Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-18 / 167. szám
1981- JÚLIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 fl gazdasági élénél Ismerkedtek Szovjet a megyében Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem vendégeiként hazánkban tartózkodó szovjet egyetemista küldöttség tizenegy tagja — oktatók és diákok — tegnap a megyébe látogatott. A megyei párt- bizottság székházában Szűcs János, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára üvdözölte őket, majd Bálint Ferenc, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője tartott tájékoztatót a megye társadalHat más világcéget — közöttük a holland Big Dutchman, az olasz Facco és az NSZK-beli Lohimann céget — .megelőzve nyert újabb iraki versenytárgyalást a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát közös vállalata a Protinas GMBH, amely az mi és gazdasági életéről. A vendégeknek délután a Szolnoki Állami Gazdaság vezetői számoltak be a náluk végzett munkáról. Részletesen beszéltek a gazdaságnak a kistermelők integrálását, támogatását szolgáló tevékenységéről. A szovjet küldöttség tagjai megtekintették a piroskai és a tisza- várkonyi kerületekben folyó munkát, és meglátogattak egy állattartással foglalkozó kistermelőt. NSZK-ban működik. Az iraki mezőgazdasági minisztérium megrendelésére így további nyolc tojóüzemet építenek. A vevőknél ugyanis már évek óta működik tíz bábolnai rendszerű tojóház, s ezek közül nem egyben a szállítók által szavatoknál is jobb eredménnyel. Növényvédelem Permetezőgép helyen repülővel Elérkezett a MÉM repülőgépes szolgálatának csúcsszezonja. ezekben a napokban 110 helikopter és repülőgép permetezi a mezőgazdasági nagyüzemek egybefüggő zöldségeseit, gyümölcsöseit. a cukorrépatáblákat és a történelmi borvidékek szőlőit. A légi növényvédelem meglehetősen költséges, mégis megéri a gazdaságoknak, nemcsak azért, mert a repülő naponta átlagban 30 hagyományos földi permetező- gép munkáját végzi el, hanem elsősorban a gyorsaság miatt. Az idő ugyanis a korszerű növényvédelemben döntő tényező. Fokozott veszély esetén, például a szürke penész jelentkezésekor az elhárítási munkával 1000 hektáros táblán két-három nap alatt elkészül a repülőgép. Ugyanez a hagyományos permetezőkkel egy hétnél tovább tart. Sok mezőgazda- sági üzem repülőgépet vagy helikoptert, vásárolt, és társulást alapítottak a jobb gépkihasználásra. Jelenleg nyolc ilyen társulás működik, a többi között Egerben. Bog- lárlellén és Tokajban. Jelenleg Somogy és Zala megyében takarítják be a repcét a repülőgépes kezelés nyomán. A növényvédőszerek mindinkább drágulnak, ezért a szolgálat olyan új megoldásokat keres, amelyekkel csökkenthetik a költségeket. Egyik lehetőség a repülőgépes fényképezés. Egy-egy nagyobb tábláról készült légifelvételről színképelemzéssel megállapítható, hogy a tábla melyik része fertőzött. Később csak ezt a területet vegyszerezik. Számítások szerint a növényvédelem költségeinek 60—70 százalékát megtakaríthatják ezzel a módszerrel. Felvételünk a gazdaság Piroskai kerületében készült, ahol a szovjet vendégek különösen a jövedelmezőség kérdéseiről érdeklődtek A bábolnaiak Újabb tojóházakat építenek Irakban A tarlóhántó traktoros A mélységet minden fordulóban ellenőrizni szoktam — mondja Lőkös József Munka közben Tarló... Lévén hajdan, még kisgyermek koromban libapásztor is, sok emléket idéz fel bennem ez a szó, bár nem éppen kellemeseket. Mert a tarlóra kihajtott liba ment neki a keresztbe rakott kévéknek és húzkodta belőlük a kalászt. Sokat kellett futkosni^ utánuk ... — Kiváltképpen akkor, ha nem esett az eső és kopár volt a tarló, a szomszédos táblák felől pedig a kukorica zöldje csalogatta a bestiákat — fűzi tovább az emléksort Lőkös József, a fegyvemeki Vörös Csillag Termelőszövetkezet traktorosa, aki