Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-27 / 122. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1981. MÁJUS 27.

Ellenőrzés nélkül nem megy

ajon mi az oka annak, hogy az emberek egyre érzékenyebben reagálnak kisebb-nagyobb közösségüket sújtó sérelmeikre? Persze az önmagától követelő ember joggal kérheti számon másoktól a lélektelen bürokratizmust, a társadalmi tulajdon megkárosítását, a hatalommal való visszaélést. És méltán tarthatja kivetni valónak a munka nélkül szerzett jövedelmeket. Ha kevesek fogalmazzák is meg önmaguknak, sokan érzékelik, hogy a gazdasági helyzet javítása nem megy a társadalom ellenőrzése nélkül.

Igen, mintha mólóban lennének az ellenőrzéssel kapcsolatos korábbi félreértések, miszerint igenis mindent, a legapróbb részletekig ellenőrizni kell. Aligha szükséges bizonygatni, hogy ez a fajta eljárás az alkotószellem rovására megy. A másik véglet szerint a belső ellenőrzés képes felügyelni a közélet és a vállalati gazdaság tisztaságára; az ellenőrzés külső formáira igazán nincs szükség. Talán vitatkozni sem érdemes ezen. Anélkül, hogy csorbítanánk a belső ellenőrzés szerepét, tekintélyét, hadd tegyük hozzá, hogy a kívülről jövők — ez a dolog természete — más optikán keresztül vizsgálják a számukra idegen környezetet. Feltárhatnak olyasmit is, amit a belső ellenőrzés netán soha nem vesz észre, mert természetes jelenségnek tartja És lehet ez jó, terjesztendő gyakorlat is, hiszen az ellenőrzésnek soha nem a bűnösök

kutatása az elsődleges célja, hanem a jelenségek magyarázatának kutatása, az okok keresése, értékelése.

Az állami ellenőrzésen belül nagy szerepet vállal az előbbi feladatokban a népi ellenőrzés alig néhány száz függetlenített munkatársa és tföbb tízezres társadalmi munkása. Aki évek óta figyelemmel kíséri ’tevékenységüket, tapasztalhatja, hogy milyen változatos munka- módszerekkel dolgoznak, ám az eszköztár gazdagítása nélkül aligha növekedett volna meg az elmúlt évben a népi ellenőrzésnek a társadalmigazdasági folyamatokra gyakorolt hatása. Márpedig ennek vagyunk tanúi, és ezt többek között elősegítette az is; hogy együttműködnek a párt-, az állami, a társadalmi és a tanácsi szervek, ennélfogva több figyelem jut az ellenőrzésre.

A népi ellenőrzés jelentős szerepet vállal az állami ellenőrzések központi és területi koordinálásában. A közös munka nem volt eredménytelen. Csökkent az indokolatlan párhuzamosság, az átfedés, a terven felüli vizsgálatok száma.

A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tavaly öt jelentést terjesztett a minisztertanács eilé, további vizsgálatait más állami irányító szervek hasznosították. Feltétlenül emeli a népi ellenőrzés rangját, hogy munkájával segíti a kormányt, területi bizottságai pedig a döntések előkészítésében, meghozatalában a helyi államigazgatásnak nyújtanak segítségek Tavaly „csak” 19 központi témavizsgálatra került sor, de azok mindegyike nagy horderejű volt. És tegyük hozzá — hatásos. Mert például a lakossági áruellátás immár országos méretű ismételt figyelemmel kísérése nyomán kiadott kezdeményezések meghozták a javulást: csökkent a hiánycikkek száma, jobb lett az ellátás.

agadhatatlan az is, hogy például az iskolai oktatás feltételeinek vizsgálata szerte az országban mozgósítóan hatott; ahogy néhány éve lehettünk tanúi az óvodaépítésben mutatott társadalmi összefogásnak, hasonlóan kezd kábantakozni egy, iskolát segítő, akció is. Szólhatunk a tömegétkeztetés helyzetét megmozgató országos vizsgálatról és; hogy vegyünk példát a gazdaság szférájából is, a népi ellenőrzés folyamatosnak mondható vizsgálatai nyomán javulás tapasztalható a vállalatok energia-, anyag- és üz emanyag-gazdá lkodásában. Sokoldalúan bizonyítható persze, hogy az eddigi eredmények főként a kiugróan pazarló, gondatlan felhasználás visszaszorulásából, tehát jórészt az egyszer fellelhető tartalék kiaknázásából származik. Ezek a tartalékok kimerülőben vannak, s így a népi ellenőrzésnek más új utakat-módokat kell majd ajánlania ott, ahol nincs előrelépés.

F. Gy.

Üj üzlet és műhelysor kialakításával javult Jászberényben a szolgáltatás. Az üzletsor a Kossuth úti tanácsi értékesítésű szövetkezeti ház földszintjén épült. Az új tulajdonosok — magánkereskedők, szövetkezetek és kisiparosok — társberuházóként 80 ezer forintért vásároltak meg egy-egy helyiséget, és ők építkeztek.

Az üzletsoron fodrászműhely, zöldség-gyümölcs bolt, fogtechnikus, női divatárus, díszhal és madárkereskedő, maradékáru boltos, hideg- konyhai készítményeket árusító bolt javítja ezentúl az ellátást.

Képünkön: Lakatos Antal fodrászmester már az új üzletsoron „igazítja” a női fejeket.

Árak—rendezvények ~Nyár az Adrián

Strand az Adria-tenger partján

Jön a nyár s előkerülnek a nyaralási tervek. Mind több magyar turista úticélja Jugoszlávia, az Adria. Az újvidéki „Magyar Szó” nagy cikkben foglalkozik a nyaralási lehetőségekkel. Ismerteti a várható áriakat és a szórakozási lehetőségeket.

Mindenekelőtt az árak. A lap szerint a szolgáltatások ára az idén 30—70 százalékkal magasabb, mint tavaly. A szállodai teljes ellátás naponta 650—1200 dinárba kerül. A fizetővendég-szolgálatban egy kétágyas szoba — kategóriájától függően — 200—440 dinár. A sátortáborokban hasonló arányban emelkedtek az árak.

Jugoszláviában mintegy egymillió vendéget tudnak fogadni, ebből 788 ezret a tengerparton. A szállodákban 270 ezer, a kempingekben és a fizetővendég-szolgálatban ugyancsak mintegy 260—260 ezer férőhely várja a vendégeket. A legnagyobb idegenforgalmi központok: Portoroz, Porec, Rovinj, Umag, Opatija, Split, Makarska, Dubrovnik, Cavtat, Ulcinj stb. Van tehát választék bőven. Ugyanezeken a helyeken nagyszámban találhatók két-négy, sőt nyolcágyas fa - házak, bungalók.

A téngermellékeken mindenütt igyekeztek nyári művelődési programokat szervezni. Kiemelkednek közülük a Dubrovniki Nyári Játékok. A rendezvénysorozatok — színházi és balettelőadások. hangversenyek — július 10-től augusztus 25-ig tartanak. Ez idő alatt több mint száz előadás látható, harminchárom szabadtéri szín- padon, a műemlékek ódon falai között. Július 15-e és augusztus I5-e között Split- ben, júliusban Zadanban, júliustól szeptemberig Herceg- noviben, július 15-tól szepA túrkevei XVII. számú Áfát dolgozóinak szabad szQpibatjuk lenne május 30- án, ’’a több mint ezer tagú munkáskollektíva azonban kommunista műszakot tart, melynek „bevételét” a városi úszómedence építéséhez

ajánlják fel. Az Augusztus 20. Szocialista Brigád és az üzemi KISZ-bizottság külön

tember 1-ig Sibenikben rendeznek nyári játékokat, hangversenyeket. Még két érdekes rendezvény: a Mo- reska elnevezésű vitézi torna, amelyet XVI. századi mintára Korculán, a várban tartanak. A másik 'az augusztus 7. és 9. között megrendezésre kerülő Sinjska Alka, amely az 1715-ös, törökök fölött aratott győzelem emlékét hivatott felidézni.

(K. L)

felajánlást is tett: szombaton a rokkantak nemzetközi évére való tekintettel díjtalan műszeres vizsgálatot — fényszóró-, futómű- és gyújtás- beállítást — végeznek a Hy- comat és egyéb, a mozgássérültek számára átalakított gépkocsikon, A szolgáltatás igénybevételére május 30-án reggel hét árától tizenkét óráig várják a jelentkezőket.

Szombaton a túrkevei Afitnál

Díjtalanul vizsgálják meg a mozgássérültek autóit

TIZENHÁROM

1

Egy századnál is többen őgyeleghettünk, Natasa mégis engem választott. Húszéves múltam akkor, május

13-án. Nem mustrálgatta a karizmaim, ahogy más asz- szonyok tették a többiekkel, csak a szemembe nézett hosz- szasan. Azt a pillanatot soha nem felejtem el, és ma is a legjobban a tekintetére emlékszem. Rögtön tud lám, hogy epgem visz magával, hiszen a 198 centimmel szép szál legénynek számítottam hadosztályszerte. Ráadásul erős voltam, akárcsak ő. Szeretném azt mondani, hogy rám mosolygott, de valószínű, akkor lódítanék. Csak állt előttem, és a szeme parázslóit. akár a zsarátnok a szélben.

2

És akkor elindultunk a szekéren a falujába. Arra gondoltam, hogy én, Kiss János, talán soha nem kerülök haza Tiszaburára, hiszen ukrán szekér vitt egy ukrán falu felé,' mellettem ukrán asz- szony ült, Natasa, no, meg hát én is hadifogoly voltam, egy ukrán nő hadifoglya. Szeptembert írtunk, 1916 szeptemberét.

3

Otthon engem már alig várt valaki. Édesapám beleesett a cséplőgép etetőjébe, ott halt meg. A bátyámat megfolytotta a torokgyík, az anyám. meg kilencszáztizen- négyben temettük el. Egyetlen húgom maradt, de a be- rukkolás után azt se tudtam, hová vetette a szél, melyik rokon kegyelemkenyerét eszi. Natasa szótlanul ült mellettem a bakon, poroszkált a két ló, csutkakúpok maradtak le mögöttünk, amikor a kezével egy távoli erdőségre mutatott: oda megyünk. Tudtam, szántani fogok, vetni, aratni, dolgozni, akárcsak otthon.

4

Az udvaron állt a szekér, és a nagykendős kislányok, rongyos ruhájú gyerekek körülvettek bennünket. Áhítattal figyelték a termetem, az elnyűtt csukaszürke katonaruhám, a foszladozó bakancsom. Egy öregasszony rikácsolta: Natasa, Natasa!

5

A szobában deszkafalak, lócák, néhány szentkép a falon. az asztalon szamovár. Az após és az anyós, két, csupa- ránc. kék szemű öreg, csak néztek hallgatagon.

Natasára figyeltem egy pillanatra. Lobogott az olaj- mécses, — majd a vacsora után megnéztem . a tehenet, a birkákat, meg a tyúkokat. Ödakinn elcsendesedett a szél, talán lekuporodott aludni egy csutkakúp tövére. A

burai szolgagyerekek közömbös tekintetével fürkésztem a vak éjszakát.

6

Nagyon szerettem dolgozni, de a legjobban kaszálni. Jó kaszám volt. már hajnalban megkalapáltam a tornácon. öles rendeket harapott a szénában, harasó Iván. ha- rasó. mondogatták a csodálkozó vének. Most már pihenj is. megizzadtál, gyere csavarj eeyet a dohányból.

— Nem, nem, én leülni csak akkor szoktam, amikor már hazafelé ballag a gulya, és a porfelhőben fáradtan úszik az estéli harangszó.

7

Iván, egyél, egyél, kum- pricska! Natasa főzte, mind a tied, kell az erő, kirángatja a kasza galambocskám. — biztatott az anyósa. Láttam, ő is ott ül a boglya tövében, de nem jött oda, csak akkor nézett rám lopva, ha én másfelé figyeltem.

8

Ivánuska, most te keversz. Lassan minden kopejka a zsebedbe kerül, huncut, huncut Ivánuska. Azt se látjuk, alólról, vagy felülről osztasz. Hej, te ravasz magyar! A kemencében sült a krumpli, és vacsora után elcsendesedett a ház. Az elkerített folyosón aludtam a vackoron, de az álom messze kerülgetett: mi lesz, ha Natasa férje nem jön meg soha a frontról? És mi lesz, ha megjön? Mi lesz én velem?

9

Egy éjjel arra ébredtem, hogy kopogtatnak az ajtón: — Ivánuska. elszabadult az üsző! Gyere már, segíts!

10

Egy másik éjjel megint halk kopogás.

— Ivánuska, én vagyok az, Natasa.

Beljebb húzódtam az ágyon, és azt feleltem:

— Natasa, én félek.

— Ne félj Iván, ne félj.. .

11

Végül is huszonnégyben hazajöttem, hiába marasztalt Natasa. A tekintete csupa vádló szemrehányás volt, akár az égő barkavég. Szót se ejtett: se egy istenhozzádot, se egy jó utat. Egy ing, meg egy tarisznya volt csak a társam. Itthon dolgoztam, ahol bírtam: hol kaptam munkát, hol nem. Orosz hadifogoly voltam, megbélyegzett. Soha nem választottam más asszonyt. A húgomnak egy fia és egy lánya született, és harmincnyolcban egy év alatt eltemettem őt is, meg a sógort is. A kisfiú Sándor, meg a lány Éviké a nyakamba csimpaszkodott, és úgy zokogott: édes jó Jani bátyám, ne adjon bennünket lelencbe, nem akarunk lelencgyerekek lenni! Kibugy- gyant a könny a szememből, és megfogadtam: dehogy adlak én oda édes véreim senkinek.

Natasáról mit se tudtam. Hiába írtam, soha nem érkezett válasz. A felszabadulás Kiskunhalason ért, arra ku- bikoltam. A gyerekek egy' kunyhóban laktak az alvégen, amikor bejöttek az ukrán katonák.

12

Ma már, téesznyugdíjas- ként havonta két és fél ezer forintot hoz a postás. A telet a nevelt fiamnál töltöm Tö- rökszentmiklóson, a nyarat meg a nevelt lónyoméknál Karcagon. A vasút körül laknak egy nagy kertes házban. Tele van az udvar gyümölcsfával, meg élettel. Körültotyog a három unoka, lefoglal. mindig mesélni kell az ukrán mamáról. Nem szűkölködöm se forintban, se sze- retetben, csak a szemem rakoncátlankodik. Reggel és este jól látok, de napközben már sok a fény. Ülök a széken. és eszembe jut, engem a tizenhármas végigkísért az életemben. Május 13-án születtem, kilencszázhuszonnégy július 13-án jöttem haza, negyvenkilenc október 13-án léptem a téeszbe, és éppen a tizenharmadik szuronyrohamban vettem részt, amikor fogságba kerültem.

13

Natasától a felszabadulás után, a negyvenes évek végén kaphattam csak újra hírt. Váltottunk néhány levelet, tervezte, hogy felkeres Karcagon. Irta, nem jött vissza az ura, egyedül él, egy szovhozban dolgozik. Tervezte, elutazik hozzám, de egyszerre elakadtak az írások, egyetlen levél sem érkezett. Mondtam már, hogy erős nő volt. de az alakjára nem emlékszem. A szemére, a nézésére viszont igen. Amikor estelente néhanapján átsétálok a szomszéd utcába, az öreg cimborámhoz. Susa Gáborhoz. sokszor látom, hogy egy sötét szempár úszik szembe velem az úton. Már majdnem megszólítom; Natasa galambocskám, te vagy az? Lehunyom a szemem, és mire óira körülnézek, oda a csoda. Olyan gyorsan eltűnt, ahogyan a 85 évem elrepült. Nekem elhiheti, villanás az élet, és ha majd maga is megéri ezt a kort, meglátja, igazam volt.

P. Szabó Miklós