Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-21 / 169. szám

1981. JÚLIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Észt SZSZK nemzeti ünnepe alkalmából Megemlékezés Jászárokszálláson Sándor László a HNF megyei titkára ünnepi beszédét tartja. Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából tegnap délután ünnepséget rendeztek Jász­árokszálláson. A zászlódíszbe öltözött Petőfi művelődési ház nagytermében a magyar és a szovjet himnusz elhang­zása után Turcsányi Katalin gimnáziumi tanuló tolmá­csolta Ralf Parve, „A haza” című versét, majd Tősér Gyula, az MSZMP Jászárak- szállás nagyközségi bizottsá­gának titkára köszöntötte az elnökségben helyet foglaló Boros Oitónét, az MSZMP Szolnok megyei bizottságá­nak osztályvezetőjét és az ünnepség résztvevőit. Ünnepi beszédet Sándor László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára tartott. — Elmondta, hogy 1940. június 21-én a munkásosz­tály és az észt nép forradal­mi megmozdulása elsöpörte a fasiszta diktatúrát, majd visszaállította a szovjetha­talmat. Ezzel hősies harc után megkezdődhetett volna a békés szocialista építő­munka, a felemelkedés. Az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaság megalakulása után felvételét kérte a szovjet népek nagy családjába. Azon­ban a békés építőmunka he­lyett a háború pusztítása, a fasiszta megszállás súlyos megpróbáltatása következett. A háború alatt az ország ipari üzemeinek, lakóházai­nak csaknem fele pusztult el. A fasizmus kegyetlensége azonban nem tudta megtör­ni az észt népet, számos par­tizánosztag küzdött a német csapatok mögötti területe­ken. A Vörös Hadsereg so­raiban két észt lövész had­osztály, majd egy észt had­test harcolt a fasiszta meg­szállók ellen. Csak a testvéri segítség tette lehetővé a köztársaság számára, hogy rendkívül rö­vid időn belül begyógyítsa a háború sebeit, és hozzáfog­jon a népgazdaság, a tudo­mány, a kultúra fejlesztésé­hez. Észtország — a szövet­ségi köztársaságok között — ma dinamikusan fejlődő iparral és mezőgazdasággal. a nép magas műveltségi és kulturális színvonalával ren­delkező köztársaság. Befejezésül Sándor László Szolnok megye és az Észt Szovjet Szocialista Köztár­saság közvetlen kapcsolatai" ról is részletesen szólt. ' — A Szolnok megyeiek észt ötvösművészek, képző­művészek, grafikusok értékes alkotásaival ismerkedhettek meg eddig. A tallinniak a nagy múltú szolnoki művész­telep reprezentatív tárlatát és a Damjanich János Mú­zeum értékes gyűjteményéi láthatták. Az ünnepi beszédet követő­en Katrin Karú művészet- történész, az észt szakszer­vezetek amatőr művészeti szövetségének osztályvezető­je nyitotta meg a művelődé­si házban rendezett észt ama­tőr képzőművészek kiállítá­sát A megnyitó utáni ün­nepi műsorban a jászárok- szállási citerazenekar és a pávakör tagjai szerepeltek. E. S. I Keddi legv»etUnR I az utakon Egyik képes hetilapunk olvasói levelei között lát­tam meg egy anya köszö~ nő sorait Tollat fogott, mert úgy érezte, hogy há­lával tartozik annak az is­meretlen embernek, aki nem hajtott el a felborult motorkerékpár mellett, amelynek közelében • az asszony sérült fia feküdt. Kábultan, az eszméletvesz^- tés határán fel tudta fog­ni, hogy mi történt vele. Nem értette ugyan, hogy csúszott ki a gépe; azon töprengett, hogy talán ha lassabban megy, nem sod­ródik ki a kanyarban az útpadkára. Sajgott az egész teste, de megpróbált megmozdulni, amikor hal­lotta, hogy elhúz mellette a főúton egy-egy gépkocsi. A motor zúgásából meg­ismerte. hogy Trabant volt; Wartburg, vagy te­herautó, hogy egyik-má­sik; lassított is. Hallotta, amikor egy Zsiguli meg­állt. Nem tudta, mióta fe­küdt az árokban. Lehet, hogy csak néhány perc, és akkor jött valaki, aki se­gített egy férfi beszélt hozza, vizet adott neki, fájdalomcsillapító tablet­tát érezte, hogyan tekere- dik karján a fehér géz. Az anya azzal fejezte be sorait: lehet, hogy a fia az életét köszönheti az is­meretlennek. Valóban köszönet illeti az ilyen ismeretlent. Pe­dig nem tett semmi rend­kívülit csak' azt, amit mindenkinek,aki arra jár, tenni kellett volna. Ez lett volna a természetes, a magától értetődő köteles­sége. Nem azért, mert tör­vény van rá (hiszen kilenc évvel ezelőtt a segítség- nyújtás az egészségügyi törvény állampolgári köte­lességként előírta) hanem egyszerűen emberségből. Az a legkevesebb, hogy megálljunk, és ha nem is tudjuk, hogy mihez kezd­jünk a sérült emberrel, se­gítséget hívjunk. És most próbáljuk elfe­lejteni azokat, akik meg sem állnak, talán azért, mert öntelten hisznek ab­ban, hogy ők sohasem szo­rulnak ismeretlenek segít­ségére. Beszéljünk azokról, akik segítenének, de fo­galmuk sincs arról, hogy mihez kezdjenek, hozzá merjenek-e nyúlni a sé­rült emberhez! Tudják, sok múlhat a tétovázásu­kon, a tehetetlenségükön, de csak dereng nekik va­lami abból, amit a kresz- tanfolyamon az elsősegély- nyújtásról nagyvonalakban elmondtak nekik. Ez ke­vés. Többet kellene tudni. Hogy a segítőkész embe­rek többet tudhassanak, ezért kezdeményezte, kér­te a megyei KBT, legutób­bi plenáris ülésén a Vö­röskereszt megyei titkára, fíogy a leendő gépjármű- vezetőket tanítsák meg az elsősegély nyújtásra. Sőt ne csak őket, hanem a benzinkutak kezelőit is, és amelyik töltőállomásnál csak lehet, teremtsék meg közösen az elsősegélynyúj­tás feltételeit. Akikhez a kérés szólt, habozás nélkül azt vála­szolták, hogy teljesítik — pedig nincs törvény, ami őket erre kötelezi. K. K. Jól fizet a juhtej Részesedés a külkereskedelmi * haszonból Két-három évvel ezelőtt miélyípontan volt a iuhtei- termelés, újabban azonban az állati termék termelésé­nek ebben az ágazatában is a fejlődés jelei mutatkoznak. Tavaly már nyolc juhfej ő- gép működött a gazdaságok­ban, idén további tizenegyet állítanak munkába. Ezzel több helyen megoldódik az állomány gépi feiése, amely a tejtermelés fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele. A legtöbb juhteiet 1964- ben vásárolta fel a tejipar: 17,6 millió litert. Az anya­juhok száma ekkor 1,9 mil­lió volt. Tavaly az állomány már meghaladta az 1,8 mil­liót, viszont a felvásárolt tej mindössze 2.2 millió liter volt. Igaz, hogy a tejterme­lés visszaesését azzal hozzák összefüggésbe, hogy a i uhá- szat ok mindenekelőtt a hús­export kielégítésére rendez­kedtek be. viszont kétségte­len, hogy nagy lehetőségek vannak még a tej hasznosí­tásában is. Különösen a ter­melőszövetkezetekben vár­ható a fellendülés. Kedvezőek a közgazdasági feltételek is. Miután a iuh- teiből készített Kasfcavár sajt jó exportcikk, export­fejlesztési támogatást is kap­nak a termelők. Érthető a megnövekedett érdeklődés: a Tiszántúlon és Észak-Ma- gyarországon újabb üzemek­ben kezdik meg a fejőst és a dunántúli megyékben is megkezdődött a iuhfeiőházak építése, szerelése. Áruk, hiányok, kapcsolatok (2.) Kísérletek, több, kevesebb haszonnal Gyorsfényképek a megye ■■■■! wggm kereskedelmének és Iparának együttműködéséről ■■■■■i A megyében az egyes ke­reskedelmi vállalatoknál tett erőfeszítéseken túl is vannak próbálkozások a hiánycikk- gondok megszüntetésére, az áruválaszték gazdagítására Űjszerű lehetőségeket rejt például! magában a tizenöt A vállalat egyik legfonto­sabb feladata a tagszövetke­zetek beszerzéseinek össze­hangolása. Kitűnő lehetősé­get teremt ez a forma a ter­melők (még a viszonylag szerény kapacitással bíró kisiparosoknál is gondot je­lent ez) egyik nagy problé­májának megoldásához: az igényeket összegyűjtve gaz­daságosan készíthető soro­zatnagyságok érhetők el. A vállalat megalakítása óta erősödött is az ipari üzemek­kel, főként a szövetkezetek­kel, kiépített kapcsolat szo­rossága. Ez igen örvendetes, hiszen a termékekből egyen­ként viszonylag keveset for­galmazó áfészek partnerei lettek a gyártóknak. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat tíz éve dolgozik, és a tizenöt fogyasztási szövet­kezetnek a cikkben vizsgált ellátási nehézségei mégsem gyengébbek az átlagosnál, akkor komolyan érdemes el­gondolkodni Szigeti Károly- nak. a Tiszavidék igazgató­jának szavain: — Tény, az áfészeknél vagy nálunk dolgozva renge­teg objektív gonddal kell megküzdenünk. Ennek elle­nére vannak kihasználatlan lehetőségek. Nagyon sokszor előfordult, hogy a szövetke­zetek kérték, szerezzünk be A szövetkezeti kereskede­lemben nemcsak a közös vállalat kínálta lehetősége­ket próbálják kiaknázni. A MÉSZÖV elnöksége nemré­giben úgy határozott, hogy a közös fejlesztési alapból igé­nyelhető kölcsönök egyhar- madát az elkövetkezendő években az áfészek ipari te­vékenységének fejlesztésére adják. Van hová hatékonyan elkölteni a pénzt: az egyesü­lések után számos, r— ko­rábban például irodaként szolgáló — helyiség ürese­dett meg. Ezek kitűnően al­kalmasak arra. hogy egy-egy műhelynek otthont adjanak. Persze a célt — a megyei la­kosság ellátásának javítását Szolnok megyei Áfész közös vállalata, a Tiszavidék. Hasznát nemcsak az jelenti, hogy tagja lett az országos Skála-Coop rendszernek, bár ez a pultok választékának gyarapításához igencsak hoz­zájárul. valamilyen árut. „Fel is haj­tottuk” a megfelelő termelőt, majd kerestük a „rendelést” feladó áfész-vezetőt. Aki ak­kor már húzódozott... Amíg csak beszélni kell a közös beszerzésről, addig simán megy a dolog, mindenki tá­mogatásáról biztosít. Amikor azonban szerződést kell alá­írni arról, hogy hat hónap múlva át is veszik az árut, akkor már nem. Pedig ma­napság felelőtlenség azt vár­ni, hogy az ipar egyetlen füttyszóra, azonnal szállít. Az átfutási idővel kétségte­lenül együttjáró kockázatot a kereskedőknek vállalniuk kelL A kétségtelenül nehezen alkalmazkodó kereskedői szemlélet ellenére az áfészek vezetői úgy döntöttek, hogy gazdagítják közös vállalatuk tevékenységét. Az idén — több millió forintos beruhá­zásra is vállalkozva — kezd­ték megteremteni az áruter­melés feltételeit. Viszonylag egyszerű munkát követelő, a boltokból gyakran hiányzó bádogosipari és lakatos ter­mékeket készítenek. A soro­zatok gazdaságosságával a becslések szérűit nem' Desz baj: a tizenöt áfészen kívül több nagy- és kiskereskeres- kedelmi vállalat is jelentke­zett partnernek. — csak akkor lehet elérni, ha a termelési lehetőségek fejlesztését a kereslet diktál­ta minőségi és mennyiségi követelményeket szem előtt tartva végzik. Bár, mint minden beruházásnál, most is elsődlegesnek kell lennie a gazdaságosságnak, a lehet­séges megoldások közül azonban most csak azokat szabad választani, amelyek­nek megvalósítása úján tényleg a kínálatot színe­sebbé tévő áruk jutnak az üzletekbe. És miként próbálkoznak a többi kereskedelmi szerve­zetnél a nekik is gondot, pél­dául forgalomkiesést jelentő ellátási hiányosságok enyhí­tésével? A választott utak a profiltól és a vállalatok tí­pusától nagymértékben füg­genek. Mit ér a tartós kapcsolat ? Bár összes beszerzésének csak töredékét, körülbelül tíz százalékát vásárolja a he­lyi ipartól a Kelet-magyar­országi Textil- és Felsőruhá­zati Nagykereskedelmi Vál­lalat szolnoki raktárháza, kapcsolatai mégis terebélyes­nek mondhatók. Egy kivéte­lével a megye minden felső­ruhát készítő üzemével együtt dolgoznak. Pedig — a könnyűipar nagy exportér­dekeltsége miatt — nem egyszerű a lerakat helyzete: rendelései teljesítésére álta­lában nem könnyen vállal­koznak. mert a külföldi üz­let kifizetődőbb, és — példá­ul a készletezést fölösleges­sé tévő bérmunka révén — a gyártó gazdálkodási fel­adatait is egyszerűsíti. A Kelettextil megyei kapcsola­tai mégis tartósak. A magya­rázatot így Összegezte Bu- gány János raktárház igaz­gató: — Idő kellett, amíg meg­találtuk az célravezető „fo­gásokat”. Ma már ki tudjuk használni azt. hogy az im­portcégek rövid határidőre készítettik a szezonárut. Mi­vel együttműködésünk szo­ros partnereinkkel, tudjuk, mikor kezdik gyártani az exporttételeket. Mi ennek a munkának ' a megkezdése előtt rendelünk. Persze, az sem lényegtelen, hogy ami­kor az ipari szövetkezet vagy vállalat munkahiánnyal küszködik, akkor lehetősé­geink szerint adunk neki feladatot. Általában nem marad el a viszonzás, ha mi vagyunk bajban. Persze. az eredményes • együttműködéshez az is hoz­zájárul, hogy a Kelettextil­nél rájöttek, a hiánycikknek számító olcsó (például gyer­mek- és kamaszruhák) ter­mékekhez miként juthatnak az átlagosnál többhöz a me­gyei ipar segítségével. Ezek­nek az áruknak a gyártása köztudottan nem tartozik a legkifizetődőbb munkák kö­zé. Ha nincsenek ^szorult helyzetben, az üzemek nem is igen vállalkoznak leikészí­tésükre. Főként, ha a keres­kedő csupán ilyen jellegű gyártmányt kér tőlük. Egé­szen más a helyzet jó érte­lemben vett .Járukapcsolás” esetén: jól fizető terméket is rendelve az átlagos haszon már szerződéskötésre ösztön­zi a termelőt. Következik: Nemcsak a fogyasztó bosszús V. Szász József Csak amíg mondani kell? Termelő kereskedők ^Mffv tm # * Evek óta biztos termékei a kisújszállási Vas- Fa és Építőipari Sövetkezetnek a külön­böző típusú betonkeverők. Az idén 1200-at szállítanak a MÜÁRT részére. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom