Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-15 / 112. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981- MÁJUS 15. Közel a város, távol a „fénye”? KÖZMŰVELŐDÉS TÓSZEGEN KISZ-kongresszus előtt MILYEN AZ IDEÁLIS KISZ-VEZETŐ? Tószegen a munkába járó emberek többsége a nagyvá­ros gyárainak, üzemeinek műszakkezdéséhez igazítja esténként az órát. A reggeli buszok a bejárók százait vi­szik a szolnoki munkahelyek­re ; a Cukorgyárba, a Vegyi­művekbe, a Papírgyárba, a hivatalokba, középiskolákba. Állandó mozgásban él a fa­lu. Lakossága az iparban ke­resi kenyerét, de földjét sem hanyagolja. A virágzó gaz­daságok is temérdek munká­ról vallanak, az épülő, szé­pülő község pedig a temér­dek munka eredményeiről. „Kétlaki élet” — A háború előtt cselédek lakták Tószeget Ismétlődő ipari munkát egyedül a cu­korgyári kampány jelentett, — mondja Gulyás István, a nagyközségi közös tanács vb- titkára. — Érthető, hogy a felszabadulás után óriási igény volt az emberekben a jobb, emberibb életre. Ez még tart ma is. Az úgyneve­zett „kétlakiság” — amikor az ipari munkás műszak után földet művel, állatokat gon­doz — Tószegen sem isme­retlen fogalom. „Hajtanak” az emberek, és ugyan ki irigy Ili tőlük, hogy tetemes jövedelemre is tesznek szert? Az elmúlt évtizedekben a község lakásállományának 80 százaléka újjáépült. Évente 25—30 összkomfortos, min-, den kényelemmel ellátott la­kóház épül a faluban. A gép­kocsik száma és a .takarék- betétállomány egyre növek­szik. Igényesekké váltak az emberek, környezetükre, a kultúrált életkörülményekre mindenképp. S ki vitatná en­nek jelentőségét, amikor kul­túráról, közművelődésről be­szélünk? A jólétet valóban tévedés lenne kárhoztatni azért, hogy a művelődés, a műveltség színvonala olykor nem azt a képet mutatja Tószegen sem amelyet látni szeretnénk. Nádházi Sándorné, a mű­velődési ház igazgatója is azon a véleményen van, hogy a község közművelődési munkájának eredményeit nem szabad — tegyük fel — a megtartott hangversenyek számában mérni. — Először is, mert kevés­ke költségvetésünkből nehe­zen tudnánk színvonalas, nagy közönséget vonzó mű­vészeti rendezvényeket; hangversenyeket, színházi előadásokat tartani — mond­ja. — Ügy vélem — és éppen Szolnok közelsége indokolja ezt — túl sok értelme nem is lenne ezeknek. A város, s an­nak kulturális kínálata 20 percnyi utazással minden tó­szegi számára elérhető. Szá­molnunk kell azzal a tény­nyel is, hogy a lakosság nagyrésze olyan szolnoki nagyvállalatoknál, gyárak­ban, üzemekben dolgozik, amelyekben számottevő köz- művelődési munka folyik. Feltételezhető, hogy a mun­kahelyi művelődés, a szocia­lista brigádmozgalomban va­ló részvétel nem marad ha­tástalan. A feltételezés indokolt, ámbár érdemes volna jobban utána nézni mennyire az. A korábbi években történtek kísérletek a község és a leg­több tószegi lakost foglalkoz­tató szolnoki munkahelyek közművelődési szakemberei­nek együttműködésére. A Vegyiművekkel közösen szer­vezett bejárók klubja meg­szűnt, ezzel azonban meg­szűnt az a munkakapcsolat is, amely a későbbiekben még gyümölcsözőbbé válha­tott volna. Jelenleg a Szol­nok és Vidéke Áfésszel való együttműködési próbálkozá­sok tűnnek a legígéreteseb­beknek, ám a kört tovább kellene bővíteni. A bejáró dolgozók művelődési helyze­tének javítása a község és a munkahelyek közös feladata. Tartós közösségeket teremteni — Nem vagyok biztos ab­ban, hogy az emberek tolon­gani fognak a művelődési házban — mondja az igazga­tónő. — A nyári hónapokban kiváltképp nehéz becsalogat­ni őket. Végülis megértem, belátom és alkalmazkodom ehhez a helyzethez. Ezért is tartom rendkívül fontosnak klubjaink, művelődési cso­portjaink működését. A tar­tós kisközösségek megterem­tik annak az alapját, hogy tagjaik rendszeres látogatók­ká váljanak. Az ifjúsági klubunk tíz éve folyamatosan működik és nem is akárho­gyan. Háromsizor nyerte el az aranykoszorús, hatszor pedig a kiváló minősítést. A fiatalok több generációja ne­velődött rendszeresen műve­lődő, a közösségért is tenni akaró felnőtté a klubb.an. A fotószakkörök, a gyermek­klub, a képzőművészeti kör, a citeraegyüttes, á bábcso­port, a honismereti szakkör munkája, úgy vélem, igazolja a művelődési ház törekvései­nek helyességét. Nevezetesen,-hogy a községben olyan köz- művelődési formákat, műve­lődési, szórakozási lehetősé­geket kívánunk megteremte­ni, amelyeket sem a munka­hely, sem pedig a város nem nyújthat a tószegieknek. Szülők és gyerekek Ezek a közművelődési for­mák elsősorban a gyerekek és a 14—20 éves fiatalok hasznára jöttek létre. Azaz ők azok, akik még leginkább fogékonyak rájuk. y — Ügy vélem, ez nem csak tószegi jelenség — mondja Csapó Sándor, az általános iskola közművelődési igazga­tóhelyettese. — A férjhez menés, nősülés után egyre kevésbé lehet kimozdítani hazulról, a munkából, a min­dennapi gondokból az embe­reket. Nincs idejük, energiá­juk, igényük sem arra, hogy kinyújtsák kezüket a kultu­rális értékek után. Nézze, én kevésszer hallom a gyere­kektől azt például, hogy Szolnokon voltunk színház­ban, vagy megnéztünk egy jó filmet, szórakoztunk, ki­rándultunk. a családdal. A szülők mindent megadnak a gyermekeiknek, ha az iskola kéri, könyvet vásárolnak, ki­rándulni, színházat nézni engedik fiukat, lányukat, ők maguk azonban nem igen él­nek ezekkel a lehetőségekkel. A gyerekeknek nyilván fon­tos lenne, hogy a családi környezetben ugyanakkora rangot kapjon a könyv, mint bármely más, a kultúrált életvitelt szolgáló eszköz, de ha ezt nem tapasztalja jatt­hon, az iskolának, a műve­lődési intézményeknek kell őket rávezetni erre. A mű­velődési házzal, a könyvtár­ral éppen ezért alakítottuk úgy kapcsolatainkat, hogy elérjük ezt a célt. Közösen működtetünk szakköröket, gyermekelőadásokat szerve­zünk, múzeumokba, színház­ba. visszük a gyerekeket, eb­ben a helyi Petőfi Termelő- szövetkezet és a MEZŐGÉP is sokat segít Most tervbe vettük égy családi klub lét­rehozását Szeretnénk ha szülők és gyerekek együtt vennének részt ennek mun­kájában, közösen töltenék szabad idejüket, művelődné­nek, szórakoznának. Az öt­napos munkahét adta lehe­tőségeket szeretnénk majd kihasználni erre a célra, Török Erzsébet Nemzetközi filmfesztivál Moszkvában Tizenkettedszer rendezik meg Moszkvában ez év nya­rán, július 7. és 21. között a nemzetközi filmfesztivál, a világ haladó filmművészeté­nek e , nagyszabású sereg­szemléjét. A fesztivál előké­születeiről csütörtökön Moszkvában Filipp Jermas, a Szervező Bizottság elnöke, a Szovjetunió Állami Film- bizottságának elnöke tájé­koztatta az újságírókat. A rendezők eddig 84 ország és négy nemzetközi szervezet jelentkezését kapták meg, a benevezett filmek száma 235. Á fesztiválon a játékfilmek kategóriájában három arany- és három ezüstdíjat ítél oda a zsűri, míg a legjobb női és a legjobb férfialakításokért két-két díjat osztanak ki. A rövidfilmek kategóriájában két film részesül arany-, há­rom alkotás ezüstdíjban. A versenyen induló gyermek­filmek részére egy arany- és három ezüstdíj osztható ki. Nyári egyetem Pécsett és Harkányban Népek barátsága A XXIII. „Népek Barátsá­ga” nyári egyetem két hely­színen — Harkányban és Pécsett — fogadja az idén a hazai és a külföldi vendége­ket. A híres fürdőhelyen jú­lius 19. és 30. között, a me- csekaljai városban pedig au­gusztus 2. és 13. között ren­dezik meg az ismeretterjesz­tő programot A két hely­színnel és a két időponttal a hallgatók választási, lehető­ségét bővítették a rendezők. Az Országos Béketanács által kitüntetett Universitas az egyetlen politikai jellegű nyári egyetem az országban. Nincsen tehát szűkén vett szakmai profilja, hanem — nevének megfelelően a bé­két és a barátságot, a népek közötti megértést és közele­dést szolgálja egymás jobb megismerése által. A fejlett gazdaságú, élénk kultúrájú, több nemzetiségű Baranya életén keresztül ismerked­hetnek meg a hallgatók a mai magyar valósággal: ha­zánk gazdasági, társadalmi és politikai helyzetével, s nemzetközi kapcsolatainkkal. Az 1958-ban alapított „Né­pek Barátsága” nyári egye­temnek eddig ötezernél több hallgatója volt a világ min­den részéből. Társadalmi munkában épí­tettük a KISZ-iskolát. Néhá- nyan éppen a 14. évünkben jártunk, amolyan „próba” KISZ-tagként adogattuk a téglát. Mindent kíváncsian figyeltünk. Miről folyik a szó, kik és mit tanulnak majd azon az iskolán, ki kö­zöttünk a vezető? A legnehezebb az utóbbi kérdés megfejtése volt, hi­szen ott és akkor mindenki egyformán izzadt, senki sem ivott soron kívül a kanna fe­deléből. Az egyik fürdőnadrágos fiatalember azonban bármi­kor szólt, érdeklődve fordul­tak felé a többiek. Kérdez­ték, vitatkoztak vele, és többnyire elfogadták az ér­veit Ha lassult a munka, ő mondta, pihenjünk talán, ha elült a jókedv, ő kezdte a tréfát vagy az éneket. Övolt az, akit kerestünk. Mindennek húsz éve már, de azóta akaratlanul is hoz­zá „mérem” a többi ifjúsági vezetőt, ám a maiak közül, mintha egyre kevesebben hasonlítanának rá. Igaz, nem lehet ugyanazt várni egy alapszervezeti titkártól, mint a megyei vezetőtől, de bár-: milyen kis csoport élén áll­jon is valaki, az alapvető ve­zetői tulajdonságok nála sem nélkülözhetők. Neki is tudni kell hatni a többiekre, külön­ben semmi értelme annak, hogy történetesen egy alap­szervezet titkárának neve­zik. Nem is beszélve a kár­ról, amit a mozgalomnak okozhat az, aki nem képes mozgósítani a reá bízott fia­talokat. Mintha egyre kevesebb volna ifjúsági szövetségünk­ben az olyan alapszervezeti vezető, aki érdeklődést tud kelteni a vele egykorú fia­talokban a mozgalom céljai iránt. Persze, baj van olykor a célok megfogalmazásával is. Pontosabban ezek értel­mezésével, a sokat emlege­tett „feladat-lebontással” Mert ugyan mire gondoljon egy termelőszövetkezet vagy egy műhely KISZ-titkára, ha azt olvassa a központi bi­zottság levelében, hogy javí­tani kell a szervezettséget. Csakugyan nehéz lehet el­dönteni, hogy őkt ott hely­ben, azokkal az adottságok­kal mit is tehetnének mind­ezért. így születnek sokszor a látszattevékenységek, ame­lyeket viszont előbb-utóbb megunnak a fiatalok. tEz persze csak az egyik oldal. Sokkal nagyobb gondot okozhat ifjúsági szövetsé­günkben a megfelelő felké­szültségű és adottságú veze­tők növekvő hiánya. Ezáltal ugyan nem csökken a szövet­ség létszáma, de a tekinté­lye, a nevelő hatása igen. Ah­hoz, hogy a fiatalok jól érez­zék magukat a KISZ-ben, elsődleges feltétel a jó veze­tő. Ki a jó vezető? Minde­nekelőtt az — ahogyan ezt a pszichológia szakemberei is látják —, aki tájékozott­ságával és együttérző, bele­élő képességével cselekvéssé tudja alakítani a szinte va­lamennyi fiatalban fellelhe­tő, sokszor kihasználatlanul szunnyadó közösségi aktivi­tást. Az a jó vezető, aki az igények feltérképezése után tud célokat adni, kezdemé­nyezni, lelkesíteni. Akinek a szavai megegyeznek a tettei­vel, és ezáltal hisznek is ne­ki. Aki egyenként ad munkát az alapszervezet tagjainak. Persze, az ilyenfajta vezetési stílus nem remélhető attól, akit „jobb híján” választott az alapszervezet. Az egyik KISZ-iskola stú­diójában láttam egy táblát. Két szó volt rajta, pirossal áthúzva: „Azonnal!” és „Min­denki!”. Nem kérdeztem: mi ezzel a céljuk, de gyanítom, ők már rájöttek, hogy az if­júsági vezetőnek ezt a két szót el kell felejtenie. Sokan nem tudják még ezt a maiak közül. Nemrég beszélgettem egy vállalati KISZ-titkárral. Húszéves, érettségizett segéd­munkás volt, két hónappal korábban emelték ki függet­lenített vezetőnek. Panaszko­dott,. hogy azóta nem úgy be­szélnek vele a srácok, mint azelőtt. Közösen derítettük ki: ennek az az oka, hogy az ő viselkedése változott. Töb­bet van az üzem vezetőivel, átvette a stílusukat. Azt hiszem, ma ez az egyik jellemző hiba. De ha a KISZ- titkár megfeledkezne arról, mi is a dolga, legalább a ta­gok figyelmeztetnék, hogy nem maguk fölé, hanem ma­guk elé választották. Azért, hogy segítse, képviselje őket. — Rí — A fiatalok szíveden játszanak az asztali focival Egy kis sör mellett könnyebb a beszéd Tarpai Zoltán Hétköznapi esték Jásziványban • Mi újság volt ma a suliban? • ászivány lakossága J alig több hatszáz­nál. Főleg idősek lakják ezt a kisközséget, bár az utóbbi időben egyre több a fiatal. Kevesebben költöz­nek el a környező nagyobb településekre. Évente nem ritka a 10—15 lakodalom sem. Télen nehezebb, nyáron könnyebb a helyzetük az itt élőknek. Hetente egyszer van mozivetítés, szép tágas, kul­turált könyvtár várja az ol­vasókat, ifjúsági klub műkö­dik. Nemrégiben fogtak hoz­zá az öregek klubjának lét­rehozásához. Szombatonként disco várja a fiatalokat, de szerveznek színházi előadáso­kat is. A lakosság egy része hely­ben a termelőszövetkezetben, mások Apátiban vagy Be- rényben dolgoznak. Utaz-' nak, buszra várnak a gyere­Egy kis terefere az átmentén kék is, akik Jászapátiban ta-. nulnak. A maroknyi létszámú kis községnek vannak gond­jai, örömek Gondjuk; hogy jó lenne szélesebb bekötőút, az ivóvízellátással is problé­mák vannak, esténként még hiányolnak egy-két buszjá­ratot. Az utóbbi beállításá­val nagyobb lenne a szóra­kozási lehetőség, ugyanis a községben nincs presszó. A lakosság jelentős társa- - dalmi munkával járul hozzá a falu szépítéséhez. Parkot alakítottak ki, sáros időben is általában járhatóak a mellékutcák gépjárművel. Néhány ház kivételével min­denhol van már televízió. So­kan foglalkoznak háztáji ál­lattartással is. Esténként összejönnek a fiatalok a kultúrházban, vagy a könyvtárban. Elbeszélget­nek, játszanak, vetélkedő­kön, előadásokon vesznek részt Az öregek általában átjárnak egymáshoz, szom­szédolói, vagy elbeszélgetnek a háztáji munkákról egy-egy korsó sör mellett a kocsmá­ban. Sajnos, ezek a találko­zások egyre ritkábbak, de nemcsak itt; hanem más köz­ségekben, városokban is. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom