Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-12 / 109. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁJUS 12. Francois Mitterrand a Francia Köztársaság új elnöke (Folytatás az 1. oldalról) Mitterrand-hoz intézett első üzenetében jelezte: a kom­munisták, akiknek szavazatai hozzájárultak megválasztásá­hoz, készek vállalni az őket megillető felelősséget annak a változásnak megvalósítá­sában, amelyet az ország vár. A kommunista párt köz­ponti bizottsága a héten ösz- szeül az új helyzet megvita­tására.' A vereséget szenvedett jobboldali Giscard d’Estaing rövid írásos nyilatkozatban ismerte el kudarcát, de nem jelent meg a tévé nyilvános­sága előtt. Moszkvai visszhang Komoly politikai változás Komoly politikai változás­nak minősítette a szovjet rá­dió kommentárja azt a tényt, hogy Franciaországban a szocialista jelölt, Francois Mitterrand szerezte meg a vasárnapi választáson az el­nöki tisztet. Az ötödik köz­társaság történetében 23 év alatt először fordul elő, hogy elnöknek választották meg egy ellenzéki, baloldali párt képviselőjét — hangoztatta a kommentár. Giscard d’Es­taing vereségét elsősorban a komoly belpolitikai,' gazda­sági kudarcok okozták — az áremelkedés, az infláció, a nagyarányú munkanélküli­ség. Giscard a kampány so­rán nem tudott konkrét, vi­lágos programot előterjesz­teni a gazdasági bajok or­voslására. * 1 * 1 „Mitterrand sikerét nem­csak az indokolja, hogy a választók . széles tömegei mélységesen csalódtak a ko­rábbi kormányban, hanem az is, hogy a többi baloldali demokratikus párt és szer­vezet, mindenekelőtt a Fran­cia Kommunista Párt ener­gikusan támogatta Mitter­rand megválasztását — han­goztatta a szovjet rádiókom­mentár. A Francia KP fel­hívta azokat a választókat, akik a kampány első mene­tében a kommunista jelölt­re szavaztak — négy és fél millió választóról volt szó, — hogy Francois Mitterrand mellett tegyék le szavazatu­kat. Ez a döntés abban a reményben született, hogy az új elnök figyelembe veszi a többi baloldali pártnak a Két választás Nyugat-Európában Ami egy hónapja nem látszott lehetetlennek, ami néhány napja már valószí­nűnek tűnt, bekövetkezett: Franciaország lakossága az elkövetkező hét esztendőre a szocialista-párti Francois Mittenrandot választotta a köztársaság elnökévé. Az új államfő váratlan arány­iban, a voksok ötvenkét százalékával diadalmasko­dott. Bevált azok jövendö­lése, akik azt mondták: 1981-ben Franciaországiban a változás vágya erősebb lesz a Mitterrand szemé­lyével és várható politiká­jával kapcsolatos bizonyta­lanságnál. Pillanatnyilag az egyet­len bizonyosság az, hogy az — 1958-tól számított — úgynevezett ötödik köztár­saság viharos történetében tanúi lehetünk három va- donatúi jelenségnek: 1. Elsőízben szenvedett vereséget hivatalban lévő államfő: 2. elsőízben győ­zött nem-iobboldali jelölt és 3. először állt elő az a feszültségekkel terhes hely­zet, hogy az elnök mögött álló többség nem azonos, sőt, szembekerülhet a nem­zetgyűlés többségével. Mivel az elnöki többség tel lesen friss, a nemzetgyű­lést viszont három eszten­deje választották, majd­nem 'biztosra vehető, hogy ez utóbbi ma már nem ér­vényes. Ebből logikusan következik, hogy az úi el­nök — alighanem iúnius 21-re és 28-ra — kiíratja az úi parlamenti választást. Ez létérdeke, hiszen a francia államfő kezében Charles de Gaulle tábornok orszég- lása óta ugyan óriási hata­lom van — de ezt kizáró­lag akkor érvényesítheti, ha nem áll szemben vele egy ellenséges nemzetgyű­lési többség. Mitterrand győzelmének egyik legfontosabb faktora a mintegy négy és félmillió kommunista szavazat. - Üjra bebizonyosodott, hogy a baloldali összefogás az az erő Franciaországban, amely valóban meg tudia változtatni az események menetét — még akkor is, ha ez az összefogás nem éppen felhőtlen. Nem túlzás a megállapí­tás, hogy Franciaország jö­vője mindenekelőtt attól függ. milyen lesz ez az ösz- szefogás és együttműködés ezután, az úi helyzetben. Marchais annak hangozta­tásával köszöntötte Mitter­rand győzelmét, hogy a párt kész vállalni az új erőviszonyokból következő szerepet A győzelmet követően azonban és természetesen nemcsak a francia 'bel-, ha­nem a külpolitikában is sok a bizonytalansági tényező. Jól érzékeltetik ezt már az első mértékadó külföldi visszhangok. A szovjet saj­tó arra emlékeztet, hogy a francia szocialisták ugyan hitet tettek a szembenállás szintiének • csökkentése mel­lett, de álláspont juk egye­lőre homályos például az Európába telepítendő ame­rikai középhatósugarú ra­kéták ügyében. A Pravda ugyanakkor félreérthetetle­nül kijelenti: „ha nem is értünk egyet minden lépés­sel, amelyet Franciaország nemzetközi téren tesz, kap­csolataink az enyhülés lé­nyeges tényezői maradnak, s mi e kapcsolatok dinami­kus fejlesztése mellett fog­lalunk állást.” Washingtont — jelentik a hírügynökségek— „ugyan nem váratlanul, de enyhe áramütésként” érte Mitter­rand győzelmének híre. Ehhez Percy szenátor — aligha csak a saiát nevében — hozzátette: „nem első­sorban miatta, hanem a kommunisták miatt aggó­dunk ...” Homlokegyenest ellenke­ző élőiéllel ugyan, de a vál­tozás óhaia nyomta rá bé­lyegét a másik nyugat- euróoai választásra, a nyu­gat-berlinire is. Itt a jobb­oldali CDU tört előre, még­hozzá olyan mértékben (47.8 százalékot szerzett), hogy nélküle nem alakít­ható meg a sajátos közjogi helyzetű város úi szenátu­sa. Az SPD veresébe őlyan fejlemény, amely — annak ellenére, hogy Nyugat- Berlin nem tartozik az NSZK-hoz — hosszabb tá­von kihathat a bonni bel­politikára, különös tekin­tettel a kormánykoalíción belüli viszonyra. Mind az összehasonlítha­tatlanul jelentősebb francia elnökválasztás, mind a nyugat-berlini szenátusra leadott vaksok arányának alakulása figyelemreméltó úi élem egy amúgy is kép­lékeny, veszélyekkel és bi­zonyos reményekkel teli nemzetközi helyzetben. Harmat Endre választási kampány során előterjesztett javaslatait is.” Az elnökválasztás azt is bizonyította, hogy a franciák döntő többsége elkötelezte magát az enyhülés, a béke­politika mellett. Mind a tá­vozó, mind pedig az új el­nök, a Kelet—Nyugat közöt­ti párbeszéd folytatása mel­lett szállt síkra, támogatta a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatok fejlesztésé?’ — állapította meg a szovjet rá­dió kommentárja. Emlékez­tetett arra, hogy Mitterrand választási beszédeiben kiállt a jó kapcsolatok, az európai béke megszilárdítása mellett. L’ Humanité: „fl remény győzelme” „A remény győzelme” — ezzel az egészoldalas szalag­címmel jelent meg hétfőn, a L’Humanité, a Francia Kom­munista Párt napilapja. „Mitterrand-t köztársasági elnökké választották —nagy népi mozgalom a változásért” — ez az ugyancsak .egész­oldalas alcím. A lap kiemeli: a kommunista választók tö­megesen válaszoltak az'FRP Központi Bizottságának fel­hívására és súlyuk döntő volt. A tegnap született nagy reménységnek csak egy bal­oldali egységkormány — amely kommunista miniszte­reket is magában foglal — felelhet meg. A Francia Kommunista Párt — mondotta Marchais — kész elfoglalni az őt megillető helyet a változá­sok megvalósításában. „Ké­szek vagyunk a kormány­ban és a nemzet életének minden szintjén vállalni minden felelősséget azért, hogy megvalósuljon a teljes foglalkoztatottság, a társa­dalmi igazság és haladás, a nemzeti fejlődés politikája, a szabadságjogok új lendü­letet nyerjenek és a béke, a leszerelés, a függetlenség ja­vára új kezdeményezések szülessenek. Ügy gondoljuk — folytat­ja Georges Marchais —, hogy a valamennyi, népi erő egységének kialakulása útjá­ban levő akadályokon azon­nal túl lehet lépni, mihelyt érvényesül az az eltökéltség, hogy együtt cselekedjünk en­nek az új politikának és a velejáró demokratikus re­formoknak a megvalósítá­sáért. Bennünk megvan ez az eltökéltség — hangsúlyoz­ta Marchais. Vegyes visszhangot keltett a nyugatnémet polgári pár­tok körében Francois Mit­terrand győzelme a francia- országi elnökválasztáson. A szocialista párti politkus győzelmét Willy Brandt, a nyugatnémet szociáldemok­raták vezetője „történelmi jelentőségű eseménynek” mi­nősítette. Schmidt kancellár üdvözlő táviratban jelezte: folytatni kívánja a Nyugat- Európa szempontjából „dön­tő fontosságú” francia—nyu­gatnémet együttműködést és a közeljövőben találkozni kíván Mitterrand-nal. A hétfői belga lapok nagy szenzációnak, meglepőnek tartják Mitterrand győzel­mét. A jobboldali lapok nem titkolják aggodalmukat. Margaret Thetcher brit miniszterelnök „a legmele­gebb gratulációját” küldte Mitterrand-nak és közölte, reméli, hogy „a két ország közötti együttműködés leg­jobb hagyományainak meg­felelően” rövidesen találkoz­hat az új elnökkel. A brüsszeli NATO-központ tisztségviselői szerint Fran­ciaország „a nyugati szövet­ség hűséges tagja marad”, de ugyanakkor „aggodal­muknak” adtak hangot amiatt, hogy esetleg a kommunisták is részt vesznek majd az új francia kormányban. Mário Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára „az egész világ számára törté­nelmi pillanatának nevezte Mitterrand megválasztását, Olof Palme a leszerelésről, a biztonságról Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság új elnöke 64 éves, 1916. október 26-án született, irodalmi és jogi tanulmányokat végzett. A második világháború idején a németek fogságába ke­rült, megszökött, majd részt vett az / ellenállási mozgalomban. 1946-ban képviselővé választot­ták, 1947-től 11 alkalommal töl­tött be különböző miniszteri tár­cákat a 4. köztársaság kormá­nyaiban. 1958-tól a De Gaulle tábornok kormányával szembe­ni ellenzék egyik vezetője. Francois Mitterrand számos baloldali politikai szervezet, klub alapítója és vezetője volt egészen 1971-ig, amikor a Köz- társasági Intézmények Konven­ciója nevű szervezet vezetője­ként részt vett a különböző szo­cialista mozgalmak, pártok egye­sítő, epinay-i kongresszusán, amely az akkor létrehozott szo­cialista párt első titkárává vá­lasztotta. Mitterrand ekkor a kommunistákkal kötendő balol­dali szövetség hívéként lépett fel. a két párt 1972-ben írta alá a baloldal közös kormányprog­ramját. Előzőleg, 1969-ben az elnökválasztásokon a szocialista jelölt, Gaston Defferre csak a szavazatok 5 százalékát szerez­te meg. Mitterrand azt a célt tűzte ki, hogy — mint azt a Szocialista Internacionálé kong­resszusán nem sokkal később ki7 fejtette — újjáépítsen egy nagy szocialista pártot azon a terü­leten, amelyet a kommunista párt foglal el és bebizonyítsa, hogy az ötmillió kommunista választó közül hárommillió a szocialistákra szavazhat. Francois Mitterrand az 1965-ös elnökvá­lasztáson. a baloldal közös elnök­jelöltje volt De Gaulle tábornok­kal szemben, a szavazatok 31,7 százalékát szerezte meg az első fordulóban és 44,8 százalékát a másodikban. 