Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

10 Szolnok megye múltjából 1981. JÚLIUS 19. Nevüket nem mossa el az idő Dokumentumok Szolnok felszabadulás előtti napjaiból Szolnok felszabadulás előtti időszakával, a város felsza­badító harcaival számos ki­advány. tanulmány foglal­kozott, a hadiesemények részletezése mellett ki­emelve a helyi munkásmoz­galmi, antifasiszta tevé­kenységet. Az emlékezetes történelmi sorsforduló em­berformáló napjaiból adunk közre néhány — kevéssé is­mert — dokumentumot. Az akkor élt nemzedék őrzi még emlékezetében a sorsdöntő események szá­mos, jelentős mozzanatát, de a háborús cselekmények kö­zepette nem juthatott min­den esemény tudomására. Szerencsére maradtak meg írásos dokumentumok, amelynek szövegét, illetve reprodukcióját közreadjuk. Szükséges röviden fölvázol­ni az 1944 október végi na­pok hadi helyzetét, amelyek a dokumentumok hátterét megvilágítják. A németek a Déli Hadse­regcsoport rendeletére okt. 25-én végleg feladták a Ti­sza balpartján lévő szolno­ki hídfőt, kivonva onnan a 24. német páncélos had­osztályt, a Királytigris-osz- tályt és az esti órákban már a 4. SS-Polizei-oáncélgrá- nátos-hadosztály is vissza­vonult a Tisza hídján át. s a közúti hidat még azon éj­jel — teljesen értelmetlenül és öncélúan — levegőbe is röpítették a 6. német had­sereg vezérkari főnökének parancsára. Szolnokon né­met katonai alakulatok és a mintegy 4—6000 helyi lakos tartózkodott. A város és a megye vezetői a kiürítési parancsok hatására elmene­kültek már okt. 8-a után. P város vezetői közül csak Kiss Gábor árvaszéki ülnök, polgármesterhelyettes > és dr. Elek István városi tisztior­vos maradt hivatalában, ök próbálták a lakosság ellátá­sát. az orvosi szolgálatot munkatársaikkal együtt el- - látni. 1944. november 3-án, Szol­nok felszabadulásának elő­estéjén kelt dr. Elek István orvosi igazolása. Azon ana- "on amelyen a szovjet elő­őrsök már Szolnok délnyu­gati részében harcoltak, s a következő napon, 1944. nov. 4-én a 2, Ukrán Front 7. Gárdahadseregének 27. gár- da-lövészhadtestének egysé­gei az egész várost felsza­badították. A Magyar Új­ságban közölt hadijelentés szavaival: „A Tisza-szaka- szon . megindult nagyará­nyú támadás során elfoglal­ták a szovjet csapatok a Szolnoktól 7 km-re fekvő Tószeget, majd pedig roham­mal bevették Szolnokot, ezt a nagyjelentőségű vasúti csomópontot és laktanyavá­rost.” Dr. Elek István akkoriban a városháza földszintjén lé­vő gyógyszertárban végezte orvosi tevékenységét, és a re­ceptek mellé rögtön kiadta a megfelelő gyógyszert is. S mikor az fogyni kezdett, munkatársaival a város ösz- szes gyógyszertárából össze- hordatta az ott talált s a vá­ros egészségügyi ellátásához nélkülözhetetlen gyógyszere­ket. Szolnok város tisztiorvosa az újabb történelmi sors­fordulón éppúgy helytállt. mint 1919 tavaszán, amikor a 77 napos ostrom idején — fiatal orvosként — mentet­te a vöröskatonák és a pol­gári lakosság életét, és sok­szor golyózáporban nyúj­tott első segélyt a szolnoki utcákon a srapnell szilán­koktól vagy géppuska löve­dékektől sérült embereknek. Kiss Gábor a felszabadu­lás első hónapjaiban polgár- mesterként tevékenykedett a szovjet városparancsnok jó­váhagyásával. Tevékenysé­géből már jól ismert az 1944. december 4-i Hirdetmény, amely az iskolai élet meg­indítását szorgalmazta. Kiss Gábor és dr. Elek Ist­ván városszerető szolnoki polgár volt, de olyan embe­rek akik esküjükhöz híven helytálltak, tették a köteles­ségüket. Nevüket nem mos­sa el az idő: mindketten ott voltak azon a történelmi na­pon is a város legjobbjai között, amikor 1945. január 25-én, Szolnok város ideig­lenes közgyűlésén, a demok­ratikus közigazgatás meg­szerveződött. í zt > i-' á H ~ -ó »• b “: K ■ N “ ° t-i 01 V) v U'.;zKl"tt-l j-v colok o-lv-ít 'ún r-n:ü.'rt rá-issái" 8 n ;1 ' íolc';l:;tr"nt"ri.:éG"t il'-ivtcsrx.ti- i: tt. Szóiról: 1944 rov-nD-r Z. oK Szemfájás elleni javallat Két ólomtányér között dörgölj el cukrot porrá... Kuruzslás, orvoslás Szolnokon a 18. század végén Ma, amikor az utcákon lép- ten-nvomon szemünkbe öt- lik a jól felszerelt gyógy­szertárak egész sora, nehe­zen tudjuk elképzelni, hogy milyenek voltak az egész­ségügyi viszonyok másfél­száz évvel ezelőtt. 1799-ben az egész környé­ken híre járt, hogy patika nyílik Szolnokon is. Nem kell ezután Budára, vagy Debrecenbe menni gyógy­szerekért, A postakocsi is jó, ha egy nap alatt megtette ezt a távolságot, de a sze­gényebb ember inkább va­lami fuvaros kocsival in­dult neki a nagy útnak, s az ilyen alkalmi fuvar néha napokba került. Ért­hető hát a nagy kíváncsi­ság. amellyel az új patika cégtábláján nézegették az aranyozott kígyót. Ez a jel­vény ugyan ismerős volt mindenki előtt, mert a kis házak deszka-oromfalán sokhelyütt ott volt ez fából kifaragva, hogy védje min­denféle rontástól a benne- lakókat. Megnyílt a Kossuth téren, a tanácsház melletti sarkon a patika. Az emberek elő­ször talán kíváncsiságból nyitogatták az ajtaját, ké­sőbb már látták, hogy azott kapott orvosságok haszno­sak. így rövidesen messze- földről is jártak ide gyógy­szerekért. Ideie is volt már. mert a sok betegség ellen a nép kö­zött számtalan babonás or­voslási mód volt ismeretes. Érdekes anyagot találunk er­re vonatkozólag a szolnoki Damjanich Múzeum tulaj­donában lévő kéziratos könyvecskében, melybe abc- sorrendben írták, jegyezték fel a betegségek gyógyításá­ra használatos módot. Szemfájás ellen: két ólom­tányér között dörgölj el cukrot porrá — mondja a könyvecske — úgy, hogy az ólomtól megkéküljön, azt hintsd rózsavízbe, s ezenkí­vül tégy belé egész sáfránt egy keveset és egy kevés kámfort és székfüvet két vagy három darabot. Ez igen fain, szemrevaló víz. Az el­mondottak alapján látjuk, hogy ez a recept hasonlít a mai ólomecetes borogatás­hoz. Egészen más receptet ta­lálunk az ún. nehéznyavaia ellen. Szentgyörgv nap előtt fogott kősziklai kígyónak ezüst garassal le kell vágni a fejét s annak a szívét, mégpedig egv dózisra kettő­nek a szívét kívévén s meg­szorítván. porrá kell törni, azt egv kávés kalánba. tisz­ta vízbe éhomra. keddi na­pon a páciensnek be kell adni. Ezt a napot böjtölje meg az édesanyja, vagy fe­lesége hét hétig. Mégpedig úav. hogy első héten a be­adás napját keddet, a má­sodik hétbe szerdát, a har­madikba csütörtököt, a ne­gyedikbe pénteket, az ötö­dikbe szombatot, a hatodik­ba vasárnapot, a hetedikbe hetfüt. A bőit abbul áll. hogv egész nap semmit se kelj enni és így a kúrának vége van. Ez sokaknak hasz­nált. Nevezetesen Fáy Mi- hálv úrnak, akinek a fele­sége bőjtölt. Hanem reggel és estve ivott csak egy fin- dsg kávét.” Fölösleges magyaráznunk, hogy ez valódi kuruzslás. mert pl. vajon hogy gyógyul meg a beteg attól, ha más bőitől helyette. Sok ilyen ún. régi gyógyítási mód van még, amelyek a tudomány mai állása szerint már csak mosolyogni valók, ellenben a néphit sok vonását ma is őrzi. Alázattal szolgálta a tudományt A levéltáros hagyatéka Hild Viktor régészeti munkásságáról Ma már természe­tesnek tű­nik, hogy a múzeu­mok nél­külözhe­tetlen sze­repet ját­szanak kulturális életünk­ben. Keve­sen gon­dolnak azonban arra, hogy milyen hosszú út vezet egy múzeum kialakítá­sához, hány em­ber fárad­ságos, ön­feláldozó munkáját követeli. Magyarországon a múzeum­ügy a múlt század elejétől kezdve lépésről-lépésre ha­ladt előre, legtöbbször egy- egy magángyűjteményből nőtt ki. ma már nemzetközi viszonylatban is számottevő múzeumi intézmény (debre­ceni Déri Múzeum), győri Xantus János Múzeum, nyír­egyházi Jósa András Múze­um stb.). Szolnok megye — különösen a Damjanich Mú­zeum — is beleillik ebbe a fejlődési sorozatba. Kódexírói . alapossággal A megye területén már működött a nagymultú Jász­berényi Múzeum, a Tiszafü­redi Múzeum és Szolnokon, a megye központjában még nem került sor múzeum ala­pítására. Pedig kezdeménye­zésekben itt sem volt hiány. Mégis hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, míg az elkép­zelések valóra váltak. 1933-ban Hild Viktor szol­noki levéltáros, a Jászberé­nyi Múzeum egykori igazga­tójának hagyatékát családja felajánlotta Szolnok városá­nak. Követte ezzel Hild szel­lemi örökségét, aki hosszú ideig munkálkodott azon. hogy Szolnokon létrehozzon egy Múzeum- és Könyvtár Egyletet. A hagyatékkal a városra maradt Hild Viktor régésze­ti gyűjteménye, több kötet­re menő történeti feljegyzé­sei (Régészeti Napló és a Jegyzetek a Jászságról), va­lamint gazdag könyvtára. Dr. Balogh Béla gimnáziumi tanár és antropológus köz­benjárására ez a hagyaték ----------------------z_______________ J ászberény-Puaztaxerokudvar halasztásom bronzkori temetkezés edényei írt jegyzetanyag. Bejegyzése­it 1888. aug. 5-én kezdte és 1913. dec. 21-én fejezte be. Sajnos a Napló második kötete elveszett a háború alatt. Azonnal a „hely színén" termett Az első kötet alapján azonban így is képet alkot­hatunk egy csaknem negyed- százados gyűjtőmunkáról. Hild Viktor feljegyzései nap- lószerűek, — tehát személyes jellegűek — így tartalmaz­zák a rendkívül pontos ada­tok mellett a gyűjtés során szerzett élményeket, a tár­gyak megszerzése körüli bo­nyodalmakat. szerteágazó kapcsolatait, a régészetről alkotott véleményét, hitval­lását. Gyűjtőmunkáját 1904- ig a Jászságban folytatta, majd Szolnokrá költözött, s így a megye délebbi terüle­alapozta meg a szolnoki mú­zeumot. Egy-egy múzeum rangját, súlyát — sok más egyéb mellett — régészeti gyűjte­ménye alapvetően meghatá­rozza. Hild Viktor gyűjtemé­nye a legjobb támasz volt ebből a szempontból. Régé­szeti muskássága, — annak ellenére, hogy nem volt ré­gész — a mai napig példa­ként szolgál. A régészeti gyűjteménynek gondos ke­zelésén kívül legjobban a Régészeti Napló mutatja lel­kiismeretes, pontos munká­ját. áldozatkészségét, a régé­szet iránti mély érdeklődé­sét és szeretetét. A Régészeti Napló kézírá­sos, szinte kódexírói alapos­sággal és szorgalommal tele- teire is figyelemmel volt. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár ban páratlan értékű ritkaságokat őriznek A Bakócz Graduálé egyik oldala Restaurált régiségek Munkássága nyomán a megye területéről 116 régé­szeti lelőhelyet ismerünk. Kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén azonnal értesül?, ha valahol régésze­ti lelet került.elő. és fárad­ságot, költséget nem kímél­ve, azonnal a „hely színéi*” termett. Az előkerült lelet- anyagot: cserepeket! eszkö­zöket, régi pénzeket — ha tehette megvette, ha nem volt más lehetősége, ponto­san leírta, lerajzolta a tár­gyakat, lelőhelyeket. Ameny- nyiben értelmét látta, komo­lyabb ásatást kezdeménye­zett — megítélése mindig helyesnek bizonyult. Több mint 400 tollrajz A Régészeti Napló gondo­san. tételszerűen vezetett — a tárgyak bekerülési sor­rendjében. Ezen belül leírja a tárgy megszerzési módját, majd a lelőhelyet, majd a le­letet a lehető legrészleteseb­ben. aggodalmasan pontos mérésekkel. Az általa fonto­sabbnak vélt megjegyzése­ket. adatokat színes tintával hangsúlyozza. Páratlan érté­ket jelent a régészeti tár­gyakról felvett 403 finom toll ra jza. Ugyanilyen gondossággal kezelte a tárgyakat. Minden egves darabon külön cédula jelzi a lényeges adatokat — maga tisztította, restaurálta az anyagot — ezek ma mú­zeumtörténeti jelentőségűek. Hild Viktor életművének ez a része (hiszen mellette levéltáros, közjegyző volt. összegyűjtötte a megyei mo­nográfia történeti anyagát, saját hírlapot szerkesztett! szolgálta a Damjanich Mú­zeum régészeti gyűjteményé­nek kialakulását — hagyaté­ka pedig a múzeum megala­pítását. Stanczik Ilona összeállította: dr. Selmeczi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom