Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

Ára: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VI LÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! xxxii. évf. so. szám. 1981. április 4. szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA fl TARTALOMBÓL: A barátság szálai A tudás megbecsüléséért 6. oldal Sziszeg a Tisza 7. oldal 10. oldal Történelmi utat tettünk meg Havasi Ferenc köszöntője EMLÉKEZÉS A SORSFORDULÓ NAPJÁRA Többre, jobbra ösztönöznek céljaink Díszünnepség Törökszentmikiőson Hazánk felszabadulásának 36. évfordulóját ünnepeljük, amelyre nagyon sokan személyes élményként emlékezünk, de a fiatalabbaknak már csak történelem 1945 tavasza. Bármely korosztályba tartozunk is, a 36 évvel ezelőtti április negye­dikét ismernünk, s arról méltón megemlékeznünk mindany- nyiónknak kötelessége,- hiszen így érthetjük meg a jelent, s tudjuk a maga valóságában értékelni az eddig megtett utat. Az ünnep alkalmából tisztelettel gondolunk a szovjet népre, amely a legtöbb áldozatot hozta a fasizmus elleni küz­delemben. Hálával és kegyelettel emlékezünk azokra a szov­jet hősökre, akik életüket áldozták a szabadságért, akik kevés híján kétszáz napig magyar földön küzdöttek hazánk felsza­badításáért, Száz- és százezrek estek el a küzdelemben! s immár örökre magyar földben nyugszanak. A bátraknak méltán kijáró elismeréssel tisztelgünk a ma­gyar partizánok és azok emléke előtt, akik fegyvert fogtak az első magyar önkéntes alakulatokban, és részt vettek a szovjet csapatok oldalán a további harcokban. Űj világot hozott az a tavasz a magyar nép számára. Elő­ször teremtődtek történelmileg olyan új feltételek, amelyek lehetővé tettek egy második honfoglalást: a nincstelen pa­rasztok százezrei verhették le a földosztáskor a nagybirtok koporsószögeit jelentő karókat ősi jussukba, a magyar földbe; s lehetővé vált az is, hogy népünk saját tulajdonába vegye a bányákat, a bankokat, a gyárakat is. A felszabadulásunkra gondolva, az eltelt 36 évre vissza­tekintve az első, amiről szólni kell, hogy nagy és történelmi utat tettünk meg. Az ország egész arculata megváltozott. Nem­csak a háborús sebeket gyógyítottuk be, hanem űj népgazda­ságot teremtettünk, amelynek egyik-másik ágazata nemzet­közi mércével mérve is rangos helyen állL A magyar munkásosztály politikai érettségét, realitásér­zékét — s tegyük hozzá, keze munkáját is — egyre inkább megismeri a nagyvilág. A szocialista útra tért parasztság szákmai hozzáértéséről és sok szép eredményéről olyan nagy nemzetközi jelentőségű tanácskozáson, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa, elismerően szóltak. Az út, amin járunk régebben sem volt sima, és ma sem az. Voltak tévedések és súlyos hibák is. A tanulságok levonása, a. régi hibák kijavítása nem volt könnyű, de immár 25 év tapasztalatainak birtokában joggal elmondhatjuk, hogy a választott utunk helyes és jó irányú. Tudjuk, hogy a valóság törvényszerűségek által behatá- roltan létezik, s formálásánál ezekkel számolni kell. A tár­sadalom jó közérzetének alakításához tudnunk kell igénye­ket támasztani, de türelemre is szükség van. A kötelezettségek és a jogok együtt léteznek. Tudomásul kell venni, hogy tár­sadalmunkban nemcsak szocialista normák és szokások létez­nek, s ezekkel nemzeti egységet alakító munkánk során szá­molni kell. A társadalom életében az érdekek