Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-16 / 139. szám

1981. JÚNIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ember, — de milyen? Szinte valamennyi sportágban, ahol őszi-ta­vaszi rendszerben zajlik a bajnokság, alaposan ki- hegyeződtek a dolgok. Valamennyi pontnak óriási az értéke: kiesés, bentmaradás, bajnoki cím, vagy a táblázaton való liftezés múlik rajta. Általában az éves mun­ka summázását adják az utolsó (meccseken a né­zőknek a főszereplők, a sportolók, de ezen az „érettségin” nem mind­egy, milyen lábbal kelt fel a vizsgaelnök: az a fekete vagy fehér ruhás ember, aki síppal a szá­jában a küzdelmek jelen­tős figurája. Egy bíró egy-egy mér­kőzésen a szükséges rossz — legalábbis a szenvedő fél számára. Érthető, hi­szen jutalmazni nem tud, csak büntetni: azt figye­li, mikor jár tilosban egy sportoló, és ekkor — ál­talában ekkor — harsan a síp, jön a büntetés. Márpedig aki az igazság- osztó pallost tartja a ke­zében, attól még a ki­kezdhetetlen döntést ' is duzzogva fogadja a sér­tett. Hát még ha az ítélet előtt mérlegel a játékok döntnöke: „Kinek is ve­zetek? Mi is lesz. ha nyer ez? Vagy amaz?” Hogy ne tűnjön szemé­lyeskedésnek, kezdjük a példánkat jó messzire a hazai küzdőterektől. Ökölvívóink, birkózóink reklamáltak nemzetközi testületeknél azért, mert úgy érezték, kontinens- versenyen hátrányos meg­különböztetés érte őket a bírók részéről. Egyszóval van ilyen. Most tehát bátrabban vehetünk kö­zelebbi és frissebb példá­kat. Labdarúgó tudósí­tónk jelentette az NB ll-böl, hogy meglepő mó­don mindig kiállít vala­kit az együttesükből ugyanaz a bíró, ahány­szor, csak rákerül a fü­tyülés sora egy-egy ösz- szecsapásukon■ Vasárnap a nyírtelkiek panasz­kodtak, amiért a játékve­zető két labdarúgójukat is zuhanyozni küldte idő előtt, mert hát ő volt az, aki ugyanezt megtette már egy másik alkalom­mal is. A vízilabdáról ne is beszéljünk. Ott a kö­zönség sokszor úgy érzi, hogy a parton sétálgató két fehér ruhás úr az ujjain levő madzagokkal mozgatja tetszés szerint a vízben kapálódzó figurá­kat. Tévedés ne essék, nem a bírókon kívánom el­verni a port. Inkább a vitatható ítéletüket pró­bálom megérteni. Talán, amikor a sípba fújnak, végigcikázik rajtuk a döntésük következménye: „Ez egy bajnokaspiráns, és az én közreműködé­semmel veri a kiesője­lölt, te jó isten!” Talán olyan konzekvenciákat visznek a pályára tuda­tuk alatt, ami ugyancsak meghatározó lehet a dön­tésük során: „Ez a baju­szos srác legutóbb is alat­tomosan puhította embe­rét” — és már kézben is a piros lap. Ilyenkor egy-egy dön­tés ezekből vált ki fel­hördülést anélkül,' hogy egy karmester beintett volna a nézőknek. A kol­lektív fütyüléstől aztán rövid út vezet addig, hogy a kardozó tőrre, esetleg párbajtőrre cse­rélje fegyverét, mivel hogy ott ember helyett gép teszi az igazságot. Örvendetes, hogy az NB I-es labdarúgó-mér­kőzések utolsó felvonása látványos bíróbotrányok nélkül zajlik. Igazán csak dicsérni lehet Mohácsit, aki a Népsport szerint öt­csillagosán vezette azt a kaposvári meccset, me­lyen a Vasas elbúcsúzhat tott a bajnoki címtől. Józanul, lehiggadva egy-egy vérforraló sport- / csata után a közönség végül is belátja, hogy a bíró is ember. De ebben a nehéz, borotvaélen tán­coló szakmában nem mindegy, milyen! — Pb — Vízilabda OB I A döntetlen a Medicornak hízelgő Tóth J. a Vízügy SE harmadik gólját lövi Szolnoki Vízügy SE— Me­dicor OSC 11:11 (3:0, 3:4, 2:2, 3:5). Damjanich uszoda, 1000 n., v.: Orosz, Medvecz- ky. SZVSE: Hegyvári S.— Cseh, Varga, Hegmann Hasz­nos Pintér I., Tóth. Csere: .Rekita, Bogdán, Lengyel. Edző: Babarczy Roland. ®.: Tóth 4, Hegmann 3, Hasznos 2, Cseh, Pintér I. Legszebb napjaira emlé­keztető, lendületes, gólratö- rő, taktikus játékkal kezdett a Szolnok. Hegmann ügyes ejtéssel, majd emberhátrány­ból, Tóth átadásából, ismét a fiatal játékos szép lövés­sel szerzett gólt, aztán Tóth lőtt remekül, s a 3:0-ás szol­noki vezetés nagyarányú győzelmet sejtetett. A máso­dik negyedben Pintér • I* büntetőjével már 4:l-re ala­kult az eredmény. Hegyvári S- két nagy védése után két távoli lövés betalált, miköz­ben Hasznos', kapufát lőtt. Mindkét csapat jeleskedett a góllövésben, s a második negyed 6:4-es vezetéssel zá­rult. 'A harmadik játékrészt Cseh távoli gólja vezette be. Ezután Orosz emberhát­rányos. helyzetben Mát- sik lövését gólnak ítél­te holott a labda néni haladt át a gólvonalod. (Orosz nem is láthatta jól, mert távol állt az esettől, ugyanakkor a közelben tar­tózkodó MedvecZky nem jel­zett semmit.) A negyedik játékrészben 8:7 után sike­rült 11:8-as vezetést szerez­ni. Aztán ll:9-nél Rekita, Kuncz csavargólja után Tóth lőtt kapufára, majd Pásztrai egyenlített. Régen láttuk a szolnoki csapatot ilyen jól játszani. Védekezésben és támadás­ban egyaránt magasan el­lenfele fölé nőtt. a döntetlen a fővárosiakra nézve hízel­gő. A jók között is a leg­jobb volt Hegyvári S., Cseh, Hegmann és Pintér I. (Pi) LABDARÚGÓ NB II A tavaszi idény legjobb játéka Nyírtelken Szolnoki MÁV MTE— H. Asztalos J. SE 2;0 (1:0) Nyírtelek, 1200 n., v.: Kóródi. SZMÁV MTE: Bartos — Szántai, Szabó, Csontos, Tóth — Porhanda, Baran, Tubák (Nász a 77. percben) — Selyem (Barna a 71. percben), Lász­ló, Szekeres. Edző: Géléi József. Asztalos SE: Ambrus — Len­gyel, Széki, Bencsik, Neumann — Petykó (Magyar a 63. perc­ben), Buzsik, Dóka (Orosz a szünetben) — Fister, Bezzegh, Orlóczki. Mb. edző: Hidegkúti László. A mérkőzés előtt Géléi ed­ző kesergett: elsősorban Se­bőköt hiányolta, akinek tá­vollétével véleménye szerint meggyengült a védelem. A hazaiak bizakodóak voltak, a szakosztályi irodában kitű­zött haditérképen ez volt fel­tüntetve : „ASE—Szolnok, várható pont: 2.” A méretes­nél valamivel kisebb pályán ismét huszárosán kezdtek a piros-kékek. Az első perc eseménye volt Baran lövése, mely Ambrusról kipattant, Selyem ismételt, — a hazai kapus szintén. Ezután a ha­zaiak percei — mit percei, félórái — következtek. Az 5. percben Dóka fejesét Tóth a gólvonalról fejelte ki. A 9. percben viszont egy szemvil- lanásnyi kihagyás elég volt ahhoz, hogy zörögjön a hazai háló: Porhanda átadásával Szekeres kilépett a védők közül, s a kétségbeesetten ki­futó Ambrus mellett higgad­tan gurított a hálóba, 1:0. Erősödött a hazaiak nyomá­sa, de a szolnoki védelem Csontossal a tengelyében minden támadást sikeresen rombolt. A 23. percben Tóth ismét a gólvonalon fülelt le egy labdát, és feladta Bartos- nak. Hat perc múlva Petykó elgurította Bartos mellett a labdát, Tóth a gólvonal előtt elcsípte. Még ebben a perc­ben László holtbiztos hely­zetben a kifutó Ambrusba lőtt. A 31. percben Neumann huszonöt méteres lövésébe Fister belenyesett, kishíján gólt ért az ügyes mozdulat. Egy perc múlva Buzsik húsz­méteres bombáját a felső sa> rokból tornázta ki Bartos, a szögletet Széki kapásból lőt­te rá, a labda centiméterek­kel suhant él a kapu mellett. A 35. percben Lengyel há­rom méterről lőtt a kapu fö­lé: a jobb hátvédnek bal lá­bára jött a labda. Aztán Tóth szinte második kapus­ként a 42. percben a hosszú sarokból rúgta ki a labdát. Egy perc múlva Petykó Bar­tos kezéből a felső lécre fe­jelte a labdát, de még a fél­idő utolsó percében is a víz­be fúlók kétségbeesésével ro­hamozott a Honvéd. A második félidőben lát­szott, hogy az öltözőben Gé­léi edző „felszólalt”. A szol­noki csapat igyekezett ki­fogni a szelet a hazaiak vi­torlájából: lassították a játé­kot, nem is sikertelenül. Az 51. percben Selyem szabad­rúgását László fejjel tovább csúsztatta, és Tubák fejese a háló tetején halt el. Két perc múlva Orlóczki a pom­pásan helytálló Bartosba lőtt, a labda felpattant a magas­ba, de jött Tóth, és fejjel fel­szabadított. A görcsös akarás a 60. percben sorsdöntő hi­bát eredményezett a hazai védelemben. Széki és Len­gyel összerúgott (!), a labda a szemfüles László elé pat­tant, akit Lengyel a 16-oson belül lerántott. Kóródi 11-est is ítélhetett volna, ehelyett piros lapot mutatott fel a hátvédnek, a labdát pedig ki­vitette a 16-oson kívülre, Ba­ran onnan találta telibe a kapufát. A 67. percben Fister beadását Orlóczki rálőtte, Bartos belenyúlt a labda út­jába, így az a felső lécről vágódott ki. Két perccel a mérkőzés vége előtt a bíró Orlóczkit kiállította, mert belerúgott Baranba. Az utol­só percre is maradt esemény: Széki 18 méteres szabadrú­gását Bartos hihetetlen bra­vúrral kiütötte. Nász elnyar­galt a labdával, észrevette, hogy Ambrus a fél pályánál tanyázik, Lászlóhoz játszott, és a középcsatár két kétség- beesett védő között a hálóba talált, 2:0. A tavaszi szezon legjobb teljesítményét nyújtotta a szolnoki csapat. Ilyen lelkes, csupaszív játékkal szemben sem a karcagiak, sem a mis­kolciak nem tudtak volna pontot rabolni a Tiszaliget- ben. Az Asztalos SE bebizo­nyította, hogy a sok jó játé­kos még nem jó csapat. A nyírtelki gárda játékán meg­látszott, hogy nagy a zűrza­var a szakvezetésben, így bár mindenki rohamozott eszeveszett módon, a tudato­san védekező MÁV MTE vé­gül bravúros két pontot szer­zett. Ez eddig csak az Ózd- nak sikerült, és a látottak alapján megérti az ember, miért az Asztalos SE hazai mérlege volt a legjobb az NB II-ben! Bartos fölényes biz­tonsággal tett ártalmatlanná minden lövést, a védők egy­mást múlták felül; különösen Csontos és Tóth Gyula tett sokat a győzelemért. Porhan­da fáradhatatlan volt, Baran kemény és' Különösen a fejjá­téka ért aranyat. Tubákra sem lehet panasz, cseréje érthető, alaposan kifutotta magát: Selyem megsérült, ez­zel magyarázható mérsékel­tebb teljesítménye. László állandó gólveszélyt jelentett, legalább két védő ólálkodott állandóan körülötte. Szeke­res ebben a kemény csatá­ban remekül feltalálta ma­gát, gólt szerzett, és ha mód­ja volt rá, lassította a hazai rohamokat. Nászt ügyes helyzetfelismerése dicséri. A hazaiak közül Neumann, Bu­gyik. Fister és Széki nyúj­tott jó teljesítményt. — palágyi — Mezőtúri Honvéd— Hódmezővásárhely 2:2 (0:1) Mezőtúr, 1400 n., v.: Nyári M. Honvéd: Boros — Szilágyi, Dávid, Csorba, Talapa — Silye, Vékony, Oláh — Fritz, Mar- tinkovics. Benyó. Edző: Bencsik Gyula. HMSE: Bugyik — Kántor, Magyar, Hegedűs F., Szadeczky — Fehér, Feleki, Stark — Varga, Bálint dr., Vad. Edző: Nagypál Béla. A 7. percben Bálint dr. előtt adódott gólhelyzet, de Boros védett. A 22. percben Fritz lövése a felső kapufá­ról vágódott vissza, és Benyó ismétlése á léc felett zúgott fel. Három perc múlva Bá­lint dr. lövése foglalkoztatta Borost. A 37. percben Stark kapu elé lőtt labdáját Fehér félperdítette, és a berobbanó Szadeczky a hálóba lőtt, 0:1. A 40. percben Vékony nagy­erejű lövését Bugyik a jobb felső sarokból öklözte ki. A 47. percben Oláh átadását Martinkovics ráfejelte, és Bugyik a gólvonalon belül fogta meg a labdát, a játék­vezető határozottan középre mutatott, 1:1. A 78. percben Martinkovics átadását Oláh nagyerővel bombázta kapura, Bugyik azonban? remek ér­zékkel védett. Három perc múlva újabb fejesgólnak örülhettek a hazaiak: Szilá­gyi a kapu elé ívelt, és a fel­futó Csorba védhetetlenül to­vábbította a bal sarokba a labdát, 2:1. Egy perc múlva Talapa felvágta Vargát a 16-oson belül, a büntetőt Bá­lint dr. a kapu mellé lőtte, de újabb egy perc múlva helyrehozta hibáját. A jobb oldalon elfutott és a kivető­dő Boros mellett a sarokba gurított, 2:2. Kitűnő játékvezetés mel­lett izgalmakban bővelkedő játékot hozott a két csapat találkozója. A magas színvo­nalú összecsapáson a Honvéd közelebb állt a győzelemhez. A mezőtúriak védelme egy­két hibától eltekintve jól ol­dotta meg a feladatát, ebből a sorból Szilágyi és Csorba emelkedett ki. A csatárok Kö­zül Martinkovics játéka volt a legszínesebb. A vendégcsa­patból Bugyik, Hegedűs F., Fehér, Varga és Bálint dr. teljesítménye érdemel emlí­tést. — sindel — Lehel SC—Eger 1:1 (1:0) Jászberény, 1000 n„ v.: Bubori. Lehel: László — Pozsgai, Fényes, Szívós, Lakatos — Rostás, Postás, Lukácsi — Répást, Váczi, Dzurják (Párái a 70. percben). Edző: Kóczián Antal. Eger: Baár — Birincsik, Zsidai, Fitala, Smutzer — Szarvas, Farkas, Móricz — Utasi, Horváth J., Pécsi. Edző: Bánkuti László. Mintegy negyedórás ideges, kapkodó játék után Váczi sarkalásával Dzurják futott el, beadását Rostás előre ve­tődve öt méterről fejelte ka­pura, de Baár nagy bravúr­ral szögletre ütötte a labdát. Egy perc múlva jött az egri válasz; Horváth legurított szabadrúgásából Móricz 16 méterről a lécet találta el. Ezután egy bal oldali táma­dás végén Rostás elnyargalt, középre adott, ahol Dzurják előbb védőjét, majd a kifutó kapust cselezte ki, és éles szögből mintegy nyolc méter­ről a hálóba helyezett, 1:0. Ojabb hazai támadás során Lukácsi emelt a kiugró Vá­czi elé, akinek beadását Dzurják hajszállal mellé fe­jelte. Szünet után Horváth bombázott 25 méterről kapu­ra, lövése azonban célt té­vesztett. A vendégek me­zőnyfölénybe kerültek, egyen­lítő góljuk a levegőben ló­gott. Előbb ugyan Répási szögletét Lukácsi nagy hely­zetből melléfejelte, de aztán a 80. percben Birincsik sza­badrúgása átszállt a védők feje fölött, László is csak be­leérni tudott, így * Horváth hat méterről az üres kapuba bombázott, 1:1. Ezt követően az egriek egyre-másra vezet­ték veszélyes támadásaikat, sikertelenül. A Lehel jobb helyzetkihasználással mind­két bajnoki pontot megsze­rezhette volna, a második félidőre azonban visszaesett, így a döntetlennek is örül­nie kell. Jó: Pozsgai, Fényes, Lukácsi, ill. Zsidai, Móricz, Horváth. — hoffer — Salgótarján—Karcag 2:0 (1:0) Salgótarján. 1000 n„ v.: Bognár. STC: Rédei — B. Ko­vács, Szabó, Balga, Cséki — Kajái (Dóra 74. percben), Tóth, Földi, Lipták — Vágó, Mohácsi. Edző: Szalai Miklós. Karcag: Szabó I. — Mándi, Sándor, Tüdős, Varga — Szabó II., Deb- reczeni, Orosz, Tassi — Kemenes, Petró (Halasz az 58. perc­ben). Edző: Kézi András. Az első félórában jó ira­mú, változatos küzdelmet ví­vott a két csapat. A 32. perc­ben az enyhe fölényben lévő hazaiak Földi révén megsze­rezték a vezetést, 1:0. Ezután a vendégeknek is akadt hely­zetük, Petró szerzett labdát a könnyelműsködő salgótar­jáni védőktől, de kisodródott, így a kapuson való átemelés nem járt sikerrel. Az 53. percben Vágó átadását Mo­hácsi közelről lőtte a hálóba, 2:0. A karcagiak ezt követő­en sem roppantak össze, si­keresen verték vissza a tar­jám próbálkozásokat. Idegenbeli utolsó mérkőzé­sét játszotta a karcagi csapat az NB II-ben. Miután sorsa már korábban megpecsételő­dött, így számára nem volt tétje a találkozónak. Ennek ellenére nem játszott aláren­delt szerepet, de a góliszony a Karancs aljára is elkísérte a csatárokat. Jó: B. Kovács, Balga. Lipták, ill. Szabó í., Sándor, Tassi. — szöllősi — Kézilabda Első helyen a Lehel NB I B női: Elzett SK— Tisza Cipő SE 27:14 (16:6). Budapest, Rozsnyai út, 100 n. v.: Kovácsné, Maczódi. Tisza Cipő: Kocsisné—Serfő­ző, Siposné (1), Mezővári (9). Horváthné (3), Szaszkó (1), Mészáros, Kapusi Gulyás, Juhász. A még mindig pont nélkül álló cipőgyáriak ez­úttal sem tudtak sokáig el­lenállni a jobb és lelkeseob fővárosiak megérdemelten nyertek. A mérkőzés leg­jobbjai az igen jól bíráskodó női játékvezetők voltak. NB II női: Lehel SC— VM KÖZÉRT 17:14 (7:6). Budapest, v.: Nyári S., Far­kas. Lehel: Dalmadi—Vágó- né (4), Herbály (1), Sándor, Gál (3), Szálkái (3), Borgu­lya (4). Csere: Czibulya (ka­pus), Plesovszky (2), Vaskó, Pesti. Edző: Lipták Zoltán. Szoros mérkőzést vívott a Lehel a bajnokság utolsó helyezettjének otthonában. A második félidő közepéig felváltva dobták a csapatok a gólokat. Ekkor a jászberé­nyiek 14ill-re elhúztak, és az előnyüket a mérkőzés vé­géig tartani tudták. Ezzel a győzelemmel a tavaszi sze­zon utolsó fordulóját az első helyen várja a Lehel. Jó: Borgulya, illetve Döme. FétríS: Jíunhegycs—Salgó­tarján 22:22: (11:9). Kunhe­gyes, 250 n„ v.: Ambrus. Cserháti. Kunhegyes: Tar— Nagy (2), Cseh Z. (1), Lő- rincz (4), Antal (6), Gál A. (1) Ludvig, Túri (3), Gál J. (1)' Vass G. (4). Edző: Cseh Zoltán. Az egész mérkőzé­sen vezető hazai csapat az utolsó másodpercekben ka­pott góllal vesztette el a számára nagyon fontos baj­noki pontot. A látottak alap­ján a szerény játékerőt kép­viselő vendégek ellen több gólos győzelmet lehetett vol­na elérni, de ez a fegyelme­zetlen játék és a kellő lel­kesedés hiánya miatt elma­radt. Jó: Ludvig, Lőrinc, Antal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom