Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

1981. JÚLIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A harmincadik aratás * Hamar nekitüzesedett a nap: nyolc óra ha lehet, de már nyoma sincs a reg­geli harmatnak. Máté Sán­dor gépesítési csoportve­zető egymásután indítja a búzatábla felé a gyalpá- ri juhhodályok mellett „csatasorba” állított Class Dominátorokat, John Dee- reket. — Az utolsó hektárok­nak rugaszkodnak neki — magyarázza — gyorsan biztonságba tudtuk helyezni az idén a kenyérnekvalót. Igaz, Péter-Pálra már túl voltunk a 386 hektár ár­pa aratásán. Egyik délben levonultak a kombájnok az árpatarlóról, másnap reggel már vágtuk a búzát. A fél nap elég volt a kom- bájnosoknak, hogy rend- betegyék az arató-cséplő­ket. A műhelybeliek jó munkáját dicséri, hogy sem az árpaaratásban, sem azó­ta nem ütközött ki lénye­gesebb hiba a masinákon. Kilenc nagyteljesítményű kombájn mögött kopaszo­dik széles sávokban a búzatábla, pedig a Tisza II. Termelőszövetkezet nyári kampánytervében tizenhá­rom betakarítógéppel szá­moltak. — Jó volt az időjárás, — szolgál magyarázattal a gépcsoportvezető, — jó ütemben, szervezetten dol­gozhattak a kombájnok. Így aztán az aratás finisében most már nélkülözni tud­juk a négy régebbi típu­sú, kisebb teljesítményű gépet. Egyszerre érett be a búzával a vetőmagnak termelt borsónk, három kombájn annak az utol­ját vágja, szedi fel a rend­ről. Egy szovjet arató-csép­lő pedig bérmunkát végez a város körül. Nem hagy­hatjuk a kiskertekben, se hogy sokáig lábon álljon a takarmánygabona, ha­mar kipereg a túlérett szem. Márpedig kell na­gyon a szemes termény a háztájiban is, sok jószá­got tartó-szerető ember lakik Kisújszálláson. Maroknyi búzacsomóból morzsolja a szemet. Akku­rátusán öntögeti egyik te­nyeréből a másikba, fújja közben közüle a toklászt,, a maghéjat, — Jó száraz a gabona — bólogat elégedetten. — nem kell szárítani, elég ha éppencsak átengedjük a tisztítón. így azután nem is sokat időzik nálunk az új búza, amit délelőtt ürí­tenek a kombájnok, még aznap este, de legkésőbb reggel viszik az IFA-k a közraktárba. Sok ener­giát. takarított meg nekünk is, másoknak is a meleg, száraz időjárás. Így ha ke­vesebb is a termés a ta­valyinál, valamelyest ellen­súlyozza az ágazati jöve­delmet a megspórolt szárí­tási költség. Mint a régi. gépállomási emberek legtöbbjének Má­té Sándornak se volt nya­ranként sok olyan napja, még vasárnapja se nagyon, amikor odahaza, asztal mellett ebédelt. Az idei tudjuk kivédeni. Kérdez­getik már a munkatársak, hogyan is lesz jövőre, ha nyugdíjba megyek? Hát megmondom előre: nem lesz maradásom a nyári hangoktól, színektől, illa­toktól. Nem fogok én tud­ni megmaradni a négy fal között, vagy a traktorfor- dulónyi kertben, ha szé­naillatot hordoznak város­szerte a tornyosán megra­kott pótkocsik, ha sárgul­ni kezdenek a búzatáblák, ha meghallom a kombájno­kat. . . A téeszben mindenki sze­rény embernek ismeri Má­té Sándort. A sok esztendei becsületes munkájáért né­hány éve kapott kormány- kritüntetését is nekem kellett szóba hoznom. — Ha már említette, hát megmondom magának: így van jól, hogy nemcsak akkor fényképezik az em­bert, amikor az .ünneplő zakóra feltűzik a kitünte­tést. Rendes dolog, hogy megkerestek itt a határban is, a munka dandárjában. T. F. vesz. — Épp a napokban gon­doltam bele: mi mindent kitaláltak, mennyi dol­got megoldottak már az emberek _ a harminc év alatt. Csak éppen ezt a fránya öregedést ezt nem A panaszok és ami mögöttük van a harmincadik aratás ami­nek az irányításában részt Papírgyári tükör Gyorsfényképek a megye kereskedelmének és iparának együttműködéséről Mindennapi bosszúságaink közé tartozik, hogy egy ap­ró, ám nélkülözhetetlen áru­ért kilométereket talpalunk — hiába. Szidunk ilyenkor mindenkit: kereskedőt, ter­melőt, vállalatot, szövetke­zetét. Tesszük ezt akkor is, ha tudjuk, naponta találkoz­hatunk hirdetésekkel, ame­lyikek hiánycikkek gyártá­sára keresnek vállalkozót. Mozgás tehát van ezen a té­ren, mindenesetre jó néhány olyan termék akad, amelyek­nek neve hallatán a bolti eladó csak karjai széttárá- sával válaszol. Milyen lehetőségek kínál­koznak a nehézségek enyhí­tésére a megyében? A Ve­vők vagyunk címmel évente többször is megrendezett or­szágos akció előnyeit itt a Tisza mellett is kamatoztat­ják a kereskedelmi vállala­tok. A kisiparosok pedig évente legalább egyszer ki­állítják munkáikat Szolno­kon, így is segítik megis­mertetni azokat a lehetősége­geket, amelyeket kiaknázva hozzájárulhatnak az áruellá­tás gondjainak megszünteté­séhez. Vannak jól bevált, már most eredményeket hozó for­mái a helyi ipar ellátását segítő tevékenységnek. Az együttműködés, a kereskede­lem termelést szervező tevé­kenysége azonban még hagy maga után kívánnivalót. A hiányosságok megszüntetése — fontosságára való tekin­tettel — a megyei pártbi­zottságnak az VI. ötéves terv időszakára meghatározott területfejlesztési irányelvei­ben is szerepel: „A megye ipari vállalatainak, szövet­kezeteinek termékeivel na­gyobb mértékben bővítsék a kínálatot, a helyi ipar fo­lyamatosan segítse elő a hi­ánycikkek számának csök­kentését.” A következő cikk­sorozatban arra keresünk választ, hogy az illetékesek most hol tartanak a munká­val, az elkövetkezendő évek­re meghatározott feladatot milyen feltételek között kell megoldaniuk? Kevés tapasztalat i Kézenfekvőnek látszik a megyén belül megoldást ke­resni az ellátási gondokra, hiszen a kereskedők és a termelők 'közvetlen (sőt sze­mélyes) kapcsolata itt épít­hető ki a legkönnyebben, az áruterítést pedig a kis távol­ságok egyszerűsítik, olcsóbbá teszik. A megyei tanács szakemberei szerint vannak is kihasználatlan lehetősé­gek csak hát, hogy pontosan mekkorák ezek, és hol talál­hatók, azt egyelőre csak fel­becsülni lehet. Érdemes hát a problémát az igények ol­daláról megközelíteni. Ezt tették a megyei tanács ke­reskedelmi és ipari osztá­lyain is, amikor az év ele­jén közös akcióba kezdtek. Felmérték, hogy a kereske­delemi vállalatok mely ter­mékére. nem találnak' gyár­tót. A terjedelmes listát ezu­tán elküldték a termelőiknek. A (Vállalkozók névsorát (nem volt hosszú, huszonketten jelentkeztek a pultokról hiányzó áruk gyártására) el­juttatták a kereskedőkhöz, akik aztán tárgyalni kezdtek az üzemek képviselőivel. Kissé hosszadalmasnak látszik, és nem is kevés munkát követel egy ilyen akció lebonyolítása. Az ag­gályokat hallva Szabó Má- tyásné, a témakör felelőse a megyei tanács kereskedelmi osztályán, így vélekedett: — Nem tagadható az el­járás nehézkessége, más megoldás azonban nemigen kínálkozik. Vannak hasznos országos fórumok, egy-egy, a vállalatok által szervezett akció nálunk is sikerrel járt már, a megye termelői és ke­reskedői azonban az elvárt­nál lassabban találnak egy­másra. Ügy is mondhatnám, hogy ismerik egymást. Ezen a gondon próbálnak most először így segíteni. Ismeretlenül ről érkezett. A Szolnok me­gyei' Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat beszerzőinek na­pokba telik, amíg felderít tik, hová utazzanak árut ren­delni. Miközben a KISZÖV- nél az okoz gondot, hogy a megye kereskedői nem gyűj­tik össze, melyik. termékből mennyit rendelnének, így az­tán az üzemekben el sem tudják kezdeni azt az elem­zést, amely után kiderülne, érdemes-e a gyártásra vál­lalkozni. Hasonló tapasztala­tokról a KIOSZ megyei szer­vezeténél is beszámoltak. Pócs Lajos megyei titkárhe- helyettes így vélekedett: — Nem ritkán egy-egy szerződés azért esik kútba, mert a kereskedelem teljesít­hetetlen határidőre, egy-két nap múlva kéri a szállítást. Ez szerintem egyértelműen annak tudható be, hogy tartó­san legtöbbször nem számí­tanak tagjainak munkájá­ra. Amikor végképp nem tudnak árut szerezni, akkor fordulnak hozzájuk. Márpe­dig minden termelő bizton­ságra törekszik. Ehhez pedig szervezett kapcsolat kellene. Sajnos, a kereskedelem a szervezettség javítására ala­kult vállalatunk, a Kisipari Termeltető Vállalat segítsé­gét nem veszi kellően igény­be. Így fordulhat elő olyan, hogy amíg a kereskedők régi, munkával telített part­nerüket próbálják egy-egy megrendelés elfogadására rá­bírni, addig egy hasonló szakmában dolgozó kisiparos munkát keres. Gazda kellene Sorolhatnánk még a ki­fogásokat, akár a legutóbbi megyei tanácsi akcióhoz kap­csolódókat is. A kisiparosok számos ajánlatára még vá­lasz sem érkezett a kereske­delemtől. (A huszonöt—har­minc, különböző szakmájú je­lentkezőnek tíz százaléka tudott üzletet kötni.) Az Iparcikk Kiskernél ugyanezt mondták el — ellenkező elő­jellel: a „kiközvetített” part­ner kapacitáshiányra hivat­kozva szóba sem állt velük. A Vidiánál „munkavállalás­ra” jelentkezőknek pedig csak a száma volt nagy, hasznuk már kevésbé. Igen sokan akarták ugyanazt a terméket készíteni. Mennyivel nagyobb lenne a termelő és kereskedő biz­tonsága, ha megbízhatóbbak lennének a keresletbecslések! Senkinek sem kellene írás­ban garantálni az áru elad­hatóságát. Csupán arról van szó, hogy a megyében dolgo­zó kereskedelmi vállalatok információit összegyűjtve a termelési lehetőségeket ösz- szevetve a kapcsolatok ma­guktól válnának ésszerűb­bekké, kiszámíthatóbbakká, azért, mert a tények alapo­sabb ismeretének talaján épülnének ki. Következik: Kísérletek, több-kevesebb ha­szonnal V. Szász József Készülnek a tartóoszlopok Jó ütemben halad a Szolnoki Papírgyár rekonstrukciója Az építkezés generálkivitelezője a megyei ÁÉV, de mintegy ötven-hatvan vállalat érdekelt a kivitelezésben A vasszerkezet a légoltalmi pincéhez Lent a mélyben támpillér beemelése Födémpanel beemelése Felülről nézve Ez az ismeretlenség biz- . tosan sokat nyomhat a latban a hiánycikk pótlá­sáról, választékbővítés­ről hallva ugyanis minden­hol szóba hozták. Nem is akárhogyan, szinte minden­hol a másikra panaszkodnak. A Vidia Nagykereskedelmi Vállalatnál mondták el. hogy a gyártó szövetkezetektől számtalanszor kérték, küld­jenek kínálatukról listát — válasz csupán egy-két hely­Mindezekből. ha más nem, az mindenesetre. kiderül, hogy az ellátás javítása érde­kében elengedhetetlenül szükség van egy szervező, koordináló intézményre. Már csaik azért is, mert a hiány­zó, vagy hiányos választé­kú áruk könnyen válhatnak ténylegesen, vagy látszólag fölöslegessé. A számtalan helyről érkező ..biztatás” lát­tán könnyerr megtörténhet, hogy egy ipari üzem felké­szül a termék készítésére, elegendő megrendelést azon­ban végül nem kap. Mert a kereslet kisebb a vártnál. E téren a kereskedők kocká­zata sem kicsiny: nehéz fel­mérni. az érdeklődők közül ki kíván valóban vásárolni. És ha a becslés rossz volt, egy megoldás marad: a kényszerű árleszállítás. Áruk, hiányok, kapcsolatok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom