Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
10 12 hónap 12 község 1981. június 28. I ászló Pista bácsit faggatom a tsz-iro- Idában: honnét a név, Cserkeszőlő? Van, aki azt mondja, hogy az itteni Cserkeárok volt a névadó. Pista bácsi a fejét csóválja: — Nem is idevalósi, aki ezt állítja. Élt egyszer egy Cserke nevű vezér, ide temették katonáival együtt a halomba, tőle kapta az is, meg az árok is a nevét, jártak itt évekkel ezelőtt régészek, keresték a sírt, de nem találták, hiába túrták fel a Cserke-halmot. De mégis ez az igazság. — És az a sok dűlőnév? — Egyiknek a gazdája, másiknak meg a művelhető- sége volt a keresztszülője. — Ravaszkásan csillan a szeme. — Ismeri a rigmust? Aranyos, Kisasszony, Halesz, Kurázs, Erőszak, Nyomás ... Nevetünk! a rigmusba szedett. összeolvasott dűlőneveken. A település kétezerhatszázas lélekszámúból iki- lencszázan a külterületeken laknak. Áldott ez a finom homokos föld. Szőlőt szőlő követ, és mindenütt gyümölcsfák díszlenek. Az előbukkanó napsugarak aranyszínbe öltöztetik a csillogóvillogó fóliákat, üvegházakat. Hatalmas, egybefüggő kert a község és környéke. A Magyar—Román Barátság Tsz új telepítésű szőlőjében — a nyomási részen — a szép zöld hajtásokat metszik, kötözik az asszonyok, a Hámán Kató Szocialista Brigád tagjai. — Milyen lesz az idei szőlő? — Már elvirágzott, most bogyósodik. Ha az idő nem szól közbe, öröm lesz az idén szüretelni. — Ez az új telepítés is ad már termést? — Talán 30 mázsát hektáronként. Csak jövőre fordul termőre. De amott távolabb, az a telepítés már megadja a százat. A szövetkezet 2340 hektár területéből 242 hektár a szőlő és a kertészet. Elképzelések szerint — két kertész- mérnök foglalkoztatásával — az új ötéves terv végére egy hektárnyi területen fóliás CSERKESZŐLŐ — Tavaly a TSZKER szervezett egy hollandiai tanulmányutat. Tizennyolcán mentünk mi a községből. Amit ott az ember ellesett, alkalmazza. Már a hollandok is voltak nálunk tapasztalat- cserén. Rendszeres vendégünk a községben Kóródi professzor, a kertészeti egyetem tanára, sokat tanultunk tőle, olvasom a szakirodalmat is. — Megéri a tanulás, a sok munka? — Meg. Másképp nem csinálná az ember. Amikor elvetjük a magot, nincs olyan éjszaka, amit végig aludnék. — És miért viszi Pestre az árut? Itt helyben nincs felvásárlás ? — Van, de velük nem tudunk megegyezni. Itt az áfész most 7 forintért veszi a paradicsomot, Pesten nagyban 18—20 forintért az állami cégek. Eladnám én itt is, húsz százalékkal kevesebbért, de azt mondják a felvásárlók, hogy nekik így nem éri meg. El tudnánk mi innét látni Szolnokot, a környékét paradicsommal, uborkával, de ráfizetni nem akarunk. Csaknem kétmilliós forgalmat bonyolít havonta az áfész új ÁBC-áruháza. Jelentős ez nemcsak a lakosság, de a fürdő- zők ellátása szempontjából is kertészete is lesz a téesz- nek, és még további hatvan hektáron szőlőt, negyven hektáron meggyet, szilvát telepítenek. Mindezt Vass István főkönyvelő sorolja, és hozzáteszi: — Foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy gyümölcsaszalót építünk. Keresett exportcikk az aszalt szilva, és az aszalót viszonylag olcsón föl tudjuk építeni. Szokolai Lajos — korábban gépkocsivezető volt, 7— 8 esztendeje képezte át magát kertésszé —, a felesége, a mama, a rokonok az uborkát és a paradicsomot szedik a melegházban. Délelőtt 9 óra van, két óra múlva indulnak a teherkocsival Pestre, a Bosnyák téri piacra. — Négyen vagyunk kertészek, közösen értékesítjük a termést, meg közösen fóliázunk egy hold területen. — Ez is közös? — mutatok a nagy üvegházra. — Nem, ezt mi építettük, a család. 1600 négyzetméter üvegfelület, automata fűtéssel, szellőzéssel. Még az automatikát is mi szereltük. Gépekkel, és minden szükségessel jól ellátott gazdaság ez. Hogyan kezdődött? Egy kis örökséggel, abból házkörüli fóliázással... és tavaly csak uborkából mintegy 400—500 mázsát értékesített Szokolai Lajos. Kereset, és ettől már nincs messzire, hogy az adózásról ne beszéljen az ember. Szokolai Lajos és az odaérkező Enyedi Károly kertész elégedett; a tanács alapos, gondos felmérés alapján veti ki az adót. — Mintegy 2300 adófizetőnk van a községben — tájékoztatott Rozmis Kálmán, a községi tanács vb-titkára. •— Az idei kivetés csaknem 2 millió 400 ezer forint. Sok ez vagy kevés? Ha azt vesszük, hogy Cserkeszőlő kisközség, ugyanakkor a szomszédos nagyközségekben csak Cibakházán fizetnek több adót — 2 millió 600 ezer forintot —, Öcsödön nem éri el a kétmilliót, Csé- pán, ahol három település adója gyűlik össze, 1,7 milliót, látszik: bizony tetemes, összeg ez, igyekvői, és nem kis szorgalommal megáldott nép él a Cserkehalom tövében. Papp István neves szűcsmesterhez is ellátogattam. — Édesanyám nagybátyja volt az utolsó céhmester Kun- szentmártonban. Apám is tőle tanult. Volt, amikor száz subát is vitt a kecskeméti vásárba. Még a Pannónia letelepítésében is a Pappok működtek közre; tizenhat rokonom dolgozik a gyárban. — Csak nem hagyta abba a mesterséget? — A kertészettel többet keresek. Itt a szűcs csak A Tálas-büfében mindig kapható bográcsban főtt birkapaprikás vagy gulyásleves szőrmekikészítéshez, sapka-, gallérvarráshoz kell. Csinálom ezt is, azt is. — A gyerekei? — A lányom csakúgy, mint a feleségem, pedagógus. A fiam még nem választott szakmát. Ne(m akarom erőltetni, majd eldönti, mit akar. A Papp család hajléka — kedves, szép ház — múzeumnak! is beillenék. Van ott egy hatalmas mozsár — régen abban törték a szappangyökeret, meg a timsót a szűcsök. Van egy savét fáj— dítóan szép suba, 12 fekete, rackajuh bőréből csinálta a mester. Nem nagyon látni manapság ilyesmit, a legutolsó öltésig minden kézimunka rajta. „A lányomé lesz, ha férjhez megy, majd ráteríti a heverőre. Legalább az unokák látni fogják, mit kellett tudni valamikor egy szűcsnek.” Üvegházak, fóliák, szőlős- gyümölcspskertek. A település hírét mégsem ezek viszik szerte az országban, a világban. Egy régi emlék. Amikor először jártam a hőforrás környékén . — az ötvenes évek közepén — még az asz- szonyok úgy szoknyásán, a férfiak klottgatyában, kalapban ültek a kifolyónál, és tapasztották fájó lábaikra, karjaikra az iszapot. „Kiveszi az emberből a betegséget” — mondták. Aligha hinné ezt el az, aki ma látja a községi strandot. Szépen ápolt, pázsitos részek, virágok, fák között húzódnak meg a medencék, és a téli fürdő. Csak az utóbbi években 15—20 milliót költött erre a fürdőre a Víz- és Csatornamű Vállalat. — Akkor volt ez igazi, amikor még az iszapban fürödtünk, akkor a csülök helyett nem köröm volt a pörköltben — zsémbel tréfásan idős Balázs Sándor, aki Békésszentandrásról jár ide gyógyítani magát. — Most nem jó a fürdő? — Jó, jó, de... na, ide figyeljen: tudja-e ki a legbecsületesebb ember? Nem? Hát az, aki a Tiszában fürdik, és kimegy a partra pisilni. Gondolja, hogy itt csupa becsületes ember fürdik? Nevet az öreg mondásán a fürdő vezetője, Tóth István. „Ugyan már bátyám, itt állandóan' cserélődik a víz...” — Ez nagyon; jó víz — állítja Mihael Bauer, aki tíz esztendeje minden nyáron két-három hónapot itt tolta feleségével. — Én bottal jöttem ide először, és most nézze meg. Nincs semmi bajom. — Nyugdíjas? — Igen. Na, mit gondol, hány éves vagyok? — Hatvanöt? — Még tegyen hozzá tízet. Ez a víz megfiatalítja az embert. Csak az a baj, hogy én itt minden évben tíz kilót hízok. — Hol dolgozott? — Egy villanymozdpny- gyárban voltam normás. 1400 márka a nyugdíiam, abból itt maguknál nagyon jól megél az ember. Tóth István viszont azt sorolja, hogy évente kétszázezer ember fordul mega fürdőben — pontosabban ennek nyolcvan százaléka a három nyári hónap alatt. A téli fürdőnek még nincs elég híre. Persze, más lesz a helyzet, ha lesz szálloda, mert a vizet már gyógyvízzé nyilvánította az Egészségügyi Minisztérium, még 1977-ben. De ahhoz, hogy gyógyfürdők legyenek, még sok minden hiányzik. — Valóban így van — ért egyet a fürdő vezetőjével ’ Boros Lászlóné tanácselnök, háziasszonyunk e cserkesző- lői riport készítésénél. — Szerencsére már a szerződés elkészült, épül a 75 ágyas Touring Hotel, a téli fürdővel majd 30 méteres folyosó köti össze, és épül egy nagy étterem is. Az ORFI kérte, hogy a földszintet úgy alakítsák ki, hogy ott a betegek tolókocsival is tudjanak közlekedni. A szennyvíztársulást is részben azért alakítottuk, hogy végre gyógyfürdővé nyilvánítsák a strandot. Tény, hogy a helyi cam- pinget már rég kinőtte Cserkeszőlő. „Hatvanöt ágyunk van, és kilencven személy részére sátorhely. A fizetővendég szolgálatnál pedig 88 szoba 213 ággyal.” — sorolja az adatokat a camping vezetője, Varga Istvánná. „Szeptember 15-ig minden helyünk foglalt. Pedig propagandára nem sokat költünk, tíz éve egy képeslapot árulunk, holott azóta szépen fejlődött a község is, a fürdő is.” — Honnét jönnek ide vendégek? — Az ország minden részéről. Külföldről p>edig legtöbben Jugoszláviából érkeznek, de táboroznak nálunk angolok, finnek, franciák, törökök, és voltak kanadaiak, amerikaiak is. Idős Enyedi Károlyéknál éppen búcsúzik az egyik házaspár: egy hetet töltöttek itt a fizetővendég-szobában. A háziasszony elégedetlen. Nem a vendégekkel: a hat kétágyas szobája állandóan foglalt. „Hová forduljak már a kérelmemmel, hogy nyugdíjas állás legyen a miénk? Rengeteget kell itt dolgozni. A keresetből pedig, ha elértük az évi 50 ezer forintot, harminc százalék a levonás. Az 15 ezer. Fizetjük is zokszó nélkül, de a nyugdíj ... síthetnénk a kiskereskedők bódéit, ha szép egyforma üzletek lennének. Gyorsan fejlődik ez a község, sok mindenre szükségünk lenne. Legnagyobb gondjaink közé tartozik, hogy nem tudunk elegendő üdülőtelket kialakítani. Benyújtottuk már a hitelkérelmünket, ha megkapjuk, akkor összesen kétszáz ilyen telek lenne, és mi másfél év alatt visszafizetnénk a kölcsönt. A lakótelkek iránt is nagy az igény. Most új utcát nyitottunk, 75 telek lesz ott. Aztán: ha kapnánk több lehetőséget anyagvásárlásra, az utat a lakosság társadalmi munkában is megépítené. Mert kö- vesút nincs, szilárd burkolatúról nem is álmodhatunk — így a tanácselnök. Bizony, sok a gond: sok a gyerek, kévés a hely az óvodában, nincs öregek napközije, szűk az iskola (de már készül a terv, megyei támogatással négy tantermet építenek), hiányzik a kultúra fellegvára is, így aztán a napokban az iskolában tartották a zongorakoncertet — tizenhat gyerek verte a billentyűket —, meg a balettvizsgát, ahol harminchat ki- sebb-nagyobb cserkeszőlői leány, fiú táncolt nagy igyekezettek Nincs gyógyszertár, és ... Amihez pénz nem is kellene, csak intézkedés: orvosi ügyelet. Van orvosi ügyelet hétvégeken, egyszer Csépán, egyszer Szelevényen, egyszer Tiszasason, egyszer Cserke- szőlőn. Valamennyi 15—17 kilométerre egymástól, hoKifordítom, befordítom, mégis bunda, azaz mégis suba a suba. íme, Papp István remeke, 12 rackából készült az nagyon kellene.” — Igen, sokan élnek itt szobakiadásból — bólint a tanácselnökasszony. — Az ellátás? Nincs különösebb gondunk, az áfész-étterem- ben jól főznek, és ha fölépül a nagy étterem, akkor nem kell a 150-es konyhán 1600- nál több adagot főzni naponta. És amikor ez a mennyiség készült, akkor csak háromezer vendég volt a fürdőben. É& ha a szokásos létszám lesz. a hatezer naponként? Talán a gyorsabb • kiszolgálás miatt nyitnak július elsején önkiszolgáló éttermet is. De a konyhát nem bővítik. Persze, a „Tálasbüfé” is besegít az ellátásba, igen finom birkapörkölt, gulyásleves készül ott. És a sok kiskereskedő találja meg a számítását az idényben a strand mellett. — Tavaly társadalmi munkában építettük meg a piacot, szeretnénk, ha egységeCserkeszőlő fürdője tegnap és ma Boros Lászlóné tanácselnök: Vágyam? Egy hetet pihenni a cserkei strandon lőtt az idegenek — de a helybeliek is — könnyebben eljutnának az egyenes úton Kunszentmártonba. — Mennyi pénz jut a fejlesztésre? — 4,1 millió forint ebben az ötéves tervben, ebből 1,3 millió a felsőbb tanácsi hozzájárulás, a többi a mi bevételünk. És mintegy három- milliós társadalmi munkát terveztünk. — Ez nagyon szép egy kisközségtől. — Igen, kisközségi kategóriába tartozunk — sóhajt a tanácselnök —, csakhogy ránk nem érvényes a statisztika. Nálunk a lakosság száma nyáron több mint négyezer, és akkor nem számoltuk azokat, akik naponta érkeznek autóbusszal. És még mennyien lennének, ha lenne a vonatokhoz helyi autó- buszjárat. Szóval kisközségi kategória, nagyközségi gondok. Pontosabban, valódi fürdőtelepi gondok. — Mi a tanácselnök vágya? — kérdem. — Egy hétig gondtalanul pihenni a cserkei fürdőben. Varga Viktória Fotó: Nagy Zsolt XfioTncSp érvényei» " . ■■«■■■■< a statisztika
