Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-11 / 135. szám
1981. JÚNIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hétfőn kezdetük az úttörőtáborozés Kürtszó harsan Csillebércen Hétfőn kürtszó harsan Csillebércen, jelezve az idei űttörőtáborozás nyitányát: az első turnusban kilencszá- zan — az úttörőmunkájukért jutalmazott őrsi tagok nevelőotthonokban élő pajtásaikkal — töltenek itt vidám napokat Ugyanakkor felkerekednek az ország 3187 úttörőcsapatának saját sátorral táborozó piros és kék nyak- kendŐsei is, hogy hazánk legszebb tájain, a hegyvidékeken és a tavak mentén töltsenek játékkal, barangolással két hetet. Mint az úttörőszövetség Országos Tanácsában az MTI munkatársának elmondták, az idei vakációban a tavalyinál is több, várhatóan 300 ezer kisdiák vesz részt úttörőtáborozáson. A megyei szervezésű úttörőtáborokba meghívást kaptak a külföldi testvérmegyék és testvérvárosok ifjú küldöttei is. A csillebérci nagytábor ősparkjában ezen a nyáron 7000-nél is több gyermek nyaralhat. Itt rendezik meg a tudományos-technikai úttörő szemle vetélkedősorozatának orsáágos (fordulóit, s ide várják többek között a társadalomkutató, a matematikus úttörőket, valamint a nemzetiségi anyanyelvi és irodalmi vetélkedők legjobbjait. Július elején az Interkoz- mosz szaktábor — a technikai szakkörökben tevékenykedő pajtások —, valamint a hasznos hulladék gyűjtésében jeleskedők foglalják el Csillebércet, őket a nemzetközi úttörőtábor résztvevői követik: a magyar pajtások mellett a béke-barátság nemzetközi tábor lakói lesznek a világ minden részéről érkező legifjabb küldöttek, mintegy 350 pajtás. A zánkai úttörővárosban — amely június 16-án nyitja meg kapuit — csakúgy, mint Csillebércen, megrendezik az úttörők jubileumi táborát. Mindkét táborhelyen azok a pajtások adnak egymásnak találkozót, akik az elmúlt hónapokban a legtöbbet dolgoztak az úttörőmozgalom 35 éves történetének kutatásában, feltérképezésében. A nyár folyamán turnusonként 3000 úttörő nyaralhat Zán- kán, ahol júliustól például egymást követik a környezetvédelmi tábor, az éneklő ifjúság tábor lakói. Megrendezik a képzőművész szaktábort, s a vízi úttörők kéthetes találkozóját is. Június közepén útra kelnek a vándortáborozók is, A gyerekek 32 útvonal közül választhatnak. A nomád élet hagyományait őrző többhetes túrázás növekvő népszerűségét jelzi, hogy a tavalyinál 5000-rel több, mintegy 22 500 kisdiák vállalkozott egy-egy hegyvidék bebarangolására. A Zempléni-hegységben lévő vándortáborban részvevő gyerekek például a borsodi Szendrőtől jutnak el kisebb- pihenőkkel Aggtelekig. Először kelnek útra vándortáborozók, hogy Sopronból indulva bejárják a Fertő tó környékét. Budapesttől Bajáig vízi úttörők őrsi csónakjai hajóznak majd a Dunán. Korsók, csuprok, szilkék, aranyos zabla, lépegető pamutkutya Kirakodóvásár Kecskeméten Hatvankét árus érkezett vasárnap reggel Kecskemétre az ország minden tájáról a két év alatt immár ötödik alkalommal megrendezett népi és iparművészeti kirakodóvásárra. Szíves kínálással ajánlották portékáikat a különféle szakmák mesterei: csuprokat, szilkéket, korsókat a fazekasok, hagyománytisztelő — egyszerűen díszített tarisznyákat, pénztárcákat a bőrösök, nyakláncokat, fülbevalókat az ötvösök, és ki tudná felsorolni, hányféle vásár- fiát mindannyian. Saroktól sarokig megtelt áruval és árussal a Két templom köze, a városközpontnak ez a meghitt zuga. A hangszórókból kora reggeltől zengett a muzsika, a délelőtti napsütés pedig kicsalogatta a vásárra a kecskemétieket. Tizenegy órakor megérkeztek a vándorkomédiások, és mi mást mutathattak volna be, mint Tömöry Péter VőJelenet a Vőlegényfogóból Két és fél év alatt csaknem 15 ezer négyzetméterrel növekedett Mezőtúr parkosított területe, így a teljes nagyság eléri a 221 ezer négyzetmétert. A város különböző részein új zöldterületet, virágos parkokat hoztak létre, játszótereket építettek. A Kossuth úti iskola mellett lévő elhanyagolt sarki területet feltöltöttek, és dísznövényekkel ültették be. A Bartók Béla úton felszerelték a környékbeli gyermekek kedvenc játszóterét Elkészült a KRESZ-park, az Ifjúsági lakótelep kis játszótere. Befejezés előtt áll ezen a részen egy másik „gyer- mekibdrodalom” is. A tanács, együttműködve az üzemek szocialista brigádjaival, arra törekszik, hogy a többszintes lakóépületek közvetlen környezetében kulturált játszótér legyen. Ezért alakítottak ki és szereltek fel társadalmi munkában játszóteret a Kossuth téri, a Szabadság téri és a Szolnok úti emeletes lakóházakat övező közterületeként A város zöldterületének bővítése során, a megyei tanács félmilliós támogatásával, az utóbbi három évben, évenként kétezer fát és rózsatövet ültettek el. A városi tanáes és a Hazafias Népfront tovább kívánja fejleszteni a zöldterületek fölötti védnökségi rendszert, hogy nagyabb figyelmet fordítson a városban mindenki a parkok védelmére. Ugyanakkor a rongálók ellen a városi tanács vb igazgatási osztálya eljárást indít. E. S. Fotó: N. Zs. A virágos Mezőtúrért Játszóterek az új lakótelepeken Rövidesen a hintákat is felszerelik már a társadalmi munkások az új játszótéren, az Ifjúsági lakótelepen Üt Ilyen ligetes az Ifjúsági lakótelep — a parkok a társadalmi munkások önzetlenségét dicsérik legényfogóját, a kikapós öregdiák, meg a testi-lelki örömökre vágyó kisasszony- ka bővérű humorral fűszerezett történetét. A komédián jót derült if- jak-vének aztán még nagyobb kedvvel vetették magukat a vásár forgatagába. A gyerekek körében a lépegető pamutkutya aratott osztatlan sikert, a háziasszonyok a cse- réptalak, a fiatalemberek az ajándéknak való nyakláncok, fülbevalók között válogattak. De találkozott a szemlélődő értékesebb portékával is; díjnyertes tűzzománc-kerámiákkal, gazdagon díszített, aranyozott zablás lószerszámmal. Hiányoztak viszont a népi szőttesek, a fafaragók, a csikóbőrös kulacsok. Hiányzott az ízletes, olcsó pecsenyét Sütő lacikonyha, a szerény áron hűtött üdítőt kínáló büfé. Mindezek után nem marad más kérdés, mint az; a követendő példa nyomán mikor válik Szolnokon — de a megye bármely más településén is! — az eddigieknél rendszeresebben visszatérő hagyománnyá a népi és iparművészeti kirakodóvásárok sorozata? A hiányzó láncszem NAPLÓTÖREDÉKEK Nem vagyok már tinédzser, huszonöt éves múltam, de még ma is rengetegeit gondolkozom a holnapról. Mi lesz velem? Hogyan alakul az életem? Révbe érek-e valaha? Tudom, akik fejtegetéseim olvassák, cinikusnak tartanak, hiszen a huszon- évek közepe százmilliók irigyelt életkora. Fiatalnak érzem magam, de amikor éjszakai ügyelet után hazafelé lépkedem, már észreveszem, hogy jobban fáradok, mint négy-öt éve. Hogy miért? Nem is tudom pontosan, hiszen nagyon szeretem a hivatásom: az idegosztály ápoltjait, betegeit, akik sokszor mindennél jobban vágynak az őszinte, tiszta emberi szó simogatására. Csak azért, mert ezt valahol, valakitől — akiknek kötelességük lett volna — nem kapták meg Hogy nekünk, nővéreknek sikerült-e pótolni ezt a hiányt? Ügy érzem, sokszor igen. Legalábbis a bent tartózkodás idejéig. Szerencsére jó a kollektívánk, és valameny- nyien hiszünk a munkánk eredményében. Igaz is, az ápolást csak pénzért lehetetlen végezni, elvégre a három műszakért mindössze háromezer forintot viszek haza havonta. Nem panasznak szánom, csak a tények diktáltatják velem a sorokat: ha kilométerpénzt kapnánk, bizonyára dupla vastagságú lenne a boríték ... ... Ma délelőttös voltam, és míg a tűzhelyen a vacsora rotyog, újra előveszem a füzetem. Sok minden kikávánkozik belőlem ezekre a vonalas lapokra. Egész délután gyermekkori önmagamat látom viszont. Felrémlik az első tanítási nap: a hajamban hófehér, hatalmas masni, a hátamon egy sárga iskolatáska, a kezem pedig nagyanyám ujjait szorongatja. Belé kapaszkodhatok csak. Változik a kép: kisdóbosavatás, nagyanyám a puszi után csokoládéval köszönt Újabb emlék: már a vörös nyakkendőt teszik a nyakamba, és megint nagyanyám ráncos arca, ősz haja villan feL Az első középiskolai bizonyítvány, az érettségi: nagyanyám, nagyanyám és csak nagyanyáim. Pedig nekem anyám is van, de nem kellettem soha, és ma sem kellek neki. Nem vétettem ellene semmit, csak akár a többi gyerek, szeretni akartam őt... Nem is bírom édesanyámnak szólítani, csak anyunak. Apámnak jobban kellettem volna, de hozzá nem engedtek. Tulajdonképpen anyagilag mindent megkaptam, esetenként talán még többet is a barátnőimtől. Valami azonban kimondhatatlanul hiányzott, ami bizonytalanná tett. A hovatartozás. Nagyapám már régóta az akácosban pihen, és egyetlen szilárd pont az életemben a nagyanyám, és pár éve az élettársam. Mamám 69 éves, betegeskedik, és ma is hetente kétszer hazajárok hozzá Szolnokról. Sütök, mosok, főzök, megfürdetem, takarítok rá. ... Eszembe jutnak a pofonok; mert mitagadás, sokat kaptam eddig az élettől! Nagyanyám is adott párat, de ezek ma már az akkor lángoló arcom ellenére is simogatásnak tűnnek. Nagyobb volt az, hogy érettségi után férjhez mentem. Menekültem a magánytól, és szívvel-lélekkel szerettem volna valakihez tartozni. Ma már látom, szinte törvényszerű, hogy nem sikerült a házasságom. Volt férjemmel elváltak útjaink. Tudom, bennem is van hiba, olykor túl érzékeny, máskor meg makacs vagyok, de akkor nem akadt az életemben olyan felnőtt, aki megfogta volna a kezem: várjál még a holtomiglannal egy kicsit. Előbb tanulj, nézz körül a világban, szórakozz, ismerd meg a környezeted! Mindegy, ma már túl vagyok rajta. Azóta évek teltek el, Karcagról elkerültem Szolnokra. Az élettársam is elvált, die bonyolítja a helyzetet: neki gyerekei is vannak. Küldöm hozzájuk, menjen, törődjön velük is, és ha meglátogatják, én vagyok a pótmama Sőt, amikor az édesanyjuk három hétig beteg volt, nálunk éltek az apróságok, és jól összebarát•koztunk. Ezt nem dicsekvésként sorolom, más is megtette volna. ... Tulajdonképpen már mindent leírtam a naplómba magamról. Szeretem a szakmám, nagymamám, azt a férfit, akivel élek, meg az ő szüleit is. Sokszor eszembe jut, ha kétszeri születés adatna, mit csinálnék másképp? Egy jó édesanya mindenképpen kellene, mert talán az a bajom, hogy az életet, az embereket is túl komolyan veszem. Nem ismerek csak fehéret és feketét, pedig tudom, a mindennapok palettájára sok sötét, világos, hideg; meleg szín elfér. Annyi, ahányféle ember van. Igaz, amióta a szeretett férfival élek, még azt is le merem írni: kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb lettem. ... Ma arról mesélek, hogy tanulni is jó lenne. Ha izgalmas könyv kerül a kezembe, együtt küszködöm a hőseivel, szenvedek, nevetek, sírok, derülök velük. Megszűnik körülöttem a világ magához láncolnak a lapok, a fejézetek. Azután gyerekeket is szeretnék, többet is, és egy olyan szép, kiegyensúlyozott családot, amit huszonöt év óta keresek. Remélem, lesz még annyi erőm, egészségem, szerencsém, hogy ez sikerüljön. A naplót írta: Fábián Judit A szöveget válogatta és lejegyezte: D. Szabó Miklós Egri Sándor
