Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-08 / 106. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁJUS 8. szafüredi Kiss Pál Múzeumban. A tárlat a török hódoltság alatt és után Baja környékén letelepedett délszláv népcsoportok ruhaviseletét, textiléit mutatja be. A látnivalók jó része a Hercegszántón és környékén élő sokácok népviseletéhez kötődik. A jót rendezett tárlaton nagyszerűen érvényesül a sokác lányok fehér vászon alapviselete, amelyet fekete, bordó és kék hímzések díszítenek. A légiesnek tűnő viseletnek mintegy ellenpontja a bunyevác nők ünneplő ruhája: drága, nehéz selymeket, bársonyokat viseltek, ezüst és arany paszománttal díszítve. Bunyevác ünneplő ruha, háttérben szőttesek Sokác női ruhák Sok a felvételiző a felsőoktatási intézményekben Több minit 33 ezer fiatal jelentkezett a június 24-én kezdődő egyetemi és főiskolai felvételi vizsgáikra. Akárcsak tavalyi, kétszer annyian szeretnék megkezdeni tanulmányaikat a felsőoktatási intézményekben, mint amennyien a nappali tagozaton az első évfolyamon tanulhatnak. A Tudományszervezési és Informatikai Intézetben elkészült statisztika szerint a tudományegyetemeken több mint 230 százalékos a jelentkezés. Változatlanul legnépszerűbbek a bölcsészettudományi szakok. Ezekre az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen például ezernél is többen, ötször annyian kérték felvételüket, mint amennyit felvehetnek. Csaknem ekkora az érdeklődés a jogi karok iránt: Budapesten 600-nál többen pályáznak a 180 helyre, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szervezett Állam- és Jogtudományi Intéztében pedig több mint 330-an a 120 helyre. A termés zettu domáíiyi karokon viszont csak a fővárosban nagy a különbség a felvételizők és a helyek száma között. Az orvostudományi egyetemeken 2700-an készülnek a felvételi vizsgára, hat százalékkal kevesebben, mint ahányan tavaly felvételiztek, de így is több mint kétszáz százalékos a jelentkezés Budapesten, csakúgy, mint Debrecenben, Pécsett. A mezőgazdasági egyetemekre és főiskolákra csaknem ugyanennyi fiatal irányult, mint tavaly. A műszaki egyetemeken viszont tovább csökkent a jelentkezők száma: tavaly 2900 volt, az idén 2800. A miskolci Nehézipart Műszaki Egyetemre s a Veszprémi Vegyipari Egyetemre például kevesebben kérték felvé- telükett mint amennyi hallgató az első évfolyamokon tanulhat A műszaki főiskolákon viszont többen felvételiznek a félvehetőknél. Kivétel a Nehézipari Műszaki Egyetem dunaújvárosi kohóés fémipari főiskolai kara, ahol csak 147-en pályáznak 190 helyre. A pedagógusképző főiskolákon szintén népes a pályázók mezőnye, s ketten versenyeznek egy helyért. A tanár- és az óvónőképzőkbe többen, a tanítóképzőkbe kevesebben jelentkeztek, mint amennyien tavaly felvételiztek, A művészeti főds- ikodákra csaknem 2500-an nyújtották be kérelmüket, több mint hatszor annyian, mint amennyi elsőévest várnak. A statisztikából kitűnik az is, hogy a felvételizők 55,8 százaléka nő. Ez a szám 2,5 százalékkal magasabb a tavalyinál. Értékes régészeti leletek IX. századbeli templom maradványaira bukkantak a Kiis-Balaton térségében folyó nagyszabású leletmentő ásatások során. Zalaszabar határában, a Borjúállás-szige- ten megtalált, fából készült, római téglás padlózató templom a frank őrgrófságban élő keresztényeké volt. A Híd végpusztán szintén eredménnyel jártak az ásatások: késő bronzkori urnástemető, valamint bronzkori erődített település-maradványok és kerámiák kerültek elő. Emlékezés Székely Mihályra születésének 80. évfordulóján Csodálatos hangú énekes volt. Május 8-án lenne nyolcvan esztendős. A világhírű basszista mindössze hatvankét évet élt. Jászberényben született, mint Spagatt- ner Zsigmond órásmester fia. ötéves korában kezdett énekelni. Édesanyja kísérte gyermekét cimbalmon. Pályafutása során Székely sokszor elmesélte kollégáinak, barátainak élete történetét. Hegedülni egy idős cigánytól tanult, aki esténként a legjobb 1 helybeli vendéglőben muzsikált és másnap délután fáradtan érkezett a zeneoktatásra. Olykor el is bóbiskolt, és hagyta a gyereket játszani. Csakhogy ez az öreg cigány nem volt más, mint Rácz Aladárnak, a kor egyik legnagyobb cimbalomművészének az apja. Székely Mihály érettségi után tisztviselő lett. Szép orgánumára elsőnek Revere Gyula hárfaművész figyelt fel. Meghallgatás után nyomban telefonált dr. László Géza énektanárnak. Haselbeck Olga operaénekesnő férjének: — Géza, kérlek, felfedeztem egy remek tenoristát. A próbaóneklésen Székely ugyanis magasfekvésű dalt adott elő, kifogástalanul. Mély hangjait László értékelte, és -basszusra nevelte tanítványát. Székely 1924- ben szerződött az Operaház társulatához. (Elgyik fivére ugyanitt, a színház kórusába került.) Első fellépése A bűvös vadász remetéjének szerepe volt. Rendes tagként mint Fenrando mutatkozott be A trubadúrban. 1925-ben Franz Schalk, a bécsi' opera főzeneigazgatója dirigált Budapesten. Nagyon tetszett neki Székely hangja, és rövidesen táviratban hívta meg az osztrák fővárosba szerződtetés céljából. Székely kiutazott, de kisvártatva hazatért, mert a pesti dalszínházat jobban szerette. A .magyar zenetörténet egyik, most különösen aktuális mozzanata fűződik a nevéhez. 1936 őszén Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című egy felvön á-sosár a készültek az Operaháizban. A zeneszerző végighallgatott egy próbát, miután értesült róla, hogy valamiféle vita volt Sergio Failoni karmester és a címszerepet éneklő Székely Mihály között. Mi történt a próba után? — Tanár úr, — szólt az Székely Mihály Musszorg- szkij: Borisz Godunov című operájának címszerepében énekes Bartókhoz. — Most már hallotta, milyen mély basszus hangom van. Én a szólamot egy-két helyen másképp énekelném. Failoni ellenzi, mert az nincs a kottáiban. Énekelni kezdett. Bartók 'bólogatott: — Kérem, ezt én is így képzeltem, de ahogy látja, nem lehet lék ottázni. Aki annyira érzi ezt művet, mint ón, annak mindent meg szabad benne csinálni. És transzponálta Székely számára a szólamot, több helyen olyan taktusokat iktatott be, amilyeneket csak rendkívül mély hangú művész tudott előadni. Székely Mihály világszerte énekelte a Kékszakállút. Először Amsterdamban, Doráti Antal vezénylete alatt, Párizsban a Théatre de Ohamps-Elysées- ben Georges Sebastiannal, azaz Sebestyén Gyönglgyel. Hatalmas sikere volt a szereppel Moszkvában, utóbb Hágában, a londoni rádióban, majd tizenegyszer egymás után Brüsszelben. interpretálója volt. Tiborc, Párnádé király, Főpap a Sába királynőjében, Doszjfej, 'a Hovanszcsinában, Kon csak az Igor hercegben, Gremin az Anyeginben Rocco a Fi- delióban, Ramfisz az Aidában. Különösen szerette a Mozant-darabokat. Szívesen énekelte Osmint, Sarastrót, Leporellót. Boldog volt, amikor a Don Carlos II. Fü- löpjét adhatta elő. De ugyanígy örvendett a Bohémélet Collinjának, a Faust Mefisz- tójának, A Rajna kincse és Siegfried Fafherének vagy éppen a Parsifal Amfortas- jának. Sokszor kitüntették. 1946- ban lett az Operaház örökös tagja. 1950-ben kiváló művész, 1961-bem megkapta a Munka Érdemrendet, majd a Munka Vöröszászló Rendjét. Kétszer vehette át a Kos- suth-díjat. Elementáris egyéniség volt, emberi és művészi értelemben egyaránt. Hol énekelt még? Dallasban Verdi Requiemjének basszus szólamát, a New York-i Metropolitan operaházban hatszor a Walkür Hundingját, négyszer Marke Királyt a Trisztánban, a Ri- goletto Sparafucilejét. A művész legalább száz szerep Jászberény városa díszpolgárává választotta. Az a város, amelynek egykor Kossuth Lajos is díszpolgára volt A diplomát a Lehel kürt kicsinyített másának kíséretében huszonötéves énekesi jubileumán a város akkori vezetője, egyben Székely gyerekkori barátja, dr. Németh Ferenc adta át. A házat, ahol a művész született, lebontották ugyan, de az ott nyíló főútvonalat róla nevezték eL Márványtábla őrzi emlékét. A róla elnevezett iskola előcsarnokában leleplezték a mellszobrát. A jászberényi Székelyemlékszoba megnyitásán Gobbi Hilda mondott emlékbeszédet. A közönség ctt láthatja a művész jelmezeit, kitüntetéseit, festékes ládáját, és a Kékszakállú zon- gorakivonatát Bartók Béla saját kezű bejegyzéseivel. Székely a huszadik század egyik legjelentősebb hangfenoménja volt. Alakításainak értékét színészi tehetsége emelte rendkívülivé — írta róla a zenei lexikon. Szoborportréja, amely sokáig a budapesti Fészek Művészklub első emeletét díszítette, sajnos tönkrement. De megmaradt hanglemezfelvételen nevezetes és utolérhetetlen Kékszakállúja. Kristóf Károly Hazai és külföldi kuriózumok Debrecen város tanácsa 1657-ben az alábbi rendeletet hozta: „A deákok az korcsmákba se éjjel, se nappal borital okáért ne menjenek, ha kiknek közülük borra szükségük lészen, vitessék az scolába, és ott igyanak, mert akik a városban boritalban találtatnak, eltávolíttassanak a scolából”. „A Részegséget az iskola falain kívül és belül kerüljék. Aki másként cselekszik, elsőízben 25, másodízben 50 dénár büntetést fizet, harmadszorra kicsapják az iskolából.” A munkahelyi italozás ellen hadakozó illetékesek átvehetnék a régi debreceni rendelet büntető passzusát. Az irodákban jóval kevesebb szesztornára kerülne sor, mivel harmadszorra az italozónak borospohár helyett a munkakönyvét adnák a kezébe. Mivel a legtöbb munkahelyen elsősorban a közvetlen főnök név- és születésnapját illik megünnepelni, e büntető passzus következtében nemcsak az alkoholizmus elleni harc, hanem létszámgazdálkodásunk és káderfejlesztési politikánk is új színfolttal gazdagodna. Kelemen Ágost kölni választófejedelem költséges udvarral vette körül magát: csupán kamarása volt százötven. Vadászott, zenekari es színtársulatot tartott, tűzijátékokat rendezett. Volt egy udvari ■ bolondja, egyébként, filozófiai doktor, kamarai tanácsosi ranggal. Lám, nincsen új a nap alatt. Már jó pár száz évvel ezelőtt a doktor úr is jobbnak látta elmenni udvari bolondnak. Valószínű, több pénzt keresett így, mint filozófus doktorként. Csak azt nem tudom, hogy a mi kis fizetésű pedagógusaink, kezdő mérnökeink, közgazdászaink közül többen honnét vették az ötletet, hogy elmenjenek benzinkutasnak, lakástisztítónak, taxisnak, lángos- sütőnek? Hiszen Kelemen Ágost kölni választófejedelem ma már nem szerepel az iskolai tananyagban7 Hiteles adat, hogy az 1374- es acheni táncos tömegtéboly több hónapig tartott. A meg- tébolyodott táncosok egyik faluból a másikba táncoltak át, addig járták, amíg ösz- sze nem estek, aztán feíkel- tek, és újabb táncosokat magukkal cipelve, továbbsodródtak. Az útjukba kerülőket elsöpörték, letiporták. Kölnben több száz lány vált állapotossá a ,táncőrület következtében, mivel tánc közben olykor-olykor megálltak és szeretkeztek. A Dél-Né- metországban" H18-ban kitört táncjárvány átterjedt Csehországra is: több mint húszezer fiatal tombolta ki magát a fergeteges őrületben. A mindössze néhány óráig tartó be at-konc érték eksztázisában rángatózó, üvöltő, majd az utcán randalírozó fiatalok látványa békés, családias összejövetelnek. számít a középkori táncőrülethez képest. Jó tudni ezt. és máris megnyugszik az ember: a középkorban élt elődeik magatartását is figyelembe véve. nincs tehát semmi baj a mai fiatalokkal. Az erkölcsi furcsaságokban bővelkedő középkorból való az alábbi történet: a vendéglátás szép példájával Bern városa szolgált, amikor Zsig- mond császár három napot töltött a falai közt. A „leányotthonokat” — magyarul az örömlányok tanyáit —■ rendbe hozták, feldíszítették, az odavezető utcákat kivilágították. Ugyanis a tanács elrendelte, hogy a lányok kötelesek a császári kíséret tagjait ingyen fogadni. Az esedékes tiszteletdíjakat a város fizette. A császárt annyira meghatotta a kedves gesztus, hogy a tanácsnak nyilvános köszönetét mondott. Ha nem is császárok, de azért államférfiak, politikusok, diplomaták manapság is utazgatnak kíséretükkel ide- oda. Viszont a találkozókról kiadott közleményekben — hosszú évek óta figyelem! — egy árva szó sincs a bernihez hasonló kedves gesztus megköszönéséről. Lehetséges, hogy Zsigmond császár volt az utolsó gavallér, akiről ilyesmit feljegyeztek? Középkori szokás volt a megbélyegzetteket valamilyen külső jellel is eflátni. Ilyen volt a züllött lányok jelvénye: Zürichben piros sapka, Bécsben sárga pánt a vállon, Lyonban piros karszalag. A fizetésképtelen adósnak pedig zöld sapkát húztak a fejére. Ha nem tudott fizetni, egész életén át zöld sapkát viselt. Csak any- nyi kedvezményt kapott, hogy a sapkát a hitelező vette meg részére. Egyes olasz városokban méfj szégyenkőhöz is kiállították, s a hitelezőknek joguk volt gyalázkodásokat, sértéseket rákiabálniuk az eladósodott emberre. Persze ma már, megváltozott gazdasági körülményeink közepette, kissé nevetséges lenne, ha a hitelekkel elszámolni.. nem tudó. gazdaságtalanul, ráfizetéssel termelő vállalatok vétkeseit zöld sapkában járatnák az illetékes minisztériumok. E szokás bevezetésével azért az állam jól járna: nem kéne az illetőt ..érdemeinek elismerése mellett” szép summával nyugdíjba küldeni, hanem végkielégítésként kapna egy zöld sapkát és kész! Kiss György Mihály A tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban Délszláv népi textilek A bajai Türr István Múzeum anyagából impozáns kiállítás látható e hó végéig a tiA JÁSZBERÉNYI KÉKSZAKÁLLÚ
