Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-28 / 123. szám

1981. MÁJUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 II „piros vonal” alatt... Nyúlketrec Egységcsomagban árulják Űj típusú nyúLketrecet gyártanak a tatabányai Delta Ipari Szövetkezetben a háztáji tenyésztőknek. Az új termék iránt nagy a keres­let. ezért ebben a negyed­évben már tízezret készíte­nek belőle. Az Állattenyész­tési és Takarmányozási Ku­tató Intézettel közösen fej­lesztették ki a tatabányaiak az új variálható ketrecet. Mégoldotta a Hajdú automata mosógépek lábszerkezetének tőkés import mentes gyártását a KAEV mezőtúri gyára. Képünkön a lábszerkezet egyik fontos eléírtét kialakító bolygó­szegecselő gép Negyedszer kiválóak Ünnepi közgyűlés a jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz-ben Rövid határjárással kez­dődött tegnap a jászalsó- szentgyörgyi Petőfi Tsz-ben a Kiváló Szövetkezet cím át­adási ünnepségére érkezett vendégek programja. A szö­vetkezetiek bemutatták a nagyüzemi táblákat, a sza­kosított tehenészeti és ser­téstelepeket, valamint a tsz műszaki-üzemeltetési és ipa­ri központját. Az országos elismerés át­adása alkalmából összehívott közgyűlésen Fekete Tibor elnök tájékoztatta a jelen­lévőket a tavalyi gazdálko­dási eredményekről. Ezek közül kiemelkedik az árbe­vételi terv 21 százalékos túl­teljesítése és az 1979. évi­nél 5,6 millió forinttal na­gyobb nyereség. A közös gazdaság állattenyésztői ta­valy £fz 1979. évinél 60 ton­nával több élősertést és 28 százalékkal több tejet érté­kesítettek. A növényter­mesztés 1980. évi árbevétele az előző évit 4 millió, a ter­vezettet egy millió forinttal haladta meg. A gazdálkodá­si tervek jelentős túlteljesí­tése mellett a jászladányi szövetkezeti gazdák — a 398 tagot számláló 16 szocialis­ta brigád kezdeményezésére — az utóbbi két évben 1 mil­lió 500 ezer forint értékű társadalmi munkával segí­tették a szövetkezeti és köz­ségpolitikai feladatok meg­valósítását. Az ötödik ötéves tervben negyedik alkalommal elnyert, a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter és a TOT által adományozott kitünte­tést dr. Garamvölgyi Károly, az Országos Vám- és Pénz­ügyőrség parancsnoka nyúj­totta át a szövetkezet kol­lektívájának a tegnapi ün­nepségen, amely a szolnoki Járműjavító munkáskórusá­nak színvonalas műsorával fejeződött be. Fiatal gyógyszerészek részvételével Rozsnyai Mátyás emlékverseny Szolnokon Tegnap délután 16 órakor Szolnokon, a Megyei Műve­lődési- és Ifjúsági Központ nagytermében — a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Szolnok megyei szervezete és a Szolnok megyei Tanács Gyógyszertári Központja rendezésében — megkezdő­dött a XVII. Rozsnyai Má­tyás országos előadói emlék- verseny. A minden évben más megyében megrendezett versenynek az idén Szolnok megye ad otthont. Dr. Kapitány István, a megyei gyógyszertári köz­pont igazgatója üdvözölte a megjelenteket, köztük Barta Lászlót, a megyei tanács el­nökét, Majoros Károlyt, az MSZMP Szolnok megyei bi­zottságának titkárát, dr. Za-. lai Károly egyetemi docenst, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnökét és dr. Bayer István egyetemi ta­nárt, az Országos Gyógysze­részeti Intézet igazgatóját. Dr. Zalai Károly méltatta az emlékverseny jelentősé­gét, az előadó fiatal gyógy­szerészek lelkes munkáját. Megemlékezett arról, hogy nemrég Szabdaszáliáson át­adták a verseny névadójá­nak — a magyar gyógyszeré­szet XIX. században^élt ki­emelkedő tudósának, Rozs­nyai Mátyásnak — emlék­szobrát. Az előzetesen benyújtott pályamunkák szerzői közül a zsűri 33 előadót hívott meg a versenyre. A 35 éven alu­li gyógyszerészek három na­pon keresztül öt témában (például a gyógyszerészet tör­téneti, szervezési kérdései; a gyógyszerek hatása és hasz­nálata) számolnak be mun­kájukról, öntevékeny kutatá­saikról. amelyet a zsűri ér­tékel majd. Az eredmény- hirdetés és díjkiosztás május 30-án lesz. Újítási börze a Békéscsabai Konzervgyárban A Békéscsabai Konzerv­gyár tegnapi börzéjén dol­gozóinak tavaly benyújtott 230 újítása közül tizenné­gyet ajánlott átvételre, hasz­nosításra. a Konzervipari Vállalatok Trösztjéhez tar­tozó 15 gyár szakemberei­nek. A meghívottak körében különösen munkaerőt, ener­giát és nyersanyagot megta­karító berendezések, műsza­ki megoldások keltettek fi­gyelmet. Több újítás a munkavé­delmet szolgálta, így a 15 fejes töltőgép megújított változata, amely egyúttal a termék minőségét és a gépet is védi, — Tíz esztendőben kétszer ha adódik ilyen, hogy ezeket a táblákat bevethetjük a ma­gas talajvíz miatt — hall­juk az elnökhelyettestől. — Itt, ahol most a silókukori­ca sorol, három év múlva már csak vizet, meg vizet látnak majd. A rákóczifalvai Rákóczi Termelőszövetkezet­tel határosak ezek a belvi­zes földjeink, a szomszédok­kal összefogva egy 340 hek­táros halastavat építünk, nyolcvanmillióért. A tervek szerint 1984-től évente fél­ezer tonnányi halat értékesít majd együtt a Rákóczi meg a Dózsa Tsz. Mondják a szövetkezetiek, hogy még az idén hozzálát­nak a halastó építéséhez. Ak­korra éppen befejezik a gaz­daság egy másik nagy beru­házását, az 1972-ben épült sertés szaktelep bővítését. — Tavaly kezdtük a rekon­strukciót — veszi sorja az elnök a* munkákat — és már betelepítettünk egy új, 460 férőhelyes kocaszállást. A napokban átadjuk a három, egyenként 360 férőhelyes konténeres-battériás előne- velőt, és az épülő két hizlal- Idával se maradnak sokáig adósak a TRVVV brigádjai. Ha elkészül a harminckét milliós bővítés, a jelenlegi öt­ezer helyett évente tízezer hízót szállítunk a telepről a húsiparnak meg exportra. A téesz szárítóüzeménél dolgozók félmeztelen szenve­dik a május végi kánikulát, az izzadt bőrt csípő-csiklan- dó szénaport. Egymást érik a lucernapelletet elszállító, a frissen kaszált zöldtakar- roánny-al érkező pótkocsis traktorok. Kísérőink az alig száz méterre lévő sertéstele­pi építkezéshez invitálnak. — Nem sok ilyen új meg­oldást látnak a megyében, talán az országban sem — mutat Czesznak János a ko­cákkal nemrégen benépesí­tett épületre, amelynek falát éppen felgöngyölték a jószág­gondozók. — A győri Grabo­plast készíti a műanyag fa­lat, amit nyáron, ha meleg van a kocákra, csak felteke­rünk. A szellőzőberendezé­sek'kiiktatásával sok villany­áramot megtakarítunk. Hogy télen? — kérdez maga elé az elnök — majd meglátjuk. Temesközy F, Kengyelen is Májusi eső aranyat érne Négy MTZ-vel „húzatják" a répatáblát, aminek egyharma­dán öntözéssel ellensúlyozzák a májusi aszályt Tikkad a kengyeli határ. A haragoszöld búzatáblák épphogy elrejtik a fácánt, a vadnyulat, pedig már kalá- szol a gabona. — Az idősebbjei azt tart­ják, — mondja Czesznak Já­nos, a Dózsa Tsz elnöke —, hogy a május csinálja a bú­zát. Csakhát ahhoz) kellene az aranyat érő eső. Az idén eddig ötven milliméterrel kevesebb csapadékot kaptak a földjeink, mint tavaly má­jus végéig. Lassan nőnek az ősziek, márpedig az is öreg igazság, hogy ahol kicsi a szár, kevesebb lesz a szem. is. Persze a most soroló ta­vaszi vetésű növényeknek se jó ez a májusi aszály. Az Erzsébet-major mellet­ti táblákban porzik a föld a kultivátorozó MTZ-traktorok mögött. A szépen lombosodó cukorrépasorok messzire vi­szik a tekintetet. — Azt ötszáz hektárnyi répánkból negyven hektárt ide vetettünk egy tömbbe — mutat körbe az elnök. — Tíz s/|izalékkal növeltük a ta­valyihoz képest a vetésterü­letet. szeretnénk megfogni egy kis pénzt a többlet.cukor- termelési feláron. A négy MTZ-n kívül harmincegy másik gépünk is dolgozik most a határban. A növény- ápolási miunkákat végzik a cukorrépa-, a napraforgó- és a kukoricatáblákban, vág­iák. szállítiálk a szárítóhoz az első kaszálásé lucernát. Hektáronként két és fél tonna zöldtakarmányt ka­szálnak a gépek, a hűvös, száraz tavasz után elégedet­tek vele a téeszbeliek. A ház­táji táblákban sem kevesebb a szénának való első növe- déke. — Ezernél több tagunknak és falubelinek adtunk bérbe egyenként ötven négyszög- öles lucernaparcellát. Kell a friss zöld az odahaza jószá­got nevelőknek is, három­száz anyajuhot, kétszáz szarvasmarhát, hatszáznál alig kevesebb kocát tartanak a kengyeli udvarokban. Ta­valy nyolcezer sertést érté­kesítettünk a háztájiból, az idén eddig már hatszázra szerződtek a kistermelők. A háztáji ágazatunk ebben az esztendőben legalább 28 mil­liós árbevételre számít a kis­üzemekből felvásárolt ter­ményekből. jószágokból. A hatalmas cukorrépatáb­la túlsó felén öntözőberende­zést állít össze az egyik nö­vénytermesztő brigád. Más- félmilliót költött a téesz agy ezerméteres fővezeték kiépí­tésére. — Nem várhatunk az égi- ekre, nem leshetjük ölhetett kézzel az esőt— szögezi le az alkalmi határszemlére hoz­zánk csatlakozó elnökhelyet­tes. Zolnai Ferenc. — Két­ÍJ.j megoldás a sertésófök műanyagból készült, felgön- eyölhető fala. A rekonstruk­cióval megduplázzák a szak­telep hízókibocsátását száz hektárnyi területet meg tudunk öntözni a cukorré­pánkból, úgy tervezzük két­szer adunk neki hatvan-hat­van milliméter vizet a Nagy­kunság—2-es főcsatornából. Így legalább a növény egy- harmada nem szomjazik to­vább. Furcsa kontraszt: szerte a táeszben az eget lesik, öntö­zéssel próbálkoznak, ugyan­akkor az úgynevezett nagy­kengyeli Holt-Tisza-meder- ben jól jött az aszály. FAO meghatározá­sa szerint korszerű, hatékony állat- egészségüggyel ren­delkezik minden olyan ország, amelynek ál­lattenyésztési vesztesége nem haladja meg az ágazat brut­tó termelési értékének 15 százalékát. A legutóbbi sta­tisztikai adatok szerint ha­zánk áfattenyésztésének évi bruttó termelési értéke 65 milliárd forint. Az állatbe­tegségek okozta évi kár kö­rülbelül 6 milliárd forint. Ez az összeg jóval a „piros vonal” alatt van. Európában a tbc- és brucellózismentes állatállomány arányát te­kintve a skandináv államok, az NSZK és Svájc után kö­vetkezünk. Bár a 6 milliárd forintos veszteség az állatbetegségek számláján szerepel. nem­csak az orvosilag pontosan meghatározható fertőző be­tegségek kórokozói a „bűnö­sök”. A veszteség sokféle. A beteg állatok kevesebb húst. tejet, tojást, stb. adnak, amiből 2—3 milliárd forint veszteség származik, az el­hullásból pedig csaknem egymilliárd forint. Az ál­lategészségügyi okokból származó veszteség másik felét a helytelen takarmá­nyozási és -tartási körülmé­nyek okozzák. Az állattenyésztésben egy­re jobban tért hódító ipari szemlélet fokozatosan szem­be kerül az állatok biológiai igényeivel. Az Állategész­ségügyi Kutató Intézet vé­leménye szerint például az optimális nagyüzemi libaál­lomány — a jelenleg elter­jedt tartási módszerek mel­lett — nem lehet több 5 ezer darabnál. Ezzel szem­ben az országban több he­lyen tízezres telepet tarta­nak, sőt van már 50 ezres is. Az egyoldalú gazdasági szemlélet természetesen meg­bosszulja magát. A nagyüze­mi állattartás technikai fej­lődését, a tagadhatatlan elő­nyei és eredményei mellett, árnyékként követik a hibás tartásból adódó üzemi betegségek. Csak egyetlen példa: a ko­cák és a hízók helytelen tar­tásából eredő corynebacillo- sis (gennyes fekélyekkel járó betegség) miatt az évi kár körülbelül 50 millió forint. A II. világháborút meg­előző évtizedekben az álla­tok egyedenkénti gyógyítá­sa, tehát a szorosan vett or­vosi tevékenység volt az ál­latorvos fő feladata. Az ak­kori körülmények között a legveszélyesebb, úgynevezett bejelentési kötelezettség alá eső fertőző betegségek elle­ni küzdelmen kívül szerve­zett betegségmegelőző mun­kára nem lehetett gondolni. Mégis, az állatorvosok köz­reműködésével számos eu­rópai országot megelőzve elsőnek nálunk számoltak fel vagy szorítottak vissza néhány veszedelmes állatbe­tegséget, mint például a ve­szettséget, a takonykórt, a tenyészbénaságot és a ser­téspestist. Ezekkel, a betegségekkel újra meg újra meg kellett küzdeni. A nagyüzemi állat- tenyésztés kialakulásával párhuzamosan lépésről lé­pésre „át kellett progra­mozni” az állatorvosokat is. A nagy tömegben együtt tartott állatoknál a jár­ványtan. de még inkább a gazdasági megfontolás azt diktálja, hogy egyedi beteg­kezelés helyett az állator­vosoknak a céltudatos ta­karmányozás kialakításával, egészséges tartási, ápolási technológiák megteremtésé­vel a betegségek megelőzé­sét kell elérni. Sajnos, ezek a feltételek csak laborató­riumi körülmények között hoznának tökéletes ered­ményt. A gyakorlatban a gazdasági és az egészség­ügyi szempont szembekerült egymással. többnyire az utóbbi rovására. Sokszor felmerülő kérdés, hogy Magyarországon dolgo­zó háromezer-kétszáz állat­orvos tulajdonképpen orvos, vagy mezőgazdász? A hiva­talos egyetemi állásfoglalás szerint a ma állatorvosa az orvosi ismereteken túlmenő­en már rendelkezik mind­azokkal az állattenyésztési, takarmányozási, közgazdasá­gi és szervezési ismeretek­kel, amelyeknek birtokában a gyógyítás mellett különö­sen jelentőssé válik beteg­ségmegelőző tevékenysége és szükség esetén irányítani is tudja az egyes állattenyész­tő üzemek munkáját. z állatorvos fel­A adatköre tehát a mezőgazdasági ter­melésben rendkívül jiit> sokrétűvé vált. és adott helyzetekben hol az orvosi, hol a termelésirá­nyítói szerep kerül előtérbe. B. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom