Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. ÁPRILIS 1. api Tavasz az arborétumban Jó félórája, hogy az ásónyélre akasztott táskarádióban elkongatták a delet. Az asszonyok, hárman, szétszéledtek az erdőben. Szednek, mondják, egy csokorra való ibolyát az ebédidő hátralévő részében. Indulna valahová a zöldkalapos, zöldkabátos, tölgyfalevél-parolinos férfi is, de szólok, hogy éppen őt keressük. — Engem bajosan, — nyújtja köszönésre a kezét — merthogy én is vendég vagyok. Pontosabban az itteni erdészt helyettesítem. Jó egészséget! Kiss Gyula, a karcagi csemetekertbői. — Mi valóban a helybeli erdésszel beszélnénk. — A kétszer sántával? — nevet, és mutat maga mögé. — Ott jön éppen. Csakugyan közelít valaki az erdő felől. Azt, hogy egyszer sánta, látni mindjárt, mert térdig gipszben az egyik lába. A bemutatkozás után már az is világos, mivel szolgált rá a kétszeres jelzőre. Ember Erzsébet: — „Viszünk haza egy-egy csokorra valót. Odahaza, a kertben nem nyílnak ilyen szép ibolyák” — Aggyisten! Sánta András vagyok, az arborétum erdésze. Mi járatban? — Szétnéznénk a birodalmában. A kalauzolását alighanem köszönjük, biceghet végig velünk a füvészkerten. — Meg kell hagyni, fél ember az erdőkerülő így fél lábbal. Elestem odahaza, amikor a disznókat hajtottam. úgy tört el. Mire rendbejön, belebetegszem abba, hogy nem bóklászhatok naphosszat az erdőben. — Alig ébredezik még csak az arborétum. Mi dolga ilyen koratavaszon az erdésznek? — Ajaj, akadna bőven. Szerencsére Kiss Gyula kollégám is jól érti a dolgát. Ki kell szedni a száraz fákat, meg a magról, vadon nőtt cserjéket, a haszontalan és értéktelen sarjadékot. Rendbe kell tenni az utakat, és nem árt naponta megnézni, nem keveredett-e kerítésen belülre valamilyen vád. Mert az őz, ahogy feni az aganA kétszer sánta erdész birodalma csat, lehántolja az értékes fákat, a nyúl lerágcsálja a cserjéket. Az ilyen védett erdőben csak az énekes madarak a szívesen látott vendégek. Kis hallgatás után hozzáteszi: — No és persze a kirándulók. Csakhát tavasszal, meg ősszel, amikor pedig legszebb az arborétum, messzire elkerülnek a vendégek. Ide csak az a földút vezet, amin maguk is idevergődtek. Árok- nyi mélyen összevágják a téesz gépei, hogy is indulna valaki növényritkaságok megtekintésére tengelyig érő sárban. A faritkaságokatk a különleges cserjéket mind jól ismeri Sánta András. Nevén nevezi valamennyit, ahogy sántikálva végigkalauzol az ébredező erdőn. — Ez Hollandiából való magnóliabokor, az pedig ott babérlevelű tölgy. Gondozunk itt vagy tizenegy féle tölgyet. Az a selyemfenyő kukoricacső nagyságú tobozokat érlel. Hogy ne ismernék itt minden fát, meg bokrot, huszonhárom éve kerülöm ezt a húsz hektárnyi erdőt. Ezt csinálta az apám is, a nagyapám is. őket még a Széky család, az arborétum egykori gazdái alkalmazták, nekem a Nagykunsági Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság a kenyéradóm. — Huszonhárom év nagy idő. — Tudja, ha valaki egyszer belekóstol az erdész életbe, nem tud tőle soha megválni. A csendet, a jó levegőt, a természet napról-nap- ra változó szépségének közelségét nem lehet megfizetni... — Ha már szóba hozta: tényleg, mit keres egy erdész itt, a tiszaigari arborétumban? — Háromezerhatszáz forint a fizetésem. Huszonhárom év után. Az utóbbi mondatból ki- érzik egy kis keserűség de másodperc múltán ismét lelkesen mutogat az erdész. .— Az ott a másfél hektáros csemetekertünk. Évente kétszázezer forint értékű díszcserjét, kisfát adunk el. Ni, mekkora csokor ibolyával jöttek vissza a lányok! Most még csak ez virít a bokrok alján, meg a bólogató arany- fa sárgállik ott messzebb. Maguk biztosan csak úgy ismerik, hogy aranyeső. A két lány és a fiatalasz- szony közben újra ásót fogott. szedik, kötözik kévébe a facsemetéket. — Van itt fiatal jázmin, páfrányfenyő, örökzöld borbolya, mahónia, vadcitrom, berkenye, meg ki tudja hányféle cserje, csemete — sorolja Tüdős Gyuláné. — Mi ketten, Ember Erzsivel Tisza- örsről. Boros Margit Tisza- igarró] jár ki naponta az arborétumba. Nagyon vártuk már mi is a tavaszt.., Évente 200 ezer forint értékű facsemetét, díszcserjét adnak el az arborétum kertjéből Boros Margit kezében megáll kis időre az