1974-ben ugyancsak közös jelöltként az első forduló­ban 43,2 százalékot ért el, a másodikban 49,2 százalékos Giscard d’Estaing-nel szemben. A baloldal egységének fel­bomlása. 1977 után Francois Mitterrand továbbra is úgy lé­pett fel. mint aki az egész bal­oldalt kívánja képviselni és az FKP-t igyekezett felelőssé tenni az Unió megszűnéséért. Az 1978-as nemzetgyűlési választás után — amelyen a baloldal alul­maradt — Mitterrand kemény politikai küzdelmet vívott pár­ton belüli vetélytársával, Michel Rocardral szemben, aki maga kívánt szocialista elnökjelöltként fellépni, és egyrészt elérte, hogy pártja őt jelölje, Mitterrand-t, másrészt biztosítani tudta azt is. hogy Michel Rocard támogassa az elnökválasztási kampányban. Francois Mitterrand-t a poli­tika művészeként ismerik Fran­ciaországban, kitűnő taktikusnak és stratégának tekintik. Az 1 el­nökválasztási kampány során általános vélemény szerint végig tartani tudta magát előre kidol­gozott stratégiájához és az utolsó napokban, váratlanul fel­emelve a hangot, támadásba ment át — erre már nem volt ideje hasonló hatékonysággal válaszolnia Giscard d’Estaing tá­borának. „A Nyugat hibát követett el, amikor elutasította Leo- nyid Brezsnyev javaslatát a közepes hatótávolságú nuk­leáris fegyverek európai te­lepítésének elhalasztására, a jelenlegi helyzet befa­gyasztására” — mondta Olof Palme, a Svéd Szo­ciáldemokrata Munkáspárt elnöke a Deustschliandfunk nyugatnémet rádiónak adott nyilatkozatában. Palme jelenleg azt a nem­zetközi leszerelési és biz­tonsági ügyekkel foglalkozó bizottságot vezeti, amelyet tavaly szeptemberben alakí­tottak neves svéd, szovjet, nyugatnémet és brit politi­kai személyiségek. Igaz, Nyugaton nehézsé­gekbe ütközik e javaslat el­fogadása — tette hozzá. Brezsnyev ajánlata mégis, mindenképpen a tárgyalási Begin izraeli miniszterel­nök vasárnap este újabb ul­timátumot intézett Szíriá­hoz: „Ha a stíriaiak az Egyesült Államok által ki­fejtett erőfeszítések után sem vonják ki rakétáikat Libanonból, az izraeli légi­erő parancsot kap a beavat­kozásra.” A fenyegető nyi­latkozat azután hangzott el, hogy Hafez Asszad stíriai elnök fogadta Philip Habi­bot, Reagan amerikai elnök különmegbízottját. Miután Habib átadta Rea­folyamat kiindulópontjául szolgálhatott volna, vagy a Nyugatnak legalábbis ha­sonló ellenjavaslatot kellett volna tennie — mondotta. Palme elítélte az Egye­sült Államok jelenlegi tö­rekvését a katonai erőfö­lény megszerzésére, mert az — mint mondta — háborús veszélyt idéz elő. Kifejezte reményét, hogy az amerikai kormány „józaniabbul fogja megítélni a helyzetet, és pozitív álláspontot foglal majd el a Szovjetunióval folytatandó leszerelési tár­gyalásokra irányuló erőfe­szítésekkel kapcsolatban”. Mindenekelőtt fontos lenne, hogy az Egyesült Államok ne tegye a tárgyalásokat függővé a Szovjetunió vala­miféle „jó magaviseletétől” — mondta Olof Palme, a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt elnöke. eszmecserét folytatott vele a libanoni be Kigyekbe való iz­raeli beavatkozásról, az arab békefenntartó erők el­leni izraeli támadásokról, valamint arról, hogy milyen következményekkel jár az izraeli beavatkozás a tér­ség békéje és biztonsága szempontjából. Mint emlé­kezetes, Szíria azután tele­pített légvédelmi rakétákat Libanonba, hogy Izrael is­mételten támadást intézett az ott állomásozó arab bé­kefenntartó erők ellen. Tovább folyik a diplomáciai tevékenység a libanoni válság körül. Képünkön: Philip Habib, Reagan elnök különmegbí- zottja (balra) a hét végén Khaddam szíriai külügyminiszter­rel (jobbra), valamint Asszad elnökkel is tárgyalt, mielőtt Izraelbe utazott (Telefótó — KS) Izraeli ultimátum Szíriához gan üzenetét. Asszad elnök BUKAREST Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára küldöttség élén Bukarestbe érkezett. A pártküldöttséget, amely az RKP KB meghívá­sára baráti látogatást tesz Romániában, Dumitru Po­pes cu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára fogadta. Cunhal megkezdte tárgyalá­sait. FRANKFURT Kilencven perccel kórházba szállítása után belehalt sérü­léseibe Heinz-Herbert Karry, a nyugat-németországi Hessen tartomány gazdasági és tech­nikai ügyek miniszterei aki ellen tegnap hajnalban is­meretlen tettes merényletet követett el. A rendőrség je­lentése szerint a merénylő egy kiskaliberű puskából tü­zelt az alvó Karryra háló­szobájának nyitott ablakán keresztül. A szabaddemokra­ta párti politikust hat lövés érte gyomortájon. Már esz­méletlen állapotban szállí­tották kórházba, és élete megmentésén sikertelenül fá­radoztak. SZÖUL Dél-Koreában Buddha szü­letésének évfordulóján 630 elítélt részesült amnesztiá­ban — jelentették be a szöuli hatóságok. Visszanyerte sza­badságát a dél-koreái ellen­zék bebörtönzött vezetőjé­nek, Kim De Dzsungnak a fia, valamint fivére is. TOKIÓ A vasárnap óta Japánban tartózkodó Lech Walesa, a „Szolidaritás” lengyel szak- szervezeti szövetség elnöke tegnap találkozott a Sohvo japán szakszervezeti szövet­ség vezetőivel. SAN SALVADOR Teofilo Simant, a salvadori Vöröskereszt elnökhelyettesét fegyveresek elrabolták és is­meretlen helyre szállították — közölte egy biztonsági okokból magát megnevezni nem kívánó személy. SZÓFIA Döntő' szakaszához érke­zett a június 7-én megtar­tandó parlamenti tanácsi vá­lasztások előkészítése Bul­gáriában : tegnap közzétet­ték a képviselőjelöltek listá­ját. Az elmúlt hetekben or­szágszerte megalakultak a választási bizottságok, min­denütt megtartották a kép­viselői és tanácstagi jelölő­gyűléseket. ÜJ-DELHI Radzsiv Gandhi, Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szony fia tegnap hivatalosan is -belépett a kormányzó pártba és ezzel formálisan is résztvevője lett India politi­kai életének. Mint hivatalo­san bejelentették, Radzsiv Gandhi, aki már tavaly óta Gandhi asszony közeli mun­katársa, a választáson indul­ni fog azért a parlamenti helyért, amelyet tavaly jú­niusban repülőszerencsétlen­ség következtében életét vesztett öccse töltött be. BERLIN NDK—görög külügyminisz­teri tárgyalások kezdődtek Berlinben. Konsztantin Mi- cotakisz görög külügyminisz­ter Oscar Fischer NDK- külügyminiszter meghívására tesz hivatalos látogatást a Német Demokratikus Köz­társaságban, ahol az ország több vezető politikusával folytat megbeszélést a kap­csolatok fejlesztéséről és idő­szerű nemzetközi kérdések­ről, mindenekelőtt európai problémákról,

Next

/
Oldalképek
Tartalom