valamikor szintén lengette a rongyos tort, szintén terelt tarlón legelésző libákat. Most viszont egy hatalmas, háromszáz lóerős traktort „terelget”... — Mikor szokta „kihajtani”? — kérdezem. — Általában fél hatkor. Ma azonban nem jöttem ki vele, csak tíz óra után. Éjjel elég jó kis eső esett, meg kellett várnom, amíg felszikkad a föld. Persze, nem ültem tétlenül: kitisztítottam a sebességváltó és a kormány- szerkezet szűrőjét. Erre nagyon kényes ez á masina. Ha elhanyagoljuk és nem végezzük el bizonyos időszakonként. akkor nem szeret menni. Valahogy úgy van a karbantartással, mint az ember az evéssel: ha reggelit nem kap, az ebédet már nem kívánja. Aztán a tárcsázógépet is rendbe tettem: meghúztam a fellazult csavarokat, szépen lezsíroztam a csapágyakat. Nagyon kell vigyázni erre is, mert ha elromlik, akkor lőttek ... akkor köthetem fel a másik tárcsázót, amin óránként eltörik egy-egy fémkorong, s néha többet állunk, mint dolgozunk vele Amit ezután mond Lőkös József, abból kiderül, hogy a kombájnok elvonulása után még rengeteg tennivaló akad a tarlón, s hogy ezek a feladatok ugyanolyan pontos, ugyanolyan fegyelmezett munkát követelnek, mint a lábon álló gabona levágása, a szem betakarítása. Nagyon fontos például, hogy minél előbb lehúzzák a tarlón maradt szalmát, mert ha esőt kap, beázik a földbe, a rendsodró otthagyja felét, ami viszont a tárcsázást nehezíti. — Márpedig a tárcsázás minősége alapvetően befolyásolja a jövő évi termést — emeli fel a hangját Lőkös József. — Még abban az esetben is, ha kapásnövényekről van szó, és a tárcsázás után jijn a szántás. Azért csak másként forgatja az eke a földet, ha szép, egyenletesen eldolgozott a felszíne. Viszont, ha búza kerül ismét a táblába, akkor szinte teljes mértékben a tarlóhántás, azaz a tárcsázás minőségén múlik, hogy milyen lesz a magágy, azaz: a jövő évi termés. A fegyverneki Vörös Csillag Termelőszövetkezetben Lőkös József és a másik határrészen dolgozó társa, a hatalmas, K—701-es, szovjet gyártmányú traktorok, és az utánuk kötött, 720 centiméter fesztávolságú, IH—720-as nehéztárcsa segítségével, naponta átlagosan öt ven hektárnyi területen forgatják meg a földet. — káposztás — Különbségek a bérezésben Nehezen lehetne eldönteni, melyik volt nagyobb élmény: a film a prémiumról, vagy a beszélgetés a műről. Jakab Gyula váltig állította, — „ne mondjátok már gyerekek, ez csak játék. Kitalálták!” S rögtön meg is kérdezte a brigád vezetőjét „most mond meg, Pista bácsi, te visszaadnád a pénzt, vagy Jancsi, aki nyakig úszik az OTP-adósságban, megtenné ezt?” Később JaHa a bérekről beszélünk, persze a kérdés mellé még megannyi előnyomakodik. E témáról meditálva kezdjük ott, hogy 1980-ban a havi átlagkereset a bérkiegészítésekkel hazánkban 4400 forint volt. Ki-ki lemérheti magában, hogy mennyivel többet, s mennyivel kevesebbet keres az átlaghoz viszonyítva. Megállapítani, hogy mennyivel járul a nemzeti jövedelem gyarapodásához, már nehezebb dolog — esetenként képtelenség lenne egy- egy személyre tisztázni. Üzemeknél. vállalatoknál már könnyebb, hiszen mindez nyereségben, eredményességben, termelési értékben, áruk tömegében konkrétan kimutatható. S a nyereséghez kötött bérezés is erre utal, ahogyan ezt a szabályozók előírják. Üzemi szinten tehát a béremelés lehetőségeinek nagysága összefügg az ott dolgozó kollektíva teljesítményével. Vegyük például a Ti- szamenti Vegyiművek esetét. A termékek nyereségtartalma itt nőtt, a feladatokat pedig csökkenő létszámmal — a mi esetünkben nem épA bérezés elvileg mindkettőre ösztönözhét. Az üzemek nagy része — tüskén ez összhangban van az országos gazdaságpolitikai célkitűzésekkel — arra törekszik, hogy bővítse azoknak a munkahelyeknek a számát, ahol teljesítménybérben dolgoznak. A martfűi Tisza Cipőgyárban például a dolgozók nyolcvan százaléka így kapja fizetését. Érdekesség, hogy a vállalat nem csupán a cipőgyártásnál, hanem a termelés előkészítésénél. kiszolgálásánál is alkalmazza ezt a bérezési módszert. Igaz tehát az elv, hogy a bérek akkor ösztönöznek jobb munkára, ha mögöttük konkrét követelmény áll. Például a teljesítményé, amit kifejeznek a normák. Csakhogy . .. „Senki sem hajlandó 160 százalékot produkálni — mondja egy SZIM-es lakatos — mert tudja már ott is a normás”. És a kiegészítése: „Az ember megcsinálja magának azokat a kis eszközöket, amelyekkel hozható a norma, s megtalálja a módját, hogy a kívánalom teljesíthető legyen”. Tehát normakarbantartás nélkül a teljesítményhez kötött szisztéma tartósan mit sem ér. S akkor még a minőségről nem is beszéltünk. Mindeddig üzemi, vállalati munkáról beszéltünk. Szűkítsük a kört, egy kisebb kollektíva, csoport, brigád, osztály bérezését vegyük nagyító alá. A hatékonyság mellett itt előkerül egy másik igen-igen gyakran használt kifejezés, a differenciálás. A kérdés az, mit fejez ki a bérek közötti különbség? Van-e egyáltalán eltérés például a prémiumok között? Sokan féltik a kollektívák egységét, jó hangulatát, az ilyesfajta különbségektől. Prémiumnál az ötven forintos eltérés nem fejez ki semmit. Kérdés tehát, vajon szembe mer-e egy kollektíva nézni azzal, hogy értékelve tagjainak ténykedését, kab Gyula, amikor átment a Borsodi Építőipari Vállalathoz dolgozni, még egy „játékról” beszélt. Arról, amikor a régi brigádja elhatározta — talán a film hatására, — hogy differenciáltan osztja szét a prémiumot. Nem ment.- Mert igaz, volt különbség a kézhez kapott összegek között. Maximum ötven forint. Szóval, az a kérdés, hol is kezdődik a különbség? pen veszélytelen — oldották meg, így vált lehetővé tavaly a nyolcszázalékos béremelés. Másik példa, Tiszaszent- imxén az Aranykalász Ter- melllőszövetlkezetjben szá^ anyajuh hetven felnevelt bárányáért egyenként 15 forintot kaptak a juhászok. Változott az összeg azzal, hogy száz bárányért már darabonként ötven forintot, éppen a jövedelmezőség szorgalmazása miátt fizetnek. Említhetnénk a besenyszögi Ruhaipari Szövetkezetei is, ahol miután helyreállt a termelés, „hozták a volumenekéit’’, a hetvenriyolcas 1500—1700 forinttal szemben az idén már háromezret keresnek az asszonyok. „Termékmennyiségről” esett szó az imént. Igen, a nyereség növelésének egyik módja az, ha a szerény jövedelmezőségű gyártmány mennyiségét növeli az üzem, a másik, ha nem a mennyiséggel, hanem a haszonnal operál. Például módosítva a termékszerkezetet, színvonalasabb, jobb minőségű, nagyobb használati értékű, kevesebb ráfordítással járó árut állít elő nagyobb mennyiségben. A vállalatok túlnyomó többségénél a jobb minőséget nem „fejelik” meg külön forintokkal. Feltételezik, az előírt műszaki jellemzők teljesítését, s így adódik, ha a meó nem áll a sarkára, hogy a gyártók célja nem a maximálisan legjobb, hanem a „még elmegy” szint elérése. Kunhegyesen, a Vízgép gyárában például, ahogyan egy lakatos elmondta, sokkal jobban kedvelik az egyszerű igénytelenebb munkát, mert a bonyolult importki váltó, vagy exportra menő gyártmányok készítésével éppen a teljesítménykövetelmények miatt nehezebb jó pénzt keresni. Hogyan is lehetne például a minőséggel szemben különösebb igénye egy üzemnek, ha az alkatrészellátás, az anyagellátás miatt a munka negyedév, félév, vagy év végére torlódik. A határidők szorítása miatt a mennyiség, az adott tétel elkészítése a fontos és kevésbé a minőség. Azért, hogy elkészüljenek időre a gyártmányok, bedobják a túlórákat, amelyek természetesen terhelik az üzem bérkeretét, de tulajdonképpen teljesítménynövekedés vagy minőségjavulás nem áll mögöttük. (Végeredményben csak a munka elvégzésének ideje módosul.) mint ahogyan az a kunhe- gyesi Vízgépénél történt, valóban elismerje a munka szerinti különbségeket? Vincze Sándor művezető említi itt, hogy egy-kétezer forintnyi eltérés is adódott a keresetek között a végzett munka alapján. Mondandójából kiderült azonban, különbséget tenni nem veszélytelen dolog. Éppen azért, mert azokban az üzemekben, amelyek munkaerőhiánnyal küszködnek könnyen előfordul, hogy a „sértett fél” odébbáll, éppen magasabb fizetésért. Egy-egy településen a munkaerőhiány nemcsak a munka szerinti elosztást nehezíti, hanem egyes szakmákban indokolatlanul felveri a béreket. A dolgozó nem feltétlenül a népgazdasági szempontból jobb vállalathoz megy: hanem mindig a többet fizető céghez, amely éppenséggel lehet, hogy kevésbé hatékonyan működik. A megye- székhelyen például minősített hegesztőt kapni, mindegy milyen — tehát exportra menő, hazai piacra kerülő, veszteséges vagy nyereséges — termék gyártásánál nehéz és drága dolog. (A teljesítmények és a bérek eltorzulásával, persze nem csupán ilyen személyre szóló esetben találkozhatunk. A * nyereség a vállalati, művi vagy tröszti nagykalapba való termelése abból az egyenlő részesedés, eltörli a gyáregységek, üzemek eredményei közötti különbségeket.) Mindezidáig főként arról esett szó, amikor a plusz bér közvetlenül a termékkel függ össze. Példát viszont találunk arra is, amikor a jövedelmezőséget nem csupán a gyártásnál premizálják. A Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárában például az erőművi kazánok hatásfokától függően a kezelők alapbérük hét százalékát is megkaphatják prémiumként. Mert a hatásfok, a tű- zelőanyagfelhasználás jelentősen befolyásolja a gyártmányok költségeit. Tisztán, paravánok nélkül A felvetett gondolatok mindegyike feltételezte, hogy a bér emelhető, a prémium adható. Persze, ez sem általános. A szabályozórendszer mai keretei között mind több vállalat gazdálkodása „tisztán”, paravánok nélkül, erényekkel, hibákkal együtt jelenik meg önmaguk, és a piac mérlegén. „A bérnövekedés nagyobb hányada a gazdálkodó szervezetekben, a gazdasági szabályozórendszer alapján elért gazdasági eredményektől függően valósuljon meg” — olvashatjuk a népgazdaság hatodik ötéves tervében. Kérdés, hogy a célokat látva, a nemzetközi piacon megméretve milyen és mennyire okos felismerések születnek a vállalatoknál, s ezek között megtalálható-e az eredményesség egyik eszköze: az ösztönző bérezés? Kétségtelen tény, hogy az utóbbi két-három évben a megyében szélesedett a teljesítménybérben dolgozók a műszakilag megalapozott normáik aránya, amelyen tovább lehet és kell javítani. A IV. ötéves terv megyei céljai között egyértelműen fogalmazódott meg, hogy a munkabérek, a munkadíjak növelését az eredményességhez kell kötni. Ahol lehetséges, általánossá kell tenni a teljesítménybérezést, melynek elengedhetetlen feltétele a normák folyamatos karbantartása. Végső soron nem valamiféle utólagos „differenciálás” a cél. hanem az. hogy mindenki munkája szerint jusson hozzá a béréhez, a jövedelméhez, tehát a bérezés tényleges munkakülönbségeket fejezzen ki. Méghozzá pontosan. A szabályozórendszer a vállalatokat, mint említettük. tisztánlátásra ösztönzi. Lényeges, hogy olyan bérezési formát alkalmazzanak. amelyben világos és egyértelmű a dolgozó, valamint foglalkoztatója előtt is, milyen és mennyi munkáért mekkora keresetre számíthat. A tapasztalatok az:t bizonyítják, hogy a munka szerinti elosztás elvének megfelelő anyagi ösztönzési rendszer kidolgozása és következetes alkalmazása az ehhez szükséges munkafeltételek folyamatos biztosítása nem megy akadályok nélkül. Az ellentmondásokra azonban nem elég panaszkodni, ott kell azokat megoldani — döntésekkel, intézkedésekkel — ahol létrejöttek. Hajnal, József Haszonnal operálni Kedveltebb az egyszeri! II sértett fél odébbáll
