Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-20 / 143. szám
1981. JÚNIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IFMmiegyzet I A XX. század kalózai A tűzzománc varázslata Fajka János kiállítása Jászapátin Különleges művészi eseA vakációzó gyerekekre — 8-—10 évestől felfelé — s a nyári szórakozást kereső felnőttekre gondoltunk Borisz Durov filmje látón: végre egy igazi nyári mozi, egy remekbe készült kalandfilm. Egy ázsiai kikötőből a Nezsin nevű szovjet teherhajó óriási mennyiségű ópiummal a fedélzetén indul Vlagyivosztokba, hogy alapanyagot szállítson a gyógyszergyáraknak. A többit nem nehéz kitalálná: a kincseket érő rakomány felkelti a nemzetközi kábítószerkereskedők figyelmét, elhatározzák, hogy megszerzik az ópiumot. A szovjet kereskedelmi hajó legénységét tőrbecsalják és ... — kalandfilmről lévén szó, nem „illik” elárulni, mi történik ezután. A cselekmény egzotikus helyszíneken játszódik, erős karakterek csapnak össze a küzdelemben, — mindez történhetne a fekete; halálfejes- lobogós XVII—XVIII. századi kalózfílmben is, ám Durov mozija nem „időtlen”, hanem a mai, nemzetközi ban- ditizmus ismérvei kihegyezett, nagyon céltudatos alkotás. Mindemellett nem tandráma, hiszen napjaink emberének a terrorizmusról úgyszólván nem kell semmit sem elmagyarázni. A Nezsin rakományáért folytatott küzdelem háttéranyagát — sajnos — a mindennapok szolgáltatják. Egy kis túlzással azt is megjegyezhetjük: szomorú, hogy a történet nem nevezhető regényesnek, romantikusnak meg különösen nem. A Nezsin esetéhez hasonló provokációk szinte egymást érik, s ebből a megközelítésből nézve teljesen mindegy, hogy mi a tét, politikai gyilkosság, ópiumrablás, ipari kémkedés stb. Durov érdeme, hogy a hagyományos kalandfilmek kereteibe úgy illesztette a mai történetet, hogy a nemzetközi banditizmus csaknem teljes horizontját — egy esetbe sűrítve — a néző elé tárja. Mindezekből is következik, hogy a rendező nagyon érti a „mesterségét”, — ismervén valamelyest a mai kalandfilmtermést — úgy is mondhatjuk; utolérhetetlenül ismeri a műfaj szabályait, s talán éppen ezért tudta elkerülni a felületesen összerakott kalandfilmek elkerülhetetlennek tűnő szokványait. Míg jó néhány, napjainkban látott nyugati kalandfilm izgalomeffektusai a valószínűtlenből — avagy a „magányos hős” már már emberfeletti tulajdonságaiból építkeznek, — Durov filmjében maga a szituáció teremti a megoldás lehetőségét. Az elbukás és a „patt-helyzet” kényszerpályáján cselekszenek a film főhősei, nem árnyékfigurák, nem is sebezhe- tetlenek, pláne nem legyőz- hetetlenek. Egyszerűen jóérzésű, kötelességtudó tengerészek, akikre azt az alkalmi feladatot bízták, hogy az egyik ázsiai kikötőből szállítsák az ópiumot egy másik, de már hazai kikötőbe. A kalandot nem keresték (sőt!) de amikor bekövetkezett a támadás, olyan helyzetbe kerültek, hogy az általános emberi igazságért kellett harcolniuk, nagy veszteségek árán is vállalták az egyenlőtlennek tűnő küzdelmet S mindezt Durov nem hamis heroizmussal teteti — a film főszereplőivel, hanem azzal a természetes egyszerűséggel, amely az igen izgalmas film egészét jellemzi. Zenei napok Békés-Tarhoson A szolnoki Tiszaparti Gimnázium leánykara is fellép Bartók Béla tiszteletére rendezik meg az idén a békés—tarhosi zenei napokat. Június 25-én a megnyitót követően este 9 órakor a tarhosi szabadtéri „ ^színpadon Bartók Cantata Profanáját és Kodály Psalmus Hungari- cusát adja elő a debreceni Kodály kórus és a Budapesti MÁV szimfonikusok. Közreműködik Gáti István, Korcsmáros Péter, Köröndi György, valamint a békéscsabai Balassi, a gyomai Körösmenti és a gyulai Körös Táncegyüttes. Az előadást Sík Ferenc rendezi.' Ugyancsak Bartók Bélára emlékeznek azon a szakmai találkozáson, amelynek témája a száz évvel ezelőtt született nagy magyar zeneszerző kórusművei és a népdalok kapcsolata. A zenei napok programjában kiállítások, hangversenyek szerepelnek, de ekkor kerül sor az egykori tarhosi diákok találkozójára, műsoros estjére és ugyancsak a rendezvénysorozat keretében tartják meg a kórustalálkozót, amelyen tizenegy énekkar, köztük a szolnoki Tiszaparti Gimnázium leánykara mutatja be műsorát. Ford-sorozat * a képernyőn Folytatja világhírű filmrendezők életművét bemutató sorozatát a televízió. Július 5-től — vasárnap délutánonként — John Ford kilenc filmjével ismerkedhetnek meg a nézők. Az ír származású, hatszoros Oscar-díjas amerikai rendező 1917-től forgat filmeket, s ma már a tengerentúli filmgyártás klasszikusának számít meny és nem mindennapi élmény részesei azok, akik megtekintik Fajka János tűzzománcképeinek tárlatát a jászapáti Vágó Pál emlékházban. Fajka János korán eljegyezte magát a múzsával. Már középiskolásként tudta. hogy számára 'csak egy út lehetséges: a művészet útja. annak minden szépségével és buktatójával együtt. A művészi látáshoz és az alkotás ízlelgetéséhez az első leckét Na<*vkőrösön. szü- . lőföld jének gimnáziumában kapta. Felsőszintű oktatásban az Iparművészeti Főiskolán részesült, ahol Dudás Jenő, Schubert Ernő és Bá- kosi Zoltán irányítása mellett elsajátíthatta a mesterségbeli tudnivalókat. A művészi rangot, az alkotói önállóságot ugyanis kinn az életben, kitartó munkával lehet csak megszerezni. Fajka textiltervezőnek indult, de emellett grafikával is foglalkozott, s mindkét műfajban biztató eredményeket mutatott fel. Aligha véletlen, hogy már textíliáiéban és grafikáiban felvillantak azok a tudat alatt lappangó jelek, amelyek a későbbi tűzzománc irányába mutattak nála. Egy évtized múltán pedig ez a technika lett számára a művészi önkifejezés legalkalmasabb eszköze. A zománcozás művészete több mint kétezer éves múltra tekint vissza. Hosszú története során az anyag megmunkálása sokat módosult és fejlődött. Csak egy dologban nem történt változás egész a jelen századig: éspedig abban, hogy zömmel kultikus rendeltetésű vagy használat« tárgyakat díszítettek vele. Innen adódik, hogy — függetlenül az egyes tárgyakon megjelenő figurális vagy ornamentális ábrázolástól — iparművészetként kezelik, ami a hagyományok vonatkozásában és a temérdek emlékanyag ismeretében indokolt is. Századunk művészetére vált az a feladat, hogy az újjászületett technikai eljárást szinte teljesen elszakítsa a régi díszítő rendeltetéstől és — amint azt Fajka János zománcképei is láttatják — önálló élettel ruházza fel, azaz önmagáért való műalkotássá tegye. A tűzzománckép ma már nem járulékos dísze egy koronának, ereklyetartónak vagy ékszerdoboznak. hanem kiterített, egyenes síkon, kétdimenziós térben, önmagában ábrázol egy konkrét jelentéstartalmat hordozó témát. Ogy, miként egy táblakép teszi. — függetlenül attól, hogy olajjal vagy temperával festették-e. És a téma mellett ugyanúgy van tartalma — mert a kettő nem azonos — mint egy festménynek, továbbá hasonló kompozíciós és színdinamikai törvények érvényesülnek rajta. A technikai műveleteket figyelmen kívül hagyva tehát képző- művészeti igénnyel lép föl a zománckép. Fajka választott műfaját magas szinten képviseli a kortárs magyar művészetben. Tökéletesen ismeri a zománc „nyelvi” lehetőségeit, vagyis tudja, hogy mit lehet elmondani, kifejezni vele és a mesterségbeli követelményeknek is magabiztosan tesz eleget. Ugyanakkor elveti az öncélú bravúroskodást, a felületen megrekedő csillogtatást. Pedig könnyen elragadhatná az anyag bűvölete, mivel az ilyen tetszetős művészeti ágban nehéz a magakellető látványosság csábításának ellenállni. Fajka János képes erre, jól gazdálkodik az anyagokkal és a meglelem- tés lehetőségeivel. Az üres ragyogta tás helyett a tartalomra helyezi a hangsúlyt. Elmélyült, emberközpontú közlendői vannak, ezért tesz hitet a figurális ábrázolás mellett, amely.. legnyíltabb megnyilatkozása. A művészi forma vonatkozásában a legegyszerűbb. legtisztább megoldásokat választja. Szembetűnő itt az ésszerűségnek alávetett elrendezés, az ösz- szeillő színek olykor tartózkodó. máskor erőteljes árnyalatainak kiválasztása. A2 egyes színfelületeket természetesen nála is a rekeszek választják külön, s ebben a két legkedveltebb lehetőséggé' él; vagyis: ha a kompozíció úgy kívánja akkor fémszalagocskákat, máskor meg sodronyfonatot forraszt a fémlapra. Üjabban a két eljárást kombinálja is. bár mindenkor az a fő szempontja, hogy a rajzolat eleven és változatos, ugyanakkor pedig a célnak alárendelt legyen. Ha pedig stíluskategória közé próbáljuk szorítani Fajka János zománcképeit, akkor elsődlegesen konstruktív formajegyeket figyelhetünk meg azokon. .Ennek lényege a rendteremtés igénye, vagyis a képsíkon megjelenő figurális és tárgyi motívumok olyan szerkezeti egysége, mely egyben monumentális hatás elérésére is képes. És ami legalább annyira szembetűnő és lényeges nála. mint a konstruktív képi építkezés: alkotásainak egyértelmű tisztasága és nemes egyszerűsége valahol a népművészet talajában gyökerezik. Aligha kétséges, hogy a bartóki „csak tiszta forrásból” elv és művészi gyakorlat érvényesül nála. Fajka János emberi-művészi etikájának talán legszimpatikusabb vonása, hogy sohasem elégedett önmagával. Állandó aggálya, hogy a holt anyagot képes lesz-e úgy kialakítania, hogy azt szóra bírja érzéseinek, gondolatainak. közlendőinek szándéka szerint. vagyis, hogy az élettelen fém és zománcfesték szellemi gazdagságának életteli tolmácsolója legyen. Fajka János rendszeres kiállító. Műveivel találkozhatunk szinte minden hazai seregszemlén. számottevő kollektív kiállításon és egyre több önálló tárlat rendezésére kap meghívást. A szó legnemesebb értelmében vett közösségi ember, aki mindenütt ott van, ahol a közízlés fejlesztéséért tenni kell valamit Az országos feladatok mellett lakhelyén — a főváros XIX. kerületében — sem zárkózik be, hanem a Kispest Képző- és Iparművész Csoport tagjaként fáradhatatlan munkása a helyi köz- művelődés ügyének is. Az alkotás és a műveltetés feladatait egyforma komolysággal és példás szerénységgel végzi el. Azok közé tartozik. akik eredeti tehetségük és élvonalbeli művészetük birtokában megengedhetik maguknak a szerénységet. Ecsery Elemér — ti — Osztrák művész a magyar tv-ben Bánki Iván rendezésében egy kabarétörténeti sorozat forgatását kezdték meg a Televízióban. A századforduló kabaréjának egyik jelenetében Samy Moicho osztrák pantomimművész lép fej K ökényes kölcsön kért Balatonitól ötszáz forintot, azzal, hogy elsején megadja. — Igazán nagy szükségem van a pénzre — magyarázta —, úgyszólván élnem kell belőle. Ugyanis az unokaöcsém nősült, neki vettem nászajándékot, és az a kiadás nem volt bekalkulálva. Ugye, nem haragszol? — Ugyan... — legyintett Balatoni, és odaadta a pénzt. Kökényes hálálkodott, és nagyon megértőinek nevezte barátját. Másnap este szintén jelentkezett. A kaputelefonon kereste Balatoniékat, akik éppen tévét néztek, így elég sokáig nyomta lent a gombot, amíg meghallották. — Felmehetnék? — Gyere — mondta Balatoni a telefonba, és nem tudta mire vélni Kökényes felbukkanását. Máris hozná a pénzt? Kökényes kezet csókolt Balatoninénak, megsimogatta a gyerekek fejét, aztán félrehívta Balatonit és úgy suttogta: Tóth-Máthé Miklós AZ ÖTSZÁZ FORINT — Szeretnék kérlek elszámolni. — Miről? — Átmehetnénk a másik szobába? — Parancsolj. Odaát Kökényes elővett egy papírt, szépen kihajtogatta, és ezt moridta: — Az ötszáz forintból ma elköltöttem ötvenet. Nézd meg, ezeket vásároltam a pénzből. — Balatoni csodálkozva bámult az eléje tett papírra. Fé] kiló cukor, 10 deka párizsi, 20 deka juhtúró, 1 tubus szardellapaszta... — De hát — kérdezte értetlenül —, mi közöm nekem ehhez? — Ti sem éltek könnyen — mondta Kökényes —, ezért úgy gondoltam, jó ha látod, mire fordítom a tőled kapott pénzt. Vagyis, hogy valóban a legszükségesebbre... — Nézd csak, engem nem érdekel, mit veszel belőle, az már a te dolgod. Felőlem akár el is égetheted! —• Elégetni?! — Kökényes döbbenten meredj Balatonira. — Hogy gondolhatsz ilyet? Nem az utcán találtad te ezt a pénzt, hanem megdolgoztál érte. Éppen ezért nagyon rendes voltál, amikor kisegítettél szorult helyzetemben ... — Jó, jó — vágta el idegesen a szépen kerekedő mondatot Balatoni, — ne hangoztasd ezt folyton. Emberek vagyunk, segítjük egymást. Hasonló esetben te is ezt tetted volna, nem? — Természetesen — helyeselt Kökényes. Ezután néhány napig nem mutatkozott, és Balatoni már kezdte elfelejteni az egészet, akár egy kellemetlen epizódját a hétköznapoknak. amikor egyszer megint nyüszített a káputele- fon. — Csak én vagyok — mondta Kökényes, amikor Balatoni a kagylóba hallózott —, nem is mennék fel, csupán egy szégyenletes dolgot szeretnék bejelenteni... — Mit? — kérdezte Balatoni rosszat sejtve. — .öregem, a kapott pénzből ma vettem egy üveg bort és megittam ... — Váljék egészségedre! — Haragszol? — érdeklődött megszeppenve Kökényes. — Mintha ingerültebb lenne a hangod. De ezt meg is értem, hiszen ti sem a fáról szedtétek'' le azt a pénzt, amiből én könnyelműen bort vettem és vedeltem. — Ide figyelj — mondta rekedten a dühtől Balatoni — ha még egyszer előhozakodói azzal a pénzzel, kitekerem a nyakadat. Hagyj engem békén! — Nem úgy van az — sietett a felelettel Kökényes —, mert én igenis erkölcsi kötelességemnek tartom, hoCTl' részletesen beszámoljak arról: mire költőm a kölcsön vett összeget. Mások ezt elintézhetik egy kézlegyintéssel, de én nem. Szükségleteim fedezésére kértem, és nem akarok előtted hazugságban maradni, ezért vallottam be ezt a boros félrelépésemet is. Balatoni ekkor már régen lecsapta a kagylót, és Kökényes csupán a néma hangszórónak vallott. Elseje előtt két nappal megint eljött. Kora reggel csöngetett be a lakásba, Balatoni a kádból ugrott ki, és amúgy vizesen kapta magára a fürdőköpenyt. — Mit akarsz már megint?! — Semmit — mondta szomorúan Kökényes, — most már igazán 6emmit. Tegnap olyan dolog történt, ami megbocsáthatatlan. A tőled elkunyerált pénz maradékából elmentem, és egy vendéglőben vacsoráztam. És olyan jól éreztem magam, ahogy még sohasem. Tudod, mennyi maradt? Hét forint ötven fillér ... Megígérem, hogy azon egy liter tejet és egy fél kiló kenyeret fogok venni... — Te piszok! — ordította Balatoni. — Ha még egyszer idetolod a pofádat, kihajítalak az ablakon ... ! — De hát elsején még jönnöm kelj — mondta ijedten Kökényes —, akkor hozom el az ötszázast... — Ne gyere! Ne hozd! Neked én nem adtam ötszáz forintot! Engem nem fogsz kiborítani idegileg, a lelki- nyugalmam többet ér ... ! Tűnj el, ne- is lássalak Bevágta az ajtót, és Kökényes boldogan tűnt el a lépcsőfordulóban. Már azt hittem — gondolta —, hogy a végén csak meg kell adnom. Még jó, hogy nem hagytam abba az egészet. A jövő hónapban Kárásztól kérek kölcsön, de oda legalább öt felmenetel szükséges, ennél sokkal dörzsöltebb fickó. De mit számit az! Aki sikeres akciót akar, sose riadjon vissza a nehézségektől!
