Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
1981. JÚNIUS 14SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csak egy kikötő A jegenyékkel szegélyezett út mentén először az irodaházat, az éttermet és a vegyesboltot láttam meg. Az épületek mögött teherautók, traktorok sorakoztak, némán, mozdulatlanul — véget ért már az aznapi munka. A jegenyefák mögül kis utcácskák bukkantak elő. Fehérre meszelt házaik, mint egy-egy őrszem világítottak a fák, a kerítések mögött, a végtelen mezők előterében. Az országút felől a házak közé vezető kövesúton tábla hirdeti az ideérkezőnek: „Nagykunsági Állami Gazdaság Kende- ressziget” Házak a jegenyék mögött Késő délután van. A tanyaközpont centrumában az étterem és a bolt előtt zajlik az élet. A szabadtéri teke mellett öt-hat férfi játszik, üldögél a fűben. A kisebb gyerekek tisztes távolságból figyelik a felnőttek játékát, a nagyobbak kerékpárral kör- be-körbe karikáznak az épületek között. Asszonyt nem látni még, ilyenkor estefelé sok a dolog otthon. A vegyesbolt bejáratára ráhajtva a rácsajtó, a záróra — 17 óra — rég elmúlt már, de a boltos — Zsombok József - né — még kiszolgálja a betérőt. A polcokon pékárutól kezdve a hentesárukon keresztül a kozmetikai szerekig széles az áruskála. — Mindennap friss kenyeret kapunk — mondja Zsom- bokné. — Jó az ellátásunk. Húsféléből is van választék, még zöldség-gyümölcsfélékből is kap nálunk a vevő, pedig a kiskertekben minden megterem. Az élelmiszerbolt csak a mindennapiakról gondoskodik. Ruháért, gépekért, bútorokért a szomszéd községekbe, Ecsegfalvára vagy Dé- vaványára utaznak. A tanyaközpont házaiban — egytől egyig az állami gazdaság szolgálati lakásai — huszonhárom család él. Három ház üresen áll. nincs most lakója. A gyerekeket naponta a gazdaság autóbusza viszi Ecsegfalvára az iskolába, óvodába. Leveleket, újságokat Dévaványáról hoz a postás. Ecsegfalváról hetente jár a tanyaközpontba a gazdaság üzemkörzeti orvosa. A Volán és az állami gazdaság menetrendszerinti autóbuszai nemcsak a szomszéd községekkel, hanem a városokkal is — például Kisújszállással — biztosítják a kapcsolatot. A boltosasszony férje Zsombok József, az állami gazdaság szociálpolitikai előadója. — A gazdaság kenderesszigeti egységében háromszáztíz ember dolgozik. Közülük néhányan itt laknak a tanyaközpontban, de a legtöbben a környékről, Ecsegfalváról, Dévaványáról, Kisújszállásról járnak ide mindennap. Esteledik. A tekézők között körbejár a sörösüveg, szájról szájra száll az éle, az adoma. Az asszonyok is itt jönnek össze egy kis terefe- rére, amíg a férfiak fogadásokat kötnek, viccelődnek. A munkásszálló lakói például állandó szereplői az esti „főtéri” játéknak, csevegésnek. Első pillanatban meglepőnek tűnik: munkásszálló a tanyaközpontban. A földszintes épületben mindössze hatan laknak. Olyanok, akika rév előtt i nek nemigen van otthonuk. Elvált, nőtlen férfiak, akik nem, vagy nagyon ritkán járnak haza- a hét végén, ünnepeken szülőkhöz, ismerősökhöz. Akad közöttük olyan is, akinek a munkásszálló az állandó (állandóra bejelentett) lakhelye. Van, aki másutt nem talált hazát, otthont magának. Az egvik szobában negyven körüli barna férfi. Előadóként dolgozik, magát csak Jamesnak (úgy ejti ki, ahogy írva van) hívja. A háromágyas, modern bútorokkal berendezett szoba tiszta és kényelmes. James egy kis „otthont” varázsolt az ágya fölé, a falon családi fotók, tükör, az ágy gondosan, szépen letakarva. Megható az az igyekezet, amivel a saját szobasarkot próbálta a maga ízlése szerint alakítani. Beszélgetünk. Arról, hogy a szállón mindenük megvan, mosakodni, főzni is lehet. Engem azonban valami nem hagy nyugodni. — Az otthont a legszebb munkásszálló sem pótolhatja. Itt csak ez az egyetlen biztos pont, — mutatok az ágyra. Tekintetével követi a mozdulatomat. — Valóban nem ez a végállomás. Ez csak egy ágy, nem otthon. Ózdról került ide, tizenhét évvel ezelőtt. Terveket szövöget. — Megnősülök, gyerekeim lesznek, családi házat akarok építeni. A biztos alapot, az elképzelések valóságos fogódzkodóit keresem. — Mikor? Hol? Van már menyasszony? Egy félrecsúszott mosoly a válasz. Tizenhét éve él úgy, hogy a világból csak ez az ágy az övé, s nem várja haza senki. Tizenhét év telt el a nagy csalódás, a tétovázások, a négy fal és a sörösüvegek között. De az álmai ennyi idő alatt sem koptak meg. Jó lenne elhinni, hogy valóra válnak majd. Este mindig bezárkózik Este nyolc óra. A nap már lebukott a látóhatár mögé, de még alig szürkül. A település szélén hosszú, magányos épület ajtaján kopogok be. — Ki az? Megmondom a nevem, mire harminc-harmincöt év körüli, vékony nő nyit ajtót. Vinya Irén baromfigondozó négy éve lakik itt. Azelőtt Gyomán élt tanácsi lakásban, de ki kellett költöznie. Édesanyja meghalt, apja nem fogadta be, otthontalanul járkálva itt kapott állást és tetőt a feje fölé. Csöndes, szótlan természetű. Mosogat, rendezkedik, amíg beszélgetünk. Kérdezem, van-e barátnője, ismerőse, akivel munka után elbeszélget? Nincs. Ünnepeken, vasárnap elutazik-e valahová? Ritkán. Arra gondolok, nehéz egy fiatal nőnek egyedül élni. Kis településen még nehezebb, mint városban, mert min'dig a mások szeme előtt van. — Előfordult már, hogy valaki éjjel megzörgette az ablakát? — Igen. Mindig behúzom a függönyt, ha esteledik. Becsukott ajtó. behúzott függöny. Jobb félni, mint megijedni. Egyszer már rátörte az ajtót egy részeg férfi. ö elégedett a sorsával. Én a jövőt, a férjhez menést, a családot, az önálló lakást firtatom. Nem kapok választ. Már sötétedik, de a teke változatlanul népszerűségnek örvend. Ez az egyetlen szórakozási lehetőség a tanya- központban ? • — Minden lakásban van tévé — válaszolja Zsombok József. — Néhány családnak gépkocsija is, elmehetnek, ha másutt jó program van. De nemigen érnek rá az emberek. Munka után kezdődik a második műszak. Majdnem minden család állatokat tart. Kell a pénz, saját otthont akarnak építeni. Valahogyan boldogulni Az étteremben néha kultúrműsort is rendeznek. Régebben hívtak fővárosi művészeket is, de az előadások színvonala elmaradt a várakozástól. Az étterem mellett presszó, munkaidő alatt üdítőt, kávét kínál az itt dolgozóknak. Az étteremben akár filmet is vetíthetnének — a technikai felszerelés biztosított — de nincs rá igény. A mintegy ezerkötetes könyvtár is inkább díszül szolgál, kevés a látogatója. Néha sikerül közös programot szervezni. de a közös szilveszter csak ötlet marad, mert olyankor mindenki vendégeket fogad, vagy ő maga kerekedik fel távoli ismerőseihez. A gazdaság kirándulásokat szervez, leggyakrabban a Mátrába, a Bükkbe, de oda nem a majorbeliek, hanem a gazdaság bejáró munkásai mennek el szívesen. A kenderesszigetieket leköti a munka. az állattartás. Dékány Zsigmondék Ecsegfalváról költöztek ide. Az asszony háztartásbeli, a férj villanyszerelő. Itt kaptak lakárt. állást. A fehérre meszelt, régi típusú házban a legmodernebb berendezés — ülőgarnitúra, beépített szekrény, szőnyegek — a múlt és a jelen ellentéte. A fiatal- asszony, akit a lakáshoz köt az állatgondozás, a fiatal há- zaspár, aki nem szokott elutazni nyaralni sem — ugvancsak furcsa ellentét. Dékány Zsigmondné nem elégedetlen. — Építeni szeretnénk minél hamarabb Ecsegfalván. Ott laknak a szülők, az ismerősök. Az állattartás nem hálátlan munka, meghozza a maga hasznát, évente harminc- negyvenezer forintot. Az új életért, az önálló otthonért pedig áldoznak időt és energiát az itteniek. — S mivel minél előbb saját lakást akarnak építeni, gyakran változnak itt az emberek, jönnek, elmennek az élet törvényei szerint. Zsombok József ék viszont több mint két évtizede laknak itt. Nemsokára felépül a házuk Ecsegfalván. ö már megszokta, megszerette Kenderesszigetet és sajnálja, hogy elköltöznek innen. Két évtized alatt látta, hogyan épül, bővül az állami gazdaság, megismerte az új gépeket, látta, végigélte sok-sok ember bQldogulását. A lucernaszárító, a takarmánykeverő gépeinek „zenéje” ismerős a fülének, az emberek gondjai, tervei ismerősek a szívének. Kenderessziget. Nem a végső cél az itt élő embereknek. Csak alkalmat, lehetőséget ad arra, hogy innen elindulva, valahol másutt — embermeleg városokban, községekben — leljenek otthonra. Csak egy átmeneti hely, egy ideiglenes, jó kikötő az áhított révbeérkezés előtt. , Paulina Éva Mire az új márkanév megszületett, elkészült a Hajdú megyei Üdítőipari Vállalat új töltőüzeme is. 1979 végén ugyanis pályázatot hirdettek a vállalat termékeinek egységes nevére, s időközben elkezdték a rekonstrukciós beruházást is. Ennek eredményeként június első napjaban megteltek az első Viking feliratú üdítős palackok. Az NDK-gyártmányú gépsor óránként 24 ezer üdítőt palackoz. A hatezer liter/óra kapacitású töltőgép üzembeállításával mintegy három és félszeresére növekedett a palacktöltő kapacitása. Júniusban egyébként — a kishatár menti forgalom keretében — már Romániába is szállítanak a nyolcféle ízben készülő Vikingből Jászszentandráson Új boltokat és szolgálati lakásokat épít a tsz Jászszentandráson a Haladás Tsz újabb jelentős építéssel járul hozzá a település áruellátásának javításához, és a gazdaságban dolgozó fiatal szakemberek letelepedéséhez. Az üzlethelyiségekből és szolgálati lakásokból álló létesítmény a tsz építőrészlegének kivitelezésében készül 3 millió forint költséggel. A kétszintes épület földszintjén három, régóta hiányolt bolt kap majd helyet. Az egyik a korszerű felszerelésekkel, megfelelő hűtő- berendezésekkel és kiszolgáló helyiségekkel ellátott húsbolt, ahol a tsz saját termékeit — tőkehúst és "húsipari készítményeket — árusítja. Mellette tejbolt épül. Azt is korszerű berendezésekkel látják el, hogy növeljék a választékot a hűtést és a biztonságos tárolást igénylő tejtermékekből. A harmadik létesítmény, a virágbolt, megnyitásával a település lakóinak régi kérését teljesíti a tsz. Az épület felső szintjén három szolgálati lakás lesz. A két és félszobás, komfortos lakások létrehozásával a tsz olyan fiatal szakemberek letelepedését segíti, akikre a korszerű, új technológiákkal és egyre több géppel dolgozó gazdaságban nélkülözhetetlen szükség van. A kulturált kereskedelem feltételeit, az áruellátás javítását biztosító boltok* és a szolgálati lakások létrehozását a tsz szocialista brigádjai kommunista szombatok szervezésével segítik. A kivitelezők pedig ígérik, hogy a jövő év első felére elkészül az új létesítmény. Tízéves a Magyar Immunológiai Társaság Tíz évvel ezelőtt, 1971- ben, a szolnoki MÁV- kórházban alakult meg a Magyar Immunológiai Társaság. A Magyar Orvostudományi Egyesületek Szövetségének keretében működő társaságot tíz évvel ezelőtt körülbelül nyolcvanan alapították meg. (Pillanatnyilag háromszázhatvan tagja van.) Az immunológia a mikrobiológia segédtudományából nőtt önálló tudománnyá, s az emberi szervezet védekezésével foglalkozik. Kutatásai azonban nemcsak a járványos betegségek elleni tudatos védekezésre terjednek ki, hanem más területekre is például a daganatos betegségekre. A Magyar Immunológiai Társaság megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából a szolnoki MÁV-kórház és Rendelőintézet a Debreceni Akadémiai Bizottság közreműködésével 1981. június 16-tól 19-ig jubileumi vándorgyűlést rendez Szolnokon. A vándorgyűlést június 16- án 16 órakor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban dr. Hutás Imre egészségügyi miniszterhelyettes nyitja meg. A programban három pos zter k i á 11 ít ás t tekinthetnek meg a résztvevők a társaság tízéves munkájának, múltjának és az új kutatásoknak az eredményeiről. Előadás- sorozat hangzik el az immunológia jövőjéről, és szabad előadások a kutatási eredményekről. A jubileumi vándor- gyűlésen adják át kiváló kutatási munkáért, eredményekért a Kesztyűs Lorándról, a magyar immunológia XX. században élt úttörőjéről elnevezett emlékérmet és a Magyar Immunológiai Társaság egy évvel ezelőtt tudományos témakörökben meghirdetett pályázatának díjait is. I. A. A Tiszaipenti Vegyiművek épületkarbantartó üzemének négy szocialista brigádja május 4-e óta ezerötszáz óra társadalmi munkát végzett az öregek napközi otthonának felújításán Szolnokon, a Vörös Hadsereg úton