egyeztetése során oly­kor keltenek áthidaló, sőt ideiglenes megoldások is, amelyek előkészítői, építőelemei a végleges, az időtálló eredmények­nek. Helyes döntéseket azok a vezetők tudtak eddig és tud­nak ezután is hozni, akik elkötelezettek, szakmájukat jól értik, önzetlenek, s irányító, vezető szerepüket a nép szolgá­latának fogják fél. Számottevő eredményeket értünk el a gazdaságban, erő­södtek társadalmunk szocialista vonásai. Úgy építjük a fejlett szocialista társadalmat, hogy ma már az iparilag közepesen fejlett korszerű mezőgazdasággal rendelkező országok közé sorolnak bennünket. Életszínvonalunkat nemzetközileg *is el­ismerik. Elért vívmányaink megőrzését és gyarapítását a szá­munkra kedvezőtlen külgazdasági körülmények között is eredményesen folytatjuk. Egy évvel ezelőtt a megtett útról, helyzetünkről, jövőnk - ről tanácskozott oártunk XII. kongresszusa. Ott a további munkához irányadó, ió döntések születtek, s ma már ezek a megvalósítás szakaszában vannak, mert népünk megértette és cselekvőén támogatja a párt politikáját Központi Bizott­ságunk legutóbbi ülése joggal állapíthatta meg, hogy minden gond és nehézség ellenére megvalósítjuk e kongresszusi út­mutatásokat, tovább gyarapítva ezzel az elmúlt negyedszázad eredményeit. Helsinki után alig pár év telt el. és úgy tűnik, bizonyos imperialista körök az enyhülés eredményeinek felszámolására törnek. A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése helyett a tila'omfák lerakásán, a humanitárius elhatározások végrehajtása helvett újabb nehézségek támasztásán, a békés egymás mellett élés ki terjesztése helvett a fegyverkezési ver­seny fokozásán, az enyhüléssel szemben pedig a hidegháború fejlesztésén fáradoznak. Ebben a helyzetben még jobban kirajzolódik a Szovjet­unió Kommunista Pártiának legutóbbi kongresszusán jóvá­hagyott békeprogram jelentősége. A szovjet kommunisták, folytatva a XXVI. és XXV. kongresszusukon elfogadott béke- programot. a mai helyzet követelményeihez igazítva azt, újabb békekezdeménvezéseket és javaslatokat tettek. Felszabadulásunkra emlékezve, a megtett útra gondolva, jó lelki ismerettel mondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló az áldozat hazánk felszabadításáért. A hősökre maradandó em­lékmű, egy új társadalom, a szocialista Magyarország emlé­keztet. Az ünnepen is — amikor az elesettek sírjaira egy szál virágot helyezünk — népünkkel egvüt.t hitet teszünk, hogy tovább haladunk a bevált, s helyesnek bizonyult úton. E gondolatok jegvében köszöntőm önöket a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsa nevében nemzeti ünnepünk alkalmából. Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság tit­kára, ünnepi beszéde tegnap hangzott el a rádióban és a tele­vízióban. A díszünnepség elnöksége Felszabadulásunk 36. évfordulója tiszte­letére tegnap Törökszentmikiőson a műve­lődési központ pódiumtermében díszünnep­séget rendezett az MSZMP megyei és tö­rökszentmiklósi városi bizottsága. A dísz­ünnepség elnökségében helyet foglalt Sza­bó Borbála, az MSZMP KB tagja, a mart­fűi Tisza Cipőgyár művezetője. Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára, Ul- veczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyet­tese, Árvái István, az SZMT vezető titkára, Sándor László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Bársony János, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, Bohács Antal, a török­szentmiklósi Béke Tsz elnökhelyettese, Fe­hér Miklós, a törökszentmiklósi Városi Ta­nács elnöke, Ferencz Jánosné, a Rózsa téri Általános Iskola úttörőcsapatának vezetője, Gaái Géza, a HNF városi bizottságának titkára, Halmi Károly, a Tiszatáj Tsz szo­cialista brigádvezetője, Kovács Sándor, a munkásőrség városi parancsnoka, Lóié Jó­zsef, a Mezőgép Vállalat törökszentmiklósi gyáregységének művezetője. Nagy Sándor- né, az állami gazdaság dolgozója, Nádas István, a Béke Tsz gépszerelője, Papp La­jos, a városi pártbizottság első titkára, Papp László, a városi rendőrkapitányság vezetője, Sarkadi Lajos, a munkásmozga­lom veteránja, Tengerdi Tamás, a városi KISZ-bizottság titkára, Vad András párt- nyugdíjas, és Siskov Alekszandr Ivanovics, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szov­jet alakulatok képviselője. Árvái István beszéde A magyar majd a szovjet himnusz elhangzása utón a díszünnepség résztvevőit Papp Lajos köszöntötte Üd­vözlő szavait követően az ünnepség szónoka, Árvái Ist­ván lépett a mikrofonhoz. Be­vezetőjében azokra emléke­zett, akik életüket áldozták hazánk felszabadulásáért A háború feldúlta romokba döntött ország népének tör­ténelmi sorsfordulót jelentett a harminchat évvel ezelőtti április negyediké. Ez a nap hozta el a szabadságot s et­től a naptól kezdődött az igazán emberhez méltó élet az országban. Beszélt az új­jáépítés nehéz esztendeiről. „Ma már büszkék lehetünk arra, amit 1945 óta elértünk, — mondta. — Azt azonban sohasem szabad elfelejteni, hogy milyen küzdelmek árán, milyen kemény munkával ju­tottunk el idáig. A még szebb holnapért, még fegyelmezet­tebben, még szervezettebben, még nagyobb hatékonyságra törekedve kell dolgoznunk, mert terveink csak így vál­hatnak valóra.” A további­akban adatokkal érzékeltette a megye harminchat évvel ezelőtti és a mai gazdasági élete közötti különbségeket. Elismeréssel szólt az iparban, a mezőgazdaságban dolgozó emberek munkájáról, alkotó­kedvéről. De nemcsak a gaz­dálkodás, 3 termelés feltéte­lei változtak meg. hanem az emberek életkörülményei is. ..Szabad életünk kezdetén, — emlékezett a szónok — az volt az egyik legfőbb gond, hogyan lehet megvalósítani a teljes foglalkoztatottságot. Ma már arra törekszünk, hogy ez a teljes foglalkoztatottság, a hatékonyság, az ésszerűség jegyében valósuljon meg.” Beszélt arról, hogy a jövőben még következetesebben kell a munka szerinti jövedelem­elosztás követelményeit a gyakorlatban érvényesíteni. Ezután Árvái István ünne­pi beszédét azokkal a kifeje­ző tényekkel és adatokkal folytatta, amelyek azt bizo­nyították, hogyan nőtt az el­múlt évtizedekben az embe­rekben a tudásvágy, a műve­lődési igény, amelyhez az ál­lam mindenki számára meg­teremtette az egyenlő feltéte­leket. „Ahogyan változott a mun­ka, ahogyan fejlődtek az élet- körülményeink, úgy formáló­dott Szolnok megyében is az emberek gondolkodása, úgy fedezték fel az élet örömeit”, — mondta a szónok, majd a továbbiakban a szocialista brigádmozgalom jelentőségét hangsúlyozta. Meggyőződés­sel jelentette ki, hogy a moz­galom ereje abban rejlik, hogy képes igazodni a válto­zó feladatokhoz, emberközel­be tudja hozni a vállalati, a munkahelyi, a gazdasági cé- 'okat és a dolgozók érdekeit ki'ejező társadalmi igénye­iét. A mozgalomban részt­vevők a legszebb eredmé­nyeket, az MSZMP XII. kongresszusa és a felszaba­dulás 35. évfordulója tiszte­letére kibontakozott munka- verrenyben érték el. Minden, reményünk megvan arra, — mondta, — hogy a verseny folytatásával a vállalások si­keres teljesítésével széles kö­rű támogatóst nyújtsanak az el követ kezend ő, elsősorban az idei feladatok megoldásá­hoz. Erőnket próbáira tevő esztendők állnak előttünk. Egyértelmű valamennyiünk számára, hogy a nehezebb gazdasági körülmények kö­zött, minden területen foko­zott jelentősége van a szer­vezettebb, jobb munkának, hogy minden eddiginél na­gyobb szellemi befektetéssel, pontosabban és fegyelmezet­tebben kell ellátni a felada­tokat, vezetőknek, beosztot­taknak. fizikai és szellemi dolgozóknak egyaránt. Társadalmi és gazdasági életünk fejlődésében egy­aránt kulcsfontosságú szere­pe van a szocialista demok­ráciának. Teljesebb körű ér­vényesítésére, fórumainak tartalmasabb működésére az utóbbi időben számos kezde­ményező lépés történt a me­gyében. Jól látható minőségi változás van kibontakozóban, amelynek révén az eddiginél még több lehetőség van ar­ra, hogy minél több dolgo­zót vonjunk be a vezetésbe. Az ünnepi szónok beszéde befejező mondataiban meg­győződéssel hangsúlyozta. Tegnap este 6 órai kez­dettel díszelőadás volt a szolnoki Szigligeti Színház­ban hazánk félszabadulásá­nak 36. évfordulója tiszte­letére. Ünnepi köszöntőt Lengyel Boldizsár, a szín­ház igazgatója mondott. Ez­után a Pécsi Balett nagysi­kerű vendégjátékára került sor. A táncművészek bemu­tatták Szokolay Sándor hogy hazánkban tömegeket mozgósító erő, a szocializmus és a béke gondolata. Ma me­gyénk lakossága jóleső érzés­sel összegezheti alkotó mun­kája eredményeit, és békében ünnepelheti felszabadulásunk évfordulóját, de nem feledr kezik meg azokról a népek­ről, akik a függetlenségért, a szabadságért, a kizsákmá­nyolás nélküli társadalom megteremtéséért még küzdel­mes harcot vívnak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vi­lágban — főleg az Amerikai Egyesült Államokban — je­lentős erők lépnek fel a bé­kés egymás mellett élés, az enyhülés politikája ellen. De az SZKP XXVI. kongresszu­sán az emberiség jövőjéért érzett felelősséggel, tisztele­tet ébresztő magabiztosság­gal, nagy türelemmel és a tárgyalások folytatására irá­nyuló készséggel fogalmazták meg az. új békejavaslatokat, az enyhülési folyamat folyta­tásának programját, a fegy­verkezési verseny korlátozá­sának. a pusztító fegyverek betiltásának szükségességét A békéért, a társadalmi haladásért folytatott küzde­lemnek megyénk dolgozói is cselekvő részesei. A magunk sajátos módján kivesszük ré­szünket abból az aktív béke- rolitiikából, amelyet pártunk é- kormányunk folytat, — mondta befejező szavaiban Árvái István, a díszünnepség szónoka. Az ünnepi megemlékezés PaoD Lajos zárszavával, majd a Internaoionáléval ért véget. Ezt követően a vá­ros aranydiplomás Liszt Fe­renc kórusa és Varga Béla előadóművész műsorát hall­gatták meg a díszünnepség résztvevői. dráma-balettjét. Az iszo­nyat balladáját. A balettet rendezte és a koreográfiát tervezte Eck Imre Kossuth- díjas. Műsoron szerepelt még Mahler: Búcsúzás. és Johann Strauss: Görbetük­rök című tánckompozíciók. mindkét balettet rendezte és a koreográfiát tervezte Tóth Sándor Értei- és Liszt-dí­jas, Díszelőadás a Szigligeti Színházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom