Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

.»..■SZOLNOK MEGYEI

XXXII. évi. 101. szám, 1981. május 1., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

n TARTALOMBÓL:

Az óriás tenyerén

4. oldal

A munka kitüntetettjei

5. oldal

Életre szóló kötés

7. oldal

BÉKÉBEN,

MUNKÁBAN

Gyermefcrajz-kiálLítást lát- . tam nemrég egy általános iskolában. Május 1. — írták az iskolások a rajzlapokra, amelyeken süt a nap, pirosak a zászlók, és a felvonulók egymás kezét fogják. Lesz-e közülük festőművész, ez ma még nem mondható meg a rajzok alapján, de valami más igen. Ezek a gyermekek olyan rendbe, olyan világba születtek, amelyben május elseje ünnep.

Az az osztály, amely az elnyomás elleni küzdelmet, az emberihez méltó igazságos társadalom megteremtését írta zászlajára, szimbólumnak is beillő ünnepet választott, kifejezésre juttatva: a természet májusi újjászületéséhez hasonlatosan a társadalom is megújítható. A II. Intema- cionálé kongresszusa 1889- ben úgy határozott, hogy a munkások minden országiban egyidejűleg követeljék a nyolcórás munkanap bevezetését. A következő esztendőik májusának első napján már százezrek vonultak az utcára, oszitályharcos jelszavakban fogalmazva meg a társadalmi igazságosság követelését Közös volt a zászlók színe és sokszor nem csak az volt vörös: vér festette a járdákat, gumibottal, kardlappal verték szét a munkástüntetéseket

... A magaslatról vissza lehet tekinteni a megtett nehéz útra: május elseje nálunk pihenőnap, amelyet ma békében és szabadon ünnepelhetünk De a világon sok helyen szólnak a fegyverek, az emberiség feje fölül nem hárult el a nukleáris háború veszélye sem. Sőt, az imperializmus hatalmi központjaiban — mindenekelőtt az Egyesült Államokban — az utóbbi időben olyan erők kerültek előtérbe, amelyek költséges és veszélyes katonai programok elfogadtatásával a fegyverkezési hajsza új menetét indítják el. A profitérdekek összefonódnak azzal a szándékkal, amely változatlanul jelen van a NATO vezető köreiben: megbontani a nemzetközi erőegyensúlyt, fölénybe kerülni a Szovjetunióval, s a Varsói Szerződés országaival szemben.

Ugyanazok a tényezők, amelyek készek a pusztítás szellemeit kiengedni a palackból! s magatartásukkal nap-nap után megkérdőjelezik az enyhülés szellemét, az ötvenes évek hidegháborús logikája szerint cselekszenek. Olyan feltételeket állítanak tárgyalási hajlandóságuk fejében a szocialista országokkal szemben, hogy azok mondjanak le saját elemi biztonsági érdekeikről, a kölcsönös szolidaritásról. Kétszeresen is hibás számítás ez: először is a szocialista országok biztonsági szempontjai, szolidaritásuk a haladás és béke erőivel sosem volt alku tárgya és nem az ma sem. Másodszor, a mai világban, amikor az emberiség mér .képes saját maga megsemmisítésére is, a tárgyalás az alapvető kérdésekről nem engedmény az egyik fél részéről, hanem alapvető közös érdek.

Ilyen helyzetben különös jelentősége van a szocialista politika válaszadásának. A Szovjetunió Kommunista Pártja nemrég megtartott kongresszusán az imperializmus törekvéseire a szilárdság s egyszersmind a mérséklet hangján reagált. Moszkva a fegyverkezési

verseny helyett a fegyverkezés korlátozáséra, a helyzet kiélezése helyett higgadtságra, a kontaktusok felszámolása _ helyett normális kapcsolatokra, párbeszédre hívta fel Washingtont, s hasonlóan konstruktív szellemben közelítette meg a többi tőkés országhoz fűződő viszony kérdéseit is. Nincs olyan kérdés — hangzott él a kongresszuson —, legyen szó akár a hadászati támadófegyverekről, akár a közép- hatótávolságú rakétákról, Európáról, a Perzsa-öbölről, vagy a TávolrKeletről, amely- lyel kapcsolatban a Szovjetunió ne lenne kész a viták békés, tárgyalásos útján történő megoldására. Egész közvéleményünk érzéseit, gondolatait fejezte ki Kádár János elvtárs, amikor a Hazafias Népfront kongresszusán ezt mondotta: „Mi szívből üdvözöljük, támogatjuk ezeket a javaslatokat, amelyek teljesen egybeesnek a Magyar Népköztársaság törekvéseivel, a magyar nép érdekei veL A javaslatok további sorsét illetően mosta Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény és a világ népei joggal várják,- hogy érdemi válaszok szülessenek.”

A nemzetközi célok megvalósításához is nélkülözhetetlen népünk egyetértése és cselekvő hozzájárulása. Ezért is lényeges megállapítása a májusi számvetésnek: belpolitikai helyzetünk szilárd, társadalmi rendünk szocialista intézményei jól működnek, a párt és a tömegek viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi. Mindig is alapvető ez, de különösen fontossá válik egy olyan időszakban, amikor az építőmunkáfoan nagyobb és sok szem pántból új követelményeket 'kell támasztanunk, lehetőségeink pedig a korábbinál szerényebbek. A hétköznapi tettek mutatják a legszemléletesebben, hogy mind többen megértik; ha életszínvonalunkat meg akarjuk őrizni, akkor azért többet is, de még inkább jobban, olcsóbban kell dolgozni.

Hazánkban a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Ennek tudomásulvétele sem feledtetheti el, hogy ellenségeink nem mondhatnak le a szocializmusellenes aknamunkáról, sőt, az ilyen próbálkozások a jelenlegi nemzetközi helyzetben gyakoribbá váltak. Azonban ellenfeleinknek is tudni kell: hiú remény az, hogy megrendíthetik a magyar nép bizalmát a szocializmusban. A magyar nép, egész közvéleményünk jól tudja, hegy az ország helyzetének elemzését, értékelését pártunk állandóan napirenden tartja, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel' szembenéz, azokat nem söpri a „szőnyeg alá”, hanem megoldásukon munkálkodik. Ezt teszi, amikor még jobban figyel ideológiai és politikai kérdésekre, a nevelésre, a szocialista demokrácia intézményeinek tartalmas működésére.

Május elseje a teremtő munka, az alkotó ember ünnepe, s a határokon átívelő internacionalista összefogásé. Azok, akik ezen a napon zászlódíszt öltött'magyar falvak és városok utcáin vonulnak — egyszersmind a nemzetközi szolidaritás forradalmi ereje mellett is hitet tesznek.

Vajda Péter