Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

10 Fíatalokról-fiataloknak 1981. június 21. Műszakiak és közgazdászok közös pályázatai Haszon a forintokon túl Amikor tavasszal tervei­ket készítették a KISZ alap­szervezetei, bizony nem ke­vés gyári közösségben oko­zott gondot, vajon konkré­tan és nem általánosságban megfogalmazva hogyan se­gíthetnék a fiatalok az üze­mi termelő munkát? A kö­vetkezőkben egy példáról lesz szó, olyan esetről, amely nemcsak a kisebb közössé­geknek szolgálhat mintául, kiderül belőle, mit tehetnek ugyanezért a célért felsőbb KISZ-szervek is. Fmkt — annyit tesz, fiatal műszaki­ak, közgazdászok tanácsa. Jó néhány üzemben működik ilyen testület, van ahol csak ímmel-ámmal dolgozik, más­hol pedig igen jelentős eredményeket felmutatva. Ezek munkáját felpezsdíten­dő hirdette meg tavaly a KISZ szolnoki Városi Bizott­sága pályázatát. Témája az energiagazdálkodás haté­konyságának javítása. A feltételék között szerepelt például az, hogy csak fiata­lok kollektívái pályázhatnak. A munka lehetett egy komp­lex létesítmény energiataka­rékos technológiájának ki­dolgozása, korszerű diag­nosztikai módszerek kimun­kálása, vagy a feladattal összefüggő újítások, ötletek leírása. A pályázatok beér­keztek, az Energiagazdálko­dási Tudományos Egyesület szolnoki csoportjának szak­emberei készítették el a szakmai értékeléseket. (íme a példa, hogyan kap tartal­mat a KISZ megyei bizott­sága és a MTESZ megyei szervezete között megkötött szerződés.) Kilenc pályamunka érke­zett be, s kiszámolták, a hasznosításukkal megtaka­rítható energiahordozók ér­téke 13,6 millió forint. Az eüső helyezést a vetélkedés­ben a szolnoki Mezőgép Vállalat fiataljainak tanácsa érte el, és így megkapta az ezzel járó 15 ezer forintot. A második — megosztott he­lyezéssel — a Szolnoki Pa­pírgyár és a Tiszamenti Ve­gyiművek, a harmadik a TRVVV fmkt-je lett. Milyen témákkal foglal­koztak a pályázók? A Mező­gépnél például kidolgozták, hogyan hasznosítható fűtés­re a Diesel-motorok bejára­tásánál keletkező hő, vagy a törzsgyárban összegyűjtött fáradtolaj. Javaslatot adtak, hogyan csökenthető a csúcs­idei villamosenergia-fogyasz- tás, például a légkompresz- szorok üzemének megváltoz­tatásával, s választ kerestek arra, miként lehetne gazda­ságosabb tüzelésre átállítani a szociális jellegű fűtőrend­szereket. A papírgyári fiata­lok a fajlagos villamosener- gia-felhasználás csökkenté­sére dolgoztak ki megoldá­sokat, és érdekes javaslattal éltek: hogyan lehet premi­zálni a nagyteljesítményű berendezések üzemeltetésé­nél az energiatakarékosságot. A Tiszamenti Vegyiművek tanácsa olyan pályázatot adott be, amely a gőz és a sűrített levegő megtakarítá­sával foglalkozik. A TRVVV fiataljainak munkáiból a Takarékos mezőgazdasági vízszolgáltatás című, az ETE szakmai napján szakemberek előtt is elhangzik. Az fmkt pályázat legna­gyobb jelentősége az elmon­dottakon túl talán abban van, hogy műszakiak és közgazdászok együtt dolgoz­tak ki javaslatokat. Műsza­ki megoldások készültek el úgy, hogy szem előtt tartot­ták a gazdaságosságot, a megvalósításhoz szükséges forintok mennyiségét Mind­ez konkrét példa arra, mi­ként módosítható, formálha­tó egy felnövekvő műszaki közgazdasági szakembergár­da szemlélete. H. J. Szolnok megye várja a táborozókat Szélesebbre tárulnak a kapuk Hamarosan újra benépe­sülnek megyéink építőtábo­rai. Törökszentm í k lós, Jász­berény, Tiszaföldvár és Ti- szaug termelőszövetkezetei­nek, állami gazdaságainak földjein, valamint a szolno­ki Széchenyi lakótelep épít­kezésein csaknem három­ezer diák dolgozik a nyár folyamán. A Zala, Borsod és Pest megye középiskolái­ból érkező fiatalok fogadá­sára felkészültek a gazdasá­gok. Nem csupán a zavarta­lan munka feltételeinek biz­tosítását tekintik fontos fel­adatuknak, de a megyei KISZ-bizottsággal, valamint a Megyi Művelődési és Ifjú­sági Központtal közösen to­vább bővítik azokat a mű­velődési, szórakozási lehető­ségeket is, amelyek élmény- szerűbbé, emlékezetesebbé tehetik a diákok számára az építőtáborokban töltött he­teket. Idén szélesebbre tárulnak a táborok kapui a fiatalok előtt. Alkalmuk lesz arra is, hogy szőkébb — s tegyük hozzá, adottságainál fogva nem sok látnivalót nyújtó — környezetükön túl, bepil­lantást nyerjenek Szolnok megye múltjába, jelenébe, megismerjék nevezetességeit, kulturális, művészeti értéke­it. A diákok turnusonként egy-egy napot a megyeszék­helyen tölthetnek, ahol vál­tozatos programok várják őket. A városnézés, a múze­umi „barangolás”, a nyáron is nyitva tartó kiállítások megtekintése, a megyénk népművészetét, többek kö­zött gazdag fazekas hagyo­mányait bemutató vásárok mellett színvonalas, szóra­koztató rendezvények —• koncertek, folklór műsorok — várják a táborozókat a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban. S ez utób­biak azért is jelentősek, mert az építőtáborok nem bővelkednek hasonló progra­mokban. Első alkalommal július 5- én üdvözölhetjük Szolnokon a megye építőtáborösainak lakóit, a továbbiakban — egészen a táborok zárásáig — kéthetenként szervezik meg számukra a szolnoki „kirán­dulást”, mindenképpen új szánt lopva ezzel megyénk építőtáborainak életébe, s jó1 szolgálva azt a célt, hogy a messzi vidékekről érkező, megyénkben értékes munkát végző diákok maradandó él­ményekkel, kedvező tapasz­talatokkal térjenek haza, s szívesen jöjjenek vissza máskor is Szolnok megye építőtáboraiba. „Fiataiodás” jellemzi az utóbbi években a nagyüzemi mezőgaz­daságot: különböző szintű iskolai tanulmányaikat befejezve, vagy a sok időt és pénzt emésztő vidékrejárást megunva egyre több huszon­éves helyezkedik el a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságok­ban. így van ez a cibakházi Vörös Csillag Tsz-ben is, ahol az utóbbi öt évben munkát vállalók nyolcvan százaléka harminc éven aluli volt, és 1976 óta tizenkét felsőfokú végzettségű fiatallal gyarapodott a vezetők, középvezetők száma. Mi tartja ott, vagy mi vonzza a fiata­lokat a cibaki téeszbe? Bizonyára az is többek között, hogy az előző ötéves tervben húsz százalékkal nőtt a közös gazdaságban az egy dolgozóra jutó átlagos jövedelem, és az utóbbi években a lakásépí­tési alapból csaknem félmillió forinttal segítették a ..fészekrakókat”. (Fotó: Temesközy F.) Fiatalok a határban Kovács Katalin kertészeti dolgozó: — Nyaranként ad- dig-addig hordtam ki a határba apámnak az ebédet, hogy a nyolcadik után eldöntöttem: én is a téeszbe jövök dolgozni. Nem bántam meg. Havi kétezerkétszázat mindig megkeresek, aligha járnék jobban, ha naponta buszoznék Kunszentre a Pannóniába, vagy Martfűre a cipőgyárba. A tavalyi munkám után tízezer forint részesedést kaptam kézhez, nagy része a takarékban várja, hogy összejöjjön a bútorra való. Mert ha minden igaz, hamarosan bekötik a fejem. Köteles Erzsébet, kertésze­ti ágazatvezető: — Nagy a cibaki határ, motor nélkül aligha boldogulnék. Ezzel já­rom a kertészetet tavaly jú­nius óta, akkor végeztem a kecskeméti főiskolán. Van olyan nap, hogy százötven ki­lométert motorozok ide-oda a sárszögi paprikaföld és a Pipis-részi kertészet között. Nem motoroznék át napon­ta Cserkeszőlőre — no per­sze csak tavasztól őszig, mert télen én is buszbérletet vál­tok — ha nem érné meg. Nemcsak az anyagiakra gon­dolok: segítik, megbecsülik itt a fiatalokat a beosztásuk­ban, és tartalmas, vidám a KISZ-élet is. Szöllősi Lajos jogatos: — Igaz, hogy nem ülhet mindenki MTZ-re, meg teherautóra, de az is, hogy a lovakkal se tud bánni akárki. Mostanában, ebben a nagy üzemanyag-drága­ságban meg is nőtt a fogatok becsülete a szövetkezetben. Nern kifizetődő traktorral hordani a palántát a kertészetbe, a műtrágyát a táblák végébe. Naponta négy tonnányi fejes­és kelkáposztát, nyolc-tízezer karalábét és két-háromezer kilogramm karfiolt (szállítunk be a földekről, ötezernél többre jön ki a havi keresetem. Mondom is az öcsémnek gyakran, merthogy kérdezi, jöjjön csak nyugodtan a téeszbe, ha elvégzi a kenderesi szakmunkásképzőt. Aki becsülettel megfogja a munka végét, boldogulhat itt. Találkozik két fiatal — mondjuk úgy 20 és 30 között, Családalapítás előtt vagy után. A be­szélgetés néhány percen belül arra fordul, ki ho­gyan és hol lakik? Van, aki kertes családi ház­ban, bérházban, lakóte­lepen, saját lakásában; és van, aki szívességből rokonok félszobájában, albérletben, esetleg szá­rítóhelyis égben húzza meg magát. Akinek már van lakása, arról beszél, milyen nehezen jutott hozzá, akinek nincs, ter­veket sző az elérhetetlen elérésére. Rézsó János és felesége is már évekkel ezelőtt tervez­ték, milyen legyen „álmaik háza”. Egy biztos volt, To- majmonostorán, szülőfalu­jukban akarnak élni. — Feleségem akkor Tisza- szentimrén volt óvónő, és ott szolgálati lakást is kan- hattunk volna — meséli Já­nos —, de mi olyan házat akartunk, ami „testre sza­bott”. Amikor megvettük a körpanorámás telket (mert­hogy a falu szélén van, így körbe szétlátunk), nem volt talán még húszezer forin­tunk sem, csak a remény, hogy megkapjuk a 160 ezer forint pedagóguskölcsönt. Ahogy aztán a pénz enged­te, megvásároltuk az anya­gót, egyik barátom elkészí­tette elképzeléseink alapján a tervet. Az volt az álmunk, hogy egy nappali centrikus, egylégterű lakást készítsünk, aminek a teljes tetőterét De lehet építeni. A házat körbejárva, meg­lepő. milyen kicsi. A máso­dik meglepetés akkor éri az embert, amikor belép. Tágas nappali, a tető lambériával burkolva, a konyhához ké­nyelmes étkezőrész csatlako­zik. Az emeleten galéria. „Itt lesz a fiam zongorája” jegyzi meg félig komolyan, félig tréfálva a házigazda. Az eme­leti helyiség 18 négyzetméter alapterületű, két hálószoba lesz majd belőle. Most még csupasz a betonpadló és a falak mellett a nappaliba készülő ülőgarnitúra darab­jai sorakoznak. — Magam barkácsolom, szeretnénk úgy kialakítani a nappalit, hogy akár 15 em­ber is le tudjon ülni beszél­getni. A kőműves munka ki­vételével semmit nem csinált a házon sem szakiparos. Ami van, azt apósommal együtt készítettük. Időnként volt se­gítség, jöttek a barátok, ahu- gomék, öcsémék. Egy év alatt elkészült úgy, hogy beköltöz­hettünk. Az udvar sarkában '"mű­hely, a telek egy része fűvel van bevetve, hogy a négy­éves fiuk kedvére szaladgál­hasson. Pár lépésre van a község labdarúgó-pályája, azon túl szántók, legelő. Csend és napsütés, a kert hátsó részében kis vetemé­nyes. Rézsóék választhatták vol­na lakóhelyül Kunhegyest, ahol a BHG művezetője a férj. vagy bármelyik várost, szolgálati lakást kínáló falut. Szerintük azonban ott kell élni, ahol a legjobban érzi magát az ember. A szülők közelsége, az ismert falu, és a lehetőség, hogy ksvés pénzzel önálló, terveiknek megfelelő lakáshoz jutnak, mégis itt marasztotta őket. Az álombéli ház áll, és gaz­dái sem pénzért, sem nagy­városi lakásért nem adnák. Fe.jszés Edit Borda Sándor öntöző szak­munkás: — Hosszúak mosta­nában a napok, reggel négy­től este kilencig, nyújtott műszakban öntözünk a szá­razság miatt. Nyolcvan hek­tárnyi kertészeti területre tudunk 50—60 milliméternyi mesterséges csapadékot adni a tiszai holtágból. Hogy ér­zem magam a téeszben? Tíz esztendőt már dolgoztam itt, ez alatt egyszer se jutott eszembe más munkahely felé kacsingatni. Minek! Átlago­san kijön az órabérem húsz forintra, meg aztán tudja, hogy van: jobban feltalálja magát az ember a család­tagjai közelében. Innen a Vö­rös Csillagból ment nyugdíj­ba az édesapám, most is itt gépkocsivezető az egyik bá­tyám, dinnyés a másik test­vérem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom