Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-30 / 151. szám

1981. június 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Színházi Magazin Tekintélyes, másfél óra műsoridőben színházi éle­tünk most aktuális kérdései­vel foglalkozott a népszerű műsor vasárnap délelőtti száma. Az .adás programja két nagy témacsoportra bontha­tó: a stúdiószínházak mis­kolci találkozójára és a „zöld színházaik”, szabadtéri produkciók vázlatos ismerte­tésére. Mindkét műsorrész felvetett néhány -olyan kér­dést, amely ugyan már régen a „levegőben” van, de álta­lánosítható megfogalmazását legfeljebb csak egy-egy szak­mai vitán hallhattuk, — olykor részkérdésként. A miskolci találkozóról szóló rádiós híradás szakmai megvalósításáról nem sok jót mondhatunk,. Az egyes, Mis­kolcon bemutatott előadások alkotóival, szereplőivel foly­tatott tartalmas vagy sze­rény gondolati töltésű be­szélgetések után a szóban forgó drámából egy-két per­ces, vagy még annáj is rö- videbb szemelvényt játszot­tak műsorba. A pár monda­tos dialógok még a játék hangulati töltését is alig-alig tudták visszaadni, csupán „hézagkitöltő snittek” vol­tak. Ráadásul — többségük — igen rossz technikai szín­vonalon szólalt meg. A miskolci színpad akusztikája okozta ezt, vagy az elégtelen „bernikrofonozás” — a hall­gató nehezen döntheti el, mindenesetre bosszantja, hogy nem érti — még azt a pár mondatot sem, amit a színész mond. Az viszont — szerencsére — nagyon is érthető volt, amelyet a miskolci találko­zón végre megfogalmaztak — azt a régen aktuális igazsá­got, hogy a stúdiószínházak­nak — amelyek tulajdonkép­pen inkább csak kamara- színházak — nem a nézők­kel kell kísérletezniük, s rossz az a „műhelymunka”, amely éket vei- színház és közönség közé. A műsor egyik fő érdeme, hogy széles nyilvánosság előtt publikálta a stúdiószínházak szerepkö­rének helyes értelmezéséről kialakult véleményeket. A műsor foglalkozott a nyári szabadtéri színházi programokkal. Közöttük a kisvárdai várszínház funkci­óival. Sajnálatos tünetnek véljük, hogy a riport készí­tői szükségesnek tartották elmagyarázni, hogy hol van Kisvárda (!), ám annál ör- vendetesebb volt a követke­ző bejelentésük: „Szabolcs- Szatmár megyének eddig egyetlen színháza sem volt, most egyszerre kettő is lesz”. Tegyük hozzá, a me­gye; tanács drámapályázatot írt ki a kásvárdai várszínház műsorpolitikáját segítendő. Megnyerő volt az az érté­kes lokálpatriotizmus, aho­gyan a zalaiak az egervári esték rendezvénysorozatáról beszéltek. Kimondatlanul is kimondták, — tisztelet ezért —, hogy nem „világrengető” művészi produktumokkal akarnak reprezentálni, erre nincs meg a lehetőségük, de színvonalas nyári szórako­zást akarnak biztosítani a megye közönségének. Örömmel hallottuk ezúttal is, hogy az Agria Játékszín is kilépett „félillegális” mi­voltából, s az egri volt lyce- um udvarán már teljes a színházi „nagyüzem”. Hason­lóképpen Gyulán is. Nyári programajánlatnak is hasznos volt a Színházi Magazin adása. ti — Tanítónők vakáció előtt A nyári akadémia keretében kiállítás nyílt napközis gye­rekek munkáiból A tanév végi kicsengetés csak a diákoknak jelentette a vakáció kezdetét. Nevelőik továbbképzésieken, tanfolya­mokon már a következő tan­évre készülődnek. A tanítókat az idén ismét Jászberénybe, a Tanítóképző Főiskolára hívták meg. Az egyhetes nyári akadémián több mint százan, az iskolai és iskolán kívüli nevelési ha­tások összhangjáról hallgat­nak meg előadásokat, vitat­koznak, kicserélik tapaszta­lataikat. A nagy előadóte­rem padjaiban se a fiatalab- < bak, se az idősebbek arcán nyoma sincs a fáradtságnak, érdeklődésről, szakmaszere­tetről árulkodnak a pillantá­sok, pedig nem volt köny- nyű az elmúlt tanév, különö­sen az alsó tagozatban. — Valóban, fokozottabb fi­gyelmet, alaposabb munkát kívántak az új oktatási-ne­velési tervek, de sikeresen megbirkóztunk vele mi is és az előadók is — vélekedik Bús Klára, a szolnoki Tal­linn körzeti Általános Iskola tanítónője — Nehezebb lesz viszont majd a munkánk, ha a de­mográfiai hullám évfolya­mai belépnek az iskolába. Én most harmadikosokat taní­tottam, így egyelőre még ki­sebb létszámú osztállyal foglalkoztam. — Legfeljebb többet pihe­nünk majd a nyári szünet­ben — szól közibe Bugán Gézáné, a tiszafüredi Kiss Pál körzeti Általános Iskola igaz,gató helyettese. — Feltéve, ha hagyják ... — Ha a továbbképzésekre gondol; azokra nem panasz­kodunk, igen sok hasznát vesszük. Jól segítették a munkánkat az új dokumen­tumok bevezetésével, tartal­mának megvitatásával kap­csolatos tanfolyamok, hiszen teljesen egyedül, magunkra hagyva nehéz lett volna megismerkedni a rendszerint késve érkező tankönyvekkel, segédanyagokkal. , — Nem panaszként mon­dom, hiszen önként és na­gyon szívesen foglalkozom a diákjaimmal a nyári szünet­ben is, de feltétlenül jobban kellene elosztani ezeket a feladatokat a tantestületben — így Bodnár Józsefné, a tomajmono6tori iskola taní­tónője. •— Ezért örülök an­nak, hogy az itteni nyári akadémia témája az iskolai és az iskolán kívüli nevelési hatások összehangolása, kap­csolata. Az előadások, viták arra ösztönöznek bennünket, hogy jobban építsünk nevelő munkánkban a művelődési intézményekre. S nemcsak a tanévben, hanem a nyári va­káció alatt is. — Igen fontosnak tartom az együttműködést én is, hi­szen a szabad szombatokon nincs minden gyereknek csa­ládi programja, — helyesel Gutman Józsefné, a szolnoki Csanádi körúti iskola tanító­nője. — Bár mi nem panasz­kodhatunk a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ sok érdekes, hasznos elfog­laltságot kínál a diákoknak. Ügy gondolom viszont, hogy ezeket talán még jobban le­hetne hasznosítani nevelő munkánkban. S persze min­den egyéb hatást, ami a. gye­rekeket éri. Az akadémián elhangzott előadások, tapasz­talatcserék a főiskola okta­tóinak módszertani tanácsai mindenesetre arról győztek meg, hogy szélesre kell tár­ni az iskolák kapuit, nem érhetünk el jó eredménye­ket. ha az oktatási intézmé­nyeink elszigeteltek, nem lé­legzőnek együtt a társada­lommal. — Lesz bőven ismét teen­dő szeptembertől. , Előtte azonban még a pihénés, a vakáció következik. Mivel töltik a szabadságot? — Úszni tanítjuk a napkö­ziseket — válaszol Bodnárné. A többiek nyaralni men­nek a családdal, mások me­gint csak a napközis vagy az úttörőtábort említik; s per­Bugán Gézáné Bodnár Józsefné Gutman Józsefné sze a vakáció alatt is sokan előveszik a tanmenetet, tan­könyveket, hiszen tudják, nem lesz könnyű a követke­ző tanév sem. CSAVARGÓDAL Az igazi magyar country képviselői Igen ritka esetben bizonyul tartós- sikernek, ha valakit az egekig emelnek egyik napról a másikra. A csúcson ugyanis naponta kell újat nyújtani, s ez bizony nehéz. Sokkal megalapozottabbnak bizonyulnak a kitartó mun­kával elért eredmények. A fentieket igazolni látszik a hazai pop-élet tizenöt- húszéves múltja is. Ugyanaz a harminc-negyven egyéni­ség határozza meg az irány­zatokat most is, mint másfél évtizede. Időnként ügyes fia­talokkal bővül a kör, akik vagy megállják helyüket vagy — elfelejtődnek. A lassan, de biztosan elvet választó Bojtorján együttes szép sikert tudhat magáénak. Nemrégen megjelent első nagylemezük. Az 'utóbbi években a magyar country reprezentánsai voltak külföl­di fesztiválokon, óriási töme­geket vonzó találkozókon. Legutóbb az NSZK-ban olyan neves énekessel szere­peltek közös műsorban, mint a műfaj „koronázatlan kirá­lya”, Johnny Cash. A countryzene magyaror­szági terjedését eléggé ide­genkedve fogadták a szak­emberek. Fenntartásaik meg­alapozottak voltak. Az ama­tőrcsoportok erőltették az angol szöveget. Kiejtésük — kevés kivételtől eltekintve — finoman szólva kívánal­makat hagyott maga után. A hangszerelés a különböző stílusok összefércelése volt. Az igazi magyar country megteremtői- sorába zárkó­zott fel a Bojtorján. A Fo­nográf mellett legnívósabb, legízesebb - folkmuzsikát ők játsszák. Első albumukon (címe: Megjelent a Bojtorján együttes nagylemeze Csavargódal) tizenhárom kompozíciót gyűjtöttek cso­korba. A nagylemez pár hó­napja jelent meg a boltok­ban, de a számok fele máris helyet követelt magának a slágerlistán, a rádió zenei összeállításaiban. A jó rit­mus, a vidám muzsika és szöveg az erénye az Énekelsz egy régi nótát és a Buda­pesttől Miskolcig című szer­zeményeknek. Szép lírai hangon, színvonalas hang- szerelésben szólal meg a Mint suttogás a szélben da­luk. Az összeállítás árasztja magából a könnyedséget, a játékos kedvet, a szakmai biztonságot. A hangszerek kavalkádja — a pedalsteel- től a bendzsóig — színes ze­nei anyaggá formálta a de­bütáló albumot. A befejező Búcsúdai, telitalálat. A ki­tűnő vokál. ringatja a hall­gatót, szinte elfelejtjük a tűt levenni a korongról, ami­kor lejárt a lemez. — t — Bérlők és hallgatók Jegyzetek a hangversenyévadról A koncertek többségét az Országos Filharmónia szer­vezi minden korosztályra ki­terjedően. A megye tizen­négy városában, illetve köz­ségében négy-négy hangver­senyt hallgathattak az el­múlt évadban az általános iskolai tanulók. Jászapáti, Tiszaföldvár és Szolnok középiskolásai éven­te három előadást kapnak (bérlőszám városonként 400). Tiszaföldvár és Jászapáti a környező községekből is szer­vez hangversenylátogatókat. A szolnoki szakmunkásta­nulók évi három előadás ré­szesei. Évente egy alkalom­mal összevont hangverseny­re kerül sor a diákok számá­ra a tiszaligeti sportcsar­nokban. A felnőtt bérleti hangver­senyek száma Jászberény­ben négy, Karcagon négy, Szolnokon nyolc. A megye hangversenyéle­tében, elsősorban az ifjúság zenei nevelésében jelentős szerepet játszanak az Orszá­gos Filharmónia által is fog­lalkoztatott hazai együtte­sek: a Szolnoki szimfonikus zenekar, a Bartók Béla ka­marakórus, és a Szolnoki fú­vósötös, akik az ifjúsági hangversenyek több mint felét adták. Nehéz lenne szám szerint felsorolni, hány hangver­seny volt helyi szervezésben helyi erőkkel és vendégmű­vészekkel, illetve együttesek­kel, hogy hány hangverseny volt a Bartók-évforduló kap­csán, a szovjet kultúra nap­ja vagy a zenei világnap al­kalmából megyeszerte. Tö- rökszentmiklóson a Kodály Zoltán zenei napok. Jászbe­rényben a Székely Mihály ze­nei napok rendezvényei és a tanítóképző hangversenyei is színesítették e városok ze­nei életét. Megyeszerte sok kórushangverseny zajlott: minősítő hangversenyek, te­rületi és országos kórustalál­kozók, ünnephez vagy egyéb alkalomhoz kapcsolódó hang­versenyek: Szolnokon, Tisza- földváron, Karcagon, Túr- kevén, Kunszentmártonban, Mezőtúron, Tiszafüreden több alkalommal. Az Éneklő if­júság és a diáknapok járási és megyei döntőit megelőző­en a versenyző kórusok több­nyire hazai pályán mutatják be először műsorukat. A ze­neiskolák növendék és taná­ri hangversenyei is hagyo­mányos színfoltjai az évad­nak. A szolnoki zenetanárok három alkalommal „tájol­tak” is; Űjszászon például az év egyetlen hangverse­nyét' éppen ők adták. Szép programot kaptak a szolnoki operakedvelők is és saját szervezésű négy hang­versenye« bérlettel és to­vábbi hét koncerttel gazda­gította Szolnok zenei életét ■a Megyei Művelődési és If­júsági Központ. A felsorolás bizonyára nem teljes. Az mindenesetre kitűnik belőle, hogy a me­gye ifjúsága számszerűen több hangversenyhez jut, mint a felnőtt lakosság. (Ki­vétel ez alól Szolnok.) Az ifjúsági hangversenyeknek nagyobb is - a tömegbázisa, s feltehetően jövőre növeked­ni is fog. A bérletek számá­nak növelését kérte az Or­szágos Filharmóniától a kun- hegyesi művelődési központ, hogy a vonzáskörzeti falvak tanulói is részt vehessenek szervezett keretek között a hangversenyeken. A mart­fűi művelődési központ pe­dig a szakmunkástanulói szá­mára kért bérletszámemelést. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ is tervezi Tószeg. Ráikóczifalva, Tisza- várkony és Szajol tanulói­nak a hangversenyéletbe va­ló bevonását, s tervez hang­versenysorozatot az óvódá­soknak is. Mindezek révén is kisebbednek Szolnok me­gye zenei életének térképén a fehér foltok. A hangversenyszervezés fő bázisai a művelődési házak, a zeneisköláik és zenei tago­zatú általános iskolák. Hangversenyéletünk fon­tos mutatója a hangverse­nyek száma és színvonala, valamint a látogatottság mértéke. Ezek a mutatók bizonyára összefüggésben vannak egymással, s kölcsö­nösen visszahatnak egymás­ra, de mélyreható elemzés­sel lehetne csakl valós hely­zetképet feltárni. A felszíni jelenségeknél maradva: vi­szonyítsuk az eladott (a má­sik oldalról nézve: megvá­sárolt) bérletek számát a koncerten megjelenő bér­lettulajdonosok számához. Az Országos Filharmónia bérle­ti hangversenyeire ki lehet­ne tenni a táblát: minden jegy elkelt. A valós helyzet pedig: az általános iskolások számára hirdetett hangver­senyeken gyakori a telt ház, vagy 80—85 százalékos a lá­togatottság (elvétve alacso­nyabb). Ugyanez a látoga­tottság jellemzi a szaíkmun- kástamulók bérleti hangver­senyeit. A nagy sikerű sport­csarnokbeli összevont kon­certek mindig telt ház előtt zajlanak. A középiskolás bérlőknek csak a fele megy el a koncertekre. Ez általá­nosítások alól természetesen mindig és mindenütt vannak kivételek. Van olyan műve­lődési ház, ahol szívüket-lel- küket kiteszik, ahol a jó ér­telemben vett propagandára nem sajnálják az időt s fá­radságot, de van) olyan hely is, ahol több a szereplő a színpadon, mint hallgató a nézőtéren. A helyi együttesek alka­lomhoz kötődő felnőtteknek szóló hangversenyein a haté­konyabb propaganda és szer­vezés jóvoltából — hiszen maguk az együttesek és fenntartó szervek is bekap­csolódnak ebbe a munkába — mindig van közönség szé­pen. A felnőtteknek szóló bér­leti és alkalmi szervezésű hangversenyeken — csak a szolnoki helyzet ismeretében — eléggé hullámzó a láto­gatottság : olykor felemelő az összkép, olykor lehangoló. Mivel ezek a koncertek ugyanazt a törzsközönséget célozzák, el kellene kerülni a koncertek időbeli egybe­esését. Talán érdemes lenne arra is kísérletet .tenni, hogy a fél nyolc órai koncertkez­dés (a hét órai helyett) nem többeknek tenné-e lehetővé a koncertre járást? Az okok elemzése — hogy miért neon jelenik meg min­den bérlő — inkább a szo­ciológus feladatkörébe tar­tozik. Ami viszont tény; az a négyszáz bérlő. — Az Or­szágos Filharmónia és a mű­velődési központ közös érde­ke, hogy akik megvásárol­ták a bérletet, el is jöjjenek a hangversenyekre, s ne fantomnézők üljenek a né­zőtéren. (Hiszen ha alig fél ház van egy koncerten — mégha élményt adó volt is a produkció — némi csalódott­sággal távozik előadó és hall­gató is, mert nem alakul ki az élő koncertek varázsát, vonzerejét adó igazi koncert­hangulat.) Tény azt is, hogy az Országos Filharmónia bér­leti hangversenyeinek soro­zatos időpont- és műsorvál-- toztatásai a koncertlátogatói kedv lanyhulásához vezet­tek, ugyanakkor megnehezí­tették a bérlők tájékoztatá­sának a helyi szervezőkre háruló munkáját. A jövő évadban az Országos Fil­harmónia a műsorváltozta­tás jogának fenntartása mel­lett lehetőség szerint kerüli a változtatásokat S hogy a bérlők tájékoztatása ne eset­leges legyen, az Országos Filharmónia helyi képvisele­te terveiben szerepel egy bérlői névsor, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ pedig készséggel vállalja a bérlők értesítését időpontvál­tozás esetén. Labáth Valéria \ W S / Bús Klára Már a jövő tanévre gondolnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom