Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-12 / 109. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁJUS 12. Az elégedett elégedetlen Beszélgetés Sas István jászberényi népművelővel A KISZ legutóbbi kongresszusa alapított egy díjat — KISZ-díj elnevezéssel —, amelyet azok a fiatalok (személyek és kollektívák) kaphatnak meg, akik a saját munkaterületükön kiemelkedőt produkálnak. Az idei kitüntetettek között volt egy népművelő is. Sas István a jászberényi Déryné művelődési központból. „Előkelő” társaságban; a Vujicsics-együttessel, az olimpián fényes sikereket élért birkózóválogatott tagjaival, a világhírű bábolnai mezőgazdasági kombinát fiatal szakembereivel', Kern András színművésszel. Fejér Zoltán riporterrel együtt vehette át a díjat. A rövid, hivatalos indoklás szerint a jászberényi fiatalember a klubmozgalomban végzett munkájáért, továbbá amatőr művészeti csoportok módszertani támogatásában nyújtott teljesítményéért kapta a kitüntetést. A KJSZ-díjas népművelőt jó ideig kerestük Jászberényben. „Nem igen ül sokáig egy helyben — az íróasztala mögött különösképp nem” — fogalmazhattuk meg első benyomásainkat. Végül —- türelmesen kivárva egy vetélkedő végét — beszélgethettünk. Előbb „szakmai” életrajzáról: — Tősgyökeres jászberényi vagyok, 1953-ban születtem. Nyugodtan mondhatom, hogy már középiskolás koromban tudatosan népművelőnek készültem: szabadidőm nagy részét töltöttem különféle közösségi ügyek intézésével. A debreceni Tanítóképző Főiskola népművelés-könyvtár szakát 1972-ben kezdtem, három év múlva végeztem, később az egri főiskolán népművelésből kiegészítő vizsgát tettem. 1974 óta dolgozom Jászberényben — az utolsó évet levelezőként végeztem Debrecenben. A pálya legvonzóbb területének az ifjúság közösségi kulturális életének szervezését, mozgatását tartom. Jászberényben valamikor a 70-es évek közepén létrehozták az ifjúsági klubok tanácsát — amikor erre sem rendelet, sem utasítás nem volt. Szükség annál inkább. A Déryné művelődési központ ifjúsági klubja „Aranykoszorús” kitüntetést érdemelt. A jászberényi járás ifjúsági klubjai — a klub- forma törvényszerű ingadozásai ellenére — szervezetten, bizonyos szakaszokban kifejezetten magas színvonalon működtek. Az eredmények mögött számtalan kitűnő ötlet, elképzelés — ezek közül. soknak Sas István a gazdája. — Megérdemelt hát a kitüntetés. .. — Szeretném, ha nem tűnne álszerénységnek, de úgy érzem, s ez legalább olyan örömet okoz, mint a személyemet ért megtiszteltetés — hogy az én KISZ- díjamban benne van a népművelő szakma iránti társadalmi megbecsülés is. Más szóval úgy is mondhatnám, hogy a látó-futó, állandó feszültségben élő, a kudarc lehetőségének terhét is mindig magával cipelő népművelő — egy sorba került a többi értelmiségivel. És ez, ha a korábbi évekre gondolok, óriási dolog! — Ez nagy szakmai, emberi elégedettség forrása lehet. — Természetesen: elégedett vagyok, hogy ráérez- tem a munkám, hivatásom lényegére, hogy a Déryné művelődési központ intézményi és emberi kapcsolatai nagyon jók, hogy a társadalmi fontosság tudatával dolgozhatunk. Másrészt nagyon elégedetlen vagyok, mert — és ez ne hasson paradoxonnak — a népművelők megbecsülése bőven hagy kívánnivalót maga után. A munkánkban is rengeteg a fehér folt, a kihasználatlan lehetőség. Az „elégedett elégedetlen” Sas István 28 éves. hat éve dolgozik a pályán, voltaképpen pályakezdő ifjúnak is tekinthető... Sz. J. Átadták a Komor Vilmos emlékplakettet Elek Tihamér fiatal fuvolaművész nyerte el idén a Komor Vilmos emlékplakettet A díjat tegnap Mihály András, az Állami Operaház igazgatója adta át a művésznek. Komor Vilmos. 1971-ben elhunyt Kossuth-díjas karmester emlékére alapított plakettet Borsos Miklós szobrászművész alkotását — 1978 óta évenként, a művész születésnapján adják át annak a fiatal zenekari művésznek, akit munkája, emberi magatartása alapján erre a leginkább érdemesnek tart az Operaház. Elek Tihamér tíz éve tagja az Operaház zenekarának. Zajvédő fülke Korszerű védelmi eszköz, többféleképpen használható Az iparban az átlagosan elfogadott zaiszint 85 decibel. Nem ritka azonban az ennél jóval nagyobb, 100-on felüli érték sem. Ezért a munkavédelmi előírások — a zajforrások milyenségétől függően — különféle zajcsökkentő eszközök használatát teszik kötelezővé. A védekezés legegyszerűbb, mindenki által ismert média a fülbe helyezhető zaivédő Vatta vagy a gépek beburkolása különböző hangelnyelő anyagokkal. Sok esetben azonban — a munka jellegéből adódóan — ez utóbbira nincs lehetőség és a vatta használata is vajmi keveset ér. Ezért a munka- védelmi szakemberek olyan védekezési módok kidolgozására törekednek, ha a zajforrások csillapítása nem lehetséges, legalább a környezetében dolgozókat óviák a káros hanghatásoktól. így született meg a zajvédő fülke, amely napjainkban a védekezés leghatékonyabb, legkorszerűbb formája. E fülke (többféleképpen hasznosítható: elszigetelheti a hangos gépet a környezetétől vagy éppen a berendezés kezelőjét a külvilág zajától, az állandó Zajhatásnak kitett dolgozóknak pedig pihenőhelyül is szolgálhat. A Szellőző Művekben tavaly készült el az első ilyen zaicsiliaoító fülke. Az űi fülke, amely négy méter széles és tetszőleges hosszúságú, teljesen zárt lesz, tökéletesített nyílászáró szerkezettel. Megoldották világítását, szellőztetését, falán ablakot helyeztek el, Búcsú a főiskolás évektől A főiskolai kar életét bemutató kiállítás május 24-ig várja az érdeklődőket Csaknem száz végzős hallgató mondott búcsút a hét végén az alma materoak, s Mezőtúr lakóinak. A DATE Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Kar valétálói a há- romnapo6 rendezvénysorozatot a tudomány, a kultúra és a sport legyében állították össze, amelyből természetesen nem hiányzott a fiatalos derű, a humor sem. A kulturális seregszemlén a kar öntevékeny művészeti csoportjai; a diaporáma stúdió, az irodalmi színpad, a citerazienekar, a Klub kisegyüttes mutatta be műsorát, a képzőművészeti és fotószakkör pedig kiállításon adott számot az elmúlt tanévben végzett munkájáról, ötletes, ió színvonalú előadásokat láthatott a közönség, a hallgatók bebizonyították, hogy a három év alatt aktívan részt vetitek a kar kulturális életében, számíthat maid rájuk munkahelyük, lakóhelyük közművelődése is. A vallóta napok hagyományos rendezvényének, a szakmai tudományos tanácskozásnak ezúttal a kukorica- termesztés volt a témája. Szombat délelőtt kutatók és gyakorlati szakemberek a hazai kukoricatermesztés és -feldolgozás jelentőségéről, fejlesztéséről, géprendszeréről tartottak előadást. A kar tudományos kutatásaival, közművelődésével, sportéletével az oktató-nevelő munkával egyébként a városi kiállítási csarnokban megismerkedhet az érdeklődő közönség is. A főiskola életét, eredményeit, a tanüzem termékeit bemutató kiállítást Móricz Béla, az MSZMP városi bizottságának első titkára nyitotta meg szlambat délután. A színes, tartalmas kiállítás — dr. Varga (Károly főiskolai tanár, tudományos igazgatóhelyettes munkáját dicséri — nemcsak a város lakóinak nyújt betekintést a főiskolai kar életébe, hanem sok segítséget adhat a pályaválasztás előtt álló fiataloknak is. A végzősök búcsújának leaderűsebb pillanatait a Eé- pészkamevólt több százan nézték meg: szülők, rokonok, ismerősök szerezhettek tudomást a hallgatók „edzőtáborozásáról”. A kollégium előtti alkalmi nyilvános ülésen Dómján László diákigazgató „görbetükrében megelevenedtek a három év mint „edzőtábor” nevezetesebb eseményei, vizsga jelenetek, kollégiumi életképek. Maid a színes felvonulás érzékletesebben is 'bemutatta a főiskolás életet. A hosszú kocsisorban felvonultak az eminensek, az utóvizsga-király, a kimaradósok: az Akácfa vendéglő és az Omnia pnesz- szó „rabiai”, a legszebb focista. A vidám fiatalok ötletes jelmezeikben végigvonultak az utcákon, búcsút intettek az éimuló járókelőknek, a lányoknak, a kedvenc szórakozóhelyeknek. . A ió hangulatban, a tréfálkozásokba lassanként komolyság vegyült. A gyűrűavató szakestélven ugyan még a diáikigazgató volt az intézmény vezetőiét s nem hiányzott a humor sem. mégis, mikor csapra került a gépészhordó, s felavattatott a gépészgyűrű, a hogyan tovább kérdése tükröződött a megilletődött arcokon. — Hogyan tovább, igazgató úr? Csapra verik a gépészhordót — Rövidesen leiár a „pünkösdi királyságom” — mondja a diáikigazgató — visszaadom a 'karmesteri pálcát dr. Patkós Istvánnak. Egy ideig még óira hallgató leszek, hiszen ezután következnek a vizsgák. S majd a még nehezebb vizsgák, a munkahelyen, az életben. — Hová pályázott? — Hazamegyek Békésre, tanulmányi szerződésem van a termelőszövetkezettel, ahol- az érettségi után dolgoztam. A szervizműhely vezetőié leszek, de visszajárok majd Mezőtúrra. Szeretnék újabb, a munkámhoz kapcsolódó szakképesítést szerezni. Sok sikert a terveikhez, a vizsgákhoz valamennyi hallgatónak. T. G. Fotó: Tarpai Vidám búcsú a főiskolás évektől, a várostól Hallgassunk kabarét? Miért is ne, hiszen — mint tudjuk — a kabaré nagyszerű dolog. A rádió kabarészínházának múlt heti hétfői bemutatója, az előzetes jelek szerint tanulságos, kellemes szórakozást ígért, csábítóan izgalmas címmel: „Le a zöldségárakkal”. A felvétel helyszíne Bodrogi Gyula színművész leányfalui telke, tanyája volt. Egyszersmind a házigazda volt a műsor szóvivője, ö kreálta, és mondta a kifejezést: hétvégi szocializmus. S e fogalom köré fölépülhetett volna egy erőteljesen politikai kabaré. megcélozva apró nyilakkal mindent, ami „hétvógiségünk” visszája. Egyszóval a rádiókabaré témaválasztása ezúttal kitűnőre sikerült. Amit azonban a szerzők, szerkesztők, közreműködők „kihoztak” belőle nem igen ütötte meg az átlagos rádiókabaré színvonalat sem. Bogrogi fáradt és fakó volt, egy pillanatra sem tudta hitelessé tenni a zsörtölődő, élces házigazda szerepét. Igaz, ehhez összekötőszövegei is kellőképp laposak voltak, leszámítva talán a kapa készítéséről szóló beszámolóját, ami viszont terjengősebbé vált a kelleténél. Ez a képlet egyébként jellemezte a rá- diókabaré többi számát is: az egyetlen alapötletet többször „megnyúzni”, vagy duzzasztani, ameddig lehet. Ettől bizony nem a Bodrogi -kertben fövő birkagulyás szaga lengte be az adást, hanem verejtékszag. Sel- meczi Tibor két jelenettel is szerepelt a kabaréban, előbb egy utcai vécét víkendház- zá átalakító tekintélyes emberről tréfált — megint egyetlen nem is éppen találó) ötletre ' épült a terjedelmes dialógus. Agárdi Gábor és Sztankay István adták elő — némiképp feszengve. Farkasházy Tivadar munkalexikona többet ért volna — egy jó kabaréban. Verebes István és Verebes Károly, ezúttal jócskán alulmúlta önmagát, úgy tűnt, nincs a „hétvégi szocializmusról” semmi mondanivalójuk, azonkívül, hogy — mit látunk a 'fán, ha a szomszéd felesége fölmászik rá. meg: fenn vagyunk a csúcson, mint a magyar válogatott Valenciában, és: ki lehet úgy száradni, mint Törőcsik az elvonókúra után (ez ráadául túllőtt a célon). Ismét Selmeczi Tibor: Egyedül a hegyen című dialógusa — ebben a felfogásban — inkább kerülhetett volna valamelyik lap nyugdíjas oldalának „Aranyoskám” rovatéba, s nem a rádiókabaré utolsó felébe, oda, ahol valahol már a tetőpontnak kéne közeledni. A Peterdi— Somogyi kettős lehetőségfirtatása egyenetlen volt, poénra unalom jött. Bizony gyengén fércelték össze a kabaré szövetét, föl is festett az minduntalan, s kilátszottak a mondaniaka- rás görcsei, a mondanivaló fehér foltjai. Talán eleget mond egy apróság: a Bűn című tévésorozatot kétszer vették célba a kabaré szerzői, nélkülözve minden humort, teljesen önmagáért való módon. — eszjé — Tv-sorozat jövünk titkairól Jövőnk titkai címmel 9 részes ismeretterjesztő sorozat vetítését kezdi meg május 13-án a televízió. Caeizel Endre genetikus ezúttal harmadik alkalommal vállalkozott arra, hogy szű- kebb szakterülete, az emberi örökléstan eredményeiről és problémáiról beszéljen a televízió nyilvánossága előtt.
