Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-29 / 99. szám
1981. ÁPRILIS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I I képernyője előtt I Talán nem tűnik kitérőnek, ha jegyzetemben ezúttal olyan témával is foglalkozom, amely — mint esemény — az elmúlt hét műsorában csupán egy rövid, Hír adó-beli tudósításban szerepelt, péntek 'este, amikor is hírül adatott, hogy kik kanták a tévékritikusok idei díját. Díjak, és ami mögöttük van Évek óta szokás már, hogy a „hivatásos” tévénézők, a kritikusok mérlegre teszik egy-egy esztendő televíziós drámatenmését, számba véve a televízió alkotóművészi tevékenységének eredményeit. Nem „különös szempontok” szerinti mérleg ez, annak vizsgálatai inkább, hogy valón a kérdéses időben ment-é előbbre a képernyőn a tévé- drámák ügye, ha igen, mer- refélé, ha nem, hol, miben következett be a megtorpanás. netán’ a visszaesés. Nos, ebből a szempontból az 1980-ás év alig sorolható a kiugró eredményeket hozó esztendők közé. Több okból is: mindenekelőtt kevés volt, feltűnően kevés a mai tárgyú tévéjáték és tévéfilm, de megcsappant az úgynevezett valóságközéli, dokumentalds- ta játékok száma is, és valahogy meglazult az a szoros kapcsolat is. ami a szépirodalom, elsősorban a maavar és a televízió között az idők során kialakult. Azaz éppen azokból az erényeiből veszített a tévé drámai műhelye, amelyeknek eleddig többé- kevésbé eredményeit köszönhette. Nem meglepő tehát, — gondolom, — hogy amikor a tévékritikusok testületé — közöttük e sorok írója is — mérlegelt, olyan műveknek, illetve olyan művészeknek ítélte a pálmát, amelyek valódi minőséget jelentettek, illetve, akik valódi minőséget teremtettek. Ugyanakkor olyan törekvéseket is képviselnek, amelyek továbbélte- tése, erősítése csak javára válnék televíziónknak, s természetesen nem utolsósorban nekünk nézőknek. Ezért esett ezúttal a választás a tévédrámák közül az Indul a bak- terházra — Rideg Sándor regényéből Mihályfi Sándor készítette — benne ugyanis az a jó hagyomány testesül meg. hogy színvonalas irodalmi alkotás, magas színvonalú tévéjáték formájában jelenik meg a Képernyőn, magasrendű szórakozást nyújtva a nézőknek. Kár, hogy bemutatója annak idején ki tudja mi okból, a kevesek csatornáján, a másodikon történt, s olt is a késő esti órákban. Így sokan talán nem is láthatták e kiemelkedő alkotást. Bizony érdemes lenne, sőt szükséges volna a megismétlése egy hozzáférhetőbb időben akár most is. Mert Mihályfi Sándor és alkotótársai úgy tudták átmenteni Rideg Sándor groteszk lírai világát és sajátosan fanyar humorát a képernyőre, hogy az eredeti mű mit sem vesztett vonzerejéből. Jó irodalom, magyar klasszikus jutott szóhoz általa, s már csak azért is örvendetes ez a tény, mert vele a televízió egy kicsit törlesztett is abból az adósságból, amellyel az olvasók körében oly népszerű Rideg Sándornak feltétlenül tartozik. A Prolifilm forgatókönyvírója, Kapás Dezső is díjat kapott, s ez esetben annak szól az elismerés és a további biztatás, hogy televíziónk igyekezzék megnyerni magának minél több olyan kortárs írót és művészt, aki hajlandó és képes képernyőre fogalmazni mai gondolatait, érzéseit, A mai téma mint művészi követelmény ugyan nem elsődleges, de ki tagadhatná, hogy egy jó mai témájú tévéjátékban mégiscsak erőteljesebben, közvetlenebbül lehet szólni a mai nézőhöz — ilyenkor érezzük igazán bőrünkön a játékot, — napjaink örömeiről, gondjairól. feloldásra váró, nyugtalanító szorongásairól. Aztán igen lényeges a képernyőn az elmélyült színészi játék. Itt a legkisebb manír, a sablon árnyéka is rögtön szemet szúr, minden hamis hang felerősödve leplezi le a művészt. Gálfi László és Pécsi Ildikó játéka az elmúlt esztendőben a kiemelkedő színészi teljesítmények közé sorolható; Gálfi a IV. Henrik címszerepében rendkívül modem felfogásban, szinte páratlan átéléssel állította képernyőre az ingatag jellemű, csupaideg Henriket, Pécsi Ildikó pedig több szerepben is megcsillogtatta egyéniségének színeit. Ezért ítélte oda a tévékritikusok zsűrije méltán nekik a díját. Ennyit a múltról és most röviden a jelenről, azaz az elmúlt hét néhány érdekességéről. Röviden Tartalmas vasárnap estével lepett meg bennünket á televízió. Már-már pazarlásnak is beillő bőkezűséggel két eredeti televíziós mű bemutatóját is produkálva. A Közjáték Vichyben-t. Miller drámáját Hajduffy Miklós vitte képernyőre szigorú fegyelemmel. a helyzetek pontos kidolgozásával és nagy feszültségteremtő erővel. A kiszolgáltatottság drámája szinte az elevenünkbe vágott Aa igazoltatásra váró szereplőkkel együtt élhettük át az embertelen helyzet minden kínját, s érthettük meg belőle az egymásért érzett felelősség parancsát. A színészek közül mindenek előtt Gábor Miklós játéka vált emlékezetessé, aki nagyszerűen ábrázolta, hogy a hideg tárgyilagosság abban, akinek lelkiismerete van, hogyan válhat az embertelenség elleni szenvedélyes tiltakozássá. Lényegében az ő drámáiéban (von Berg herceg) fogalmazódott meg az általánosítható tanulság. A hét főbűn bemutatásával’ pedig egy igen érdekes műfajjal hozott össze bennünket a televízió, a songoperával. Kerényi Imre rendezte és a zenedrámához kifejezően modem képi világot komponált, a reálist és a szürreálist tudatosan elegyítve. Ugyanakkor jól összpontosította a figyelmet magukra a szereplőkre, bőven alkalmazva az emberi alakokat, arcokat kiemelő közeli képeket. A szereplők? Kútvölgyi Erzsébet eszményi Brecht-figurát formált. S kitűnő négyest alkottak a család tagjait megtestesítő énekesek is. Külön is kiemelendő a nagymamát játszóéneklő Gregor József, mert humorral párosuló karakte- rizáló képessége kitűnően érvényesült e groteszk figura életrehívásában. Értékes, szép munkaként könyvelhetjük el a Brecht—Kurt Well opera televíziós premierjét. Szombat este ismét Fele sem tréfa. S talán az eddigi legkellemesebb Vágó István vetélkedősorozatából. Olyan társakat sikerült ugyanis maga köré gyűjtenie, Abody Bélát. Galsai Pongrácot. Pécsi Ildikót, akikben természetesen van meg a humorra való hajlam, s akik amikor megszólaltak, mindig derűt is fakasztottak, úgy tudták színezni az egyébként kötelezően előírt válaszokat. Talán most érezhettük meg igazán, hogy mi is lenne valójában ez a „haszontalan” ismeretek terjesztésének játékos félórája. . V. M. Fémszálas kferámiák. M. Kiss Katalin kerámikusművész munkáit a fémszálakkal kombinált kerámia jellemzi. A képen: a művész munkaközben Költészet és zene Irodalmi est Szolnokon Tegnapelőtt Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban irodaimi estet rendeztek — a Költészet Napja alkalmaiból. Az est két költő vendége— Fodor András és Tornai József — tekintettel a Bartók-centenáriumra is, tanulmányéntékű vallomásokban szólít a zene és a költészet (népzene és népköltészet) megbonthatatlan kapcsolatáról. Szép példákat. soroltak a költészet zeneiségét, a zene poétakus- sáeát alátámasztandó. Szó esett természetesen a század két kimagasló zseni je — Bartók Béla és József Attila — művészetének kapcsolatáról, e kapcsolat .legfontosabb pontiadról. A szolnoki est költő vendégei fölolvasták saját, Bartókról írott verseiket. A vízimádó karosszérialakatos A mi kettőnk dolga Ha a ha! huncutabb, megérdemli az életet erősen Sietek bevallani: restellem magamat. Hogy miért? Mert — a horgászatról szólva — a legutóbbi időkig szívesen idézgettem egy réges-régi kalendáriumban olvasott szöveget, miszerinit ,,a horgászbot olyan szerszám, amelynek egyik végén a kosztos forog, másik végén pedig egy ripők fityeg”. Kétségtelen: e humorizáló hangvételbe jó adag- nyi lenézés vegyül-. S hogy ez milyen igazságtalan, azt most fedeztem fel, néhány nappal ezelőtt, amikor a Járműjavító Vállalat szolnoki üzemében Munkácsi Miklóssal, a karossaériajavító lakatosok csoportvezetőjével beszélgettem, akiről mindén munkatársa tudja: szmvedé- lyes horgász. így utólag ismét eltűnődöm: csakugyan, mivel győzött meg, mivel vett le a lábamról, szinte pillanatok alatt? Nem nehéz a válasz: ismereteinek gazdagságával. A szoros értelembe vett szakmai ismeretekkel, így például a horgászfelszerelés összeállításáról, karbantartásáról vagy a haletetés ezernyi titkáról, apró fogásairól szóló szavaival — de nem untatom a kedves olvasót. Inkább arra hívnám fel a figyelmét, hogy milyen tájékozott Munkácsi Miklós az olyan kérdésekben is, amelyeknek egyébként vajmi kevés köze van a sikeres halfogáshoz. Miután közölte, hogy ő a Kinizsi Horgászegyesület tagja, felsorolt még legalább hatot, amelyik a megye területén működik. A legnagyobbak mellett néhány kisebbet is, amelyek — világosít fel — azért fontosak, mert jól hasznosítják a csatornákat, a régi bányagödröket és azokat az eliszaposodott halastavakat, amelyeknek üzemeltetése iparszerű körülmények között gazdaságtalan volna. — Ilyen például a szászberki halastó, amelyet az van. Még végighallgatom a haltelepítésről szóló szakelőadást» s miután ez tovább erősíti abbéli meggyőződésemet, hogy Munkácsi ’ Miklós „professzori szinten” ismeri a vízi világot, személyesebb jellegű témák felé terelem a beszélgetést: — Ha kevés ideje van, hova indul horgászni? — A Millerre Öntözőcsa- torna itt Szolnok környékén, ami egyébként Besenyszög- höz, a lakóhelyemhez is közel van. Szeretem ezt a helyet, mert itt nem olyan szeszélyes a vízjárás, mint például a Tiszán. — Mivel jár ki? — Kerékpárral- Mindig. Amikor volt kocsim, akkor is. Ezt nem lehet másképp. Illetve lehet, de az n<sm horgászat. Legfeljebb húsfogás. De még az se. Hányat Iátok ilyet! Végigdöngetnek a parton az ezerötös Ladával, aztán megállnak,. csapkodják az ajtókat, kipakolják akem- pingszékéket, aztán előveszik a méregdrága angol meg svéd orsóikat, és bemutatót tartanak. De csak azt! Halat nem fognak! Még halszagú se lesz a kezük! Ha véletlenül megkapnak egy nagyobb pontyot, rendszerint azt is elszalasztják. — A horgászok általában elfogult emberek. Szinte egy emberként vallják, hogy nincs izgalmasabb dolog, mint halat fogni. Egyetért velük? — Teljes mértékben! Vadat ejteni, vadat fogni mindig, minden körülmény között izgalmas. Az ember és a természet ősi párviadala ez. De a horgászat még ezen belül is különleges helyet foglal el. Izgalmasabb például, mint a vadászat, mert itt egyenrangúbbak az ellenfelek. A halnak nagyon sok előnye van! Először is az, hogy én, a horgász nem látom.- Meg kell keresnem. Aztán rá kell -bírnom a harapásra. S ha ez sikerül, csak azután derül ki, hogy milyen horgász vagyok is valójában, le tudom-e győzni. Hogy miként tudom fárasztani, „pi- páztatni”, azaz víz fölé rántva a friss levegővel elkábítani. Végül pedig az elkábult, kifáradt halat megszákolni, azaz kiemelni. Küzdelem ez, a javából: megerősödik közben az ember lába. Mégsem szeretem, ha ilyenkor odajönnek segíteni. Ez a mi kettőnk dolga! Ha elmegy, hát elmegy — ő volt a huncutabb, megérdemli az életet! — De: akkor üres kézzel megy haza. — Legalább nem kell halat pucolnom a tv-nézés helyett. Mert azt is szeretem ... — káposztás — Az irodalmi estien Fehér Ildikó, és Janey István, a Szigligeti Színház művészei, több Bartók és művészete ihlette verset szólaltattak meg: Weöres Sándorét, Nagy Lászlóét, Balázs Béláét, Kassák Lajosét és másokét. Az ünnepi műsort a Bartók kórus . éneke és a szolnoki zeneiskola tanárainak zongora- és hegedűiáitéka tette teljessé — természetesen Bartók- műveket adtak elő. Az est — noha voltak kifejezetten unalmas percei is, és érzésünk szerint a kelleténél hosszabbra sikeredett — tartalmas élményt nyújtott a javarészt diákokból álló közönségnek. Mindamellett nem árt megjegyezni: a műsornak két héttel korábban biztosan nagyobb hatása lett volna, a Költészet Napiát — mint tudjuk — április 11-én ünnepeljük. . 8Z. j. Az első évadjára készül a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Ezekben a napokban még az átalakítást végző építőké a főszerep a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, a színfalak mögött azonban egyre több esemény jelzi már, hogy ősztől megkezdi tevékenységét a szabolcsi megyeszékhely önálló szín- társulata. Munkához láttak az intézmény szervezési szakemberei : 'megalakították az üzemi- és iskolai közönségszervezők csoportjait, s a több mint 150 aktivista május közepétől a végleges műsortervek szerint megkezdd a bérletek árusítását. 35 féle bérletet bocsát ki az intézmény ; 25-öt a felnőttek, 10-et pedig az ifjúság számára. Érdekes kezdeményezés a kisgyermekesek bérletsorozata. Több pedagógusjelölt, kevesebb az egyetemi hallgató újszászi horgászok kezelnek — mondja — Mindenkinek van egy kis területe, amit köteles rendben tartani: gondoskodni arról, hogy az arra járó kirándulók ne konzervdobozhegyeket kerülgetve ismerkedjen a környékkel, s főként, hogy a vízben ne burjánozzék el túlságosan a nád. a sás, a békanyál. S itt szakelőadásnak beillő magyarázat következik arról, hogy mindez miért fontos: ellenkező esetben ugyanis megbámul, „felpos- sad” a víz. A sok növény ugyanis szinte felél minden oxigént, amire pedig a halaknak is nagy szükségük Több mint 15 ezer hallgató fejezi be tanulmányait ebben a tanévben az ország 57 felsőoktatási intézményének nappali tagozatán. Számuk 3 százalékkal több, mint amennyien Öt évvel ezelőtt végeztek. Az utolsó éves pedagógus jelölitek száma csaknem 14 százalékkal haladja meg az öt évvel ezelőttit. Az első évfolyamokon csaknem 18 ezren kezdték el tanulmányaikat. közölük több mint 6 ezren pedagógusképzésre jelentkeztek. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatán több mint 64 ezet fiatal készül választott pályájára: számuk kevesebb az előző tanévinél. 1978—79-es tanév óta ugyanis csökkent a hallgatók száma: az egyetemeken jelenleg 3700-al kevesebb, mint öt évvel ezelőtt volt, a pedagógusképző intézményekben viszont 3200-zal gyarapodott. A fővárosban tanulók száma az előző tanévhez viszonyítva 0,4 százalékkal csökkent A statisztikákból kitűnik az is. hogy a hallgatók zöme — 68,4 százaléka gimnáziumban, 26,6 százaléka pedig szakközépiskolában érettségizett. A hallgatók több mint 39 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A felszabadulás óta egyre több nő tanul egyetemeinken és főiskoláinkon. Ebben a tanévben a hallgatók csaknem 50 százaléka nő. A pedagógusképző intézményekben viszont — ahová régebben főleg lányok jelentkeztek — az 1973—74-es tanévtől fokozatosan növekedett a férfiak száma. Felsőfokú intézményeinkben jelenleg 2700 a külföldi diák, az ösz- szes hallgatók 4,3 százaléka. Külföldön több mint 1700 magyar ösztöndíjas tanul. A statisztikai adatok jelzik, hogy a tanév elején az esti tagozatra több mint nyolcezer, a levelező tagozatra 29 ezer hallgató iratkozott be. Az esti-levelező tagozatra összesen 4,9 százalékkal kevesebben, mint az előző tanévben.
