Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ■>L 1981. MÁJUS 24. I Arcképvázlat I Az urán kutató fizikatanár Háztííznézőben a Tiszazugban Ha a fizika érettségin megkérdeznék a diákoktól, hogy mi az a Hajnóczy effektus, alighanem elcsodálkoznának a furcsa szóösszetételen. S hogy mi köze van a magyar felvilágosodás egyik kiemelkedő egyéniségének a fizikához? Véletlen, hogy éppen Hajnóczy nevével illették ezt az új fizikai fogalmat. Illetve, a véletlen is — a filozófiai meghatározás szerint — szükségszerű, s aki ismeri Németh Gyulát, a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és szakközépiskola fizika— matematika szakos tanárát, az már sejti, hogy köze van az új fogalom elnevezéséhez. Négy évvel ezelőtt Debrecenben a fizikatanárok ankétjén többek között az uránkutatásról, az alfa radiológiai vizsgálatokról szóltak a tudományos kutatók. Munkájukat, egy megbízható módszer kidolgozását az akadályozta, hogy nem tudták kiküszöbölni a környezet hatásait. Németh Gyula akkor már igen jól ismert egy olyan helyet, ahol nincs benzingőz, álról nincsenek „nyomai” az emberi életnek, a gimnázium Bükkben felfedezett Hajnóczyról elnevezett barlangját Egy évig mint az MTA debreceni Atommagkutató Intézetének ösztöndíjasa, azóta pedig érdeklődésből, lelkesedésből vesz részt a kutatásokban, amelynek vezetője dr. Somogyi György kandidátus. A kísérlet kiindulópontja az volt hogy a föld mindenütt tartalmaz radioaktív anyagját, ha úgy tetszik, uránt és tóriumot Az egyik helyen többet a másik helyen kevesebbet Mivel az urán feltárása, a fúrás igen költséges, a kutatócsoport vállalta egy megbízható módszer kidolgozását, amellyel megállapítható, hogy mennyi uránt tóriumot rejt a föld mélye. Érdemes-e az adott helyen megkezdeni a feltárást? Nyömdetektoros módszerrel vizsgálják a barlang talaját, hónapról hónapra leereszkedtek a mélybe, mérték a földből feltörő gázokat az alfa- és a gammasugárzást A kísérlet tapasztalatait Németh Gyula egy záródolgozatban összegezte, amelyben megállapítja többek között hogy a gázok feltörését a külső hőmérséklet és a légáramlás befolyásolja, nyáron nagyobb a sugárzás, mint a téli hónapokban. Ezt, az évszakos ingadozást nevezték el Hajnóczy effektusnak. A mérési módszerről, eredményekről azóta már több tudományos publikációt adott ki a kutatócsoport, amelyekkel egyébként az uránkutatás mellett másfajta vizsgálatokat mint például a lakosság radioaktiv terhelését is jól lehet mérni. A közeljövőben Bristolban egy nemzetközi konferencián is beszámolnák eredményeikről a kutatócsoport képviselői. Mindenféle sértő szándék nélkül, sőt inkább nagyrabecsüléssel óhatatlanul is elgondolkodik az ember, hogy lehet az, hogy egy nagyközség középiskolájának tanára egy ekkora horderejű kutatásban éveken keresztül, önzetlenül jelen van. Nemigen jellemző ez. Honnan táplálkozik hát a lelkesedés a tiszaföldvári fizikatanárban? Hogy nem „fáradt bele” — divat mostanában is erre hivatkozni — a huszonhat évi tanításba? úti . O csak annyit válaszol a kérdésre, hogy „aki lelkesíteni, gyújtani akar, annak égnie kell.” Valószínűleg hasonló hatások segítették őt is annak idején, hogy eredendő érdeklődése a természettudományok iránt ilyen szintre jusson. A debreceni gimnazista a háború után részt vett a fizikaszertár helyreállításában, majd kedvenc időtöltése volt a műszerekkel való szöszmötölés. Nem hiányzott egyetlen előadásról sem, amit az egyetem professzorai a város különböző intézményeiben tartottak. így amikor az érettségi után bekopogtatott dr Szalay Sándor akadémikushoz az egyetemi felvételi ügyében, már ismerősként fogadta az Atommagkutató Intézet egyik híres fizikus alapítója, A fizika sokkal többet jelent számára, mint egy megtanítandó tantárgy, hobbi, szenvedély. S valószínűleg ezt érezték meg benne a tanítványok is, akik közül ió néhányan mór csillagászként, fizikusiként, mérnökként dolgoznak. Az idén érettségiző tagozatos osztályából szinte mindenki a központi feladatokat oldja meg. ami azt jelenti, hogy olyan egyetemire, főiskolára jelentkeztek, amelyen felvételi tantárgy a fizika. A jogi pályára készülő ifjú maturáns is a fizikát választatta érettségi tárgyként. S ez sem nagyon jellemző: megköszönte • tanárának azt a sok szép élményt, amelyet a fizika óráin kapott, azt a szemléletet, amely segíti eligazodni a természettudományokban, s végül a gondolkodási, bizonyítási, érvelési készsége fejlődését, amelyet majd jogászként is hasznosíthat. „Hát ettől lelkesedik egy fizikatanár” — jegyzi meg Németh Gyula. Egy másik tanítvány nevével a Középiskolai Matematikai Lapokban találkozhatunk, az 1980—81-es tanév fizikai kísérleti pályázatán Skultéti Éva második díjat nyert a „Növények radioaktív nyomelemtartalimónak vizsgálata” című dolgozatával. A tankönyv nem foglalkozik ekkora részletességgel az atomfizikával... Talán még az új oktatási— nevelési tervek sem, amelyekhez a „manufaktúrában”, a gimnázium fizikaszertárában most készülnek a szemléltetőeszközök, gyufásdo- bozból, keménypapírból), ele- mekbői, vezetékekből, izzókból. Az új tankönyvek még csak-csak megérkeznek majd szeptemberig, de az eszközökre alighanem várni kell. E- nélkül pedig hogy lehet fizikát tanítani? Miként az egykori debreceni gimnazista, Németh Gyula most is a fizikaszertárban tölti ideje nagyobb részét Bizony előfordul, hogy a felesége — szintén az iskola fizikaszakos pedagógusa — figyelmezteti ideje lenne már hazamenni. A két nagyobb gyerek már „kiröpült” a családi fészekből, mór csak a kisebbik gimnazista. Neki; s valamennyi iskolatársának készülnek önzetlenül, önként vállalt 'kötelezettséggel az egyszerű, de igen nagy szeretettben fogant szemléltetési eszközök, » Tál Gizella Megszépül az öreg ház A városi tanáds felhívással fordult Szolnokon a VII. kerület üzemeihez, vállalataihoz, hogy az öregek Vörös Hadsereg úti napközis épületének felújításában nyújtsanak segítséget A SZOLNOKTERV-nél társadalmi munkában elkészültek a kiviteli tervek, és a munka, amit ősz óta szerveznek, áprilisban meg is kezdődött Szabad idejükben a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának brigádjai is részt vállaltak a felújításból, hogy a tervezett időben, november elején birtokba ve- hesék otthonukat a magányos, idős emberek. A legkülönbözőbb fórumokon — folyóiratok, napilapok, közművelődési tanácskozások — szinte állandósult vitatéma a kis közösségek kulturális ellátottsága. Miért került ennyire előtérbe ez a téma?* Ügy gondolom elsősorban a lakosság foglalkozási átrétegező- dése miatt — a munkások jelentős része falulakó — ße az iskolák körzetesítésével bekövetkezett helyzet — sok helyütt bizony létezik a „kulturális vákuum” — is a figyelem középpontjába állította a falvak közművelődési gondjait. Az adottságok, lehetőségek és az igények összefüggésében próbáltunk választ keresni a kunszentmártoni járásban arra: mire képes a közművelődés, elsősorban a művelődési otthon hálózata. Ki fizeti meg a kultúrát? Az elmúlt évben a járás művelődési otthonai — néhány ezer forint híján — kétmilliót kaptak állami támogatásra. (Ez az összeg természetesen nem egyenlő azzal a pénzzel, amivel a „kultúra” gazdálkodhatott, csak része annak.) A legtöbbet — érthetően — a kunszentmártoni nagyközségi — járási művelődési központ — kapta, 674 ezer forintot, csaknem a legkevesebbet pedig a cserkesző- lői klubkönyvtár. (Hogy ez utóbbit miért emelem ki arra később visszatérik.) A művelődési otthonok saját bevétele — 757 ezer forint — nem éri el az állami támogatás felét sem. Jó ez így. vagy rossz? A kérdés bonyolultabb annáL. hogy igennel vagy nemmel válaszolhassunk