Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-26 / 148. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. június 26. Munkaruha = egyenruha Páncélosok a konténernél Gyógypedagógusok országos tanácskozása Szolnokon Katonai forgalomirányítók állítanak meg. Az útkereszteződésnél páncélozott szállítójárművek szabályos sora halad. Később tudom meg, hogy tisztek vezetik őket, az évi rendes kiképzési terveknek megfelelően vették kezükbe néhány órára a kormányt. Zökkenőnek, bizonytalanságnak semmi nyoma. Kiegyensúlyozottságról, fegyelmezett rendről tanúskodik a laktanya udvara is. Enyhe túlzással szanatóriumi parknak is beillene a rózsákkal, szépen díszlő bokrokkal, fákkal szegélyezett térség. Otthonosabb, szebb itt a környezet, mint sok más laktanyában vagy katonai intézményben. — Könnyű a kiskatonák- kal rendbe tetetni a körletet — mondhatná valaki, de erre az alakulatra nemcsak az jellemző, hogy rendet tart a saját portáján, hanem más is. Többek között a mezőgazdaság segítése. Tóth Zoltán alezredes szívesen beszél erről: — Tavaly húsz szállítójárművel és nyolcvan katonával vettünk részt gyümölcsbetakarításban, terményszállításban. Munkánk értéke több mint egymillió forint volt. Örömünkre szolgál, hogy a gazdaságok elégedettek munkánkkal, egymás után küldték köszönő leveleiket. — És az idei aratás? Mindenki jól jár — Hat kombájnosunk már készülődik. A létszám nemcsak segítőkészség, hanem szakképzettség kérdése is ... A mezőgazdasági munkában részt vevő katonák a teljesítményük után járó jövedelem negyven százalékát kapják. A többi a hadseregé. — Mindenki jól jár — kapcsolódik a beszélgetésbe Várhegyi Tibor őrnagy. — A katonák a kereset mellett azért is, mert jobban megismerik a mezőgazdaságot, szélesebb lesz a látókörük. A szolgálati idő természetesen a mezőgazdasági munkák idején is telik, kevesebb idő jut a kiképzésre. Ezért csak azokat küldik- a gazdaságokba, akik a kampányok után a katonai szocialista versenymozgalomból is példamutatóan kiveszik a részüket. Utóvégre a seregben mégiscsak első a kiképzés és a harckészültség színvonalának emelése. — A tavalyi őszi mezőgazdasági munkák után nagyon sürgetett bennünket az idő — magyarázza Várhegyi őrnagy, — alakulatunktól mégis huszonheten érték el a „Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája”, körülbelül százhatvanan meg az élenjáró címet. Vannak olyan alegységeink, melyek többször megkapták az élenjáró címet. Az ilyen tények arra vallanak, hogy az alakulat magabiztosan ünnepelheti az idén, fennállásának harmincadik jubileumát. A kiképzés röpke szünetében Sőregi Sándor őrmesterrel és Ihász Sándor tizedessel elegyedtünk szóba. Mindketten részt vettek az őszi mezőgazdasági munkákban. Az őrmester olvasztár, a tizedes pedig gépkezelő. Mindketten Budapesten dolgoznak, így közvetlen kapcsolatuk korábban nem volt a mezőgazdasággal. — Kikapcsolódás volt számunkra a mezőgazdasági munka — mondja az őrmester. — Elrepült az a négy hónap, pedig dolgoztunk tisztességgel. Mondta is az ágazatvezető, hogy bárcsak a civilek is így dolgoznának. — Persze, a pénz sem jött rosszul — jegyzi meg a tizedes. — Háromezer forint körül kerestem. Igaz, meg is kellett dolgozni érte. Hatfős brigádunk 13—14, egyenként két mázsát befogadó konténert rakott meg almával. Szívesen mennék megint, de már leszerelünk. Mostmár ennek az évfolyamnak a nagy kiruccanások helyett maradnak az apróbbak, a társadalmi munkában vállalt feladatok — bár összességében azok is jelentősek. Várhegyi őrnagy kész is a számvetéssel: — Alakulatunk az első félévben 605 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett, — ebből 395 ezer forint értékűt a városban. Nem véletlen tehát, hogy amikor szóba hozom ezt a városi tanács elnökének, ő is a jó kapcsolatot méltatja: — A város sajátjának tekinti az alakulatot. Egyébként rendben valónak találom, hogy nemcsak katonai ügyekkel foglalkoznak. Képviseltetik magukat a vezető testületekben, és minden módon segítenek. Így például a páncélossal, vadászrepülőgéppel, különböző fegyverekkel felszerelt honvédelmi park létrehozásából is kivették részüket. Talán a közművelődésben tehetnének többet. A helyőrségi művelődési otthon — a honvédségi sportkörhöz hasonlóan — nagyobb szerepet tölthetne be a város kulturális életében, hiszen nem elzárt a világ ma már a laktanya, hanem szerves része a városnak. Simon Béla Fotó: Jakucs Imre Koncert, előadások Dzsesszklubok találkozója Második alkalommal rendezik meg a hét végén a dzsesszklubhálózat országos találkozóját. Először két évvel ezelőtt Tatabányán gyűltek össze a műfaj hívei eszmecserére, barátkozásra. Az idei kétnapos rendezvénynek a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ ad otthont. Szombat délután két órától az érdeklődők tájékoztatót hallanak a klubok munkájáról, majd Gonda János vitára invitálja a résztvevőket a klubhálózat szervezeti életének kérdéseiről. A színházteremben 19 óra 30 perckor kezdődik egy koncert, amelyen a vitavezető mellett szerepel a Szabados-trió, a Binder quartett, a TEAM együttes, valamint egy törökszentmiklósi és egy ceglédi zenekar is. Vasárnap délelőtt folytatódnak a beszélgetések, előadás hangzik el a Jeunesses musicalessel való együttműködés lehetőségeiről. A találkozó záróprogramja délután tiszai hajókirándulás lesz. Szakmunkásavató Vasárnan délelőtt 9 órától rendezik meg Kunszentmár- tonban a 628-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben a végzős diákok szakmunfcásavató ünnepségét. A vállalatok képviselői „átveszik” a szakmunkássá minősített fiatalokat, akik oklevéllel zsebükben már szakemberként állhatnak munkába. Az ünnepség keretében kerül sor a szakma kiváló tanulója verseny győzteseinek jutalmazására. Ki ellenőrzi? A raktártelep bejáratánál jókora teherautó fékez, a vezető türelmetlen tülköléssel riasztja a portást. A sorompó felnyitása után hirtelen gázt ad, a platón hátra, majd a bravúrosan szedett kanyarokban jobbra-balra dőlnek az üres üvegekkel teli ládák. A szalag melletti váltáshoz igyekvő asszonyok harsány szidalmak közepette ugranak félre a behemót járgány elől. A raktárnál ér véget a kaland, még egy utolsó gázadással, hogy a betonon nyoA Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete IX. országos szakmai konferenciája tegnap délután Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kezdte meg munkáját. A szolnoki kisegítő iskola úttörőinek és kisdobosainak műsora után a megnyitó ünnepség résztvevőit — köztük az elnökségben helyet foglaló Hanga Mária művelődési miniszterhelyettest és Boros Ottónét, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztályvezetőjét — dr. Méhes József, a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanszékvezetője köszöntötte, majd Sipos Károly, Szolnok megye Tanácsának elnökhelyettese mondott megnyitó beszédet. Beszédében azokról az eredményekről szólt, amelyeket megyénk intézetei, iskolái értek el a fogyatékos gyermekek oktatása-nevelése terén, és kitért arra a munkára is, amelyet az állami és társadalmi szervek végeznek annak érdekében, hogy a kisegítő és foglalkoztató iskolák, diákotthonná maradjon a fékezésnek. Hátul az összeborult rakomány, néhány törött üveg bánja a pilóta jókedvét, ám többen elismerő füttyentéssel fejezik ki tetszésüket, csupán néhány pilóta ingatja fejét. * * * — Önöknél gyakori az ilyen eset? — kérdezem Vin- cze Andrástól, a Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyára anyaggazdálkodási és szállítási osztályvezetőjétől. — Egyáltalán nem. A műhelyekkel. üzemcsarnokokkal sűrűn beépített gyárudvaron azt hiszem, nagyobb merészség túllépni még ezt az aránylag alacsony megengedett sebességét is, mint esetleg a közút jól belátható szakaszán. Ezzel azonban tisztában vannak gépkocsivezetőink is. Egyébként is nehezen lehet elválasztani a kapun belüli és kívüli közlekedési morált, hiszen ugyanazon dolgozóink ülnek a volán mögött, akik évről évre megérdemlik a járási és a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács dicséretét a Vezess balesetmentesen mozgalomban. A 17 közúti járművünk vezetője rendszeresen ismétlődő oktatáson tartja frissen ismereteit. Ilyenkor tesztlapokat is kitöltenek, és az eredményből kiderülnek az esetleges hiányosságok. — A targoncavezetők viszont csak kapun belül mozognak. Nem teszi-e őket ez a kelleténél magabiztosabbá? Gondolok itt például a szeszesital-fogyasztásra is. — öt targoncánk végzi a belső szállítást. Rájuk természetesen ugyanolyan szigorú rendszabályok érvényesek, mint a közúton közlekenok növendékei minél jobb körülmények között éljenek, tanuljanak, készüljenek a társadalomba való beilleszkedésre. A megnyitó ünnepség után plenárjs üléssel folytatódott a konferencia első munkanapja. A fogyatékos gyermekek nevelésének időszerű kérdéseiről Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes főreferátumát hallgatták meg a résztvevők, majd hozzászólások, előadások következtek. A konferencia ma szakosztályi ülésekkel folytatódik ; a mozgásfogyatékosság- ügyi, a logopédiai, a pszicho- pedagógiai, a szociális-szervezői, az iskola-egészségügyi, a hallásfogyatékosság-ügyi és a látásfogyatékosság-ügyi szakosztály valamint a kisegítő és a foglalkoztató iskolai munkabizottság szakemberei tekintik át szakterületük eredményeit, gondjait, időszerű feladatait. A konferencia holnap pleháris üléssel fejezi be munkáját. Képünkön a tanácskozás részvevőinek egy csoportja. dőkre. Általában negyedévenként, szúrópróbaszerűen szondáztatunk. Legutoljára 1977-ben ült ittasan. gépére az egyik targoncásunk. Nem maradt el a felelősségrevo- nása. — A szállításnál dolgozó munkahelyi vezetőkön kívül ki ellenőrzi még a benti közlekedést? — A rendész. — A gyár különböző útszakaszain öt, tíz, illetve 15 ki- lométer/óra a megengedett sebesség. Ha észrevesszük, hogy valamelyik kocsi nagyon porol az udvaron, figyelmeztetjük a vezetőt — mondja Zsák Kálmán rendész. — Ez a legfontosabb, a megengedett sebesség betartása. Szigorúan vesszük még a ki- és belépő bizonylatokat, ellenőrizzük a rakományokat. Solymosi József kooperátor-ügyintéző ZSUK kisteherautójával jónéhány gyárban megfordul. — A portán belül úgy kell vigyázni, mintha tömegben közlekedne az ember. Elsősorban a gyalogosok — a terhet cipelők vagy éppen a beszélgető munkások — kerülhetnek váratlanul a kocsi elé, hiszen nincs külön gyalogjárda. A többi járművezető pedig előzékeny az idegennel, a kevesebb helyismerettel rendelkezővel. Ezt tapasztalom az ország minden részében/ — És a sebesség? — Érdekes, hogy minden gyáron belül külön-külön szabályozzák a megengedett legnagyobb sebességet. Én azonban úgy vélem, mindenütt olyan sebességet célszerű választani, hogy blokkolás nélkül bármikor meg tudjak állni. — E — A slágert idézve; „Kell egy kis áramszünet Az élenjáró cím alapos felkészülést követel ogy miért borongás a lelkem? Mert nem értenek Miért borongok? meg. Ebben az országban nem lehet élni, mert ebben az országban nemhogy a borongás telkemet nem értik meg, de azzal sem törődnek, hogy miért borong a lelkem. Mert ebben az országban még borongani sem érdemes. Borongás, bús bo- rongjaimat vajh ki érti? Igen: vajh’? Mert ezt írtam életem nagy versében, amelynek a címe is az volt: Borongás ország borong kebledre borongó fiad ... A vers megjelent, viszonylag tág körben, vagy harmincak körében igen nagy visszhangot is váltott ki, olyannyira, hogy írtam hozzá gyorsan még húsz borongást és jelentkeztem az írószövetségben, meg a kiadónál... De ebben az országban nem értik meg az embert. Nem vettek fel ír ószövetségi tagnak. és ezért nem adták ki a kötetemet sem. Esküszöm ezért, és nem a borongás miatt. A vászon hatszor tizenkét méteres volt. A kert végében festettem eső-, fagy- és göngyölegálló sárga és vörös specifikus mí- niumfestékkel. A címe az volt, hogy a Capulet család mennybemenetele. Éppen nem lehetett őket látni, mert már magasan voltak, de a mennyet sem lehetett látni, mert az még messze volt. Azért festettem hígy, hogy szabad asz- szociációkat teremtsek, és szabad asszociákhoz nyújtsak lehetőséget. A vásznat aztán összegöngyöltem, mert mint írtam fentebb, göngyölegálló festményt csináltam, 'és elvittem a művész szövetségbe, ahol majdnem megvették, de mégsem vették meg, mert Alaptag is akartam lenni. Aki úgy fest, mint én, eső-, fagy- és göngyölítésállóan, ennyi szabad asszociációval, annak az Alapnál a helyei mint hivatalos és hivatásos festőművész. Nem vettek fel. Féltek tőlem? Minden bizonnyal. Ezek félnek az őstehetségtől, aki képes egy kert végében is megfesteni akármit, ha az hatszor tizenkét méteres vászon és szabad asszociáció... Zene rugós és rúgás hangszerekre — címmel komponáltam hát, csak úgy fül után, egy kis opuszt forte és piano váltásokkal, egy kis andantét is adagolva hozzá. Igaz a kottát nem ismertem, de már gyakran láttam, miként is látszanak üstdobon, harmóniámon, gitáron és nagybőgőn. Így tehát igazán nem okozhatott gondot a számomra, hogy a lelkemben dúdoló köplijegyzéket kivetítsem magamból rugós és rúgás hangszerekre szerelve. Nem is kértem mást, csak hároméves állami ösztöndíjat, hogy a három év alatt elkészítsek egy olyan operát, amelynek a verseit is én írnám, a színpadképét is én festeném, s természetesen magam vezényelném az összes hangszereket is. Mert én mindent vállalnék. Mert én senkit sem terhelnék, ha hagynának alkotni. Hogy olcsóbb legyen! Mégsem kaptam meg az ösztöndíjat. Alkothatok én kérem bármit ebben az országban, . próbálkozhatok drámával, szoborral, filmmel vagy kisregénnyel — mint ahogyan mindegyikkel igenis nagy sikerrel próbálkoztam —, mindig mellőznek. Nem értenek meg, nem adnak támogatást, hogy anyagilag biztosítsam alkotói légkörömet ... Hát ezért vagyok én borongás és kiábrándult! Na, és ha még ezt a karcolatot sem közlik .. . Meglesz a véleményem a szerkesztőkről . Gyurkó Géiza KRESZ a gyárkapun belül
