Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-08 / 82. szám

1981. ÁPRILIS 8­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé Iképernyőie előtt Egy miai dráma, amely tár­gyát a történelemből veszi, sohasem csak a múltról be­szél: íróját saját korának problémái is foglalkoztatják amikor akár a közelebbi, akár a távolabbi időket idé­zi. Ennyit elöljáróban. Az a szép, fényes nap Szombaton, április 4-én este a Szabó Magda történel­mi drámájából készített té­véjátékot sugározta a televí­zió. Hazánk sorsfordulásának ünnepén egy történelmi sors- fordulat drámáját kínálta feleszmélkedésül és elgpndol- kodtatásul Azt a bizonyos pillanatot teregette ki a színi- padról is jól1 ismert dráma — a tévévéltazatot Szönyi G. Sándor rendezte igazán jól érezvén meg a mű lehetősé­geit —> amikor hajdani elő­deinknek, Géza fejedelem­nek és a híveinek dönteniük kellett: vagy a régi pogány életforma, a kalandozások és az ezzel járó kudarcok, netán a pusztulás vagy a biztos fennmaradás beilleszkedve az európai népek közösségé­be. A régivel szemben vagy az új mellé állni, vagy ... Nincs vagy: a drámabeli Géza fe­jedelem sem habozik, az élet parancsa az: a réginek vesz­nie kell hogy győzedélmes- kedhessék az új. Mégha fáj­dalmas következményekkel is jár és személyes tragédiá­kat is okoz a felismert törté­nelmi szükségszerűség meg­valósítása, keresztülvitele a gyakorlatban. A .tévéváltozatban, amely kemény és feszes játék mindvégig, egyetlen üres pillanat sincs benne, annál több feszültség — a két erő­nek, a visszahúzódásnak (Gyula, Bönge és az öreg vi­tézek) és az előrevivőnek (Géza, Vajk) az összecsapása rendkívül kiélezetten van je­len. Ez nem a történelem fes­tése, ez drámává sűrített és átélhetővé tett múlt; és nem is holmi parabola, hanem olyan játék, amely lehetősé­get teremt a gondolati asz- szociációra. Ügy idézi az ál­lamalapítók konfliktusait, hogy korunk kérdéseinek megértéséhez is ösztönzésül szolgál. Néhány egészen ki­magasló színészi alakítás is „segít” abban, hogy hús-vér valóságként álljon elénk, ami ezer éve volt. Mindenekelőt t a Koncz Gáboré, akit talán még soha­sem láttunk olyan meggyő­zőnek a képernyőn, mint most Géza fejedelem szere­pében. Egyszerre barbár, ázsiai vadember, s a helyze­tet felismerő, ravasz vagy ta­lán még inkább okos reálpo­litikus, európaian gondolko­dó diplomata. Nem teketóri­ázik; ha az idők kerékkötői­vel kerül szembe, ugyan­akkor nagyon is körmönfont, amikor a nyugati diplomácia képviselőivel tárgyal, példá­ul a Nürnbergi Hermann-nal. Irtózatos vagy, fejedelem — hangzik el róla a játék­ban: de Géza „irtózatosséga” Koncz ábrázolásában mégis elfogadható. meggyőzően igaz: az új idők szava-paran­csa, az ezt kell tennem szük­ségszerűsége testesül meg benne. Hogy régi és új küz­delme oly erőteljesen válik átélhétővé, abban Sinkovits Imre rendkívül kifejező és ugyanakkor végtelenül embe­ri Gyulájának van oroszlán- része. Nagyvonalúan megraj­zolt figura, a belső lelki megrándulásoknak finom és apró, igen pontos érzékelte­tésével. Maga a megtestesült múlt, sok rokonszenvesnek is mondható ragaszkodással ahhoz, ami életének értelmet adott, de ugyanakkor egy történelmileg halálra ítélt, tragikus sorsú férfiú, akin átgázolnak — ment törvény- szerű — az idő kerekei. A ma­radiak táborából kiemelke­dik továbbá az öreg Bönge — Polgár Géza formálta meg néhány emlékezetes drámai pillanatot teremtve — aki­nek életét még az uráért való rajongása sem menthette meg, amikor kiderült hogy személyes meggyőződésével csak útját állná a történel­mien szükséges újnak. Amely nem születhetett meg áldoza­tok nélkül, s amely mindig is — megköveteli az árát. (Más kérdés, hogy azután busásan megtéríti az áldoza­tokat.) Zordon idők zordon drá­mája az Az a szép, fényes nap, egy tankönyvekből is ismerős történelmi esemény — Vajk megkenesztelésénefc, új hitre térésének háttere elevenedik meg — eleven, emberi sorokba sűrítve — azzal a tanulsággal számunk­ra: hogy mindenkor — nem csupán ezer esztendeje — a helyzetet reálisan értékelő felfogás vezethet eredmény­re. Szépen kivitelezett, érté­kes tévéjátékot üdvözölhet­tünk Szabó Magda drámájá­nak képernyő-változatában. Röviden Neményi Lilit eddig több­nyire csak énekelni hallot­tuk, Cso-cso-szánja a Pillan­gókisasszonyból örökre emlé­kezetes — most, az elmúlt hét szerdáján nem énekelt, csak beszélt Életéről, pályá­járól, pályatársairól, és em­lékezése éppoly varázzsal volt teli, mintha dalolt vol­na. Prózai valójában Is meg­maradt „Thália papnőjének”, de őszintesége,, közvetlensége megóvta attól, hogy emelke­detten magasztos hangon szóljon a művészet köznapi dolgairól a színház világáról, amelyet tragikusan elpusz­tult férje, a jeles színigazgató Horváth Árpád feleségeként nemcsak jól ismert, keserű­ségeit személyesen is átélte. Ez is történelem, mondhat­juk — egy színésznő-énekes­nő látószögéből megvilágít­va, sajátosan színes prizmá­ján átsugároztatva. Ismét nagyszerű szórako­zást nyújtott a Családi kör — Az iskolának kiszolgáltatott szülő helyzetéről szóló jele­netek — kész kis remekmű­vek; s ami külön öröm, jól­eső humorral vannak átsző­ve Mulatságosan tálalta fel az iskola és a szülők kapcso­latának fonákságait. Ez nem pedagógiai, nevelési illuszt­ráció, ez drámai megjelentí- tés — a valóság alapos és mély ismeretének birtoká­ban. V. M. Partizánmúzeum nyílik az Ormánságban A legendás hírű Petőfi Sándor partizánbrigád emlé­kére múzeumot létesítenek a dél-baranyai Csányoszrón, ahol 1944 telén a harcok tü- zében született meg az anti­fasiszta egység. Az ormánsá­gi községben emlékmű és emléktábla, valamint doku- mentu'mkiállítás idézi a sok dicsőséget szerzett, sok vért hullatott csapat tetteit. A többnyire vajdasági és baranyai fiatalokból alakult partizánbrigád ötágú csillag­gal díszített piros-fehér-zöld zászló alatt küzdött, parancs­noka a spanyol polgárhábo­rú bátor harcosa, a később hősi halált halt Kiss Ferenc volt. A háború utolsó sza­kaszában mintegy kétezer kilométeres utat tett meg a csapat folytonos harcban az ellenséggel, mígnem a Bol- mánynál vívott véres ütkö­zetben felőrlődött. A tehetség anatómiája Félmillió óvodás » Félmillió gyermek — az óvodáskorúak 87,6 százalé­ka — jár óvodába. Jelenleg 150 ezerrel többen részesül­nek óvodai nevelésben, mint amennyit öct évvel ezelőtt ilyen intézményben gondoz­tak. Miként a Művelődési Minisztérium most elkészült tájékoztatójából kitűnik, év­ről évre jelentősen gyarapo­dott az óvodák száma. Az V. ötéves tervidőszakban több mint 600 óvodát létesí­tettek az országban. Napja­inkban 4700 ilyen intézmény működik, és lényegében va­lamennyi napköziotthonos. Egyes megyékben az orszá­gos átlagnál jóval több az óvoda: például Pest, Sza- bolcs-Sizatmár, Borsod-Aba- új-Zemplén megyében 300— 380, a fővárosban pedig 647. Számos régi óvodaépületet bővítettek, korszerűsítettek az utóbbi fél évtizedben, így az óvodai helyek száma meg­haladja a 385 ezret. S csak­nem 68 ezerrel több, mint amennyi öt évvel ezelőtt volt. Az óvodák zömében teljes mértékben hasznosítot­ták a helyeket, hogy minél több -gyerekkel foglalkoz­hassanak. Ebben a tanévben már csak 25 ezer gyerek fel­vételi kérését voltak kény­telenek elutasítani, s nem 40 ezerét, mint az előző két évben. Némelyik településen minden felvételi kérést tel­jesíthettek. Az óvodákban gyarapodott a pedagógusok száma is: ma már 29 és félezer óvónő te­vékenykedik, 9000-rel több, mint amennyi öt évvel ez­előtt volt. ÁPRILISBAN nevelési ér­tekezletet tartanak az isko­lákban. A tantestületi viták középpontjában igen idősze­rű, nagyon fontos feladat, a képességfejlesztés és a te­hetséggondozás kérdései áll­nak. A tehetség fogalma koron­ként változott. Hosszú ideig a művészeket illették e jel­zővel, majd később az is te­hetségnek számított, aki egyetemet, főiskolát végzete, diplomás lett. Az utóbbi meghatározás meglehetősen makacsul tartja magát nap­jainkban is: tehetséges a jó képességű, jól tanuló diák, aki felsőoktatási intézmény­be pályázik. Miért nem az a fiatal esztergályos szak­munkástanuló, aki az orszá­gos verseny győztese lett? Vele kapcsolatban miért fukarkodik a köztudat a te­hetséges jelzővel, s inkább úgy fogalmaz, hogy „jó a kézügyessége”. A tehetség értelmezése erősen korrekcióra szorul. A szakemberek már ré­gen bebizonyították, hogy mindenki tehetséges valami­ben. Az egyik kisdiákból igen kiváló szerelő, a másik­ból orvos, a harmadikból mérnök, sportoló lehet. Ha ez így van — már pedig miért ne lenne így? — ak­kor végül is egyszerű a fel­adat, meg kell állapítani, hogy ki miben tehetséges, s segíteni kell abban, hogy a társadalmi munkamegosztás­ban az őt megillető helyre kerüljön. Ez az érdeke a társadalomnak, s az egyén­Gondolatok a nevelési értekezletek előtt nek is, hiszen igazán nagyot csak azon a területen alkot­hat, amiben tehetsége, adott­ságai, megfelelően kamatozz nak. Arról nem is szólva, hogy a munka során elért sikerek, élmények, mennyire meghatározóak a személyi­ségre. Gyakran tapasz­talhatjuk, hogy a sikertelen ember rosszindulatúvá válik, a környezetében keresi a kudarc okait, ahelyett, hogy ma gáfoa nézne, önkritikusan értékelné önmagát. Ugyan­akkor feltétlenül Igaz, hogy a környezet is megkeseríthe­ti a tehetséges ember életét, például azzal, hogy nem en­gedi „kifutni”, nem a képes­ségeinek megfelelő munká­val foglalkoztatja. NEVES AGYKUTATÓK arra a — tulajdonképpen igen lehangoló — következ­tetésre jutottak, hogy senki sem tudja kihasználni élete folyamán mindazt a lehető­séget, tudásmennyiséget, amit az agysejtjedben hordoz. A fiziológiai okok mellett, valószínűleg sok esetben azért sem, mert soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy a tőle telhető legnagyobb tu­dást adhatná a közösség ja­vára. S ezek a helyzetek többnyire már az iskolapa­dokban elkezdődnek. A pedagógusok egy része — miközben jelentős erőfe­szítéseket tesz a gyengébb diákok felzárkóztatásáért, — magára hagyja a jól tanu­lókat, mondván „ők maguk­tól is elsajátítják az anya­got”. Ez legalább akkora hi­ba, mintha elhanyagolná a kedvezőtlen indíttatású gye­rekek képességeinek fejlesz­tését. AZ ÚJ ISKOLAI doku­mentumok bevezetése, a gimnáziumokban a fakulta­tív rendszerű oktatás, igen jól szolgálja a tanulókkal való differenciált foglalko­zást. Feltéve, hogy a peda­gógusok élnek a megnöve­kedett módszertani szabad­ság adta lehetőségekkel. A képességfejlesztés, a te­hetséggondozás az oktató- nevelő munka igen fontos, számos vonatkozásban meg­határozó területe. Az iskola akkor teljesíti a feladatát legjobban, ha megfelelően fejleszti a kéoességeket, ha minden tanulót el tud jut­tatni arra a pályára, amire a legalkalmasabb, amiben a legtöbbet kamatoztathat tu­dásából, felkészültségéből. Nem kevesebb azonban a társadalom, a különböző munkahelyek felelőssége sem, a tehetséggondozás nem fejeződhet be az iskolai tanulmányokkal. Társadalmi előrehaladásunk záloga,' hogy megfelelő utat, teret kap-e a tehetség, s a megillető meg­becsülés, elismerés övezd-e a képességei szerint dolgozó szakmunkást, orvost, mérnö­köt. T. G. Tájház Nagyivánban Tisztaszoba A pásztorélet eszközei Konyhabelső szabad kéménnyel A Hortobágyi Nemzeti Park legértékesebb része terül el Nagyiván környékén. A köz­ség szélén 1977-ben tájházat nyitottak, amelyet igen sok belföldi és külföldi látogató felkeres. A tájház egy régi nagyiváni parasztház mintá­jára épült. Berendezéseit a községből és a környező hor­tobágyi falvakból gyűjtötték össze. Három helyiségből áll, bemutatja a régi hortobágyi paraszti élet múltját. — tarpai — Középiskolásoknak Beszélgetések pályákról, szakmákról A Szolnok megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet évek óta „pályafelvilágosító beszélgetéseket” rendez har­madéves középiskolásoknak. Az idén tizenhárom szak­mával ismerkedhetnek meg a fiatalok az április 13—30- ig sorra kerülő beszélgetése­ken, A pályaismertetőkön túl a diákokat tájékoztatják a választott hivatás követel­ményeiről, s a munkahely­látogatásokon találkozhatnak a gyakorlattal is. Az első rendezvényre áp­rilis 13-án azokat a fiatalo­kat várják, akik az óvónői hivatást választották. A legtöbbet tudták a Szovjetunióról Országos döntőben a tiszafürediek Az elmúlt hét végén a kecskeméti városi művelő­dési központban került sor a Ki tud többet a Szovjetunió­ról című, középiskolásoknak kiírt vetélkedő egyik orszá­gos elődöntőjére. A három­órás küzdelem során — aho­vá tíz csapat jutott, — szép megyei siker született: a-tiszafüredi gimnazisták „négyesfogata” a maximáli­san elérhető nyolcvannyolc pontból valamennyit megsze­rezve, nagy fölénnyel lett első. Mögöttük a monori kö­zépiskolások végeztek. Me­gyénk másik csapata: a kar­cagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközép- iskola együttese is derekasan helyt állt, és az erős me­zőnyben ndgyedikként fejez­te be a versenyt. Az orszá­gos döntőbe tíz együttes ju­tott: ebből a csoportból a fürediek és a monoriak. A mindent eldöntő végső hely­osztókat április 17-én rende­zik a fővárosi Pataki István Művelődési Központban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom