Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

.»..■SZOLNOK MEGYEI XXXII. évi. 101. szám, 1981. május 1., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA n TARTALOMBÓL: Az óriás tenyerén 4. oldal A munka kitüntetettjei 5. oldal Életre szóló kötés 7. oldal BÉKÉBEN, MUNKÁBAN Gyermefcrajz-kiálLítást lát- . tam nemrég egy általános is­kolában. Május 1. — írták az iskolások a rajzlapokra, ame­lyeken süt a nap, pirosak a zászlók, és a felvonulók egy­más kezét fogják. Lesz-e közülük festőművész, ez ma még nem mondható meg a rajzok alapján, de valami más igen. Ezek a gyermekek olyan rendbe, olyan világba születtek, amelyben május elseje ünnep. Az az osztály, amely az el­nyomás elleni küzdelmet, az emberihez méltó igazságos társadalom megteremtését ír­ta zászlajára, szimbólumnak is beillő ünnepet választott, kifejezésre juttatva: a termé­szet májusi újjászületéséhez hasonlatosan a társadalom is megújítható. A II. Intema- cionálé kongresszusa 1889- ben úgy határozott, hogy a munkások minden országiban egyidejűleg követeljék a nyolcórás munkanap beveze­tését. A következő esztendőik májusának első napján már százezrek vonultak az utcára, oszitályharcos jelszavakban fogalmazva meg a társadal­mi igazságosság követelését Közös volt a zászlók színe és sokszor nem csak az volt vö­rös: vér festette a járdákat, gumibottal, kardlappal ver­ték szét a munkástüntetése­ket ... A magaslatról vissza lehet tekinteni a megtett ne­héz útra: május elseje ná­lunk pihenőnap, amelyet ma békében és szabadon ünne­pelhetünk De a világon sok helyen szólnak a fegyverek, az emberiség feje fölül nem hárult el a nukleáris háború veszélye sem. Sőt, az impe­rializmus hatalmi központ­jaiban — mindenekelőtt az Egyesült Államokban — az utóbbi időben olyan erők ke­rültek előtérbe, amelyek költ­séges és veszélyes katonai programok elfogadtatásával a fegyverkezési hajsza új menetét indítják el. A pro­fitérdekek összefonódnak az­zal a szándékkal, amely vál­tozatlanul jelen van a NATO vezető köreiben: megbonta­ni a nemzetközi erőegyen­súlyt, fölénybe kerülni a Szovjetunióval, s a Varsói Szerződés országaival szem­ben. Ugyanazok a tényezők, amelyek készek a pusztítás szellemeit kiengedni a pa­lackból! s magatartásukkal nap-nap után megkérdőjele­zik az enyhülés szellemét, az ötvenes évek hidegháborús logikája szerint cseleksze­nek. Olyan feltételeket állí­tanak tárgyalási hajlandósá­guk fejében a szocialista or­szágokkal szemben, hogy azok mondjanak le saját ele­mi biztonsági érdekeikről, a kölcsönös szolidaritásról. Kétszeresen is hibás számí­tás ez: először is a szocialis­ta országok biztonsági szem­pontjai, szolidaritásuk a ha­ladás és béke erőivel sosem volt alku tárgya és nem az ma sem. Másodszor, a mai világban, amikor az emberi­ség mér .képes saját maga megsemmisítésére is, a tár­gyalás az alapvető kérdések­ről nem engedmény az egyik fél részéről, hanem alapvető közös érdek. Ilyen helyzetben különös jelentősége van a szocialista politika válaszadásának. A Szovjetunió Kommunista Pártja nemrég megtartott kongresszusán az imperializ­mus törekvéseire a szilárd­ság s egyszersmind a mér­séklet hangján reagált. Moszkva a fegyverkezési verseny helyett a fegyverke­zés korlátozáséra, a helyzet kiélezése helyett higgadtság­ra, a kontaktusok felszá­molása _ helyett normális kapcsolatokra, párbeszéd­re hívta fel Washingtont, s hasonlóan konstruktív szel­lemben közelítette meg a többi tőkés országhoz fűződő viszony kérdéseit is. Nincs olyan kérdés — hangzott él a kongresszuson —, legyen szó akár a hadászati támadó­fegyverekről, akár a közép- hatótávolságú rakétákról, Európáról, a Perzsa-öbölről, vagy a TávolrKeletről, amely- lyel kapcsolatban a Szovjet­unió ne lenne kész a viták békés, tárgyalásos útján tör­ténő megoldására. Egész köz­véleményünk érzéseit, gondo­latait fejezte ki Kádár Já­nos elvtárs, amikor a Haza­fias Népfront kongresszusán ezt mondotta: „Mi szívből üdvözöljük, támogatjuk eze­ket a javaslatokat, amelyek teljesen egybeesnek a Ma­gyar Népköztársaság törek­véseivel, a magyar nép ér­dekei veL A javaslatok továb­bi sorsét illetően mosta Nyu­gaton a sor. Az ottani köz­vélemény és a világ népei joggal várják,- hogy érdemi válaszok szülessenek.” A nemzetközi célok meg­valósításához is nélkülözhe­tetlen népünk egyetértése és cselekvő hozzájárulása. Ezért is lényeges megállapítása a májusi számvetésnek: belpo­litikai helyzetünk szilárd, társadalmi rendünk szocia­lista intézményei jól működ­nek, a párt és a tömegek vi­szonyát a kölcsönös bizalom jellemzi. Mindig is alapvető ez, de különösen fontossá vá­lik egy olyan időszakban, amikor az építőmunkáfoan nagyobb és sok szem pántból új követelményeket 'kell tá­masztanunk, lehetőségeink pedig a korábbinál szeré­nyebbek. A hétköznapi tet­tek mutatják a legszemléle­tesebben, hogy mind többen megértik; ha életszínvona­lunkat meg akarjuk őrizni, akkor azért többet is, de még inkább jobban, olcsóbban kell dolgozni. Hazánkban a munkásosz­tály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Ennek tudomásulvé­tele sem feledtetheti el, hogy ellenségeink nem mondhat­nak le a szocializmusellenes aknamunkáról, sőt, az ilyen próbálkozások a jelenlegi nemzetközi helyzetben gya­koribbá váltak. Azonban el­lenfeleinknek is tudni kell: hiú remény az, hogy megren­díthetik a magyar nép bizal­mát a szocializmusban. A magyar nép, egész közvéle­ményünk jól tudja, hegy az ország helyzetének elemzé­sét, értékelését pártunk ál­landóan napirenden tartja, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel' szem­benéz, azokat nem söpri a „szőnyeg alá”, hanem meg­oldásukon munkálkodik. Ezt teszi, amikor még jobban fi­gyel ideológiai és politikai kérdésekre, a nevelésre, a szocialista demokrácia intéz­ményeinek tartalmas műkö­désére. Május elseje a teremtő munka, az alkotó ember ün­nepe, s a határokon átívelő internacionalista összefogásé. Azok, akik ezen a napon zászlódíszt öltött'magyar fal­vak és városok utcáin vo­nulnak — egyszersmind a nemzetközi szolidaritás for­radalmi ereje mellett is hi­tet tesznek. Vajda Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom