Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-10 / 134. szám
1981. JÚNIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki Áfész villanymotor-tekercselő részlegében havonta átlagosan 90 ezer forint értékben újítanak fél különböző típusú villanymotorokat A tmk első betűje Ahogy a Május 1. Ruhagyár szolnoki üzemében értelmezik A termelő ember és a termelőeszköz egymás nélkül noki üzemben számított új- vajmi keveset ér. így érthető, hogy a dolgozók táppénzes napjainak mérséklésié mellett az üzemekben nagy figyelmet fordítanak a berendezések üzemképességéinek huzamos fenntartására is. Mind nagyobb -.hangsúlyt helyeznek a tmk első betűjére: a tervszerűségre. Hozzászólás cikkünkhöz A műszaki értelmiség szerepe, felelőssége Munkamegosztással a megújulás útján Különösen így van ez a Május 1. Ruhagyár szolnoki üzemében, ahol a 720 foglalkoztatottnak mintegy nyolcvan százaléka nő, s közülük minden harmadik szülési szabadságon van jelenleg. Ám a munkában lévők is gyakran kiesnek a termelésiből: a táppénzes napok száma egyik-másik hónapban eléri a tíz százalékot! Ha mindemellett figyelembe vesszük azt is, hogy az üzem létszáma 146-tal fogyatkozott az utóbbi öt esztendőben, akkor valóságos „csoda”, hogy a termelési érték alig csőikként időközben: 1975-ben 176 millió, tavaly pediig 173 millió forintos értéket állítottak elő a gyár dolgozói. — Igaz, erre az időszakra esett jó néhány új, nagyobb teljesítményű berendezés munkába állítása is. Tavaly eltűnt a szalagokról az utolsó régi típusú Csepel varrógép is, helyükre modem gyorsvarrók kerültek. Kapott az üzem néhány speciális varrógépet is, például bőrvarrót — a bőrből, műbőrből, irhából készült kabátokkal nem kell már kíÉpítőrészlege nélkül idegen kivitelezőkre várva a Jászsági Állami Gazdaságban nehezen tudták volna megvalósítani azokat a fejlesztéseket, amelyekkel az elmúlt tíz év alatt jó feltételeket teremtettek a szőlő- és gyümölcstermesztéshez, a termékek feldolgozásához, az állattenyésztéshez, de mindenekelőtt a dolgozók szociális ellátásának javításához. Az építő- és szerelőipari munka kivitelezésére alkalmas részlegben ott van valamennyi szükséges szakma. Sok-sok éve dolgoznak együtt megszakítás nélkül, akkor is, amikor a Jászsági Állami Gazdaságban éppen fejlesztési „szünet” van. Olyankor nozniiuk a szövetek varrására szolgáló berendezéseket. A korábban megszokott házi vasalókat (és a varróasztalok mellett álló vizesvödröket) gőz vasal ók váltották fel, sőt „megjelenítek” mellettük a modern présgépek is, amelyek egyenként öt-hat vasa- lónyélt helyettesítenek. Képesítették a szabászatot is. A gépesítés mértékével egyenes arányban nőtt természetesen a karbantartók szerepe, hiszen egy olyan üzemben, ahol a dolgozók tevékenységének 60—70 százalékát a gépek kiszolgálása jelenti, ott meghatározó jelentőséggel .bír, hogy a termei óberendezések épen, meghibásodás nélkül szolgálják-e a vállalati tervek teljesítését, avagy évente esetleg hetekig „betegszabadságon” vannak. A szolnoki üzem néhány évvel ezelőtt beállított gépei bizony egyre gyakrabban gyengélkednek. Nem érte ez természetesen váratlanul az üzem vezetőségét, hiszen tudták jól, hogy a modernebb gépek egy része csak a szolmás vállalatoknál vagy szövetkezeteknél vállalnak munkát, ugyancsak együtt. Így tettek most is, azután, hogy saját gazdaságukban befejezték a több mint 46 millió forint költségű szakosított tehenészeti telep építését. A gazdaságban esedékes kisebb felújítások, a szokásos karbantartások elvégzése mellett más vállalatoknál vállaltak építőipari kivitelező munkát. Mint egyik kivitelező, az állami gazdaság segít a jászberényi Sólyom, Gyökér utcai térségben az új lakótelep építésében. Elvállalta egy 12 lakásos társasház három és fél millió forint költségű építőipari munkáját. I. A. nak: előtte évekig szolgáltak a budapesti üzemekben. Másrészt pedig az új berendezések sem örök életűek. Igaz, élettartamuk jelentősen meghosszabbítható a tervszerű megelőző karbantartás segítségével. A Nagy Endre által irányított, mintegy harminc lakatosból, műszerészből, villanyszerelőből álló karbantartó csoport éppen ezért különös gonddal készül július első két hetére, amikor is — a sok éves gyakorlatnak megfelelően — az üzem dolgozói szabadságra mennek, s ekkor minden gépet alaposan szétszedhetnek, átmoshatnak és átvizsgálhatnak. Helyesebben az átvizsgálás jórészt már meg is történt: tevékenységük éppen ezért lehet tervszerű. A hétvégi leállások viszonylag rövid idejét kihasználva” már hónapokkal ezelőtt „kórlapokat” készítettek a fontosabb gépekről, gondosan megjelölve., hogy melyiknek milyen alkatrésze kopott el, vagy hibá- sodott meg oly mértékben, hogy az már kicserélésre szorul. Terjedelmes lista állt így össze, s az üzem vezetősége ennek alapján már hetekkel ezelőtt megrendelte a szükséges alkatrészeket. A beépítendő gépelemek másik részét ők maguk készítik el. Új szénhidrogén- lelőhely A vonatkozó államközi megállapodás keretében sikeresen működnek együtt a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat illetve a jugoszláviai Nafta Plin szénhidrogén-kutatói. A megállapodás szerint az országhatár mentén, vagy annaik közelében végzett szénhidrogén-kutatások műszaki, geológiai adatait kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják. Az információcserével jelentős költségcsökkenést érnek el mindkét ország szénhidrogén-kutatói. Az eddigi közös munka legnagyobb sikerének kölcsönösen a Dráva-völ gyében, Barcs térségében talált szénhidrogén előfordulást tartják. A teljes felderítésén már az országhatár mindkét öldalán tovább dolgoznak. Annyi azonban már bizonyos, hogy a korrekt együttműködés eredményeként értékes könnyűpárlatokat tartalmazó földgázlelőhelyre bukkantak. Hozzászólásom elején a Hangyái Károly cikkében olvasható alábbi fontosabb megállapításokat emelem 'ki: „A műszaki értelmiség érti feladatát, érzi felelősségét a megye gazdaságpolitikai feladatainak megoldásában.” Továbbá: „Egyre inkább élesedő gazdasági versenyben kell a műszaki értelmiségnek helytállni piaci pozícióink megtartása, illetve erősítése végett”. És végül: „Gondjaink vannak a műszaki értelmiség munkájának hatékonyságával és a műszaki értelmiség utánpótlásával.” E kiemelések kapcsán — a közöttük levő összefüggéseket is érzékeltetve — kívánok néhány gondolatot kifejteni. Ismereteim és tapasztalataim szerint a jelenlegi magyar s ezen belül a Szolnok megyei műszaki értelmiség túlnyomó részére is valóban a megfelelő szakmai tudás és a felelősségteljes gondolkodásmód a jellemző. Az úgynevezett kisebb rész kizárása viszont ebből a jellemzésből azért fontos, mert ha ezt nem tennénk, akkor a harmadik kiemelés nem lenne reális. Márpedig az abban leírtak, sajnos, igazak, amit dr. Hangyái Károly példákkal is alátámasztott, különös tekintettel, arra, hogy az ifjúság körében már jó néhány éve tapasztalható a műszaki pályák iránti csökkent érdeklődés. A műszaki értelmiségnek ilyen két csoportra való bontása, illetve e két csoport létezése szerintem mindén országban megvan. A kérdés az, hogy ezek milyen arányban vannak egymással. TaA nagyüzemi szarvasmarhatartás gazdaságosságát növelő — a borjúelhullást csökkentő és a tejtermelést fokozó — új módszerekről tartott tegnap szakmai tanácskozást és bemutatót a nem régen megalakult Alcsi- szigeti Szarvasmarhatenyésztő Gazdasági Társaság a hét megyében levő 24 partnergazdaságában dolgozó állatorvosoknak és főállattenyésztőknek. Dr. Pethes György, az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető tanára új, a borjúelhullás csökkentését elősegítő élettani módszereket ismertetett. A Héki Állami-Gazdaság jó tapasztalatai alapján a nagyüzemi tejtermelés növelésének új lehetőségeiről tájékoztatta a pasztalataim szerint — egyetértve dr. Hangyái Károly véleményével — kérdéses, hogy a még normálisnak tekinthető (elfogadható, illetve elviselhető) arány hogyan alakul nálunk? Talán nem túlzás azt megállapítani e helyütt is (több ezzel foglalkozó írásban a közelmúltban ugyanis olvasható volt ez), hogy a már megtett intézkedések ellenére (a vállalati önállóság további növelése, a termelés és a piac közelítése, stb.) a tendencia e vonatkozásban nem egészen kedvező, illetve annak kedvezőre fordulása még jól nem érzékelhető. A műszaki értelmiségieken belül szükségesnek tartok egy másik csoportosítást is megtenni azért, hogy a kibontakozás teendői jobban lejátszódjanak. Nem mindegy ugyanis, hogy adott esetben a műszaki fejlesztést (gyártás- és gyártmány- fejlesztést) ágazati, területi vagy vállalati szinten irányító vagy azt a rajzasztaloknál, illetve a műhelyekben konkrétan végző műszaki értelmiségiekről van-e szó. A dr. Hangyái Károly írásában megfogalmazott problémák (például kockázatvállalási hiány, a meglevő adottságok esetleges alábecsülése, a fiatalok ambicionálásánák hiánya) ugyanis nem egyformán címezhetek e két csoport szerint. Az ezzel kapcsolatos közismert népgazdasági szintű gondok, az intézkedésre megérett, de a változtatáshoz szükséges feltételek hiánya miatt még nem rendezett kérdések ellenére is az aktív műszaki fejlesztést jelenlevőket dr. Csiffó György, az ALCSIRED ügyvezető elnöke. Elmondta, hogy az 1600 tehenet tartó és ötezer literen felüli fejé- si átlagot meghaladó üzem a háztáji gazdaságoknak adja át a teheneket így növelik a tehenek számát és a tejtermelést. A Szolnok megyei Tejipari Vállalat képviselője a minőségi tejtermelésre és az összcsíraszám, azaz mikrobiológiai minősítés alapján történő tejátvételre való felkészülésre hívta fel a figyelmet, dr. Kulcsár Margit, az Állatorvostudományi Egyetem állatorvosa pedig a korai vemhességmegállapítást segítő, korszerű hormonana- lizisekről tartott előadást. Ezt követően dr. Prámer Frigyes, a Tolna megyei Álfékező tényezőknek a kiiktatását — különösen a vállalati hatáskörbe tartozókat — alapvetően mégis csak az irányító műszaki értelmiségi csoportnak kell kezdeményeznie, illetve megoldania. A konkrét műszaki fejlesztést végzők munkájának színvonala csak így lehet eredményes, illetve verseny- képes a más környezetben dolgozó műszaki értelmiségiekével. Ilyen mérleg megvonására nagyon jó lehetőséget adott a legutóbbi BNV is. A műszaki megoldások színvonaláért a magyar mérnököknek általában nem kellett szégyenkezniük. A ráfordítások nagyságára és a gyártás pontosságára, illetve az utóbbiból következően a termék megbízhatóságára ez már ilyen egyértelműséggel kevésbé mondható el. S itt eljutottunk olyan kérdéshez, amely nem választható el a műszaki értelmiségiek tevékenységétől. Ez pedig az általános fegyelem, a műszaki kultúra, illetve a gyártási technológiák pontos végrehajtása. E vonatkozásban van igen nagy szükség arra a társadalmi segítségre, illetve együttműködésre, amit dr. Hangyái Károly is sürget írásában. A belföldi és külföldi piacokra vitt magyar termékek ugyanis nemcsak a magyar műszaki értelmiségiek produktumai, hanem a magyar társadalom produktumai is, így fejlettségének, kultúrájának és fegyelmének értékmérői. Dr. Patkós István a DATE mezőtúri karának igazgatója lategészségügyi Állomás igazgató főállatorvosa, a tehenek kóros szopásának meggátolását elősegítő nyelvműtéttel összefüggő, amerikai és NDK-beli szakemberek i tapasztalatain alapuló kísér- | Jeteiről beszélt. A szakmai tanácskozás | után a Héki Állami Gazdaság tehenészetében be is mutatták a jelenlevőknek az üzemi állatorvosok, vagy azok irányításával felcserek által is elvégezhető műtétet. Láthatták a bemutató résztvevői azt az új borjú- szarvtalanítási módszert is, amelyet az ALCSIRED szakemberei fejlesztettek ki, és máris eredményesen alkalmaznak partnergazdaságaik többségében. T. F. Az ALCSIRED szakemberei készítették azt az új szert, amivel gyorsan, hatásosan és fájdalommentesen elölhető a borjak kezdődő szarva — káposztás — Társasházat épít az állami gazdaság „Nagyüzemi" tehenek a háztájiban Új lehetőségek a szarvasmarhatartás gazdaságosságának növelésére Szakmai tanácskozás és bemutató Alcsiszigeten
