Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

1981. MÁJUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A munka kitüntetettjei Jár a malom De csak ha ők vigyázzák Honnan vette a brigád a bátorságot, hogy József At­tila költészetéről vetliékedőt szervezzen? A kérdésre egy másik kérdéssel lehet vála­szolni : ki kötelezhet arra egy molnárt, hogy a Kései siratót, a Mamát, vagy a Dunánál-t szavalja? Senki. Ahogyan a Vörös Csillag nevet viselő kollektíva (tag­jai beszélnek róla, ez úgy tfönik, olyan természetes dolog, mint a feldolgozan­dó termény minőségének vizsgálata. Mondják, hat előadásból álló sorozatot hallgattak mag a karcagi városi versenyhez, azután következett a vetélkedő. Megnyerték. Szinte egyből adódott az elhatározás, ezt ki kell próbláni házi ber­keken belül is. Negyedévig készültek a Szolnok megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat karcagi hántoló üzemé­ben a József Attil'a-vetélke- dőre. A szó túlzást takar, pedig igaz: „rettenetesen” dolgoztak a küszöbön álló versengéshez. Egy kiraga­dott megjegyzés erről: „Látta volna a szójás Ka- bost, egy egész hónalj könyvvel a hóna alatt.” Meghívták a családtagokat is. Százharminchat vers, megannyi feladvány, játé­kos elemek '— nevetés, aho­gyan a főraktáros mozdu­latokkal mutatja be a köl­temény címét, a Medvetán­cot. Az esemény csak egy a Vörös Csillag Szocialista Brigád életéből1. És csak úgy kapásból felsorolnak mellé még egy tucatnyit. Mond­ják milyen remekül érezték magukat a szabadtéri játé­kokon, Szegeden, sorolják a Bánk bán, a Trubadúr ér­dekességeit. meg a debrece­ni Csokonai Színház bér­letes előadásait. Mit keresnek a molná­rok egy Bartók-emlékülé­sen? Márkus János brigád- vezető mondja: „Kíváncsi­ak voltunk.” Aztán hozzá­fűzi, hogy az első előadás nagyon érdekes volt, persze előtte tájékozódtak, olvas­tak a nagy zeneszerzőről. A többit a zeneelmélettel fog­lalkozókat már persze, hogy nem értették. Az, hogyan dolgoznak, amikor „'kampány” időszak van, egy utazás kapcsán kerül szóba. Műszak után hajnalban indultak vonat­tal. A termés beszállításá­val, októberben kezd gyor­sulni ugyanis a termelés tempója és novemberben— decemberben tetőzik. Kell a fogyasztóknak a rizs, ért­hető. Tizenkét óra műszak, tizenkettő óra ilyenkor a pihenés. Zsákolás, öt szint magasságban dolgoznak a gépek. Lépcső le, lépcső fel. A beszélgetésünk so­rán kérik, jegyezzem fel: téved az, aki úgy ítéli meg, hogy a hántoló munka „hajtómotorja” a Vörös Csillag kollektívája. A töb­biek — és itt következhetne egy lista akis közösségekről — nélkül aligha menne ez. S a megjegyzés nem álsze­rénység, hanem a dolgok valós megítélése. Mint aho­gyan a helyes felismerés diktálja, hogy ebben a bri­gádban mindenkinek tanuld nia kell A segédmunkás asszony, gyerekek meUett, betanított lesz, a szakmun­kás leérettségizik, s van aki marxista szakosítóra jár. S végezetül még egy mo­mentum, a brigádportré­hoz: a Vörös Csillag Szocia­lista Brigád tegnap vette át a . Parlamentben a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést. HJ A szerszámkészítők brigádja Szívet cseréljen, ki szakmát cserél Szűkös Jászberényben az a műhely, ahol valaki — dol­ga lévén — a Műszeripari Szövetkezet szerszámkészítőit megtalálja. Látszik, nagyon méricskélni kellett, hogy a szükséges gépeknek, munka- padoknak helyet talál ián ak. Az iparban iáratosak azt is hamar észreveszik, hogy nem mindén berendezés ko­runk precíz technikáiénak újdonsága. .Kifogásaimat” elmond­tam Baráth Vendelnek, a szerszám- és lakatosüzem vezetőiének. „Így igaz, de kérdezze meg az ott dolgo­Négyen a brigádból zófcat is,” — válaszolt rövi­den. A muákapad mellől ép­pen szabadulni tudók (a szűk műhely helvett egy irodában beszélgettünk) valóban el is mondták, bizony elkelne a jobb világítás, a természete­sebb fény. Azután érdekes fordulattal arra terelődött a szó, hogy ami nincs, azt az embernek kell pótolnia, — A mi feladataink megol­dása — magyarázta el Ist­ván József. — Igen pontos munkát igényéi. Biztos könv- nvítemé a dolgunkat egv-két mindent tudó masina, de ta­lán a mai helyzetnek is van előnye. Egész embert kíván a munka: mindenkinek ma­gának kell lehetőséget talál­ni arra, hogy a meglévő gé­pekkel célt érien. — Egy szerszámkészítőnek nálunk a szakma minden csíniát-bínját ismernie kéül, mert munkáink többségére nem érdemes speciális gépet vásárolni. Rengeteget kell kézzel — no és ésszel dol­gozni, — folytatja társa gon­dolatait Mutari József, maid hozzátette: ^gombnyomás” nekünk ritkán segít. Valamikor ekkor értettem meg, hogy a műhely húszta­gú brigádja miért egyszerű­en Szerszámkészítő Szocialis­ta Brigádnak keresztelte ma­gát, A félig vicces, félig ko-- moly szakmai „gőg” pedig akikor ébresztett szimpátiát, amikor kiderült, nemcsak külsőségekben nyilvánul meg. Kismémeth Kálmán brigád vezető mondta el, hogy a zömében a hatvanas évek eleién a szövetkezethez pár­tolt, akkor fiatal szakmun­kások hatvan százaléka azóta szakközépiskolai érettségit vagy technikusi oklevelet szerzett. Szükségük is volt az egy­re alaposabb ismeretekre. A Műszeripari Szövetkezet a hetvenes évek eleién elhatá­rozta, jelentősen átalakítja termékszerkezetét. A cél: a kicsinység szülte rugalmas­ság előnyeit kihasználva, mi­nél rövidelbb idő alatt alkal­mazkodni a piac változásai­hoz. A terv vallóra is vált. Többek között a szerszámké­szítők felkészültségének, szakmaszeretetének eredmé­nyeként. Mert nem kis dolog olyan szerszámot a dolgozók kezébe adni, amelyikkel jó minőségben készíthetik él 84 gyártmánycsoport termékeit A brigád kihívást elfogadó, kezdeményező kedvét iól iel- lemzi, hogy tavaly huszonöt újítási javaslatot dolgoztak ki, és az sem megvetendő hogy az ötödik ötéves terv ideje alatt 700 ezer forint ér­tékű, selejtezésre ítélt régi szerszám újrahasznosításá­nak mód ját kutatták fel saiét maguk. * * * Csütörtökön a Szerszám­készítő Szocialista Brigádot a Magvar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel tün­tették ki. . VSZJ A „zalkások” Univerzális csapat a miénk Két csavarkulcs a nehezék a lepedőnyi papírlapon, ne­hogy felkapja a bolondos áp­rilisi szél. Hárman hajolnak az egyik szétszedett kombájn mellett kiterített műszaki rajz fölé. — Ha a „zalkások” össze­dugják a fejüket — mondja Balázs Károly központi ag- ronómus —, abból biztosan kerekedik valami okos do­log. Mindig azon mesterked­nek, hogyan tudnak könnyí­teni a maguk és a többi mű­helybeli munkáján. Azt a kapudarut is a brigádtagok készítették társadalmi mun­kában. Harmincezer forint értékben jegyeztük be az ál­lóeszköz nyilvántartásba. Az almaléüzemben pedig a kon- ténerláda-billenő dicséri a brigád leleményességét. Halmi Károly — két év óta ő a kilenctagú Zalka Máté Szocialista Brigád ve­zetője — nézi a váltamról csüngő fényképezőgépet. — Csak csoportképet ne akarjon rólunk készíteni, mert jó ha négyünket—ötün­ket megtalál így napközben a műhely környékén. Szer­te a gazdaságban akad-mun­kájuk a brigádtagoknak, mert tudja, amolyan univer­zális csapat a miénk. Szere­lők, lakatosok, karbantartó, bognár, buszvezető meg he­gesztő dolgozik együtt. így hát aligha akadna a téeszben olyan munka, ami kifogna rajtunk. A központi agronómus jő ismerője a brigád munkájá­nak, életének, hiszen ő a törökszentmiklósi Tiszatáj Termelőszövetkezetben a ver­senybizottság elnöke is. — Először 1966-ban verse­nyeztek a szocialista brigád­címért, amit azóta minden évben, azaz eddig tizenötször el is nyertek. Tizedik esz­tendeje dolgoztak együtt, amikor a kongresszusi okle­vél mellé megkapták a Szakma Kiváló Brigádja és a Szövetkezet Kiváló Bri­gádja címet is. Az utóbbi kitüntetést 1976-ban másod­szor is odaítélte a kollektí­vának a szövetkezet párt- és gazdaságvezetősége. Most a tizenötödik „születésnapju­kon” magas kitüntetést kap­tak, a Magyar Népköztársa­ság Kiváló Brigádja címet. A műhelyépület végénél függő vasdarabon a munka­idő végét kongatják. Ötvös Sándor sietősen köszön el a brigádtársaktól, szolgálatba igyekszik a munkásőrségbe. Halmi Károly: Univerzális csapat a miénk Halmi Károly a brigádnap­lóval a hóna alatt készülő­dik. — Beviszem a központi irodába, ott dolgozik az asz- szony a Három tavasz nevet viselő adminisztratív brigád­ban. Az ő kezük jobban rá­áll a tolira, meg a színes rostirónra. Megkérem őket mutatós, szép oldalt kerekít­senek a naplóban az új ki­tüntetésünk bejegyzésére. Egyébként ez az úgymond csupafiú brigádunk a felesé- gemék kollektívájával jár színházba, meg kirándulni is, legalább egyszer minden évben. Kubicsek Ernő buszvezető még megtoldja az aznap dél­utáni programot: — Benézünk Karcsival Fü- löpékhez is. Alapító tagja a brigádunknak Fülöp Ferenc. Néhány hete még Kékeste­tőn, a szanatóriumban láto­gattuk meg kollektíván. Megörvendeztetjük a jó hír­rel, az országos kitüntetésün­kéi. Ha a műhelybe nem is engedi még az egészsége, ünnepelnie azért velünk kell. Ő is részese a sikerünknek. TF Vágóhídi szalag mellett Elismerésben sincs megállás Szigorú a szalag ritmusa, munkafázishoz. Évente 150 egyetlen félrenézés felborít- . ezer sértésit és 17 ezer mar­hatja a tempót A hatalmas, hát dolgoznak föl1, vértől, víztől síkos sertés- és Az Állatforgalmi és Hús­mar hah úsd arabokat gyatoor- ipari Vállalat, de talán a fél lőtt fürgeséggel trancsírozzék ország legnépesebb brigádja a fel, és lökik át a következő váigóüzemé. Az Április 4. Szocialista Brigád tagjai már a megalakulásukkor, 1967- ben harminchétén voltak, je­lenleg pedig negyvenketten vallják magukat brdgádtag- nak, tegyük hozzá, nem cse­kély büszkeséggel. — Meg kell érdemelni, hogy valaki az Április 4. bri­gádba léphessen — mondja Hon ti József brigádveziető. — Megválogatjuk, kit veszünk magunk közé, és talán ennek is köszönhető, hogy elég szép kdtüntetésgyű jteményünk van. — Vegyük sorjában... Honti József: — A kezdet a zöldkoszorú volt — A kezdet a zöldkoszorú volt, utána jött egy bronz és egy ezüst. Az aranyat már jobban szeretjük, abból hár­mat gyűjtöttünk. Háromszor érdemeltük meg a Vállalat Kiváló Brigádja, egyszer pe­dig a Szakma Kiváló Brigád­ja címet És most a kongresz- szusd oklevéllel bővítettük a kitüntetések körét. Persze, nincs megállás. Csokonai nevét viselik — A kívülálló, ha azit hall­ja, hentes, robusztus férfiak­ra gondol. Ezért meglepő, milyen sok nő dolgozik a brigádban. — A létszám nagy része mégis férfiakból áll, ők vég­zik a vágásokat, de a nőknek is jut munka: zsírt olvaszta­nak, csomagolnak, naponta 90—100 mázsát, egy évben 338 vagont. — Szokatlanul népes bri­gád. Sikerül összetartani? — Hadd mondjak erre egy jellemző példát. A múltkor TIT-előadást szerveztek a Ságvári művelődési központ­ban, szocialista brigádok ré­szére. Amikor bevonultunk, mindenkinek leesett az álla, és alig hitték éL, hogy ez a negyvenkét ember egyazon brigádhoz tartozik, és hiány­talanul megjelenik a közös megmozdulásokon. — Könnyű dolga van a brigádvezetőnek, hiszen egy­úttal a munkahelyi vezetője is a brigádnak. — Igyekszem elválasztani, ha lehet, a munkahelyi fő­nökséget a brigádélettől. Bár például a Imunkaversenyek idején nem lehet, hiszen ak­kor azonos a feladat. És hogy a feladatot kima­gaslóan teljesítették, bizo­nyítja a legújabb kitünteté­sük. A párt XII. kongresszu­sa tiszteletére tavaly a Szik­iad Sándor Szocialista Brigád munkaversenyt hirdetett meg az ország valamennyi kollek­tívája száméra, és ebben a munkaversenyben az Állat- forgalmi és Húsipari Válla­lat népes létszámú Április 4. brigádja kiérdemelte a me­gyei pártbizottság kongresz- szusi oklevelét, amelyet ün­nepségen vettek át a brigád- tagok. BJ Mindent a vendégért Szombat délutáni csend ül a szálló portálán. Hét köz­ben rengeteg vendég volt. most csitult egy kicsit a for­galom, bár egy külföldi tu­ristacsoport épp megérke­zett, egy minden pillanatban lőhet. A főportás, a portás, az aiándékbolt-vezető, a lon­diner a helyén. Hatan dol­goznak a tizennégy tagú Cso­konai brigádból ezen a hét­végén. A kitüntetés hamar előkerül, egy napia sincs, hogy átvették a KISZ Köz­ponti Bizottsága kongresszusi oklevelét, s a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Kiváló If júsági Brigád ja kitüntetését a Pelikán Szálló Csokonai brigádiának tafiiai, ponto­mindig szívesen visszajön­nek. J. Tóth Margit szierimt en­nek az az oka, hogy: — Megtanultuk, ebben a szakmában nincs „nem” Amit a vendég kér, azt tel­jesíteni kell, azért vagyunk., A brigádvezető azt mond­ja: — Ha ióí szétnézünk, ez a brigád egyszerűen nem dol­gozhat rosszall. Nézze, itt ta­lál KISZ-titIkárt, szakszer­vezeti főbizalmit, KISZ-bi- zottsági, népfront-, MSZBT- aktivistát. a felét se mond­tam el a sok társadalmi meg­bízásnak, közéleti munká­nak. Van három párttagunk is, akiket mi, a KISZ-szel sabban az a tizenegy brigád- tag, aki együtt volt már 1980- ban, s közösen téliesítetté vállalásait. Egerváriné, Tóth Zsuzsan­na nevet, amikor a brigád- alakulásáról kérdezem. — Bár dfiúsági brigád a miénk, 'bizony hat éve múlt, ho®v megalakítottuk. Még a szálló nyitása előtt pár nap­pal történt. Gondoltuk, könnyebben összeszokunk, megismertük egymást és a mindennapos feladatokat, ha lesz, ami összefűz bennünket. Az eredmények igazolják: iól gondolták Már 1.976 má­jusában szocialista címet nyertek, aztán, ahogy az évek múltak, zászlót, bronz, ezüst, arany fokozatot. Miért? Elém teszik a vendégköny­vet. Van, aki azt javasolja benne, nyilvánítsák „tanszál­lodának” a Pelikánt, mert az ott dolgozók munkájából ta­nulni lehet. Mások ígérik. ia/vasoltunk annak ideién. Es hányán tanulnak? Pontosan megmondani is nehéz, van aki nyelveket tanul, hisz itt két nyelv tudása kötelező, van vendéglátó főiskolá­sunk, szállodai szakember­képzőn tanulónk, esti egye­temre járónk, — mindenütt a munka érdekében emelünk szót, azt akarjuk teljesebbé tenni. — akkor csak termé­szetes hogy a saját munkán­kat iól ellátjuk, nem? Mindez folyamatos mű­szakban, éiiel-nappaűi szol­gálatban. Fiatalok, fiatal csa­ládos emberek. Nagyon szor­galmasak lehetnek. — És nagyon szeretjük a munkánkat, ez az igazság — mondják," s a portáspultra pár percre felteszik az okle­velet és a plakettet. Nevet­nek, iókedvűek. Abban is megegyeznek, hogy a legkö­zelebbi nagy kitüntetésnél is találkozunk. S J

Next

/
Oldalképek
Tartalom