Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-21 / 117. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁJUS 21. Szőlőcsemete-gyártás Újra felfedezett kukoricaszár A mind újabb szőlőtelepítések, a már szükséges felújítások — rekonstrukciók — egyre több és jobb minőségű, biológiaálag is nagy értékű szaporító-alapanyagot igényelnek. Ezenkívül az újabb, éghajlatunkat jobban tűrő, betegségekkel szemben kevésbé fogékony és nagy termőképességű fajták iránti igény is ösztönzi az eddigieknél eredményesebb s zaporítóalapanyag-előállí - tási módszerek kidolgozását és bevezetését. Ez azért is nagyon szükséges, mert az eddig alkalmazott szőlőolt- vány-itermesztési eljárássál országos átlagban 25—30 százalékos, s a kiemelkedő eredményű szaporítóüzemek is csak legfeljebb 40—45 százalék első osztályú szőlőoltványt tudták előállítani. Az utóbbi években a sző- lőolatvány-termesztés módszerei világszerte sokat fejlődtek, és több új, úgynevezett intenzív eljárás született. Ezeknek a technológiai előírásaik szigorú betartásával való átvétele is már jó eredményekkel jár üzemeinkben. A hazai, illetve helyi viszonyokhoz igazításukkal még fokozható a hatékonyságuk. Ennek során elsősorban az alkalmazásuknál felhasználandó anyagok — a kartonhüvelyek, a tőzeg — olcsóbb, de hasonló hatásfokú anyagokkal pótlása lehet a cél. Ezenkívül itthon is számos kísérlet kezdődött, a szaporítóanyagot termesztő gazdaságok részvételével, és máris biztatóak, sőt részben a gyakorlatban széles körben hasznosíthatók is az eredményeik. A hagyományos eljárásoktól eltérő fóliatömlős és fó- liatekercsben való gyökerez- tetési módszerek különösen jónak ígérkeznek. Megkezdődött már az üzemi hasznosításuk is. A vékony falú. 5 cm átmérőjű fóliatörnlőt — per- liittel való megtöltés, lyugga- tás, perforálás és vízzel felszí vaitása után — arasznyi darabokra vágják. S gyümölcsrekeszekbe, „kiskonté- nerekbe” helyezik be a gyö- kereztetésre, az oltásukat követő előkezdés sorén ösz- szeforrt, alul kalluszosodott — sebheget képezett — oltványokat. A kis fóliatömlő- darabokban kellően meggyökeresedett, és közben hajtásokat, leveleket is fejlesztett oltványokat már ki lehet iskolázni, esetleg közvetlenül is telepíthetők. Gyorsabb és jobban irányítható nevelésük érdekében még jobb, ha 2—3 literes, Vinasca —A földkeverékkel megtöltött „nagykonténerekbe” kerülnek még úgy. hogy a perlites fóláatömilő-darab 5 cm-re kiálljon a konténerből, mivél belőle a gyökerek csak alul képesek átnőni a konténerbe. Szaúd-Arábia keleti részén terül el az ősrégi A1 Hassa oázis. Ez Földünk legnagyobb összefüggő oázisterülete, amelyen ma mintegy 250 000 lakos él. A sivataggal körülvett, mezőgazdaságilag művelhető terület 120 kilométerre fekszik a Perzsa-öböltől, a tengerszint feletti magassága 120 méter. Az oázis hőmérséklete nyáron eléri az 50 Celsius- fokot, télen fagypontra csökken. A relatív páratartalom körülbelül 10 százalék és november—március között néhány órán belül 100 milliméter csapadék is hull. A szél vándordünéket hoz A „naigykonténeres” oltványok már júniustól jól felhasználhatók pótlásra, és telepítésre is alkalmasak a szüret előtt zöld állapotban vagy a lomibhullás után. Igen nagy biológiai értékűek. A telepítésüket követő évben a szőlőtőke, illetve a törzs és a karrészek egyaránt kialakíthatók belőlük. Velük tehát az ültetvények gyorsan pótolhatók, és termőre is fordíthatók. Az ültetési idő széthúzását is lehetővé teszik. FóMatekercsben gyökerez- tetéshez, tekercsenként — a fajta növekedési erejétől függően — 25, illetve 50 oltvány kerülhet. Az elkészített, parafinozott, fertőtlenítő gombaölőszerrel kezelt oltványok perlitbe fektetve, a mákostekercshez hasonlóan tekercselhetek a kiterített fekete fóliacsíkokba. A fó- ldatekercsben levő oltványok, gombaölőszerrel fertőtlenített perlitteli 3—4 cm vastagon megtöltött gyümölcsös tartályládába kerülhetnek, amelyek emelővillás targoncával mozgathatók. Tartálylódák- ban az előrehajtatásdg tartó tárolásuk is megoldható. A legújabb hazai fejlesztésű eljárás esetében a kész oltványokat vagy a szintén gyökereztetni kívánt dugványvesszőket egy erre a célra szerkesztett géppel csomagolják fóliák közé úgy, hogy a gépen az alsó és a felső fóliaszalag külön dobról halétre, amelyek megakadályozzák a felszíni víz lefolyását: belvizek keletkeznek. E belvizek elmocsarasítot- ták az oázist, a művelhető terület állandóan csökkent. Ezért 10 év óta nagyszabású munkálatok folynak az Al Hassa oázisban. Ezek révén mór eddig is sikerült a művelhető területet növelni. A munkák során 3000 kilométernyi öntöző és belvízelvezető csatorna épült a hozzájuk tartozó hidakkal és egyéb vasbeton műtárgyakkal. A legnagyobb munka egy 1500 kilométer hosszú vasbeton csatornának az építése volt. Ez részben eloldd az oltványok, illetve vesszők alatt és felett. A felső takarófólia akkor kerül az egymás mellé helyezett oltványokra, illetve vesszőkre, amikor a vákuummal összeszívott két fóliát hőhatás éri. A fóliabürkolatból szabadon csak a felső, haj- táshozó rügy marad ki. Az oltványokra, illetve dugványokra így rázsugorított fólia olyan méretű tekercsekbe csévélhető, hogy megfelelő anyagmozgató gépekkel könnyen szállítható legyen Az így elkészült bálákat az ehhez gyártott tárcsára oldhatóan rögzítik szalaggal. A fóliatekercs menetei közé nem kerül semmilyen anyag, mert a klimatdzálást maga a fólia biztosítja. Az oltások és dugványok a fóliába zsugorításuk után már nem kapnak egyedi kezelést. A mozgatásuk, hűtésük, előhaj- tatásuk, fertőtlenítésük, gyö- kereztetésne éltelepítésük és minden egyéb, esetleg még sorra kerülő művelet, a tárcsára rögzített, tekercselt állapotukban történhet. Ennek a s ző 1 őoltvány-előállí tási módszernek a „szülőigazdaságában”, a Balatonboglári Állami Gazdaságban, az elmúlt évi kísérlet kedvező eredményein felbuzdulva, idén már kétszázezer oltványnál követik ezt a módszert. Komiszár Lajos regyártott elemekből, részben monolit (egyetlen tömbből álló) betonból készült. Monolit betonból készültek a hidak, a zsilipek, a bújtatok dgy része, az állatitató helyek, az átereszek a forrásfoglalások stb. Ellenben előregyártott vasbeton elemekből állították össze a fenéklépcsők, a csatornael- úgazások. a csőkitorkollások, a gyalogjáró hidak szerkezetét. E célra összesen 20 ezer darab elemet gyártottak az oázistól 15 kilométer távolságban épített gyártelepen, aho,i a dűnék homokja megfelelő adalékanyag a beton készítéséhez. A termésüktől — csöveiktől — megfosztott, még leveles kukaricaszárak is nagy takarmányozási értékűek. Á közhiedelemmel ellentétben ugyanis a kukoricaszár szárrésze — szárazanyagban összehasonlítva — lényegesen kisebb hányadot tesz ki, mint látszatra feltételezhető. A levélrészek szárazanyaga viszont lényegesen nagyobb hányadú, mint ahogy várható, és e levelek táplálóértéke a jó minőségű szénáét is meghaladja. Igaz, hogy a novemberi és méginikább a januári kukoricaszár táplólóértéke. pontosabban keményítőértéktartalma számottevően csökken, de még ebben az időszakiban is jó takarmány lehet. Ha ugyanis legeltetve etetik a kukoricaszárat, az állatnak módjában van a szárrészekben válogatni, és így nagyobb hányad levélrészt fogyaszt el, mint szárat. A bálázott kukoricaszár viszont még a csak közepes A zárt termesztő létesítményekben egyre több olyan technikai eljárást alkalmaznak, amelynek segítségével aránylag kis befektetéssel növelhető a termesztés gazdaságossága. A hajtatásban most van terjedőben a széndioxidtrágyázás. A módszert a Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Intézete dolgozta ki. A munka elméleti és gyakorlati eredményeiről dr. Zatykó Ferenc egyetemi adjunktussal, a Zöldségtermesztési Intézet munkatársával beszélgetünk. — Miért éppen a széndioxiddal való trágyázásra irányult a kutatók figyelme? Talán egyik oka az is, hogy a széndioxid természetes anyag, és nem szennyezi a környezetet? — Az eljárás elméleti alapja az, hogy az asszimiláció a legtermészetesebb folyamat a világon, amióta növényi élet van a földön, melynek legfontosabb alapeleme a szén. Ezt a növények széndioxid formájában a levegőből veszik fel. Amikor széndioxidtrágyázást végzünk, tulajdonképpen nem avatkozunk be mesterségesen a növények életébe, hanem azt adjuk nekik, amire egyébként is feltétlenül szükségük van, csak éppen optimális szinten. A széndioxid mint tápanyag a növény számára az egyik életfeltételt jelenti, és kölcsönhatásban van a többi életfeltétellel, tehát a növények hő-, fény-, és víz- és tápanyagigényével. Az ösz- szes életfeltételnek optimális mértékben kell rendelkezésre állnia, tehát hiába adunk a növénynek széndioxidot, ha fázik, vagy szomjazik és főleg, ha nem elég a fény. Az asszimilációt a hő- és fényviszonyok közvetlenül befolyásolják, így ha beborul az idő vagy lehűl a növényház, azonnal csökken az asszimiláció sebessége. Amikor többet fűtünk, még a fűtés céljára felhasznált kalória is gazdaságosabban érvényesül a kiegészítő széndioxid hatására előálló nagyobb sebességű asszimiláció révén. Ugyanez vonatkozik a fényviszonyokra is. Végeztek olyan méréseket, hogy dél tájban, amikor a növények már felhasználták az éjszaka folyamán felgyülemlett széndioxidot, és koncentrációja a zárt üvegházban 0,015 százalék volt (a légtérben egyébként állandó 0,03 százalék helyett) a növények egyáltalán nem asszimiláltak. mintegy „helybenjár- tak”. Ebben az esetben a fűtés — asszimilálható széndioxid hiányában — egyáltalán nem gazdaságos, mivel kizárólag a növények élet- benmaradását szolgálja. Sőt szénaértéket meghaladó energiatartalmú szárszilázs- nál is lényegesen kisebb energiatartalmú. Hiszen szárazon csak akkor lehet jól tartósítani a szárat, ha legalább háromnelgyed-résznyi szárazanyagtartalomig be- szóradt. Eközben azonban számottevő veszteséget szenved tóplálóértékiben, akárcsak a túl sokáig „lábon hagyott*’, vagy az időben bár levágott, és begyűjtött, de a helytelen tárolása miatt (kisebb erjedése és lassúbb száradás helyett) túl gyorsan zörgőssé, éles levelűvé, silány minőségűvé száradó kukoricaszár. A területegységre vetített takarmányozási, illetve állati termékelőállítási hatékonyságot tehát valóban a kukoricaszár mind nagyobb mérvű felhasználásával lehet fokozni. Sajnos az üzemi gyakorlat még nem érzékeli eléggé a kukoricamég káros is, mert a légzést fokozza. Ilyenkor az is széndioxidtrágyázást jelent, ha szellőztetünk, mert a légtér koncentrációját 0,03 százalékra emeljük, amely még akkor is hasznos, ha a levegő ezáltal lehűl. — A világon mióta végeznek széndioxidtrágyázást? — Az eljárás mintegy 20— 25 évvel ezelőtt kezdett elterjedni, először a kertészetiig fejlett államokban, Hollandiában, Belgiumban, az USA-ban és a Szovjetunióban folytak ilyen irányú kísérletek. Attól függően, hogy milyen olcsón . állítható elő, minden országban más a felhasznált széndioxid alapanyaga. A Szovjetunióban a cseppfolyós széndioxidot használják, és Magyarországon is ezt szeretnénk elterjeszteni, mert hazánk nagyon gazdag természetes széndioxid-lelőhelyekben. Az országnak 18—20 olyan kútja van, amelyet melegvíz vagy kőolaj nyerésére fúrtak, s végül széndioxid tört fel. Az Alföldön például ezekre települve nagyon olcsón juthatnánk értékes széndioxidforrásokhoz. Ezek felhasználásának előnye, hogy nem jár energiapazarlással. A nyugat-európai országokban ugyanis széntartalmú anyagok — propán-butángáz, petróleum és földgáz — elégetésével jutnak a szükséges széndioxidhoz, ezek pedig az energiaválság idején hiánycikkeknek számítanak. Természetes széndioxidforrásaink felhasználásával viszont úgy tudnánk emelni a növényi termelés hozamát, hogy nem pazarlunk energiát, és nem szennyezzük a környezetet. — Milyen töménységű legyen a levegő széndioxidtartalma? — Az eddigi külföldi és belföldi kísérletek nagy átlagban a 0,06—0,08 térfogatszázalékos széndioxidértéket tartják optimálisnak, de mivel a kiadagolt gáz ilyen pontosan nem mérhető, azt szoktuk javasolni, hogy 0,1 százalékra kell beállítani a termesztőberendezés légterének széndioxid-koncentrációját. A növényházakban óránként, a jobban szigetelt fóliasátrakban • 2—2,5 óránként cserélődik ki a levegő. Ha feltámad a szél és gyorsabb az áitszellőzés, akkor 0,1 százalék bejuttatása után éppen megmarad az optimális 0,06—0,08 százalékos érték. A 0.1 százalék gyakorlatilag légköbméterenként 1 liter széndioxidot jelent. — Hogyan kell kiszámítani a kiadagolandó cseppfolyós széndioxid mennyiségét? — 1 liter széndioxidgáz súlya egy atmoszféra nyotási kísérletek is igazolták, hogy a betakarításhoz igénybe vehető járvaszecs- kázó, petrencéző és bála- tóépző gépek teljesítmény- kihasználása megoldhatatlan, miután a jelenlegi kukoricabetakarítási technológiában a kombájnok a kukoricaszárat letapossák. Lehetséges viszont a kombájnok sortaposásának elkerülése a páratlan 5 és 7 soros csőtörő adapterek használatával Szükséges esetben — az első és hátsó hidak átalakításával — elérhető a kombájnok nyomtávolságának olyan melgváltozása, hogy a kerekeik á sor közben járjanak, és ne tapossák le a kukoricaszárat. Az adapterekkel végzett vizsgálatokból az is kitűnik, hogy szennyeződés mértéke sokkal jobban függ a talajmunka minőségétől és a gépkezelő figyelmétől, mint a géptípustól. máson és 20 C fokon körülbelül 2 gramm. A növényházban 1 m2 felülethez mintegy 3—3,5 m3, a fóliás termesztőberendezésekben pedig 2 m3 légtér tartozik. 0,1 térfogatszázalékos széndioxidtöménység biztosításához tehát üvegházban óránként és alapnégyzetméterenként 6 gramm, fóliasátorban pedig 1,8—2,2 gramm széndioxidot kell számítani. A gazdaságos széndioxidtrágyázásnál nagyon fontos, hogy a termesztőnek kellő biológiai szemlélete legyen. A termesztőberendezések említett átszellőzéséből következően nem lehet egyszerre kijuttatni az egész napra „kiszámított” széndioxidmennyiségét. Napkelte után legkorábban 1 óra múlva érdemes az adagolást megkezdeni, mert az éjszaka kilélegzett széndioxid elegendő az asszimiláció megindulásához. Ugyanígy, napnyugta előtt 1 órával be kell fejezni az adagolást, mert a fény csökkenése után a növények már nem asszimilálnak, csak lélegeznek. — Technikailag ez milyen berendezéseket igényel? — Kisüzemi körülmények között, a szénsavtermelő vállalat által szállított palackozott cseppfolyós széndioxidot — amely helyszínre szállítva jelenleg körülbelül 8—10 Ft/kg, — mérlegre állított palackból, a szelep óránkénti megnyitásával, 10 mm belső átmérőjű, forró tűvel át- lyuggatott lágy PVC tömlő segítségével juttatjuk be a növények légterébe. Az adagolás egyenletességét adago- lóreduktorral fokozhatjuk, s ilyenkor az üzem folyamatossá tehető, nem kell az óránkénti adagolással bajlódni. Nagyüzemekben központi adagolóval lehet kijuttatni a szükséges széndioxidot az üvegházakba és a fóliasátrakba. Jelenleg az ÓBUDA Tsz-ben és a szegedi Felszabadulás Tsz üvegházi telepén épülnek ilyen berendezések. — Milyen növényeknél érdemes széndioxidtrágyázást végezni? — Kísérleteink alapján elsősorban a paprika, paradicsom. uborka és saláta esetében gazdaságos, mert az eljárás elsősorban a koraiságót növeli, gyakorlatilag tehát minél korábban indított fialtatásnál alkalmazzuk, annál nagyobb az elért bevétel. Paririka esetében néldául a tenyészidőszak végére a darabszám nagyjából kiegyenlítődik a trágyázott és trá- gvázatlan növényállomány között, de a koraiságot fokozó hatása révén a terület- egységre jutó többletbevétel 15—25 százalékkal magasabb. B. Geges Mária A fóliatekercsben gyökereztetbtt szőlőoltványok a fóliatekercs megbontása nélkül továbbnevelhetők szabadföldi iskolában Csatornázás az oázisban szár nagy tápláloertéket. A kukoricaszár-beitakaríM. I. Trágyázás folyékony széndioxiddal
