Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-04 / 129. szám

V 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JÚNIUS 4. INNEN — ONNAN Új irányzatok a repülésben Ha valakit felszólítunk, hogy rajzoljon le egy. repü­lőgépet, a hosszúkás törzs elejére rajzolja a légcsavart, mögé a motort, az oldalra nyúló szárnyakat és a törzs végére a kormányfelületeket. Valóban, ez az általános kép alakult ki a laikusokban az elmúlt háromnegyed évszá­zadban. A kép persze időn­ként változik, eltűntek a lég­csavarok, hátra kerültek a turbináik, a szárnyak nyílsze­rű kiképzést kaptak. Az elmúlt években azon­ban legalábbis a tervezők asztalán, gyorsabban módo­sulnak a formák, és új és új technikai megoldásokat „dobnak ki” a technikusok. Énnek oka pedig a már szin­te egy évtizede dühöngő energiaválság. A repülőgépiek „szórajá­nak” mérséklésére több út is lehetséges. Ezek közül a leg­fontosabb a fajlagos fogyasz­tás csökkentése és a drágább üzemanyagok arányának a mérséklése. A már több gyár által alkalmazott .takarékos- sági megoldás, hogy a légel­lenállás csökkentésére a kö­zepes méretű és sebességű, enyhén nyilazott szárnyú gépek szárnyvégeire felálló fülek vagy szarvak kerülnek. Újra légcsavar? Újabban előtérbe kerülnek ismét a légcsavaros gáztur­binák, mert ezek a leggazda- ságosabbak teljesítményüket, súlyukat és fogyasztásukat, valamint a felhasznált üzem­anyagot tekintve. A gép or­rából viszont hátra helyezik a légcsavart, így a zaj az utaskabin mögé kerül és a légcsavar által kavart lég­áramlás is kevesebb gondot okoz. A légcsavar is átala­kul : könnyű, szálerősített műanyagból építik és szár­nyainak a hegyét megtörik, ezzel javul a hatásfokuk. Ha azonban hátra kerül a motor, megváltozik a súlyelosztás, a súlypont annyira hátra ke­rül, hogy a gép a farkát nem képes felemelni a földről. Ha ennek elkerülésére a szár­nyat teljesen hátra teszik, ki­csi lesz a távolság a farok- rész kormányfelületei és a szárny vonalában lévő súly- „ pont között, így a ,gép nem kormányozható. Nincs más megoldás: elől lesz a gép „farka” a kormán yíjslülettel, azután az utástér, mögötte a szárny, majd a motor és vé­gül a légcsavar. Már épül az USA-ban az első ilyen, hat- személyes gép. Hidrogén hajtóanyag Szintén az energiaválság vetette elő a balesetek miatt egyszer már „végérvényesen” elvetett hidrogén üzemanya­got A hidrogén, ez az egy­szerű szerkezetű, rendkívül könnyű és nagy hőtartalmú gáz kiváló hajtóanyag a gáz­turbinák számára. Gáznemű állapotban egy-egy kilo­grammjának fűtőértéke a szénhidrogéneknek csaknem háromszorosa. Folyékony ál­lapotban is' könnyű, s így egy-egy liter fűtőértéke ne­gyede a benzinének. Hidro­génből tehát több liter, de kevesebb kilogramm kell azonos teljesítmény elérésé­hez. Kisebb lesz tehát a gép felszáillósúlya és ez a repü­lőknél döntő követelmény. A hidrogént hajtóanyag­ként való felhasználásához mélyhűtéssel cseppfolyósí­tani kell, különben hatalmas tartályra lenne szükség. Mi­előtt azonban a hajtóműbe vezetik, ismét gázzá alakít­ják, Kezelése a legnagyobb elővigyázatosságot igényli, hiszen rendkívül tűzveszé­lyes. A számítások szerint 1995-ben megérik a helyzet a hidrogénnel üzemelő repü­lőgépek forgalomba állításá­ra. Merészebb ötletek is nap­világot láttak már. Az egyik kaliforniai repülőtéren mint egy különleges szellem emel­kedett fel egy gép a kifutó­pályáról. A legkülönlegesebb az volt, hogy hiányzott a fel­szálláskor oly jellemző mo­torhang. Ezt a gépet ugyanis napelemekkel hajtott légcsa­var emelte a magasba. A „Solar Riser” nevű gép va­kító napsütésben és állandó ellenszélben 9 méter magas­ságban 800 métert tett meg. A gép szerkezeténél telje­sen új elemeket alkalmaztak. Mivel az elektromotorok sú­lya nagy. s a napelemek csak viszonylag kevés energiát szolgáltatnak, a repülőgép vázát rendkívül könnyű anyagból készítették. A fa­rok nélküli, kétfedeles gép felső szárnyára több mint 500 napelemet helyeztek el. A sziilíciumkristályokból álló napelemekben keletkezett az az elektromos áram, amely lehetővé tette, hogy a négy lóerős motor működjön. Ez emelte fel a 60 kilogramm súlyú repülőgépet és az ugyancsak könnyű pilótát. A sikeres kísérletnek követői is akadtak. Hat héttel később Angliában egy hasonló gép már 1126 métert tett meg a levegőben: a gép súlya 103 kilogramm volt. Négy vil­lanymotort 750 napelem haj­tott meg. ezek egy légcsavart működtettek. Rendkívül magas árak Két fő oka van, hogy a napenergiával hajtott, a kör- nyeztre teljesen veszíélytelen gépek csak nehezen terjed­nek. Az egyik az, hogy csak kevéssé használják ki a nap­energiát, hiszen a napelem­ben a napenergiának mind­össze egy nyolcada alakul at árammá. A másik a rendkívül magas ár. Bár a napelemek ára az utóbbi évtizedben je­lentősen csökkent, még ma is relatíve drága egy watt áram előállítása. A kísérlete­zők remélik, hogy 1985-re harmincadjára csökken. Ma még nem látható, hogy az ismertetett és a többi új irányzat milyen gyakorlati jelentőségű. Mindenképpen várható azonban, hogy a szá­zadfordulóig nagy ugrást tesz meg a reoülés — a gaz­daságosság irányába. T. M. Radioaktiv diagnosztika A szerv- és funkciózava­rok radioaktív anyagokkal való diagnosztizálása az utóbbi két évtized során na­gyot fejlődött, és a modern gyógyászat egy űj szakterü­letévé nőtte ki magát. Gyors előretörését annak köszönhe­ti, hogy a testszöveteken könnyedén áthatoló magsu­garakat egyszerű módon ki lehet mutatni. így lehetővé válik nyomon követni kis — az emberre ártalmatlan — mennyiségű radioaktív anya­goknak a szervezetben való „vándorlását”, eloszlását, feldúsulását, s e folyamat jellemzőinek a mérését. Mindez külső beavatkozá­sok, a páciens különösebb megterhelése nélkül mehet végbe. Beteges elváltozások­ra az utal, ha a radioaktív anyaginak a szervekben való mozgása, illetve elraktároeó- dása a normálishoz viszo­nyítva eltér. E különbségek viszonylag könnyen és gyor­san. felfedezhetők, ami diag­nosztikai szempontból rend­kívüli előnyöket nyújt Az NDK Rossendorfban levő Központi Atomkutató Intéze­tében — többek között — e kérdésekkel is foglalkoznak. Iz informatív makromolekulák eredete A hélium és a neon nemes­gázok mellett a hidrogén, a szén, az oxigén és a nitrogén az univerzum leggyakoribb elemei. Ezekből már a csil­lagközi tériben szerves mole­kulák képződnek. Az első szerves molekuláknak a Föl­dön való képződését szimu­láló kísérletek azt mutatták, hogy az összes lehetséges épí­tőelemekből összeállhatnak élő sejtek, főként aminósa- vak. Már 65 C-fok körüli hő­mérsékleten igen szelektíven reagálnak egymással az em­lített elemek, és fehérjesze­rű makromolekulákat képez­nek meghatározott struktú­rákkal. Vajon e poliaminó- savak, mint informatív mak­romolekulák voltak-e az előfutárai a mai géneknek? Arra, hogy a közvetlenül ke­letkező polinukieotidok len­nének a mai gének elődei, még. nincsenek kísérleti bi­zonyítékai a tudománynak. Aram napsugárból Üzembe helyezték az „Eu- relios”-t, az első kísérleti naperőművet, amelynek ára­mát közvetlenül a nyilvános hálózatba vezetik. Teljesít­ménye ugyan viszonylag cse­kély, mindössze 1000 kilo­watt: mintegy 300 háztartás vagy 2000 villany vasaló ener­giaszükségletét képes kielé­gíteni. Jelentősége azonban óriási: kezdete egy léhetsé- ges új erőforrás rendszerbe fogott felhasználásának. A naperőművet a szicíliai Adreno közelébe, az Etna tö­vében fekvő pusztaságra te­lepítették. Olasz—francia— nyugatnémet koprodukció. Építése 25 millió márkába került. Egy labdarúgópálya nagyságú területet tükrökkel borítottak. A terület felén 110 lapos, á másik felén 74, enyhén parabolikus tükröt helyeztek el. A 184 tükör' a nap sugarait egy 54 méter magas acéltoronyhoz közve­títi. Az így nyert hő egy erő­sen szigetelt csőrendszer vi­zét 510 fokos gőzzé hevíti. A keletkezett gőzzel egy szok­ványos turbinát hajtatnak. A tükrök mindegyikébe egy kis komputert építettek be, amely követi a napsuga­rak útját és a tükröt minden 10. másodpercben elektromo­tor segítségével a nap állá­sához igazítja. Ha felhő takarja el a na­pot, egy 500 fokos hőtároló forró sóval fél órán át a szükséges hőfokon tartja a gőzt. Érdekesség, hogy a külső hőmérséklet alig be­folyásoljál az erőmű működé­sét. Télen is csupán annyi­ban, hogy a nap sugarai fer­débben érkeznek. A biztonsági technika egy­szerű: ha valamely hiba kö­vetkeztében a gőz túlhevül- ne, leállnak a tükrök. A fel- hevült csöveken nagy nyo­mással hideg víz áramlik ke­resztül. Tíz perc múlva a berendezés automatikusan ki­kapcsol, a nap továbbhaladt, de a tükrök leálltak. ötven kilométeres szélse­bességig a tükrök sugarai még célba találnak. Vihar esetén a tükröket vízszintes helyzetbe eresztik le. Ha mindez ilyen egysze­rű, felmerül a kérdés, miért nem hasznosítottuk eddig a napsugarakat. A válasz több­rétű: egyrészt a nap éjszaka nem süt, másrészt a napsu­garakban gazdag országok energiaigénye általában ala­csony. fis a harmadik ok; a napsugarakból nyert áram jelenleg még túl drága: Mégis, a világ napsütötte tájain egymás után épülnek a különböző rendszerű kísér­leti naperőművek. Így a Szovjetunió közép-ázsiai pusztaságain, a spanyol ten­gerparton, a Pireneusokban Dél-Franciaországban, Ja­pánban. Előreláthatólag két­szer akkora, 2000 kilowattos teljesítményűek lesznek, mint a most üzembe lépett adra- nói erőmű. A napsugár közvetett, tor­nyos felhasználása mellett más módszerekkel is kísérle­teznek. Így az Egyesült Ál­lamokban, Arizonában olyan erőművet terveznek, amely a fényt a napcellákban köz­vetlenül árammá alakítja át. Megjegyzendő: jelenleg ez a legdrágább módszer. A szicíliai naperőműben előállított áram ára mint­egy hússzorosa egy átlagos atomerőműben termelt ener­giáénak. A kísérletezők azonban meg vannak győ­ződve, hogy nagyobb mére­tekkel és technikai fejlesz­téssel a költségek jelentősen csökkenthetők. És a nap su­gárzása — szénnel, olajjal és az uránnal szemben — örök időkre szól — mondják, s hozzáteszik: „Kezdetben az atomenergiával termelt áram is sokkal-sokkal többe ke­rült”. Gáti István 3ft Napsugár-erőmű Szicíliában Biztonságos védősisak Ha a száguldó versenyau­tót baleset éri, vezetője nincs már csaknem biztos halálra •ítélve, mint élődéig hanem igen jó esélyei vannak arra, hogy sértetlenül vészelje át a kalandot. Ebben — a vé- dööltözet többi részén kívül — nagy szerepe van a spe­ciális kialakítású sisaknak, amely a test legfontosabb részét, a fejet, a koponyát óvja. Tudni kell. hogy az al­kalmazási területtől függően sokféle sisakot készítenek. A motorversenyzők sisakját például tarkónál felkanyarí- tott alsó szegéllyel alakítják ki, hogy a fej hátrahajlása- kor ne okozzon csigolyasérü­lést. Versenyautóban, ahol a hatpontos, feszesre húzott biztonsági öv szigorúan rög­zíti a test helyzetet, erre nincs szükség. Az autóver­senyző sisakjának külső héja nagy szilárdságú üvegszál- erősítésű vagy szénszálas műanyagból van. Ezt bélelik ki a koponya szilárdsági tu­lajdonságaihoz alkalmazkodó ütéstompító anyaggal, és a fejformát tökéletesen követő béléssel. A keskeny kitekin­tő nyílást a középkori lova­gok sisakrostélvára emlékez­tető, felcsapható „ablak” vé­di. mely vastagsága és szi­lárdsága révén nemcsak a süvítő légáramlás, hanem a felcsapódó kövek, röpködő gumiabroncs-darabok ellen is véd. A versenyző szója előtt szellőzőfuratok vannak, a „sisakrostély” bepárásodá­Képünkön: egy, az autó­versenyző-sisakok legmegfe­lelőbb kialakításában közre­működő kísérleti személyt — egy cirkuszi akrobatát — láthatunk, aki a kb. 20 mé­teres toronyból az 1 méter vastagságú habgumira való leugrásra készül elő. Fején a próbának alávetendő ütés­tompító anyagból készült „sapkát” helyezte el, dereka körül és a mellén pedig a tclemetrikus mérőegységeket, amelyek zuhanásának adata­it jelzik. sa ellen pedig a beágyazott villamos fűtőszálak védenek. A báli fül tájékán csatlako­zik a sisakhoz az oxigén-lé- legeztető palack tömlője. 4 sokoldalú markoló Az építkezéseknél, a me­zőgazdaságban, bányászatban egyre gyakoribbak az erőgé­pekre szerelt különböző ala­kú és méretű markolók. Igénybevételük hatékonyab­bá, gyorsabbá, így gazdasá­gosabbá teszi a munkát és igen sok, ma már egyre ne­hezebben megszerezhető élő­munkát szabadít fel. A KGST-országok közül többnek az ipara ráállt e gépek tömeges termelésére. Az NDK-ban gyártott UB 631-es típusú hidraulikus gép például egyaránt felhasznál­ható a mezőgazdaságban, az erdőgazdaságban, az ipar­ban, a lakásépítésben, útépí­tésben, közműépítési mun­kában, talajjavításnál és még sok más területen. Optimáli­san alkalmazkodik a min­denkori felhasználási körül­ményekhez, rövid művelet­ciklus és nagy teherbírás mellett automatikusan vál­toztatja sebességét és az erő­kifejtést a mindenkori mun­kafeltételek szerint. Kiszol­gálásához minimális erőfeszí­tés elegendő, a hidraulikus szervokormány révén a kor­mányzás rendkívül könnyed. Igen gyakoriak a traktorra szerelt markolók. Attól füg­gően, hogy hol és • hogyan kapcsolják a traktőrhoz és kiemelt helyzetben támasz- kodnak-e saját járószerkeze­tükre, függesztett, félig füg­gesztett vagy rászerelt meg­oldásban készülhet. A füg­gesztett munkavégzésnél a traktor hidraulikus emelője az egész szerkezetet emeli vagy süllyeszti. A rászerelt gépeknek nincs járószerkeze­tük, vázukat mereven a trak­torhoz erősítik, és csak a működő részt mozgatják hid­raulikusan. Mintegy 30 szá­zalékos súlymegtakarítás ér­hető így el, a traktor fordu- lékonyabb is, és terület tel­jesítménye is nagyobb. Ilyen például a képen látható csehszlovák NKC 1000 típusú egytonnás rakodógép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom