük lát­ványnak sem volt minden­napi. A nagy sikerű est után — amelyet szűnni nem akaró tapssal köszönt meg a túr- kevei közönség — az együt­tes művészeti vezetője, Mur­man Alexandrovics Lomta­tidze, a Grúz SZSZK népmű­vésze, a szovjet szakszerve­zetek díjasa válaszolt kérdé­seinkre. Az együttes történe­téről a következőket mond­ta: — A Tbiliszi Táncegyüttes mindössze hétéves múltra te­kint vissza, 1974-ben a grú- ziai szakszervezeti kultúr­palota művészeti csoportja­ként alakult. Tagjai a leg­különbözőbb foglalkozású fiatalok — munkások, diá­kok, tisztviselők — ám mindannyian feladatuknak tekintik a grúz nép hagyo­A nagy sikert aratott szablyás mányainak ápolását, dalai­nak, táncainak megőrzését, bemutatását. — Grúziában mennyire élőek még a. néphagyomá­nyok? — Még vannak idős em­berek, akik őrzik az ősi ha­gyományokat, dalokat, tán­cokat. A szovjet szakszer­vezetek köztársasági centru­mában dolgozik az a kuta­tócsoport, amely a grúziai folklórt, az ősi hagyományo­kat kutatja. A hegyekbe, tá­voli falvakba járnak gyűj­teni, lejegyzik a még fellel­hető hagyományokat. A tbiliszi együttes mindegyik tánca ezekre az ősi elemek­re épül, de természetesen mi már koreográfiák alapján dolgozunk. Általában min­denhol nagy sikert arat a szablyás harci táncunk. harci tánc egy jelenete. Grúziában még élnek olyan idős emberek, akik az ere­deti táncot is ismerik. Sokat tanultunk a Grúz öregek Együttesétől, amelynek leg­fiatalabb tagja is 80 éves, de van köztük 100—102 éves táncos is. — Az együttes nagy sikert aratott a szegedi Nemzetközi Szakszervezeti Néptánc Fesz­tiválon, a közönség 'díját nyerte el. — örülünk, hogy első kül­földi fellépésünk ilyen szép eredményt hozott. Szívesen jöttünk önökhöz, bármerre jártunk az országban, min­denhol nagyon, kedvesen fo­gadtak bennünket, örülünk, hogy a magyar—szovjet if­júsági találkozóval egyidő- ben tartózkodhatunk Ma­gyarországon. T. E. Kopek Rita kiállításán Eddigi legjelentősebb tár- Művelődési és Ifjúsági Köz- latát Szolnokon, a Megyei pont galériáján rendezték meg Kopek Rita festőmű­vésznek; a kiállítás június eleje óta sok látogatót von­zott. Méltán az érdeklődés: Kopek Rita képein — még ha itt-ott meglehetősen „nyers” fogalmazásban is — testet ölt a manapság oly ritka kincs, a személyiség vará­zsával átfűtött líra, a jó ér­telemben vett érzelmesség, s mindennek „aranyfedezete” az őszinteség. Szeptembertől a gimnáziumokban Választható tantárgyak Korunkban is megállja a helyét az az oktatáspolitikai elv, hogy a gimnázium — ez az arányait tekintve sokat vitatott, de nagymúltú és megőrzendő — középiskola­típus elsősorban a tovább­tanulásra keli hogy felké­szítse diákjait Jelenleg a 14—18 évesek nemzedékének nem egészen negyede tanul tovább ebben a középiskolai formában. Hatvan százalé­kuk lány. 26—30 százalékos a szakközépiskolások rész­aránya — (többségük fiú —, a többiek szakmunkáskép­zőkben végzik el tanulmá­nyaikat. Az általános isko­lát végzetteknek mintegy 6— 7 százaléka nem tlanul to­vább. Képesítést az érettségi mellé Furcsa és némiképpen torz képlet jellemzi tehát a kö-* zépfokú oktatást. A tovább­tanulásra leginkább képesí­tő, az orvosi, jogi. pedagógi­ai pályákhoz leginkább szük­séges előkészítő tudásanya­got a gimnázium nyújtja. Tovább örökíti így az adott pályák elnőiesedésének nem csekély társadalmi hátrá- nyosságát. (A nemek egész­séges aránya társadalmi és népgazdasági érdek lenne, ám a műszaki felsőoktatás­ban például — valamint fog­lalkozások egész sorában — indokolatlanul kevés a nő.) Másrészt: ma a gimnáziu­mokból 40—45 százalékban jutnak a felsőoktatási intéz­ményekbe a fiatalok. Évente tehát legkevesebb tizenkét- tizenöt ezer érettségizett fia­tal szakképzetlenül, egy érté­kes, ám képesítést nem adó érettségi bizonyítvány birto­kában keresgél állást. Jobbá­ra íróasztalokra vadásznak, s éveket töltenek el amolyan megtűrt „munkaerőfelesleg­ként”, társadalmilag igen­igen kevéssé hasznos felada­tokat végezve. A gimnáziumi gyakorlati fakultáció, amelyet 1981 szeptemberétől vezetnek be, ezeken a gondokon kíván enyhíteni. Mi módon? Már néhány esztendeje kí­sérleteznek mintegy száz gimnáziumban, önkéntes vállalkozás alapján a fakul­tatív gyakorlati módszer ki­próbálásával. 7+10 órás ki­futó rendszerrel — tehát a kísérletet a most végző ne­gyedikesekkel be Is fejez-' ve. A nyert tapasztalatok hasznosak voltak. Igazoló­dott, hogy a gimnáziumok I/II.—IV. osztályaiban — mindenütt, ahol adottak a megfelelő feltételek — érde­mes és szükséges megszer­vezni néhány, részben képe­sítést is nyújtó, szakmai tan­folyam anyagának megfele­lő — képzési lehetőséget Műszaki rajzoló, idegenvezető, laboráns öt-hat órás a fakultatív gyakorlati ismeretek oktatá­sa, elsőízben, most ősszel a harmadik osztályokban szer­vezhető ilyen tárgy. Tizen­hat központi tanterv alapján ismerkednek meg — a töb­bi között — a gépipari, illet­ve építőipari műszaki rajz, az idegenvezetés, a telexke- zelés stb ..: alap-tudnivalói­val, e területekre képesítést is nyerve, illetve munkakör betöltéséhez elegendő isme­retet szerezve. Oktatható ne­velési alapismeretek — utób­bi nem ad ugyan képesítést, de jól előkészíthet egy ké­sőbbi, pedagógus pálya ki­választására. Tanítható to­vábbá gépírás, különböző la­boratóriumi. fényképészeti laboránsa ismeretanyag — hogy most csak néhány, köz­pontilag szervezhető fakul­tativ gyakorlati tárgyra hív­juk fel a figyelmet. Lénye­ges alaipelv volt a fakultá­ciók engedélyezésénél, hogy valamennyi forma egyúttal a továbbtanulást is segítse, amellett, hogy azonnali mun­kába állást is lehetővé tesz. Lehet az említett tárgyakon kijvül -helyi fakultatív tár­gyak oktatását is szervezni — helyi igény szerint, külön engedéllyel; utóbbiak zöme természetesen nem ad képe­sítést, az elhelyezkedést, sőt a későbbi továbbtanulást vi­szont szintén elősegíthetik. Néhány lényeges, országos adat jelzi a gimnáziumok érdeklődését, a helyi ténni- vágyást. A beérkezett jelzé­sek tanúsítják: élni kívánnak a lehetőségekkel. Húsz cso­port oktatását tervezik ide­genvezetésből; 15 diákcso­port kívánna megismerkedni a fényképészettel. Húsz cso­port nevelési alapismeretek elsajátítására vállalkozhat. 5 a postaforgalommal. 14 cso­port testnevelési és sport­szervezéssel. kilenc a telex- géppeli1 13 azi államigazga­tással. 11 csoport építőipari műszaki rajzzal. 60 csoport pedig a gépipari műszaki rajz alap-tudni valóival is­merkedhet ősztől. Sok szülő még nem érti A gyakorlati fakultáció anyagiakat többnyire nem igényel az iskoláktól, mert az üzemek, illetve a tanácsi szervek a szervezéshez vagy a diákok gyári, üzemi, válla­lati fogadásához megfelelő segítséget adtak, legalábbis az eddigi jelzések szerint. Az ország 261 gimnáziuma ter­vezi ősztől fakultatív gya­korlati tárgy szervezését. Érdemes most még néhány helyi tennivalóra odafigyel­niük az iskoláknak — illetve a helyi tanácsi szerveknek. Több megyében a vártnál, a kívánatosnál kevesebb volt a gyakorlati tárgyra jelent­kező diák. jelezve: aok szülő még nem érti. esetleg nem ismeri a fakultáció kínálta lehetőségeket! I ndokola tla ­nul szerény a gyakorlati tár­gyak propagandája is. A csa­ládok többsége — bízva a to­vábbtanulás. az eljövendő felvételik sikerében — egy­szerűen megfosztja a gyere­ket attól a lehetőségtők hogy sikertelen felvételi esetén némi szakismeret birtoká­ban, előnyösebben helyez­kedhessen el. Szükséges és nagyon fon­tos tehát az okos meggyőző szó, a pedagógusok helyes érvelése minden gimnázium­ban. Hiszen a gyakorlati fa­kultáció nem azonos az egy­kori 5+1-gyel! Nem viszi kényszerpályára a diákot, hanem hozzáad némi többle­tet az ismeretanyagához, mégpedig gyakorlati többle­tet. S ha semmi más haszna nem lenne, mint annyi, hogy az érettségi után bizonyta­lanságból egyfajta szerény, biztos kapaszkodót .nyújt, már nem szabad megfosztani, tőle a. gyerekeket. V árkon yi Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom