Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-28 / 98. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981- ÁPRUIS 28. Ezüst pénzeket talált négy józsai erdőmunkás — Marin- csák Istvánná, Soós Sándor, Balogh Imre és Andirkó Imre — tuskóvágás közben a szentgyörgyl erdőben. A munka-során egy törött korsóban 1521 darab ezüst dénárt, egy reneszánsz ízlésű, köves ezüst gyűrűt és egy ezüst rubakapcsot találtak. A debreceni Déry Múzeumban meg­állapították, hogy a pénzeket 1460 és 1551 között verték. Képünkön: a Déry Múzeum munkatársai restaurálták a kincseket rejtő kis korsót is A szép magyar beszéd országos döntője Győrött Ünnepélyes eredményhir­detéssel zárult A szép ma­gyar beszéd országos döntő­ié vasárnap Győrött. A Ka­zinczy érmet és az okleve­let Péchy Blanka érdemes művész, a Kazinczy díj ala­pítója adta át a győztesek­nek. A gimnáziumi és a szak­középiskolai tanulók kategó­riájában Kazinczy érmet ka­pott: Fekete Csaba (Kecske­mét), Forray Antónia (Szé­kesfehérvár), Radics Péter (Székesfehérvár), Epres At­tila (Sopron), Csóka Éva (Püspökladány), Győri Gá­bor (Szekszárdi, Tanay Ibo­lya (Szombathely), Bellus Attila (Budapest), Dózsa La­jos (Budapest), Mihályi Ani­kó (Budapest), Molnár Ág­nes (Budapest), Simon Valé­ria (Budapest), Nagy Miklós (Debrecen), Győri Péter (Győr), Kocsis György (Sze­ged). A szakmunkásképző inté­zeti tanulók kategóriáiéban Kazinczy érmet kapott : Hor­váth Margit (Kecskemét), Nuszer Tamás (Mosonma­gyaróvár), Berecz Vilma (Eger), Bozsó József (Ceg­léd), Takács Zsolt (Szőcsény- puszta), Gábner Natália (Szombathely), Ferenci Ilona (Pápa), Mecséri Lajos (Veszprém), Tóth Katalin (Zalaegerszeg), Varga Judit (Budapest), Szabó Éva (Deb­recen), Kálmán Mária és Szeitz Éva (Győr), Fodor Ibo­lya (Pécs), Vincze Emese (Szeged). Kazinczy emlékéremmel jutalmazták a Kecskeméti Egészségügyi Szakiskola fel­készítő tanárait és Kisger- gelV Máriát, az égni 212. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanárát az előző években Kazinczy érmet nyert diákok példás és lel­kiismeretes felkészítéséért. Nívódíjas amatőrök Hárman a megyei seregszemle résztvevői közül Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ­ban rendezték meg a megye amatőr képző- és iparművé­szeinek kiállítását. A kiállításon több kiemelkedő alko­tást láthattunk, köztük Németh Zoltán grafikáit, Pro- hászka Antal festményeit és Dómján Sándor szobrait. Az alkotók elnyerték a zsűri nívódíját is. A grafikus Németh Zoltán, nem tarto­zik a beszédes emberek közé, különösen akkor nem, ha al­kotómunkájáról kérdezzük. Azt vallja, a képek többet mondhatnak el alkotójukról, mint a szavak. Fagass.uk tehát a képeket Először is ami feltűnik, az különleges technikájuk. A színek, amelyeket egy saját maga kikísérletezett mód­szerrel visz fel a lapra Né­meth Zoltán. Nem .ecsettel, szivaccsal dolgozik, az úgy­nevezett „kitakarásos” eljá­rást alkalmazza. — Három-négy éve készül­nek így munkáim. Kezdetben a hagyományos módon dol­goztam, — jegyzi meg. De mikor is volt a kezdet? Gyermekkorában Kiskun­halason, ahol Diószegi Ba­lázs festőművész irányításá­val készültek első munkái. Tehetsége igazolódott, ami­alkotásán tűnik fel múlt és jelen, a kettő sajátos ötvöze­tét adva korunk gondjaira, a ma emberét körülvevő jelen­ségekre figyelmeztet. Egy­szerű jelképrendszerrel, gaz­dag gondolatisággal. — Szeretnék minél egysze­rűbben, minél többet mon­dani — jegyzi meg. A festő kor felvételt nyert a buda­pesti Képzőművészeti Gim­náziumba. Ekkor már tuda­tosan készült a művészi pá­lyára, a főiskoláig azonban nem jutott el. — Kétszer próbálkoztam sikertelenül. Eleinte bántott, de aztán felhagytam ezzel a tervvel — mondja. — Vol­tam szobafestő, díszletfestő, dolgoztam bútorgyárban, ti­zenkét esztendeje pedig- a Damjanich János Múzeum grafikusaiként tevékenyke­dem. Megmaradtam tehát amatőrnek, alkotómunkával csak szabad időmben foglal­kozom. S hogy mik foglalkoztat­ják, milyen érzéseket, gondo­latokat fejez (ki képein? Sok Prohászka Antal néhány éve esett át azon a krízisen, amely nagy elhatározását megérlelte. A művészetre tet­te fel életét Maga mögött hagyva múltját, biztos meg­élhetését ma azt teszi, ami­ben érzése szerint legtöbbet tud nyújtani. Fest. Belső kényszer hajtotta erre az út­ra s az vezérli továbbra is. Önbecsülése, hite az alkotó­munka szépségében, örömé­ben és értelmében számára mindennél fontosabb. Autodidakta módon neve­lődött festővé Hódmezővásár­helyen, Szegeden, Szentesen, Túrkevén, Szolnokon, de kü­lönösen a vásárhelyi hagyo­mányok határozták meg fej­lődésének útját. Képein so­káig ott kísérte a kibocsájtó város nagyjainak festői vi­lága. Elszakadni a hagyo­mányoktól, a „hagyományos­tól” akkor tudott mikor sa­ját gondolatai a világról, em­berekről,' emberi viszonyla­tokról kifaristályozódtak s szinte követelték, kikénysze­rítették belőle az újfajta, jel­lemzően egyéni ábrázolásmó­dot. — Gondolatokat vetít a vászonra, szabad utat adva a nézők fantáziájának, a képek kiváltotta érzelmeknek, gon­dolatoknak. Megszállottan dolgozik, másként talán nem is tudja elképzelni a munkát A lét­bizonytalanság árnyékában sem. Bírája az idő, igazsága képein mérhető. S talán mi­hamarabb meg is méretik. A szobrász Szolnokon, a Mártírok útja egyik házának hátsó udvarán aprócska műhelyt bérel Dóm­ján Sándor. Itt készülnek a szobrai. Húsz évvel ezelőtt, amikor először vette kezébe a vésőt, még nem adatott meg neki, hogy munkája vé­geztével a „műterem” felé vegye útját. Elvonuljon a mindennapi hajsza, megany- nyi gond elől egy másik vi­lágba; a művészetek birodal­mába. Könyvek, nagy meste­rek műveinek oltalmába; hogy tanuljon, hogy ügyes kezét értékek létrehozására igazítsa. Vasmunkás volt, az ma is. Az anyag, a fém megmun­kálása mindig is izgatta, de a gyári munka nem elégítette ki teljesen. Tudta, hogy a vas, a réz másra, többre is alkalmas, az emberen múlik, mivé válik a keze alatt Kez­detben rézdomborításokat ötvösmunkákat készített, csak később fedezte fel az agyagot a követ a márványt a fát A hagyományos szob­rászatot művelte, és igen hosszú idő telt el addig, amíg a naturális ábrázolásból át­lépett egy el vontabb világba. — Nyaranta részt veszek az encsi alkotótáborban, az ott töltött hetek, hónapok ve­zettek rá arra, hogy mindig előre kell lépni. A mester­ségbeli tudás gyarapítása éppoly fontos, mint az, hogy újabb stílusokat, irányzato­kat ismerjek meg és alkal­mazzak. Űjabban az emberi környe­zet, annak elsivárosodása, egyhangúsága okoz Dómján Sándornak fejtörést Olyan térplasztikáikon dolgozik, ame­lyek felodhatnák, elvisel­hetőbbé tehetnék mindenna­pi életterünket; a városokat, utcákat, parkokat lakótele­peket. T E Fotó: H.‘ L. MAJUSFA Májusban Szocialista filmek fesztiválja Máius 4—10. között — a béke és 'barátsági hónap ese­ménysorozatának részeként — rendezik meg hazánkban a szocialista filmek feszti­váliát. A programban tíz szo­cialista ország filmművésze­tének alkotásai kannak he­lvet. A fesztivál szervezői — a MOKÉP, a fővárosi és a me­gyei moziüzemi vállalatok, valamint a szocialista orszá­gok budapesti kulturális köz- pontiai — elsősorban a ba­ráti országok filmművészeté­nek feilődéséről kívánnak képet adni, megismertetve a közelmúltban született ki­emelkedő műveket. A vetítéseken tizennégy alkotás kerül műsorra, ebből hétnek ekkor lesz az ősbe­mutatója. Több, már nemzet­közi sikert aratott film is szerepel az programban. így például Krzysztof Kieslowski lengyel rendező Az amatőr című. a moszkvai filmfeszti­válon nagydíiat nyert műve, továbbá az NDK-beli Kon­rad Wolf Solo Sunny című alkotása, amely a nyugat- berlini filmfesztiválon ka­pott díiat. Az első műsor, amelyben Kóthy Judit a tévében, mint segédszerkesztő részit vett, ezt a címet viselte: Máiusfa. Szórakoztató összeállítás volt gyermekeknek, Vitnay vezet­te — valamikor a hetvenes évek közepén. És amiért a televízió néprajzosát megke­restem', beszélgetésünk to­vábbi témáia ugyancsak a máiusfa. — A máiusfa állítása a né­pi - kultúráiban pogány, való­színűleg germán eredetű, a zöld ág kultuszával függ ösz- sze. A regi szokás szerint a máius elseiét előző éjszaka vagy h a inaiban a legények csoportosan vagy egyenként fcilopakodnak az erdőre, on­nan fiatal fát. vagy gyönge lombos ágat hoznak be, és még virradat előtt kitűzik szeretőiük vagy a lányos há­zak kapuja elé, a ház elé vagy a kapufélfára. Ez a nap katolikus naptár szerint Le1 veles Fülöp és Jakab napja, ezért a Székelyföldön a má­jusiét Jakab-fának is neve­zik, sőt hajnaliénak is. He­lyenként változik azután a máiusfa feldíszítésének mód- ia. Vagy a legények vagy a lányok díszítik fel. A régi szokás szerint Pünkösdig tart iák meg a május fát, ak­kor „kitáncolják”, azaz éne­kes, táncos mulatságot ren­deznek, úgy szedik le, és vi­szik ki a fafu végére. * — A majálisok is a május- fához kapcsolódnak? — Eredetileg igen. Régen kizárólag máius elsején tar­tották a majálisokat; ez többnyire a városi ember ki­rándulása volt a természet­ibe, a megújuló zöldbe. Május élseie és a maiális is szoros kapcsolatba került a múlt­század vége óta a munkás- mozgalommal. A második Internacionálé 1889-ben a munka ünnepévé tette máius elseiét. Az első magyarorszá­gi munkás ünnep 1890-ben volt. Majálisokat rendeztek, közös vidám együttléttel de­monstrálták a munkásság egységét, mert a majálisnak mindig volt politikai tartal­ma ! A Tanácsköztársaság tétté először máius elseiét munkaszüneti nappá, majd a felszabadulás óta hivatalo­san is ünnep. A máius else­jei felvonulások „imájusfái”, a középen vitt lombos ág és a róla lelógó szalagokat vivő emberek, azt hiszem, leg­szebb példái az ősi hagvó- mánv mai továbbélésének!... (T. A.) A rádió huBámhosszán Népművészet, vagy...? A népművészet továbbélé­se, napjainkban látszott sze­repe, hagyományőrző vagy esztétikai funkciói, a népmű­vészet elemeit felhasználó árutermelés — megannyi té­ma, amelyek minduntalan felbukkannak a lapok hasáb­jain, a rádió, a televízió mű­soraiban. A képes hetilapok kétkolumnás színles képri­portot közölnek fazekasok­ról, fafaragókról, pángáló- asszonyokról, bútorkfssz í tök­ről, hímezőkről, lószerszám­készítőkről. A televízió só­hajt egyet a fafaragó után­pótlás miatt, az ismert mű­vészettörténész pedig heve­sen érvel: micsoda érték­rombolás folyik a népművé­szeti árutermelés álcája alatt. Mitagadás: teljes a tanács­talanság. „Helyi”, Szolnok megyei példákat is idézhe­tünk, A fiatal fazekas a nép­művészet if jú mestere, — s lapunk olvasóinak szinte személyes ismerőse — a há­ziipari szövetkezet „széria” követelményei mellett csak úgy képes a saját, valóban igényes elképzeléseit megva­lósítani, hogy családon belül segítséget kap a szövetkezeti munkákhoz. A nagyhírű me­zőtúri szövetkezet igényessé­gét sem kis mértékben befo- lyásaliák a megrendelők, akik között bizony akadnak olyanok is, akik az általuk adott matricával kérnék a korsókat, bokályokat. G. bá­csi szépen kifánagia a cite- ráit, de azok hangminősége épp csak eléri a gyáriakét, a Tisza menti kis faluban élő furulyakészítő viszont nem fest, nem farag, épp „csak” teljesen egyéni stílusú, töké­letes hangolású, rendkívül szépen szóló hangszereket készít — bodzafából. Ha vá­lasztanom keli, én az utóbbi mellett teszem le a vokso- mat, de ettől aligha lesz ki­sebb a ki&árutermelő citera- készítő forgalma. A „Gondolatjel” utóbbi je­lentkezésének iava részét a népművészet napjainkban lejátszódó színeváltozásának szánta, „mintavételi” terüle­tül a mezőkövesdi matyó népművészetet, illetve az azon kis'ariadzott árutermelő háziipari választva.' A vá­lasztás kitűnőnek bizonyult: a matyó hímzés sorsában föl- tárul t sok minden, ,ami a tárgyalható népművészet mai megítélése szempontjából (fontos lehet. Az is többek között, hogy nem létezik, nem létezhet olyan vonal, ami élesen elválasztaná: ed­dig népművészet, innen nem. Mert igaz, hogv a mezőkö­vesdi háziipari szövetkezet évente 16 millió forint bevé­telhez jut, műanyag dobozba csomagolt miniatűr babák gyártásával, ám ugyanakkor az is igaz, hogy a Néprajzi Múzeum matyó-kiállítását, mely értékes anyagot tartal­maz, meg kell ismételni, olyan nagy sikere volt. A műsor egyik „passzusa” meggyőzően érvelt a minden­napi használhatóság kritéri­uma mellett, teljes ioggal. Aggódom viszont, hogy mű- , szálas, műanyagos, paneles világunkban az abtentikus, a természetes helyett sokan beérik azzal is, ami a termé­szetesség, eredetiség látsza­tát kelti. Kézi hímzés he­lyett, lyukkártyás gépek va­lódit utánzó termékeivel. Röviden A „Szivárvány” a táncról szólt, az ember tallán leg­ősibb, indulatok, érzelmek közlésére alkalmas jelrend­szeréről. Az összességében kellemes, szórakoztató műsor legerősebb részei azok vol­taik. amelyek a tőrje mai éle­tünkben elfoglalt helyét ku-. látták egyfajta közösségi, kulturális indíttatás nyo­mán. eszjé —■

Next

/
Oldalképek
Tartalom