rá. Tapasztalt, megbecsült művelődési ház igazgató erről így fogalmazta meg véleményét. — Mondják, „gazdálkodjam ki” a hiányt. Mit tehetek, a legkönnyebb ellenállás irányában „ravaszkodom”. Igen. ravaszkodom. Meghirdetek egy-egy bóvli hakni műsort, áloperettet — igazinak sem mondható —, .lön a közönség, pirul az arcom. De a bevételből nívós — ám ráfizetéses — gyermekelőadást tudok fogadni Vagyis, amolyan húzd meg. ereszd meg játékot folytatok, nagyon sarkosan így mondanám: butítok, egyet, hogy pénzem legyen az igazi műveltséget terjesztő műsorokra, előadásokra. Nem általánosítható igazság. de részleteit minden bizonnyal keserű tapasztalatok szülték. Tovább bonyolítja a sok, vagy kevés — már mint a kultúrára fordítható pénz — kérdését az a tény, hogy a művelődési otthonok saiát bevételéhez milyen szerény összeggel járult hozzá a járás lakossága. Míg az egy lakosra jutó állami támogatás — 1980-as adat — hatvan forint körül van. az egy főre jutó hozzájárulás a- művelődési otthonok bevételéhez mindössze — kerekítve — 22 forinE Elgondolkodtató összefüggések ezek, különösen ha figyelembe vészük, hogv egyetlen színházjegy állami szubvenciója meghaladja a hatvan forintot. Tehát a kő- színházba jegyet váltók any- nyiszor hatvan forintot — vagy többet — kapnak a jegyük „mellé”, ahányszor színházba mennek. Közös gondok A kunszentmártoni üzemek. szövetkezetek jó belátásuk szerint közel 300 ezer forinttal támogatják — friss „egyezség” — a nagyközségi-járási művelődési központot. A jelentős ősz- szeg jó részét a „ház” javítására fordítják. Okosan teszik, az állagmegóvás nagyon fontos, mert semmi sem magyarázhatja a mái - latag falakat, a beázó tetőt. Ez utóbbi már öcsödi eset. . A művelődési otthonok közös fenntartása már általános a járásban. Cibakházán, Tiszakürtön, Csépán — és máshol — a gazdasági egységek anyagi lehetőségeik szerint jelentős összegekkel és természetbeni juttatásokkal — szállítás, festés stb. — segítik a közművelődést. A gondok tehát közösek, nyilvánvaló tehát a beleszólás joga is. Ez persze újabb problémákat is felvethet — erre is van példa — nevezetesen: közművelődésre fordított támogatásnak feltüntetni nem szerencsés — enyhén szólva — azt a pénzt, amelyet az üzem. a téesz „egy az egyben” — saját könyvelésében — nem fordíthat kulturális tartalom nélküli utaztatásokra. Az anyagi eszközök célszerű felhasználásának ügye viszont szoros összefüggésben van a közművelődés általános szakmai irányításával, felügyeletével. A járási művelődési otthon hálózat szakember-ellátottságában lényeges a javulás. Csaknem minden községben szakképzett népművelők irányítják a közművelődést. De szakmailag meglehetősen magukra hagyottam Járási funkciókat a kunszentmártoni művelődési központ csak nagyon szerényen tud ellenállni, a megyei művelődési központ szakmai segitségadása ugyan számottevő, de mégis inkább csak a továbbképzésekre szorítkozik. A helyi tanácsok szakigazgatási szervének vezetői viszont jobbára csak közigazgatási irányítást tudnak adni a művelődési otthonok vezetőinek. — A közművelődés általános szakmai irányításának és felügyeletének színvonala még alatta marad a közoktatásénak. Ez nem szemrehányás, csupán jobbító szándékú megállapítás — hallottuk a járási köz- művelődési felügyelőtől. s ezzel a járás határain túlra vonatkoztatva is egyetértünk. A népművelők — néhány községben — nem kapják meg azt az erkölcsi és anyagi megbecsülést, amely a pedagógusok esetében már természetes. (Pl. a lakáskérdés megoldása!) Máshol a gazdasági szervek amolyan „kérincsélö” embernek tartják a művelődési intézmény vezetőjét, elfelejtvén, hogv az közösségi érdeket képvisel. A tények viszont azt bizonyítják, a közművelődési szakemberek csak ott tudnak eredményes munkát végezni, ahol a falu értelmisége részt vállal a közművelődésből, aktívan támogatja a faluközösség kulturális felemelkedését. A magányos hősök kora, úgy látszik, az élet ezen területén is lejárt — egy fáklya nem fáklya Csak addig nyújtózkodjunk Gyakorló, igen jó eredményeket elérő művelődési ház igazgatóktól kérdezősködtem, vajon tényleg olyan szegény a „kultúra”, ahogy azt oly divatos manapság „kikiabálni”? Az öcsödi művelődési ház egyetemet végzett igazgatója így summázta véleményét: — Én mindig kijövök a rendelkezésemre álló pénzből. Nem mondom, jól meg kell gondolni, mire, menynyit költünk a köz pénzéből. Eredményesen tudom működtetni a szakköröket, a művészeti csoportokat, közhasznú tanfolyamokat tudunk szervezni — szóval ezen a területen semmi panaszom. S én főleg ezeket a kis közösségeket helyezem előtérbe, a ..pénzcsináló” úgynevezett nagy rendezvényeknek ellene vagyok. Így a színházi előadásoknak is. — Ügy érti, itt, Öcsödön? — Természetesen. Ahhoz itt nincsenek meg a feltételek. hogy akár a légi óbb társulatok is maradandó jművészi élményt nyújtsanak. Jöjjenek a jó színészek — előadóestekre — az igen — de ne a rossz előadások. Álságnak tartom, kirakatpolitikának a mindenáron való „színházszerve- zést”. A távolságok lerövidültek, az embereknek van pénzük, járjanak kőszínházakba. Meg is teszik: autóbuszokkal, gépkocsikkal utaznak Szolnokra, Kecskemétre. Ennek a színházi élményen kívül olyan haszna is van, amelyre a pszichológusok adhatnak pontos választ: környezetváltozás. Szerintem a művelődési háznak igen fontos feladata az orientálás. Nem vállalhatjuk magunkra a színházak funkcióit, de azt igen — sőt kell! — hogy felkeltsük az emberekben az érdeklődést a színház, az utazás, a világlátás iránt... Ehhez viszont a szükséges anyagiak íen- delkezésükre állnak. Mikor szárakozzunk, ha... Sajátos gond a járásban Cserkeszőlő helyzete. De nem csupán járási probléma. A kérdés megértéséhez abból kell kiindulnunk, hogy a lakosság jó része — különösen falun — a napi nyolcórás munkaidőn túl is részt vesz az anyagi javak előállításában. Ki, hogyan. Szolgáltató tevékenységet lát el, „fóliázik”, zártkertben dolgozik, jószágot tenyészt. Marad a hét vége — már amikor — az üdülés, a nyári szabadság a szórakozásra. S amikor a "ser- keszőlői fürdő, kemping, közönségének szerény kulturális ellátásáról szólunk, arra is gondolunk, hogy a köz- művelődésnek fokozottabban számolnia kell a megváltozott körülményekkel, az ú.i időtényezővel. S még egv dologgal — talán ezzel kellet1 volna kezdenünk — a megye fürdőközségei központi gondoskodást kell. hogy kapjanak, mert pl. a cserkeszőlői tanács minden jóindulata és igyekezete ellenére — társadalmi munkában szabadtéri színpadot építenek — a fürdőzők. üdülők kulturális ellátását nem tudja megoldani. S talán felesleges is leírnunk. annyira természetes a közművelődésnek oda keil mennie, ahol a kultúrát — akár nyári szórakozást — befogadó tömegek vannak. A járás művelődési otthonainak tavaly százötvenezer látogatójuk volt. (Az összlakosság létszáma 34 ezer 627.) A 13 művelődési intézményben negyvenkét szakkör. 39 művészeti csoport működik, ’közülük Héhány kimagasló eredménnyel. De nem lebecsülendő az sem, hogy a lakosság három színház — a békéscsabai, a kecskeméti és a szolnoki — vonzáskörében igen jól él a lehetőségekkel. az üzemek, a téeszek dolgozói közül csaknem nvolcszázan bérlettulai- donosok. több ezren alkalmi színházba járók. Arról győzött tehát meg a tiszazugi szemlélődésünk, hogy némi aránytévesztéssel dolgoznak azok a rossz, vagv szerény adottságú művelődési házak, amelyek az úgynevezett „nagyrendezvényekkel” csupán a rendezőiroda szerepét kívánják betölteni. s nem a mindennapi közművelődésre fordítják szellemi és anyagi erőiket — ahogy Öcsödön. Kunszent- mártonban és a járás más. célirányosan dolgozó községeiben teszik. Tiszai Lajos