Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-03 / 128. szám
1981. JÚNIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyár a televízióban Új sorozatok, műsorok a kánikula jegyében Közeleg a nyár és vele a lévések nagy dilemmája: maradjon minden a régiben, vagy a késői sötétedésre való tekintettel kezdődjenek később a műsorok, változzon. avagy ne változzon a tévé híradó és nyomában a többi adás kezdési időpontja ... ? Nos. az idén a vitát megspórolhatjuk: a televízió vezetősége, széles körű vizsgálódás eredményére hagyatkozva, úgy döntött: semmi sem változik. Nem lesz tévés nyári „időszámítás” — elsősorban abból kiindulva, hogy azért a közönség nagyobb része még sincs állandó jelleggel szabadságon ... így aztán az úgynevezett főműsorok kezdési ideje érintetlen, legfeljebb a műsorszerkesztőségnek lesz több baja, ha a különböző időbeosztású nézőrétegeket külön nyári kínálattal szeretné meglepni. Mindenesetre azt a programok kiválasztásában jól tudják az illetékesek, a tévé legfőbb vonzereje nem is a műsorkezdés, hanem a műsor. így aztán eltökélt szándékuk, hogy konkurren- ciát csinálnak a remélhetőleg igazán kánikulai napoknak, strandnak, sétának, mozinak, szabad térnek, hogy ki—ki maga döntse el, mivel is töltse szabad idejét. Azt máris örömmel, jelenthetjük, a nagyérdemű publikum igényeihez igazodva több lesz a kimondottan könnyed, szórakoztató produkció, ami persze nem jelenti egyáltalán azt, hogy csak csupa csacskaságot sugároznak. Miközben ismét képernyőre kerülnek az elmúlt tévés évad, legnagyobb sikerei — erre teremt jó alkalmat a veszprémi tévétalálkozó, s nyomában a II. programban az imétlések láncolata — számos érdekesnek ígérkező premierre is számíthatunk. Műsorra tűzik többek között Galambos Lajos Fegyverletétel, Kurucz Gyula Négy csend között a hallgatás, Szakonyi Károly: Megy a gyűrű. Erdélyi Sándor: Abban az egyetlen pillanatban, Bárány Tamás: Brutus című írásának adaptációját. Ki járt jobban? címmel új dokumentumműsojr- térképezi fel hazánk falusi lakosságának azt a részét, amely az elmúlt két évtizedben városban vagy falun új munka- és életkörülmények közé került. Ugyancsak a valóságfeltáró munkák sorában vetítik majd a következő hetekben a Budapest titkai, a Demokrácia gyermekcipőben, a Nyáron is szeretnék iskolába járni, a Szorító című produkciókat, s a Legszemélyesebb közügyeim sorozat is folytatódik, a Bánki Donáth Műszaki Főiskola igazgatóját bemutató epizóddal, a Magyar tudósok sorozatban Falusné Szikra Katalin áll a kamerák elé. A fiilmműsorokban szerepel a western nagymesterének, John Fordnak szentelt sorozat, amelyet az ítélet című csehszlovák folytatásos film követ. Jack London nyomán forgatták NSZK—- román koprodukcióban az Aranyásók Alaszkában című 4 részes kalandfilmet, s ugyancsak nem lesz hiány izgalmakban a szintén több részes Fekete macska bandája című szovjet filmben sem. A helyszíni közvetítések sorában találjuk a nyáron megrendezésre kerülő szovjet—magyar barátsági fesztivál koncertjeit. S ha már a nemzetközi kapcsolásoknál tartunk, szólnunk kell a sportprogramról is. A többi között átveszi a Magyar Televízió a wimbledoni nemzetközi teniszversenyt, a kajak-kenu világbajnokság, a bukaresti Universiade, a baráti hadseregek nyári szpartakiádja, az oslói kötöttfogású világbajnokság legfontosabb összecsapásait, viadalait. A fiatalabb korosztálynak sem kel] — az Esti mese macijával ágyba bújnia. Júniustól a maci is új „formában” jelentkezik. Filmet láthatnak az Úttörőszövetség megalakulásáról, Észak- Amerika indiánjairól. Megismétlik a Nagyenyedi két fűzfa és a Vakáció a Halott utcában című nagysikerű 'tévéprodukciókat, s a miskolci színház előadásában felvételről követhetjük nyomon Lú- das Matyi kalandjait. A zenebarátoknak — két különböző kategóriában — ismét mód nyílik a drukkolásra. Az Interfórum sorozatban most is fiatal, pályakezdő muzsikosok állnak dobogóra, s ugyancsak sok új névvel — és remélhetőleg tehetséggel — találkozhatunk az idei táncdalfesztiválon is. A nyár újdonsága még, hogy keddi napokon a II_es program a hazánkban nyaraló külföldi turisták szórakoztatását is célul tűzi: így nemcsak orosz, angol és német nyelvű híradás szerepel, hanem olyan feliratozott, vagy idegen nyelvű alkotások peregnek, amelyek hazánk természeti szépségeit, kulturális örökségünket, vagy idegenben is elismerést aratott tévéjá,tékáinkat ismertetik meg az itt vendégeskedő nyaralókkal. N. Gy. ÜNNEPI KÖNYVHÉT '81 Iró-olvasó találkozók, ankétok Az ünnepi könyvhét rendezvénysorozata ma délelőtt fél 11 órától Szolnokon, a gépipari szakközépiskolában Parancs János költő rendhagyó irodalomórájával folytatódik. A költő este 7 órától törökszentmiklósi olvasóival találkozik a városi könyvtárban. Ma ugyancsak Tö- i'ökszentmiklós vendége lesz Joó Katalin író, aki délután i órától várja olvasóit. Cseres Tibor író Kisújszálláson, Túrkevén és Mezőtúron találkozik az érdeklődőkkel. Szolnokon, a Megyei- Művelődési és Ifjúsági Központban ugyancsak ma, délután 6 órától rendezik meg a Valóság című folyóirat ankétjét, amelyen Kőrösii József főszerkesztő, Erdélyi Sándor, a martfűi növényolajgyár főmérnöke és Vitányi Iván művelődés-szociológus válaszol az olvasók kérdéseire. Az ünnepi könyvhét kiemelkedő eseménye lesz holnap délután 4 órától a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. el nöke Életem törvénye című könyvének an- kétja. Az ankéten Kállai Gyula dedikálja is műveit. KOMLÓN Gyermekkórusok találkozója Nemzetközi Gyermek- kórus- Találkozót rendeznek június 12. és 14. között a várossá alakulásának harmincadik évfordulóját ' ünneplő Komlón. A Kodály Zoltán nevét viselő dalosünnepségen hat hazai úttörő énekkar szerepel, rajtuk kívül csehszlovákiai, jugoszláviai, lengyel. NDK-beLi, NSZK-beli, osztrák, és litván gyermekegyüttes is fellép a mecseki bányászvárosban. A találkozó célja az, hogy a névadó mester szellemében erősítsék a népek közötti barátságot, s a különböző nyelven daloló lányok és fiúk még inkább megismerjék egymás énekkul túráját. A kórusok több nyilvános, valamint üzemi és iskolai hangversenyt adnak a fesztivál során. A Tolna megyei Decsen, a művelődési ház padlástermében a sárköziek régi földművelő, kertészeti, állattartási, halászati és házi eszközeit, használati tárgyait tekinthetik meg az érdeklődők Hit az emberi szóban BESZÉLGETÉS A 60 ÉVES KARINTHY FERENCCEL Az ünnepi könyvhét vendégeként Szolnokon üdvözölhettük Karinthy Ferenc Kossuth-díjas írót, a kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő képviselőjét, akit nagy érdeklődés mellett megtartott szerzői estje után kértünk beszélgetésre. — Nyilatkozataiból, írásaiból tudjuk, ön nem készült írói pályára, sót minden idegszálával tiltakozott az ellen, hogy íróvá váljék. Gyermekkora, édesapja, Karinthy Frigyes sorsa, alkotói kiszolgáltatottsága riasztotta e valóban nem, könnyű hivatástól. A napokban 60 éves. Az évtizedek távlatából most hogyan látja, érdemes volt mégis az írói sorsot választania? — Igen, nagyon. Az írói pálya nagyon szabad szárnyalásra ad lehetőséget. Én. nagyon szeretem az életet, szeretek jönni, menni, utazni, látni. Ezt mind megtehetem, de van az írói munkának egy sokkal fontosabb oldala is. Amit valamikor a gyóntatópapnak vagy a pszichoanalitikusnak mondtak el az emberek, azt most elmondják nekem. Nagyon sokféle embert, emberi sorsot ismerhetek meg, és ez nagyon jó dolog. Hogyan is mondjam? Az író az kicsit olyan, mint az isten, aki teremteni tud. A jó író semmiből valamit teremt. No, de hát a világ azért van. hogy én megírjam. Hát mi más célja van a világnak, mint az, hogy én megírjam? Most viccelek, de van ebben valami ... — Nyilván sokan feltették már a kérdést: mire kötelezi Karinthy Ferencet Farinthy Frigyes szelleme? Mi az, amit tovább kell vinni a nagy író életművéből, mit tart fontosnak? — Erre könnyen tudok válaszolni, mert erről szól az életünk. A legfontosabbnak — azt hiszem — két dolgot tartok a Karinthy-hagyaték- ból. A humorra való képességet, azt, hogy az ember tudjon nevetni másokon is, magán is. Eztj egyszer úgy fogalmaztam meg, hogy annak, akinek még a háborúban, a fronton, a munka- szolgálatban is volt ereje viccelni, tréfálni, mókázni, szerintem több esélye volt a túlélésre. Az iróniára, az öniróniára való képesség nagyon fontos Karinthy-hagya- ték. Az önirónia ott van minden írásában. Az Utazás a koponyám körül véresen komoly, rettenetesen komoly, és mennyi önirónia van benne mégis! És ettől él és ettől emberi. A másik ami nagyon fontos, nagy szót mondok' humanizmus. Valahol meg is írtam, hogy nálunk odahaza szólásszabadság volt. A kicsi, 3—4 éves gyereknek sem mondták soha. hogy csend legyen. Azt mondták, hogy tévedsz fiam, de azt sose, hogy ne beszélj. Szóval a hit az emberi szóban. Ez nagyon nagy dolog. Ügy fogalmaztam ezt egyszer meg. apám szájába adva — talán így nem mondta, de mondhatta volna — hogy sósa vágd be az ajtót, mindig hagyj annyi rést, amelyen egy szó befér. Akt-az emberi szóban hisz. az az életben hisz. S ebben tulajdonképpen benne van minden, az egész világpolitika benne van. Az, hogy ne öljük egymást, hanem tárgyaljunk, beszéljünk, beszéljünk, vitatkozzunk, vesszünk össze, szidjuk egymást, ordítozzunk, de beszéljünk! Ezt értette apám a humanizmuson, és ezt feltétlenül érvényesnek tartom. Ma még sokkal inkább, mint akkor. — De a közelmúltban a televízióban és most a szerzői estjén is éppen arról beszélt, hogy nem értjük egymást ... — Ez a baj, ezen kellene valahogy túljutni. — Az Epepe című könyvében éles „látletetet” ad erről a jelenségről. Emberi kapcsolataiban, írói munkájában önnek is gondot jelent? — Nem mindenki él ..Epe- pében” ma még. Szerencsére. Nekem életelemem a beszéd. Nagyon szeretek beszélni, nagyon szeretek beszélgetni. Amikor riporter voltam., az volt a trükköm, hogy elkezdtem magamról, a gyérekemről, a családomról beszélni, a legzárkózottabb ember is megnyílt. Nem kérdeztem, nem szigorúan rákérdeztem, beszélgettem. És nekem ma is ez az életelemem, hiszen így tudom meg, hogy mi történik á világban. az országban. — Mintha manapság kevesebb író vállalkozna az ilyen fajta riporteri munkára. — Elég baj. Eltávolodtak a valóságtól, nem érdekli őket a valóság. Pedig mit érdekel engem az író maga? Az író engem csak akkor érdekel, ha a világot szólaltatja meg, ha ajtót nyit a világra. „Csak én bírok versemnek hőse lenni” — írta Babits, de azért ezt nem így értette. Ö úgy volt a versének hőse, mint a világ megszó- laltatója. Egy tankönyvben olvastam a múltkorában valami olyasmit, hogy van olyan író, akinek a nyelv nem eszköze, hanem célja. Nem tudok ezzel mit kezdeni... Ez nagyon káros jelenség, mert annak idején a magyar irodalom legjava, Móricz, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy ragyogó riporter volt. Riporterként, újságíróként kezdték a pályájukat és abból nőttek naggyá. — Irodalmunkat is gyakran éri martapság az a vád, hogy befelé fordul, nem tükrözi kellően a valóságot. — Ezt így nem mondanám. Gondoljunk például Moldova ragyogó írásaira. Kétségtelen azonban, hogy a sok eredeti tehetség mellett, nagyon sok mai irodalmunkban az utánzás, az utánérzés és itt elégedetlen is vagyok. Ami Párizsban ezelőtt tíz évvel volt „divat”, azt most írják itt meg. s ez már nem érdekel senkit. — önnek több színművét, drámáját játszották itthoni és külföldi színházakban egyaránt. Egy időben színházi dramaturgként is dolgozott. Ma milyen kapcsolat fűzi a színházhoz? — Nagyon érdekes! kapcsolat. Én megírom a darabot, ők meg eljátsszák. Ha eljátsszák. A Házszentelőt a Nemzetinek írtam, utána még két színháznál próbálkoztam, végül is a Thália vállalta fel. A darab már 150 előadást ért meg. talán láthatjuk hamarosan a televízióban is. — A könyvhétre megjelent Hosszú weekend című kötete, jelenleg min dolgozik? — Min dolgozom? Én mindig egy novellán dolgozom. S az a novella lehet olyan jó, mint Maupassant Gömböce, és lehet olyan' rossz, mint a világ legrosszabb novellája. Ez csak egy novella. nem igen tüdők róla többet mondani. Talán annyit, hogy külföldön játszódik — nekem sok írásom játszódik külföldön — és megint visz- szatér benne egy-két olyan hősöm, aki már előzőleg is szerepelt írásaimban. — Köszönöm a beszélgetést. Török Erzsébet Védett Hungaricagyűjtemény Csepelen Hanglemezek a szekrényekben és a szekrények tetején, a faltól-faldg polcokon, az asztalokon, az állványokon és minden védett helyen. Tizenöt és fél ezer lemez a csepeli kis szoba- konyhás házban. Ki gondolná: védett Hungarica-gyűjte- mény. A gyűjtő: Kovács József nyugdíjas posztógyár i munkás. — ötven évvel ezelőtt kezdtem a gyűjtést — em- léksziik vissza. — Gyenge látásom miatt nem sokat olvashattam — pedig szerettem a könyvet —, a filmeket sem élvezhettem, társaim elhúzódtak tőlem ezért, a zenével kárpótoltam magam, összekuporgatott filléreimből vásároltam egy tölcsér es gramofont és néhány hanglemezt, kéz alól, persze. Aztán újabbakat és újabbakat vettem a régiségkereskedőktől, az ócskapiacon, vagy ha tellett rá, az üzletből. A legnehezebb munkákat vállaltam azért, hogy megszerezhessem az akkori nagylemezeket. Számos lemezt cserébe vagy ajándékként kaptam. Lassan-lassan gyarapodott a gyűjteményem. íme... S a látogató őszintén csodálkozik. Olyan lemeztárat lát, amelyben megtalálhatók a világ hanglemieztermésé- nek sok érdekes, értékes példánya. Réna és Aréna, Ly- rophoni Polython és Meta- phon, Darling és Diadal, Baby és Odeon, Parlament, Hunnia és számos más gyártmányú lemez. Zömük — 12 ezer darab — magyar nyelven szól. Egyik-másik serceg, recseg, zörög forgatás közben, ez azonban mitsem von le értékéből. Jóska bácsi számára éppen ezek a legkedvesebbek, Emlékezetből ismeri mindegyiket, s csak azért jegyezte őket katalógusba, hogy bemutathassa a vendégeknek. — Úgy jönnek ide, mint a jó forráshoz — mondja. -— A rádió és a televízió szerkesztői műsoraikhoz, a film,gyáriak produkcióikhoz válogatnak .lemezeket. Előadóművészek is hozzám fordulnak, s az ő sikereikből én is részesülök. Évekkel ezelőtt Ráto- nyi Róbert operettműsorához kért lemezeket, amelyekért előadása után köszönetét mondott: Néhány nap múlva kétszáznál több levelet kaptam: fiatal lányok további sikereket kívántak és fényképeket kértek tőlem. Azt hitték: a táncdalénekes Kovács József vagyok.