ásó, ahogy közbeveti: — Nem csak a jó idő miatt. Az erdei munkában több a keresetünk, tavasztól őszig megvan a havi kétezerkétszáz is. Télen gyümölcsös- ládákat szögélünk, ezért ezer- hétszázat is alig kapunk egy- egy hónapban. — Csinálják azért szívesen. — Igaz. Én tíz éve. Jól mondja az erdész: aki ebbe egyszer belekóstol... Sánta, Andás mutatja a csemetekert végében lévő, meglehetősen vakolathíjas épületet. Szociális helyiségnek csúfolják, rég lehetett, amikor utoljára költött rá a gazdaság. — Azon kívül, hogy néha kimeszeltetik, húsz év óta, ha jól emlékszem egyszer toldozták-foldozták meg a tetejét. A régi kályha is több füstöt ad már, mint meleget. Fagyoskodtak is eleget a lányok télen, a ládaszögelés- kor. — Láttam, odébb építik már helyette az újat. — Háti, hogy helyette, arra nem vennék mérget. Minden esetre ládát biztosan nem fogunk ott készíteni soha. Ne legyen igazam, de alighanem vendégháznak, amolyan protokoll céllal építik azt. Lesz benne fürdőszoba, tárgyaló, meg iroda is. Gondolja, hogy az erdésznek? — Majd a fiának — nevetik az asszonyok. — Az ám. — böki feljebb Sánta András az erdészkalapot — a fiam most „szabadul” Mátrafüreden. az erdészeti szakmunkásképzőben. Ide jön dolgozni a gazdaságba, levelezőn szeretné elvégezni az egri erdész szakközépiskolát. Nyolc év múlva, ha nyugdíjba megyek, lehet, hogy már ő kalauzolja majd magukat. No de addig még, remélem. lesz szerencsénk egymáshoz? Fogadkozva köszönjük a kedves invitálást: ígérjük, szíves-örömest ellátogatunk majd Tiszaigarra, ha tűzpirosán lángolnak a japánbirsek. kinyitják fehér tölcséreiket a mangóliabokrok. Temesközy Ferenc Egymás rovására nyaralunk?------ , . ~ I tart, időnként elcsendeJ u ideje sül vagy éppen ellapo- -----------------------1 sodik, majd újra felélénkül — mint az utóbbi hetekben is — a szociálpolitika körüli szakmai vita. Nem kevesébbről van szó. mint az alapelvekről. Másképpen fogalmazva: vajon szociális jellegű-e az a szociálpolitika, amit évtizedek óta annak hiszünk és vallunk? A z egyik munkahelyen teniszpályák, úszómedence, kozmetikai szalon, mosoda vagy — a „fajsúlyosabb” szolgáltatások közül — hegyi és vízparti üdülők, halász- és vadásztanyák, egy kisváros számára is irigylésreméltó lakásépítkezések. A másikon jobb esetben is csupán néhány bérelt szoba vagy sebtében felállított faház nyaraló gyanánt; néhány rozzant zuhany, vagy tucatnyi bádog lavór egy félreeső sufniban, öltöző- és fürdőként. Ilyen szélsőségek jellemzik a munkahelyek szociális szolgáltatásait. A luxus és a szegénység közötti kö- zépúttal persze gyakrabban találkozni, de ellentmondások és aránytalanságok szinte mindenütt felfedezhetők. Már az sem biztos. hogy az átlagosnál magasabb színvonalú szociális szolgáltatást nyújtó vállalatok az anyagilag tehetősebbek, a szerényebbek mindenesetben a szegényebbek közé sorolhatók... Valószínűleg igaz. hogy egy vállalatnak könnyebb és talán „hasznosabb” is „béren kívüli juttatásban” részesítenie a dolgozók meghatározott körét, mint 'bérük emelésére törekedni. Többek között ezért sem biztos, hogy általában azok a vállalatok nyújtanak átlagon felüli szociális ellátást, ahol ezt a dolgozók érdekei megkívánják, vagy ahol a vállalat eredményei ezt lehetővé is teszik. E feltételezés megalapozottságára utal. hogy — minden idevágó felmérés, vizsgálat és kutatás szerint — évek óta gyorsabb ütemben növekszik az egy főre jutó vállalati szociális ellátás értéke, mint a munkások és az alkalmazottak havi Vt- lagkeresete. illetve jövedelme. A munkások számára persze tökéletesen mindegy, hogy a vállalat szociális tevékenysége mögött valójában milyen szándék húzódik meg. Az elosztás aránytalanságait azonban észreveszik és szóvá teszik Mindhiába: a munkahely nem tehet mást. mint hogy válogat, differenciál. Érdem szerint osztja el a szociális támogatást. A dolgozók egy részének ad. másoktól megtagad. attól függően, hogy kiket tart fontosabb. hasznosabb munkatársaknak. Logikus és érthető magatartás, egyetlen szépséghibával: a differenciáltan szétosztott szooiális támogatás anyagi alapjait a vállalat valamennyi munkása és alkalmazottja teremti elő. akik feltehetően jól tudják, hogy a végzett munka és a szociális szempontok szerinti elosztás között alapvető különbség van. Elméletben. A szociális ellátás, a támogatások és a kedvezmények különböző formái ugyanis ma már egyértelműen bérkiegészítő szerepet töltenek be. s ez jelentős munkahelyi konfliktusokhoz vezethet. S e feszültségek egy sokkal mélyebben gyökerező probléma megoldatlanságára utalnak. Nevezetesen arra, hogy a szociálpolitika konkrét irányát megszabó preferenciális kritériumokkal sokkal takarékosabban kellene bánni. Illetve: előre tisztában kellene xlenni e preferenciák alkalmazásának származékos következményeivel és mellékhatásaival. Például: ha egy munkahelyen úgy döntenek, hogy a kedvezményes üdülés a legrosszabb anyagi helyzetben lévők számára nyújtandó szociális támogatás, akkor tudnunk kell azt. hogy ezzel a döntéssel a jobb fizetésűek. a munkahely szempontjából fontos vagy éppen kiemelkedő munkát végzők jövedelmét megrövidítik. s fel kell készülni arra is. hogy egyesek közülük netán elégedetlenkedni fognak. Vagyis: nem ártana kimondani — még mindig az előbbi példánál maradva —. hogy a kedvezményes üdültetés elsősorban anyagi támogatás azok részére, akik — például családi helyzetük miatt — másképpen nem üdülhetnek. Nem feltétlenül szükséges ugyanis, hogy a munkahelyi beosztást. az átlagosnál magasabb szakértelmet minden lehetséges formában és minden lehetséges kedvezménnyel díjazzák, honorálják. a szakértelem ekvivalense — lenne! — a magasabb bér. S ebből az is következnék, hogy a szociálpolitikának egészen más kritériumokat kell — kellene! — alkalmaznia. Olyanokat, amelyek a legjobban rászorulók gondjait enyhítenék. Éppen azért, hogy ne ott segítsenek, ahol más módon is kielégíthetők bizonyos szükségletek. hanem ott. ahol a szociális támogatásra valóban szükség lenne. V. Cs. R beosztás Egy üzlet halála Az elmúlt év utolsó negyedévében 108 benzinkutas lépett ki az Áfortól — háromszor annyian, mint egy évvel korábban. Ez az élénk elvándorlás szokatlan ebben a népszerű szakmában, hisz hosseú ideig éppen arról volt híres, hogy itt aztán sokat lehet keresni — no nem az alapfizetés, inkább a mellékes révén. Hogy ez a mellékes voltaképpen mennyi, arról csak elképzeléseink lehetnek — pontos adatokat legfeljebb maguk az érdekelt benzinkutasok adhatnának, ők azonban érthetően nem szívesen beszélnek erről. Legfeljebb csak azt emlegetik, hogy az utóbbi időben megcsappant a forgalom. s mindinkább csak a többlet- munkáért adnak, a korábbinál jóval kevesebb borravalót az autósok. Persze a benzinkutasok közül nem mindenkinek a csökkenő borravaló jelentette az igazi érvágást. A kutasok egy része ugyanis nem az úrvezetők, hanem az állam zsebéből kívánt meggazdagodni. S hogy ez kinek milyen mértékben sikerült, arról — ha máshonnan nem — a bírósági tárgyalótermekből értesülhettünk. A benzinjegyekkel „kereskedő” kutasok (tárgyalásain olyan magas jövedelmekre derült fény. amelyekhez képest a borravaló szinte eltörpült, s mindez látványosan bizonyította, hogy a ben z in jegy-kereskedelem előkelő helyet foglal el a tisztességtelen jövedelemforrások rangsorában. Az elmúlt év októberétől azonban nem jeggyel, hanem készpénzzel fizetnek a hi vallásos gépkocsivezetők is. s ez alapjaiban változtatta meg a helyzetet. Amíg korábban sem a meggyőzés, sem a fegyelmi eljárások, de még a bíróságon kiszabott büntetések sem tudták megakadályozni a benzin- iegy-üzérkedés virágzását, megtette egy konkrét intézkedés. a benzinjegyek megszüntetése. Nincs jegy, nincs mivel kereskedni — ez az üzlet tehát egyszer s mindenkorra „ugrott”. Hogy a kilépett benzinkutasok közül hányán távoztak emiatt, s hányán egyéb okokból, azt nem lehet pontosan tudni. A hirte’en megélénkült 'munkaerőforgalom azonban azt sejteti, hogy a szerencsevadászok voltak többen, a gyorsan meggazdagodni kívánók kerestek maguknak új munkahelyet. Attól persze nem kell tartanunk, hogy a benzinkutakon megjelennek a „kezelőt felveszünk” feliratú táblák: a megüresedett helyekre van tjelentkező. Sokaid számára így is kifizetődő ez a munka. Akiket pedig csakis a mindenáron való meggazdagodás lehetősége vonz. azok ellen a jövőben is hatásos ellenszer marad a tisztességtelen jövedelemforrások megszüntetése. — K, J. —
