Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. ÁPRILIS 26. j Arcképvázlat I Hit a szülővárosban NÁLUNK NINCSENEK DELFINEK Tőmondatban válaszol, rö­viden, tömören beszél. Szűk­szavú, akár egy katona: fe­leleteiben nincsen egyetlen hivalkodó jelző, feleslege­sen cifrálkodó mondat, part­talan gesztus. Korábban már jónéhány helyen figyelmez­tettek: dr. Szűcs Aladár ve­zető állatorvos nem afféle gazsulázó, csevegő típus, bő­beszédű riportalany. Monda­tai kritikusak, őszinték: akár „lefelé”, akár „felfelé” címe­zi őket Talán hallgatag őseire ütött ez az egyetemet vég­zett férfi? Azokra a napszít­ta arcú, mokány kisújszállá­siakra, akik embergenerációk óta hihetetlen energiával, verejtékesen néma munkával igyekeznek a földből na­gyobb karéj kenyeret jobb ruhát szebb, emberibb éle­tet kicsikarni? Akiknek még beszéd közben is jár a ke­zük* mert az ujjaik nem bír­ják a tétlenséget a pihenést? Meglehet. Annyit tudtam róla: március 15-én múlt hatvanéves. Kisújszálláson született elemi és középis­koláit is ott végezte, az ál­latorvosi oklevelét pedig Bu­dapesten kapta kézhez. 1944- ben visszatért a szülővárosá­ba, és azóta is a település ^szolgája”. Harmincegy éve vezető állatorvos. Csábítot­ták sokfelé, de hajthatatlan­nak bizonyult — Mélyek a gyökerek. Ide­kötnek az emberek, a nappa­lok, az éjszakák. A földutak, az istállók, a gondok, a jajok. Benne van az orvosi táskám­ban az életem. A címről em­berarcok villannak fel. Akik­hez közöm volt Akik hívtak, bíztak bennem. 1954 óta megszakítás nél­kül tanácstag, sőt tízéves végrehajtó bizottsági tagság is mögötte áll. Körzetében az emberek nagy tisztelettel szóltak róla: közénk való, mert ami a szívét nyomja, a nyelvét se kerüli el; ha ki­vágtak néhány nagy fát, ha szemetes valamelyik utca, rendezetlen egy park, rögtön szól, szervez, érvel; lekötele­zetdenül, de elkötelezetten a város, a tanácsi, a természet, a gazdaság mellett — mond­ták. — Könnyű az állatorvos­nak — érvel. — Aki kihív, láthatja, ez nem úri foglal­kozás. Együtt hempergek a jószággal. Vérben, trágyában, latyakban. Nehéz, piszkos, fi­zikai munka sokszor a mi­enk. De gyönyörű. Nemcsak az állat gyógyul, az emberek is kitárulkoznak. Érzik, hiá­ba vagyok doktor úr, a kör­mömmel keresem a kenye­rem. Dicséri az elődeit: gyönyö­rű örökséget kapott, hiszen a korábbi városi állatorvosok emberséget, becsületet, szak­maszeretetei testáltak rá. Rá­adásul szerencséje volt: meg­találta azokat a társakat, akikkel érdemes együtt dol­gozni. — Egy város állategészség­ügye kollektív munkát köve­tel. Itt egy ember elveszne a tennivalókban. Naponta ki­cseréljük a tapasztalatainkat, a jó és a rossz észrevételein­ket Olykor összevitatkozunk. De tüstént tisztázzuk a vé­leményeket. és kikerekedhet a közös álláspont. A munkája sikereiről, eredményeiről alig ejt szót. Pedig lenne mit elmesélni arról, hogyan „született” egy régi istállóból laboratórium, állatorvosi szoba, ahol most is napról napra negyedmagá­val dolgozik. Hogyan hordta a követ, siettette az építke­zést Talán abban is akad né­mi érdeme, hogy a városi ál­lategészségügy helyzete az átlagosnál jobb; a megelőző, a betegségeket felderítő műm ka hatékonyabb. Mire vitte tulajdonképpen ? Felnőtt férjhez ment a három lánya, és hat unokával ajándékozta meg. Így lett egy családból négy. Van egy kis háza, Tra­bantja, és amit a legfonto­sabbnak tart az életben: be­csülete „lent” is, „fent” is. „Minden orvosnál nagy kí­sértés a pénz. Aki nem tud neki ellenállni, megszűnt ön­zetlenül, elkötelezetten gyó­gyítani. Ennek pedig híre „megy”. Akár a mesebeli hő­söknek, ő is három szép kí­vánságot kért az élettől: jó szakorvosként akarta eltölte­ni aktív idejét egyetlen he­lyen, a szülővárosában, fel­nevelni a gyerekeit, és igaz emberként szolgálni a telepü­lést, a kisújszállásiakat. Tucatnyi szakmai, közéleti, miniszteri kitüntetés birtoko­sa. Arra kér, ne említsük, őket, mert talán egy másik jelölt nála is jobban megér­demelte volna a díjakat. Év végén várja a nyugdíj, de ha egészsége engedi, a Tisza II. Termelőszövetkezetben és ta­nácstagként még tovább te­vékenykedik. („Nem lehet a hatvan évvel minden hidat fölégetni az ember háta mö­gött.”) Hobbija a virágok, a növények nemesítése, oltása. Több mint huszonötféle mus­kátli dicséri szakértelmét. Búcsúzóul a lelkemre köti: — Arra kérem, rostálja meg az anyagot! Nem sze­retnék többnek látszani, mint ami vagyok. Megígéri? Bólintok. Azt azonban még feltétlenül el kell monda­nom, hogy dr. Szűcs Aladárt ezen a településen elsőként tüntették ki a Pro Urbe-díj- jal. A „Kisújszállás város­ért” .díszoklevelet, és az ez­zel járó pénzjutalmat a 37 éves, a településért végzett szakmai, politikai,, közéleti tevékenységéért, lekötelezet­ten elkötelezettségéért kapta. D. Szabó Miklós Szerda délelőtt. Általános ügyfélfogadás a helyi tanácsoknál. Asszony ócska tornacipő­ben, ugyancsak viseltes tré­ningruhában, barna munka­köpenyben. Csak • úgy dől belőle a panasz: „nem tud a gyerek iskolába menni, mert nincs cipőié, nincs egy ruha, amit ráadhatnék... Megbüntetnek, ha nem kül­döm iskoláiba... Az uram há­rom hónaoia egy fülértsem ad... Tessék segíteni!” Húsz éve ól együtt a férfival, mondia, aztán kiderül: ami­kor összeálltak, a férfi 14 éves volt, ő 34. „Igen, nagy volt a szerelem.” (!?) Nem esküdtek meg, és a férfi, az a cudar, elköltözött tőlük, pénzt sem ad. Pedig ő csak 1400 forintot keres havonta... Szóáradata megszűnik, ami­kor az igazgatási osztály ve­zetője azt mondja: „rendben van, holnap jöjjön be, adunk rendkívüli segélyt, vegyen a gyereknek cipőt, ruhát...” Az asszony kislányát úgy lehetne számon tartani, hogy anyagi okok miatt veszé­lyeztetett. Ez a hivatalos for­mula illik esetére. A gyámhatóság négyféle Veszélyeztetettségi. okot tárt nyilván: környezetit, maga­tartásit, anyagit, egészség­ügyit. Ám ezek legtöbbször egyéb veszélyforrásokkal is párosulnak: például alrossz lakáshelyzettel, az alkoholiz­mussal. Ördögi kör ez. Az alkoholista legtöbbször ga­rázda, durva, és aki köny- nyen leereszti a tarkán a „forintokat”, az aligha tud lakást építeni, venni a csa­lád iának. — Sajnos, a veszélyezte­tett családokban élő gyerme­kek száma évről évre emel­kedik a megyében is: amíg 1978-ban számuk 2683 volt — ez 1012 családot jelentett —, addig tavaly már ez a szám 3542 lett, a családoké pedig' 1260, — mondia a me­gyei tanács illetékes csoport- vezetőié. Pontosabban eny- nyiről tudunk. Mennyi az úgynevezett felderítetlen eset? Tudjuk, hogy azokat a családokat, akik anyagi helyzetük miatt veszélyezte­tettek (betegségük vagy egyéb objektív ok miatt a szülők nem tudnak annyit keresni, amennyi szükséges lenne a gyermekek eltartá­sához) államunk rendszeres nevelési segéllyel .támogatja. És hány gyerek után fizetik a gyámhatóságok az iskolai napközik térítési díjait, csak tanuljanak, hogy becsületes, értelmes, munkás felnőttek­ké váljanak. Őket ismerik, róluk tud­nak, nekik segítenek. Őket is ismerik, róluk is tudnak. Róluk, akik éjszaka riadtan figyelnek a takaró alatt, róluk, akik reszketve hallgatóznak, nem kell-e a részeg apa keze elől hirtelen menekülniük pad­lásra, utcára, ólba? Róluk is tudnak, a lelkileg így sérült gyermekekről. Az alkoholis­ta szülők szerencsétlen, —és sokszor nyomorult — utód- iáról. — Rajtuk már sakkal ne­hezebb segíteni. Két évvel ezelőtt még kilencszázan szerepeltek a, nyilvántartás­ban, ma ezerkétszázan van­nak. Igen, ők azok, akikről tudunk, akiknek sorsát fi­gyelemmel kísérik a gyám­hatóságok. És akikért töb­bet is tehetnénk, mi is, ők is, mások is, — jegyzi meg a csoportvezető. 1979-ben két- százhetvenKáram, tavaly két­százötven felnőttet javasol" tak a gyámhatóságok alko- hotelvonó kezelésre. Munka­terápiás intézeti gyógykeze­lésre 1979-ben tizenötöt, ta­valy tizenkét felnőttet. Nem. ez nem jelenti azt, hogy ezek. részesültek is elvonó­kúrában vagv munkaterá­piás gyógykezelésben. Soká­ig tart a huzavona — bizo­nyítások, beleegyezések, ta­gadások — amíg valakit be­utalnak, és hányszor iön vissza a papír: várni kell, nincs elég hely az intézet­ben. Egyik oldalon egyre nő az- alkoholisták száma, a másik oldalon egyre keve­sebben kerülnek alkoholéi- vonó kezelésre, gondozásra. (Tavaly összesen százhat- vamnégyen, mintegy 1200 is­mert veszélyeztetett család­ból!) És akik sanyarú sorsá­ról nem is tudnak? — Ismerünk egy családot, — meséli egyik városunk ve­zetőié — A házaspár az idős anyával él együtt, a mama beteg, és szinte rabhiátussá vált már. ö fiának mondta a magáét, a feleség a férjé­nek. És a férfi őrlődött a két nő között. A gyerek sokáig nem tudott semmiről: a fel­nőtték suttogva is meg tud­ják ölni egymást. A férfi először csak egy pohárral ivott, és könnyebbnek érez­te magát tőle. Később kevés tett a két pohár, a tíz Do­hár. .. először a feleségére emelt kezet, aztán kezet emelt az anyjára is, és a gyerek előtt már semmit sem lehetett tovább titkol­ni. A gyerek mindent lát, mindent hall, és szenved. És róla senki nem mondia: ve­szélyeztetett. Sokan vannak, akikről, nem tudjuk, hogy otthon, családon belül emel­getik a poharat, mert ott nem látja senki. Senki? Csak a gyerek. De hát ki kérdezi meg a gyereket? A gyerek mindig kiszolgálta­tott. És valóban nem látia sen­ki?! Nem hall, nem lát a szomszéd, a rokon?! Nem hall, nem lát a tanácstag, a népfront, a Vöröskereszt he­lyi aktívája?! Semmit nem vesz észre a munkátárs?! Egyszerűbb, önmagát is megkíméli sok tortúrától, ha nem hall, nem lát, nem be­szél! Szívem szerint a veszé­lyeztető okokhoz sorolnám, amikor egy gyermeket érzel­mileg tesznek tönkre a fel­nőttek. Mint a 12 éves Sán­dort. Apia akkor disszidált amikor ő még pólvás volt Anyja öngyilkos lett, nem bírta elviselni a történteket A kisfiút az anyai nagyma­ma neveli, és retteg, miikor viszik el tőle a fiút, mert az apa pert, per után indít a gyermek kivándorlásának engedélyezéséért. És ugye ilyenkor mindig a gyerme­ket is meg kell hallgatni. Szó se róla, megnősült. Csa­ládja van 'Kaliforniában, de úgy érzi, Sanyikéra is szük­ség van. És a kisfiú itt min­denkinek azt meséli: ha ki­megy az apjához Kalifor­niába, ő ott delfinekkel lát­szik maid... Az apai nagy­mama csak szítja a tüzet, ióbb lesz apádnál, ott van a Kánaán... És a gyerek ma már agresszív, nem tanul, lekicsinyel mindent, ami Szolnokon körülveszi. Senki nem tudja neki megmagya­rázni — meg sem értené —, hogy aki egyszer oly módon hagyta el a hazáját (méghoz­zá örökre), mint az apja, aki otthagyott családot szívtele­nül, az ugyanazt, másodszor is megteheti. Hogy ő ma anyai nagymamáiénál sok­kal nagyobb biztonságban él, mint élhet Kaliforniában. Igaz, nálunk nincsenek del­finek. Én lélekmérgezésnek hí­vom azt, amit ez az apa tesz. És ide sorolom a megfé­lemlítést is, meg a veszé­lyeztetés legsúlyosabb esetei­hez. Amikor már a négy esz­tendős kisfiú előre tudja: nemsoká ismét a gyámható­ságra mennek a mamával, mert nem adta oda őt apu­nak láthatásra, és apu most felejteni a mamát. „Gabi négy esztendős, és láthatási ügye 1978 óta „ügy”! a gyámhatóságnál. Három éve az anya minden határozatot megfellebbez. Most éppen azt vitatja, hogy az a bizo­nyos harmadik vasárnap, amikor a férje el akarta vinni magával a kisfiút, mert akkor övé a gyerek, az nem is ’ a harmadik vasárnap volt. A gyámhatóságoknál is- rperetlen fogalom a lezárt ügy. Ha a szülő fél év múl­va úira káiri a láthatás megszüntetését, mindent úi­ra elölről kell kezdeni. Be­advány, eljárási kötelezett­ség, határozattal való dön­tés — persze ehhez bizonyí­tási el járás kell — úiabb fel­lebbezés. .. Gyűlnek az ak­tahalmok. A gyerekben pe- ddk nő a félelemórzet a hol­naptól', a tanúskodásoktól!.” — magyarázza elkeseredet­ten a csoportvezető. Van a veszélyeztetésnek más formája is. Levél érke­zik: a gyámhatósághoz, az egyik országos hetilapból András és Erzsébet ügyéiben. Mindketten tizenévesek, és anyjuk ott hagyatta velük a munkahelylüket. Most az asszony élettársánál laknak együtt. A férfi alkalmi mun­kás, abból élnek. A gyere­kek? Hát maid elhelyezked­nek, majd mennek dolgozni,, már tervezik!.. jelentkezik a kislány a FÉKON-iban... A gyárban azonban nem is­merik a nevét. Az élettárs nevét annál inkább a Tej­ipari Vállalatnál: dolgozott már nálunk, de heteken ke­resztül igazolatlanul hiány­zott, nekik már nem 'keil az ilyen ember. Egyébként is, csak feltételesen van sza­badlábon. .. Mi lesz így ezekből a tizenévesekből? Nem sorolom tovább az eseteidet. Szinte kimeríthe­tetlen a példák tárháza. Tény, hogy a gyámhatósá­gok, a veszélyeztetett csalá­dok körülményeit évente leg­alább két alkalommal a helyszínen ellenőrzik.. Elő­ször nevelő iellegű az intéz­kedésük: szóbeli, jegyző­könyvi figyelmeztetés, bírsá­got helyeznek kilátásba... és még akkor is ezeket alkal­mazzák, amikor mér sokkal szigorúbb eszközökhöz kel­lett volna nyúlniuk, éppen a gyerekek érdekében. Miért? Nem merik megtenni? ök is félnek? Hiszen előfordult már. hogy büntető eljárást kezdeményezték és a megfé­lemlített családtagok a bí­róság előtt már nem merték elmondani az igazait. Nem irigylésre méltó a gyámügyesék élete. Vannak családok, akikhez nem tanácsos egyedül beko­pogtatniuk, csak rendőri se­gédlettel, mert könnyen elő­kerülhet a kés... Érdekes statisztika: a városokban egy gyámügyi ügyintéző évente csaknem ezer ügyiratot in­téz, több mint 200 határoza­tot hoz, 240 helyszínelést végez, és hetente 52 ügyfe­let fogad. Nem sokkal keve­sebb ez a járásoknál sem. Mindehhez jogi végzettség kell, , és ehhez nem iár ma­gas ' fizetés. Általában két-, két és fél ezer forinttal kap­nak havonta kevesebb fize­tést, mint a fiatal vállalati jogtanácsosok. Nem csoda, ha a fiatalokat nem vonzza a gyámügyi pálya. Határozottabb intézkedé­sekre lenne szükség, és nem lenne szabad engedni, hogy a humanizmus jegyében ál­humánum érvényesüljön, hogy a törvényesség leple alatt gyermekeket tehesse­nek tönkre felelőtlen felnőt­tek. Tudom, súlyos szavak ezek, de igazak. Csák példá­nak: ifiúság elleni bűntett miatt akkor indulhat eljárás például égy garázda, ellen, ha azt bebizonyítiák, azaz ha tanúskodik ellene a- házas­társ. a szomszéd —. de mer-e tanúskodni? Hiszen ki van téve a tegbrutáliisabb táma­dásoknak. Ugyanez igaz a be- je’entűsekre is. - Ahhoz, hogy valaki a gyámügyhöz fordul­jon segítségért, intézkedé­sért, mert, nem tűrhető dol­gokat tapasztal, bátorság is kell. Nagyfokú bátorság! És ez is példa: egy. ember, ha egy hónap­ban egy napot igazol. , hogy dolgozott, már nem lehet el­járást indítani ellene. Ho­gyan él, mit csinál, miből él a többi 29 napon át? Jog­szabály ad tehetőséget a munkák erülésre, :és. annak minden következményére? Miért ad arra lehetőséget a jog és meddig engedi még. hogy gyermekelhelyezés, lát-, hatás ürügyén éveken át tartson a, gyermekietek mér­gezése? Varga Viktória Acéltorony Pákozdon Pákozdon Kiss János, a VIDEOTON elektroműszerésze egy harminc méter ma­gas acéloszlopot épített. Szakmájával ro­kon hobbija a televízió amatőrködés. Az antennákat a lakásból tehet adóirányba fordí­tani Az oszlop tetején el­helyezett anten­nákkal a környező országok mintegy tíz televízióadó­ját tudja rendsze­resen, élvezhető minőségben „fog­ni”. Nem ritka a nagy távolságú vétel sem. Nemré­giben spanyol, an­gol, svéd és afri­kai tv-adóállomá- sok azonosítása is sikerrel járt. Kiss János a tv- antennákat ellen­őrzi az acéltorony tetején

Next

/
Oldalképek
Tartalom