Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

8

1981. június 21.

llok. Állunk. Én mosolygok, de szinte kínomban, ő meg felém- felém pislant. A sietség miatt van az egész. Először levelek jöttek. Fölbontja az ember ezeket a futtában papírra vetett üzeneteket, olyikat kitépett füzetlapra rótták,, sorvezetése görbe, szinte félkörívet képez,- egy bogár sétálna így végig valami stoppolófán nyugatról keletre ... azt mondja, hogy feltétlenül tessék kivizsgálni az áldatlan helyzetet, azért van az újság, hogy járjon a végére ... később telefonon is felhívtak, hogy ezt már nem lehet bírni tovább, és járjunk a végére ... most meg, reggel bejött a szerkesztőségbe ez a lány, ez a Klári.

ö is elmondta ugyanezt, miközben kigombolta a kaBátját, vagy inkább letépkedte azokat a zsinórból csavart gomblyukakat, aztán úgy odaviharzott a székre. Friss volt, mint a fagy. S hogy ráncolta a homlokát?! A cigarettát két szippantás után a tenyerébe fordította, „csúcsra fogta”, s amikor elne- vettem magam, egyből tudta, s mondta is, hogy „ugye, az elvtárs is dolgozott gépen? Tudja, miért kell befordítani”. Mondtam, hogy persze, úgy nem lesz olyan köny- nyen olajos. Aztán mondja, hogy „tegyen márValamit az újság, mert szörnyű ostobaság az a kertmúzeum vagy múzeumkert. Az öreg most télen is szedi a belépődíjat, pedig nem látszik ott semmi, és a brigádbeli fiúk csak azért járnak arra, mert 'úgy közelebb a gyár”. „S magát a fiúk küldték?” „Engem az egész brigád.” „Ja, ha az egész brigád...” „Szóval, kijönne- és megnézné? Bizonyosodjék meg a saját szemével. Aztán szerkessze ki a lapba, jó?”

Hm, hm. Itt a tábla: Belépődíj 1 forint. Ott a kisöreg, én meg itt a tábla mellett. Klári a könyvtár ablakából a függöny mögül integet, mert hogy az nem igazi, ha ketten lennénk. Arról is felvilágosított, amíg erre jöttünk, hogy az öreg a lányokat átengedi, az asszonyokat is, de a férfiakba mindig beleköt. Hát most nekem úgy kell tennem, mintha én is a gyárba igyekeznék. Így fogom megtapasztalni — amint Klári magyarázta —, hogy miként viselkedik az öreg.

No, lépjünk hát ki. Mintha munkába igyekeznék. Gépkarbantartó vagyok, és éppen most nagyban, ugye ... Fütyörészünk, miegymás. A gépkarbantartók szoktak fütyö- részni? Ez, az az enyém, ez biztos szokott. Így ni. Már a kertben jól benn járok, amikor rám szól a megnyitott ajtóból a kisöreg. Normális tempóban ki tudnék sétálni a kertből, no, esetleg egy kicsit megnyújtanám a lépést. De akkor hogyan tudom meg, mit csinál azokkal, akikket megfog? Visszasétálok. „Miért fizessek? Sietek munkába, nem a kertet akarom nézni. Különben is most a hó alatt semmi sem látszik.” „Fizetni kell, mert ez az előírás. Látja a táblát?” „Hiszen láttam én a strandon is táblát, hogy a víz állandóan húsz fok fölött van. S közben a víz be volt fagyva.” „De ez nem nyári tábla ám.”„Sha ném fizetek?” (Ekkor mászik ki a kutya az asztal alól. Jó nagy dög.)

„No, jó, fizetek. De nem gondolja, hogy magától senki nem várja el ezt a téli jegyárusítást?” „Nekem eddig még senki nem mondta, hogy télen ne árusítsak.” „De azt sem, hogy árusítson?” „Azt sem.”

„Hát akkor?” „Hát akkor .miért lennék it?” „Mondjuk talán azért, hogy kapjon ezért a munkáért fizetést. Szóval, azért, hogy legyen fizetése, érti?” „Ügy gondolja, azért, hogy legyen valami ürügy rá?” „Ügy.” „Szóval, engem becsapnak?” „No hát ez nem becsapás éppen ...” „Nana, engem nem kell becsapni. Mondják meg, hogy nincs rám szükség.” „"Dehogy nincs. De ha nem tartanák itt magát állásban, akkor nem lehetne fizetni.” „S ha pedig itt tartanak, én elvégzem a munkámat. Igaz?” „De nem, mert...” „Nézze — szól rám nagyon komolyan — itt, itt becsület van.” És mogkopogtatja a mellKonczek József:

A kisöreg felderítése

kasát. „És különben is, a múltkor idejött a hivatalból egy kartárs, és elbeszélgettünk. Kérem, majdnem egy fél óráig itt volt. Láthatta, hogyan dolgozom. Nem szólt érte. hogy jegyeket adok ki. Amíg itt veit, kiadtam három jegyet. Láthatta, hogy rendesen végzem a munkámat.” „Talán még meg is dicsérte magát, ugye, hogy jól dolgozik, nem?” „Nem. Azt nem csinálta. Nem mondhatnám. Csak úgy elment, ugye.” „S maga mit gondol, ha több jegyet ad el, jobbnak ítélik a munkáját?” „Hát, ki tudhatja? Ügy kell legyen, hogy abból ítélnek, nem? Hát lehet másból?”

Elgondolkozva néztem a kisöre- get. Az ötforintos már átmelegedett a tenyeremben, odakoppantom az asztalára. Elmennék, ő letépi a jegyet, elszakítja, át akarja nyújtani, s mivel nem nyúlok érte túl meggyőzően, olyan rendreutasítón nyújtja ismét, hogy eszembe sem juthat mást akarni, mint elvenni. Persze, persze, majdnem megsértettem. Mi az, tán alamizsnát vagy mit akarok én adni neki? Hű, de izzasztó helyzet. Közben pedig Klári az ablakból nézni, mit csinálunk itt. Nem nagyon tetszhet neki, hogy még mindig nem veszekszem a kisöreggel. Sokáig keresgél a fiókban, nem nagyon látja a forintosokat, gondosan vizsgálgatja őkete. „Mit csinálna, ha nem itt volna?” — kérdezem tőle. „Akkor? ...” Közben fülöncsíp egy ötven- fillérest. s így megvan a visszajáró pénz. „Akkor bizony nézegetnék kifelé az ablakon az öregek napközi otthonából. Nézném, hogyan esik a hó.”

Értem. A Kláritól meg a brigádtól nyert megbízatás szerint most tulajdonképpen haragosan kiabálnom kellene, én pedig hallgatok. „Milyen a nyugdíja, bátyám?” „Elfogadható. Nem hiányzik semmi.” „Van dohánya? Vagy cigarettázik?” „Nem cigarettázom én már régtől fogva.” „Cigarettázom, így mondja. Ráüt a kostökre, felmutatja az asztalról a pipát. „Jó ezt csinálni?” „Ezt-e? Hát jobb, mint az ablakhoz ülni. Itt mégiscsak történik valami. Különben, ha nem adnék el jegyeket, még könnyen másra bíznák itt ezt a munkát.”

Nem fogok én összeveszni a kisöreggel. látom már. Hiába integet Klári. Igen ám, de úgy látom, megunta a várakozást, most fordul be a kapun, s nagyon büszkén siet át a kerten, gondolja, majd ő kiprovokálja, amit akart. Még egy fintort is levág, felém. Az örgg megköszörüli a torkát, már rászólna, amikor mondom neki, hogy hozzám tartozik a lány, hagyja őt. Klári hát akármilyen nagyon igyekszik is lassan menni, hogy nem éri szó, végigsétál a kerten, megcsóválja a fejét és kilép a másik kapun.

„Szóval, ha látják, hogy sok jegyet ad el, az jó magának?” „Azt gondolom.” „Hát, bátyám, adjon akkor nekem tíz jegyet, jó?” Elmosolyodik. „Nem, azt nein lehet.” „No, itt a pénz.” „Talán jönnek még kilencen maga után?” „Nem.” „Nahát akkor? Ugye, egy ember az egy jegy, egy jegy az egy forint. Tessék a tíz forint.”

„S ha nem veszem el?” Nagyon rosszallóan tekint rám. „Vegye csak vissza. Különben most jövök rá, ismerem én magát valahonnan. Így van. Mondja, mit akar itt tőlem? Megmondhatta volna már az elején, hogy magának igazolványa van, s nem is kértem volna a díjat. Mert magának igazolványa van, s akinek van, az ingyen átmehet.”

Meg vagyok szégyenítve. Bölcs, lasssú beszéddel, megingathatatlan nyugalmú szavakkal. S meglehet, hogy ezen lobbanok fel végül. A kisördög is megmoccan bennem, s azt mondom: ..Tudja mit, nem veszem vissza.” És nevetek.

„Enyje!” Most ő csóválja a fejét, nem Klári. Klári? Közben vissza- somfordát a kapun, itt áll mellettem, s csak nézi, hogy végre emeltebb hangon beszélünk már egymással.

Persze hogy itt kell ennek eldőlnie, ennek az ügynek. Minek is kiabálni. Ehh! Abbahagyom. Nem leszek bohóc sem Klári, sem az egész brigád kedvéért. Majd átmegyek a városgazdálkodásra, csak egy folyosó választja el a szerkesztőségtől. Adjanak valami más munkát a kisöregnek. Mert ő aztán tényleg nem tehet róla, ha ideállították. önbecsülése kedvéért szedi a belépődíjat. Hogy bizonyítsa, szükség van rá.

így morfondírozom magamban, Klári kezét fogva sétálok kifelé a múzeumkertből, hallom, hogy az (■reg utánam szól, vegyem vissza a tíz forintot.

Érzem, a zsebembe dugnak valamit. A kisöreg utánunk settenkedett a hóban. Belopta a fém tízest a zsebembe. Mire visszafordulok, a rácsos kapu nagyot dörren, bevágta mögöttünk.

ehet, jó volna azt mondanom, hogy kinevet minket a kisöreg, hogy jót kacag, mit tudom én, de az az igazság, hogy ránk sem nézve megforgatja a kulcsot az ajtóban, s visszaballag a kis házba, ahonnan mindent jól szemmel tarthat.

(Megyünk mi is a dolgunkra Sejtem, hogy a kisöreg elmondásában esetleg én leszek az a bizonyos hivatalos ember, aki próbára akarta tenni becsületességét. Jól kiszínezve lehet majd ezt mesélni pi- pázás közben. S az újabb állás is úgy fog feltűnni, mint jutalom — rendíthetetlenségéért. — Legalábbis az ő előadásában.)

S mit tehetünk? A büszkeséghez is joga van.

MEGGYES LASZLÖ RAJZA

Papp Márió:

Amit átéltem

Amit átéltem

nem az enyém

holt

és valódi vagyon

de nem az enyém építhetek rá

használhatom

de nem az enyém utcáimban gödrök laknak

tereimen harangzúgás dolgokat terel a szél

egy ember szagát egy emberen át a világot a halált

lakatlan szívemen át a mát

és beléöltözöm

azt mondom

ez én vagyok és mégsem az enyém

Kö PÄL; KOSSUTH

Moldova György:

Egy

pesti

lakás

Ha megesküszöl rá, hogy soha nem fogod megírni, akkor elmesélem neked, hogy jutottam én egy pesti lakáshoz. Ne a fiaid életére esküdj, tudom, hogy csak lányaid vannak, ha mégis megírnád, verjen meg az Isten azzal, hogy te is próbálj magadnak egy pesti lakást szerezni.

Huszonkét éves voltam, utolsó évemet jártam az Iparművészeti Főiskola egyik tervező szakán. Már korábban megnősültem, feleségem gyereket várt. lent élt Nagykanizsán a szüleivel, én bent 'laktam a diákszállóban, de a szabályok szerint már csak néhány hónapig, a

diplomavizsga után mindenképpen ki kellett költöznöm.

Tudtam, hogy egv tervező nem élhet meg Nagykanizsán, egyetlen pesti rendelő sem veszi azt a fáradtságot, hogy ötszáz kilométert vonatozzon vagy autózzon a kedvemért. Ha meg akarok maradni a szakmában, Pesten kell élnem.

Albérletbe egy terhes asszonnyal sehol sem fogadtak volna be. elmentem a tanácshoz puhatolózni, hogy milyen esélyeink lehetnének szövetkezeti lakásra, kiderült: még az igénylést sem adhatom be, mert hiányzik a szükséges ötévi pesti munkaviszony vagy a helybenlakás.

Mindenkinek elmeséltem a helyzetemet, de csak sajnálkozva rázták a fejüket, végül Kati, az egyik évfolyamtársnőm azt mondta, hogy ő talán tud valamit.

— De van pénzed?

Tanulás mellett maszekolgattam, összejött ötven-hatvanezer forintom, Kati bólintott.

— Jól van. Idehallgass. Feri: a sógorom jövőre disszidálni akar, és marad utána egy háromszobás lakás a Szent István parkban.

— Nekünk az nagy.

— Nem is a tiétek lenne, hanem a miénk a férjemmel, viszont azt az angyalföldi egyszoba-konyhát. ahol most lakunk, át tudjuk adni nektek. Azzal a pénzzel, amit tőled kapnánk, ki tudnánk fizetni a

sógoromat, mert ő most valami hazatelepülő amerikai nyugdíjastól tudna vásárolni dollárt, amit kint kaphatna meg.

De hogy lehet keresztülvinni ezt az egészet? Volt egy közös ügyvéd barátunk, azzal leültünk variálni. Kiderült, hogy a rendeletek ke- zünket-lábunkat megkötik, ebbe a lakásba nem költözhetünk be ötéves munkviszony vagy pesti helybenlakás nélkül.

— Egyetlen dolgot lehet megpróbálni gyerekek — mondta az ügyvéd —. ha hajlandók vagytok rá. Bonyolult és veszélyes.

— Mi az?

— Feri is, Kati is elválik, Kati férje átmegy a disszidálni készülő sógor lakásába, hogy a sógor átírathassa rá a tulajdonjogot.

— Miért kell ehhez elválni? — kérdezte Kati.

— Mert egy házaspárnak nem lehet két tanácsi bérlakása. De ne félj, nem maradsz sokáig elvált asszony, mert Feri elvesz, és mint házastárs beköltözik hozzád Angyalföldre. Aztán elváltok. Kati megy a férje után az új lakásba. Feri pedig újra elveszi a régi feleségét és felhozza Nagykanizsáról, így aztán mindenki a helyére kerül.

Mivel semmi más megoldás sem kínálkozott, el kellett fogadnunk az ajánlatot. Először én váltam el

a feleségemtől, nekünk sietni kellett, mert az asszony már az ötödik hónapban járt, nagy malaclopó pelerinben állt a bíróság elé, ha ne adj’ Isten észreveszik, hogy terhes, nem létezik, hogy elválasztának.

— Miért kívánnak elválni? — kérdezte a bírónő.

Benyögtük azt a bizonyos „Har- madik”-ot, szerelmes vagyok Katiba, Kati és férje is eljött tanúskodni, kimondták a válást, egy: null. Akkor jöttek Katiék, hozzájuk pedig én mentem tanúskodni. Szerencsére ugyanaz elé a tanács elé kerültek, már minden be volt verklizve, az egyik ülnök sok boldogságot kívánt nekik, vasegészséget, ezüsthajat, aranylakodalmat. Ezt a válást is kimondták, kettő: null.

Másnap Katival bejelentkeztünk a tanácsnál, egy hónap múlva ösz- sze is házasodtunk és mint férj most már jogosan beköltözhettem az angyalföldi lakásba, Kati régi férje pedig elmehetett a Szent István parkba.

Vártunk egy hónapot és most Kati adta be a válópert: kölcsönös gyűlölség.

— Egy hónap után? — kérdezte a bíró.

— Mit csináljunk más emberekkel is előfordult már, hogy nem értik meg egymást.

Szét is választottak minket, Kati

mehetett a férje után, én pedig újra elvehettem a feleségemet — éppen jókor, mert már útban volt a következő gyerek.

Kati persze újra férjhez ment a férjéhez, én voltam a tanújuk, az anyakönyvvezetőnő megnézte a személyi igazolványomat, és mikor meglátta, hogy a régi férj jön el tanúskodni az új, illetve a még régebbi férjnek, majdnem kiköpött előttem.

— Már ne is haragudjon, uram. de ehhez gyomor kell.

— Meg lakás.

— Nem értem.

— Nem baj.

Annyi azonban célszerűnek látszott, ' hogy a személyi igazolványainkat, amibe az összes közbeeső állomást bejegyezték, ejtsük be egy lavór vízbe, ott minden szöveg szépen összefolyik, és az új személyibe már csak a mostani állapotot tüntetik fel: a régi feleségem az új felségem, Kati új férje a régi férje.

Ezt a vízbedobást megünnepeltük, egy nagy bulit rendeztünk* Kati úgy látszik, többet ivott a kelleténél, mert tánc közben megszd- rította a kezemet.

— Mi lenne, ha te meg én.., ha tényleg megpróbálnánk együtt ?

Mélyen a szemébe néztem:

— Nem bánom — mondtam — de az illetéket te fizeted.